Új – bombasztikus – korszak jön? I.


2011-07-24 Új – bombasztikus – korszak jön? I.



"...kidolgozói, az MSZP bedolgozói?"



Lassan teljesen átveszi a miniszterelnök azt a beszédstílust és fogalomkészletet, amely 2006 õszének erkölcsi forradalmát jellemezte. A „forradalom” ugyan nem erkölcsi, hanem „fülke”, de a fogyasztói társadalom és a bankárkaszt uralmának leáldozásának jövõképe - már ott szerepel az idei, tusnádfürdõi beszédben. Orbán Viktor szerint gyökeresen megváltozik majd az állam szerepe. Bár szerintem az már hosszú ideje megváltozott, s rég nem a polgárok érdekeit képviseli, hanem éppen a pénz-kapitalista bankárkasztét. A beszédben azonban a miniszterelnök a munka nélkül maradtakért szeretne tenni, pl. õket „erõteljes állami akarattal” visszavezetné a munkaerõpiacra. Természetesen a mondataival egyet értek, csak nem látom azokat a cselekvéseket, amely ide vezetnek. Pontosabban ennek az ellentéte az, ami most - például a Munka Törvénykönyvének megújításából ered. Nem azt vállalja az állam, amit a Magyarok Szövetsége Alkotmányos Jogfolytonosságot Elõkészítõ Tagozata dolgozott ki a Nemzetvédõ Államtörvény javaslatában, hogy „az állam kötelessége minden olyan polgárának munkát biztosítani, aki tud és akar dolgozni”, hanem a tervezett szabályok kifejezetten csupán munkaadóknak kedveznek. S nem azokat vezeti vissza a munkaerõpiacra, akik onnan kiestek, hanem a most is dolgozók jogait csorbítja. Ebben a javaslatban szerepel például a védett idõ figyelmen kívül hagyása, azaz a táppénzen, a szülési szabadságon lévõk vagy éppen az áldott állapotban lévõ anyák elbocsáthatóságának lehetõsége. Hozzáteszem: akiket éppen vissza kellene vezetni a munkaerõpiacra, azok inkább felelõtlenül szülnek a családipótlék megszerzéséért, semmint elbocsáthatóak lennének. Ehhez láthatóan megvan az „erõteljes állami akarat”, de az állami munkahelyek teremtése kapcsán nem látok ilyen akaratot. Azzal ugyanis, ha csak idegen tõkét vonzunk egy olyan országba, ahol már így is – Európában egyedülálló módon – vészesen alacsony az állami termelés szintje, csupán azt tesszük, hogy további hitelek felvételével tud csak mûködni az állam, s nemhogy a születésszám növekedne, de a nyugati és magyar bérek különbsége mellett a munkavállaló jogok csökkenése az elvándorlást is növelni fogja. Ezt elõsegíteni, s nem a magyar gazdákat is helyzetbe hozó, élelmiszer-feldolgozóiparunkat újra felépíteni: szerintem bûn. Azt, hogy a javaslat szerint nyugdíj elõtt állóknál is megszûnne a védett kor intézménye, s csak ötvenegy éves kortól járna harminc nap szabadság, már nem is említem, hiszen ezzel olyan egyértelmûen gyengül a tervezet szerint a munkavállalói pozíció, hogy az már arcpirító. Az embernek olyan érzése támad, hogy kidolgozói az MSZP bedolgozói. Ennél jobb labdákat nem is adhatott volna a Fidesz-KDNP a bukott bolsevik rablóknak. Le is fogják õket ütni, mert rettenetesen örülnek, hogy végre újra munkásvédõ szerepben tetszeleghetnek, hiszen õk állítólag szocialisták, bár többnyire milliárdosok. Azt megérteni, hogy a munkahelyi fegyelem fontos, de a jogok és kötelezettségek egyensúlya csak úgy állhat fenn, ha a munkavállaló is ki tudja kényszeríteni a saját jogait, szerintem alapvetõ lenne a kormányzat számára.


Miért is nem értik?




Szeged, 2011-07-24 Dr. Bene Gábor S.