Szeszák Gyula: A sárándi modell.

Szeszák Gyula egykori megyei fõügyész és jó magyar ember. Ráadásul a jogászi vénája is egészségesen mûködik a liberális idiótákkal szemben, akik pedig ma meghatározzák azokat a jogi kereteket, amelyek - milyen érdekes - kifejezetten magyarellenesek itt: Magyarországon!

Nekem az alábbi cikk kapcsán újra eszembe jutott, hogy a "jogos védelmi helyzetben" - ami a jelenlegi idegen eredetû jogrendben is szabályozott - miért nem védhetjük meg magunkat és egymást? Talán csak az lenne az ok, hogy éppen erre az állandóra gerjesztett félelemre van szüksége a hatalombitorlóknak az idõhúzó manipulációjukhoz?

A cikkben Gyula, ahhoz a belügyminiszterhez intéz kérdéseket, akirõl tudható, hogy üzlettársa annak a "görényinek", aki a szemkilövetéseket megrendelõ háttérerõnek tökéletes kiszolgálója. Nem Gyulát kívánom kritizálni, hiszen nagyon egyetértek írásaival, csak megjegyzem, hogy maga jelenlegi miniszterelnök-helyettes "kalózozta" le Pintér elvtársat még a posztjára kerülése elõtt. No de mit is várhatunk egy kalóztól? Gyula azonban nem naiv, hanem provokálni próbálja a hatalombitorlót.

Pedig Õ is tudja, hogy úgy fog hallgatni pintér úr mint az a bizonyos fekália a fûben.

Bene Gábor S.

A "sárándi modell".

A belügymini​szter figyelmébe​. / Kérek mindenkit, hogy terjesszét​ek!

Már nem a cigánybûnözéstõl, hanem cigányterrortól szenved az Ország. A romakérdés kezelése a helyi polgármesterek, helyesebben az Orbán kormány, pontosabban Pintér Sándor belügyminiszter kompetenciájába tartozik. Tulajdonképp "vetélkedõ kompetenciákról" van szó. E vetélkedõ abszolút esélyese, a hatalmi monopólium birtokosa, a belügyminiszter. Az õ jóindulatú figyelmébe ajánlom ezt az írást, annál is inkább, mert a végére illesztek néhány kérdést, amire válaszát kérem.

Hogy a tárgyra térjek, neszét vettem a 20011.07.23-i sajnálatos eseményeknek, amelyek színhelye a Hajdú - Bihar Megyei Sáránd község 2338 lakossal, 831 házzal, 2268 hektár területtel. A romák létszámáról nem tud a Google. Az Önkormányzat Szociális Szolgáltatások - 2005 c. kiadványban az olvasható, hogy viszonylag kevés a nemzetiségi lakos. Mindössze 1.47 %, vagyis 34 fõ vallotta magát nemzetiséginek, de ebben benne vannak a németek és a románok is. Erõsen gondolkodni kezdtem, hogy ezek után egyáltalán körülnézzek e Sárándon, mert reménytelennek láttam, hogy a 40 verekedõ romát össze lehetne hozni, akárcsak gondolatban is. Aztán mégis kimentem, lesz - ami lesz. A helyben járatlan jövevény elõbb hivatalos helyen próbál tájékozódni. Ezt tettem én is. Szerencsém volt, mert egy második számú Nº2 illetékeshez sikerült bejutnom, akinél épp ott volt egy választott jobbikos is.

Az a Nº2 illetékes simán lerázott azzal, hogy a Nº1 illetékes az ügyben, aki viszont nem elérhetõ. A jobbikos pedig ingerülten hozta tudomásomra, hogy teljesen fölösleges a kedélyeket ízzítani. Tõlük tehát sok mindent nem tudtam meg, többek között azt sem, hol volt a verekedés és kiket vertek meg.

Már az utcán ültem a kocsimban, mikor egy másik kocsi állt meg mögöttem, amelyben a Nº1 illetékes ült, aki épp munkahelyére érkezett. Õ szólította meg útitársamat, mert feltûnt neki hogy fényképezi a házat. Summa summárum bejutottunk hozzá néhány polgári szóra. Megtudtam, hogy már beszélt a tegnapelõtti kaland "hõseivel", így némileg képben van. Kijelentette, hogy a községben megközelítõleg sincs 40 verekedni képes roma. Etnikai feszültségek per abszolúte nincsenek. A romákat a részben helyi önkormányzat foglalkoztatja, részben napszámban munkát vállalnak. Olyanról is tud, hogy magyarok és romák együtt mentek Hajdúszovátra munkát vállalni, kukoricát címerezni. Magyar - roma vegyesházasságok vannak. Van egy mintaroma is, akinek munkateljesítménye csak egy sztahanovistáéhoz hasonlítható. Arról nem tud, hogy a kocsmán kívül is lett volna valami rendzavarás (?). Viszont állítólag néhány roma megpróbált békülni a magyarokkal, kérve a laufot. Ez egy valóságos idill, gondoltam.

Ami a konkrétumokat illeti, ez is soványka eredmény volt. Annyi kiderült, hogy a balhé az u.n. "Sinyu kocsmában" tört ki, ami tulajdonképp presszó. Perceken belül ott termettünk. Jószerencsénk tovább kísért bennünket, mert ott találtunk valakit, aki útitársam régi ismerõse volt. Az illetõ a balhékor nem volt a kocsmában, így csak holmi törött üvegekrõl, poharakról, meg egy megrongált ajtóról tudott. Viszont emlékezett a leginkább megkalapált magyarra, azaz "parasztra", ahogy a romák mondják. Máris az Erdõs porta elõtt álltunk a Petõfi utcán. Ott szívesen fogadtak bennünket a ház urai, id. Erdõs Ferenc és ifj. Erdõs Ferenc. Különös ismertetõ jelük, hogy az idõsnek a feje, az ifjúnak meg a balkeze van befáslizva. Az ifjabbik Erdõs Ferenc magas, szemmel láthatóan erõs testalkatú férfi, a helyi (nem masírozó) Polgárõrség tagja. Balszerencséjére felesége jóllakatta lángossal, sör meg nem volt otthon, így indult, vesztére a Sinyu kocsmába, ami presszó.

A helyiség kicsi, bútorokkal, automatákkal zsúfolt és mindössze három asztal van benne. A legkevésbé sem lenne amúgy alkalmas cigány táncmulatság céljaira, mivel presszó, nem táncterem. Dehát a cigányoknak erre szottyant kedvük és ropták cefetül, sokan! Nekik ezt is szabad, így is szabad. Senki sem mert emiatt rájuk szólni. De ez nem volt elég.

ifj. Erdõs - egy másik meglett férfi Sápi Gábor társaságban - foglalt helyet az egyik asztalnál, és sört rendeltek. Ekkor odalépett asztalukhoz a 17 éves Rézmûves Dávidka, aki vasággyal lehet legfeljebb ha negyven kiló és - innen tessék figyelni belügyminiszter úr - felszólította (!) ifj. Erdõst, a megtermett polgárõrt, hogy rakjon zsozsót a zenegépbe, mert mindjárt leáll és õk még táncolni akarnak. Ö mindössze annyit mondott, hogy mivel nem táncolni jött nem rak pénzt a gépbe. Erre Dávidka olyan erõvel kezdte elõtte verni az asztalt, hogy felborultak a sörösüvegek. (Itt kell felidéznem korábbi gyöngyöspatai élményeim közül a helyi lakosok ismétlõdõ panaszát, hogy a balhét többnyire a cigánykölykök kezdik, akik nem, vagy alig büntethetõk.) Dávidka talán nem szeplõtelen már, de ezt még tisztázni kell. Úgy látszott azonban, hogy nem lesz nagyobb baj, mert ifj. Erdõs nem verte bele a padlóba Dávidkát, amit minimum megérdemelt volna.

A rend védelmében viszont fellépett Dávidka bátyja ifj. Rézmûves Jenõ, aki kihúzta öcsikéjét a kocsma elé, aholis összeverekedtek. Ez a családi nevelés azonban kissé cigányosra sikerült, mert kerékpárok, asztalok, napernyõk, székek, stb. repkedtek. És ekkor következett be a hasonló esetekben jól ismert roma tudatborulás az alábbiak szerint. Dávidkát más romák is próbálták megfékezni, azaz lefogták. Ekkor azonban, vagy a kocsmában, vagy a lépcsõbejáratnál egy szózat hangzott: "miért egymást ütitek, miért nem a magyarokat?"

Erre a Jenõben megfordult a borjú és immár fajtestvéreire ordított, hogy engedjék el Dávidkát. Azok el is engedték. Dávidka a sugallat hatása alatt visszarohant a kocsmába és karaterugással támadt ifj. Erdõsre, aki ezt úgy írta le, hogy a cigó cinege valósággal repült feléje. Ezt a támadást egy kézmozdulattal könnyedén elhárította és Dávidka a zenegép mellé esett. Változott viszont a szitu: magyar "bántott" cigányt! Elszabadult a pokol! Az összcigányság nekirontott ifj. Erdõsnek (és Sápi Gábornak). Ütötték, amivel érték: ököllel, üvegekkel, poharakkal. Csakhamar a földre került. Ott már rugdosták is. Egyikük egy törött sörösüveggel a nyaka felé suhintott. Jobbkezét védekezõleg tartotta maga elé, így kezén keletkezett egy kb. 10 cm. hosszúságú csontig hatoló vágás (amit 6 varrattal húzott össze a Kenézyben egy arab orvos, majd gyorsan kiállította a 8 napon belüli leletet. Ez a doki még hallani fog az ügyrõl...)

A támadás persze nem az elsõ vérig tartott. Erdõs fejére húzták a pólóingét és lehúzták a cipõjét is... (Épp most képviselek egy fiatal szõke diákgyereket, aki egy másik gyerektõl 2 szál cigarettát vett el egy pofon ellenében. Emiatt a "rablás" miatt 8 hónapig ült elõzetesben és két év hat hónap börtönt kapott. Így mûködik az erõszak monopóliuma...)

A polgárõr hanyatt fekve próbált a pult, ill. a pult mögött nyíló raktár felé araszolni. Ebben némi segítségére volt a szolgálatban levõ pultos Dobó Henrietta. A raktárajtót sikerült magára húznia, de számolt vele, hogy az csak rövid ideig képes ellenállni a támadók lendületének. Tovább menekült a hátsó bejáraton keresztül a kocsmatulajdonos apja Katona Imre házának udvarába és segítségért kiabált a háziaknak. Katonáné el akarta küldeni. Nem volt hajlandó a rendõrségre sem telefonálni. Katona azonban beengedte. Innen telefonálgatott a rendõrség 107-es számára, ahol többszöri foglalt jelzés után felvették a telefont. (A rendõrök aztán jöttek is, de nem két óra, hanem "csak" félóra múlva.) Közben befutott a Katona portára Sápi Gábor fia Sápi Alex a két cipõvel. Így sikerült nyúlcipõt öltve tovább menekülnie - hazafelé. Közben felesége telefonált neki, hogy öccse Erdõs Levente gépkocsival a kocsma irányába indult, de a cigány portyázók feltartóztatták, a kocsit megdobálták és az ajtajába is belerúgtak. Visszafordult hát és beállt az udvarra, majd beállitotta az udvarra a másik kocsit is.

Közben az Erdõs portán tartózkodók látták, hogy a cigány csapat megjelenik a Bem utca torkolatánál. Erdõsék azt mondják, voltak vagy negyvenen. Lehet, hogy ez a létszám túlzott. A túlzás érthetõ, hisz az ellenség többnek látszik, ha fegyvereket lóbál és ordítozik. A cigányok pedig éppen ezt tették. Kezükben ásót, lapátot, botokat, sebtében letépett kerítésléceket lóbáltak és artikulátlanul üvöltöztek, hogy "meg fogtok dögleni magyarok".

Itt lép a képbe id. Erdõs Ferenc, aki a szõlõbõl hazafelé tartva már összetalálkozott a bandával, de a harci érintkezést ekkor még sikerült elkerülnie. Alighogy hazaért a cigányok máris a kapuk elõtt (ante portas) voltak és egyikük a kerítésen kívülrõl próbálta egy lapáttal fejbeütni. Ez akkor nem sikerült, de a támadók benyomták a kiskaput és a nagykaput, olyan erõvel, hogy a vastag és széles vas-szalagok közül több befelé hajlott. Berontottak és saját udvara kellõs közepén lapáttal fejbevágták a házigazdát. Azazhogy Dávidka édesapukája id. Rézmûves Jenõ bácsi vágta fejbe. Ennek következtében hajas fejbõre csontig felrepedt (amit két öltéssel fogott össze az arab, és szintén 8 napon belülire taksálta a gyógytartamot. Erre is emlékeztetve lesz majd) .ifj. Erdõs Ferenc vére most is ott díszlik a ház falán.

A cigányok közben modulálták az ordítozást, miszerint ma este "magyarvért fognak inni". Lapáttal támadtak id. Erdõs Frencnére és Erdõs Leventére is. Utóbbinak a karja megsérült. Erdõsék nagynehezen bemenekültek a házba, ahol a család felnõtt tagjain kivûl egy 3 éves és egy 4 hónapos kisgyermek is tartózkodott. Majd rövidesen záporozni kezdtek a házra az alkalmi ütõeszközök (lécek és botok). Kétségtelenül még rosszabbul végzõdött volna a magyarverés, ha a cigánynõk idõérzéke és örökölt ösztönei nem léptek volna mûködésbe és nem kezdték volna kifelé cibálni a "harcosokat". Igazuk lett, mert végre - valahára befutott a rendõrség, mégpedig "nagy erõkkel"! 7 - 8 Ford Focus gépkocsival, egy Ford Transittal és egy Opel Rivaroval jöttek. Ez utóbbiakban kommandósok ültek, talán a Hortobágy Kommandó emberei. ifj. Erdõsnek ekkorra sikerült hazaérnie.

A cigányokat ugyan sorba állították a rendõrök, de állítólag (?) nem teperték õket a földre, nem nyomták szét a lábaikat és nem bilincselték hátra a kezüket. Ha valóban így történt, hogy van ez, belügyminiszter úr? Az eljárás állítólag csak garázdaság miatt folyik (?). Helyes lehet ez a minõsítés belügyminiszter úr?

Aztán rövidesen kiengedték az összes begyûjtött cigányt, lévén személyük és cselekményük a társadalomra kevésbé veszélyes... Hogy van ez, belügyminiszter úr? Ami a cigány békülékenységet illeti, a következõk történtek. 25-én reggel megjelent az Erdõs portán egy Etelka nevû cigány nõ, aki 23-án még hangosan ordítozott, és most az iránt érdeklõdött, hogy id. Erdõs Ferenc mit vallott ellene a rendõrségen... Aztán elkarikázott az Erdõs porta elõtt id. Rézmûves Jenõ bácsi is. Id Erdõs odahívta és érdeklõdött nála, hogy is volt ez a dolog? Jenõ bácsi kijelentette: olyan részeg volt, hogy semmire sem emlékszik. Azaz, arra mégis "emlékezett", hogy a kupánvágást a "fia" abszolválta. A szokott cigány taktika mutatkozik ebben is. Ha a balhét vinni kell, olyan vigye, aki a legolcsóbban megúszhatja. Alighanem a fiatalkorú Dávidka lesz tehát, akinek ártatlanul "bûnhõdnie" kell fajtájáért, a törzsért. Most, mielõtt kérdéseimmel Dr. Pintér Sándor úrhoz fordulnék, két röpke kitérõt teszek.

1. Dr. Pintér úr - a jogász - úgy véli, hogy a cigánybûnözés mint jelenség, ill. mint fogalom, nem értelmezhetõ, nem definiálható, következésképp nem is létezik. Tudom, hogy ezzel a nézettel nem árul el semmiféle jogi tudatlanságot, hisz pl. Dr. Gönczöl Katalinnak, az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet egykori igazgatójának és az egész Intézetnek ugyanez a véleménye. Sõt! Az Intézet egykori fõnökének, Pintér úr szívélyes ismerõsének, Dr. Györgyi Kálmán ex-legfõbb ügyész úrnak, meg pláne ez a véleménye.

A "zemberek" döntõ többségének ugyan más a véleménye, de õk laikusok, nekik kuss. Elárulom, nekem is az a véleményem, hogy igenis van olyan bûnözési forma, amely az elkövetõk motíváltsága és az elkövetés módja vonatkozásában specifikus és (statisztikailag alátámasztható módon) csak a cigányokra jellemzõ.

Mivel a "bûnözéstudomány" humán tudomány, elhatárolja magát az állati viselkedés tudományától, az etológiától. Kár, nagy kár!

Az etológusokat ugyanis nem kötik politikai dogmák és tabuk, így egzakt módon tudják jellemezni a ragadozó állatfajok egyedi és csoportos magatartás-mintáit. Óriási különbség az ember és az állat között (az állat javára), hogy az állat az önfenntartás ösztöne által motiváltatva vadászik és öl, egyénileg, vagy csoportosan. Természet filmekbõl tudjuk: másként gyilkol az oroszlán és másként a hiéna.

A cigánybûnözés is két nagy ágra tagolható: az egyéni és csoportos elkövetési módokra. Létezése az utóbbi elkövetési mód vonatkozásában érhetõ leginkább tetten.

Sok esetre hivatkozhatnék de csak az olaszliszkait említem. "Az olaszliszkai lincselés a Borsod-Abaúj -Zemplén megyei Olaszliszkán történt brutális gyilkosság ismert elnevezése. Az áldozat, Szögi Lajos, kocsijával a falun áthajtva egy elé lépõ helyi roma kislányt majdnem (!) elsodort. Ekkor autójával megállt, hogy meggyõzõdjön róla, a gyereknek nem esett baja. Bár a kislány valóban nem szenvedett sérülést, de annak hozzátartozói rátámadtak az autót vezetõ tanárra, kirángatták a volán mögül és gyermekei szeme láttára halálra verték."

A fent leírt ocsmány bûntett motívuma a cigány "vérszomj". A ragadozó állat is vérszomjas. Ez azonban fizikai (biológiai) értelemben vett szomjúság, ami az éhséggel együtt kínozza.

A liszkai cigányok azonban nem voltak sem szomjasak, sem éhesek. Honnan adódik hát a hirtelen feltámadó vérszomj? A génjeikbõl! Az állatok genetikai kódolása világos, rendezett akár egyéni, akár csoportos magatartás mintákat vezérel. A cigányok genetikai kódolása is "rendezett", de egészen más módon.

Az indíték többnyire csekély, esetleg csak vélt, sérelem. E sérelem "elszenvedése" nem szükségképpen személyes élményen alapul, sõt többnyire nem is azon alapul, hanem egy sajátságos és voltaképp csak a cigányokra jellemzõ "metakommunikáción". Ez alatt azt értem, hogy a sérelem "futótûzként" terjed a cigányok között. Õket csoportosulásra készteti, majd a csoporton belül, a speciális cigány-csoportlélektan szabályai szerint, feszültség keletkezik, ami öngerjedés formájában hirtelen felerõsödik. Ebben a helyzetben az egyéni kontroll szinte teljes mértékben kikapcsolódik és helyébe a "csoport-tudat" lép. Ez a "csoportos én" teszi a csoport tagjait a vérengzõ vadaknál is alábbvalókká. Ezt a kifejezést azért kell használnom, mert amíg a vadállat az áldozatban ennivalót lát, a cigány a gyengébbet látja. A gyengeség látványa külön stimulálja a természetellenes vérszomjat.

Ezek ellen a "genetikai abúzusok" ellen a többségi társadalom csak arányos eszközök bevetésével védekezhetne, ha a belügyminiszter úr engedné. De nem engedi, mert az erõszak monopóliumát magának vindikálja. Ez a monopólium azonban diszfunkcionálisan, a társadalom kárára mûködik az õ kezében, ahogy ezt a sárándi eset példázza és még sok hasonló eset példázni fogja.

2. A másik jelenség, ill. fogalom a félelem. A belügyminiszter úr ugyan nem mondja, de megnyilatkozásaiból nyilvánvaló, hogy e fogalom alatt csak és kizárólagosan a "cigányfélelmet" érti. A "magyarfélelmet" meg sem említi. Ha kénytelen lesz felemlíteni, nyilván azt fogja mondani, hogy ez sem értelmezhetõ, nem is definiálható, tehát nem is létezik. Ezért van az, hogy az állam pénzébõl, azaz az adófizetõk forintjaiból, már százmillió forintot költött arra, hogy négyszázegynéhány gyöngyöspatai roma ne féljen a Szebb Jövõt Polgárõr Egyesület tagjaitól, vagy Eszes Tamás "véderejétõl". Ezt azért nem értem, mert sem az egyik, sem a másik alakulat sem lincselt meg egyetlen romát sem és ilyenre nem is készültek.

Amit tehát úgy kellene nevén nevezni, hogy speciális "roma-félelem", nem más, mint humbug. Lehet, ebben igazságtalan vagyok. De gondoljunk bele, hogy a félelem - mint lelki jelenség - diagnosztizálható. Miért nem végeztet a kormány csoportos diagnózis (vizsgálatot) a cigányság körében?

A másik fogalom az empátia, ami a mások helyzetébe való beleélést jelenti. Nos, ez az empátia hiányzik a legteljesebb mértékben, és nem véletlenül, Orbán Viktorból és Pintér Sándorból is. Mit gondolnak tisztelt uraim, a cigányság által szorongatott, a rendõrség által magára hagyott, magyar vidék lakossága nem fél? Nem félnek a magukra hagyott öregek. Nem félnek a cigány hordák ordítozásától a gyermekek? Mennyi pénzt szánnak arra az urak, hogy a vidék dolgos népe se féljen? Pintér úr mindössze két hétre taksálta a vidéki közrendteremtéshez szükséges idõt. Hányszor két hét telt el azóta?

Mi lenne, ha csoport-diagnózis keretében, akár csak szúrópróba szerûen, megpróbálnák mérni (detektálni) a "magyar-félelmet" is? És most a kérdések.

Dr. Pintér Sándor belügyminiszter úr! Kérdezem, kérdezzük: Hajlandó e "büntetõ politikájáról" egy jogászokból felállítandó grémium kérdéseire a sajtó nyilvánossága elõtt magyarázatot adni? · Vagy, hajlandó e a grémium által írásban felteendõ kérdésekre írásban válaszolni úgy, hogy mind a kérdések, mind a válaszok korlátlan nyilvánosságot kapjanak? Eddigi magabiztos nyilatkozatai alapján joggal remélhetjük, hogy egy ilyen "szakmai konzultáció" önnek semmiféle kellemetlenséget nem okozhat.

2011.07. 26 Dr. Szeszák Gyula