Nyilatkozat a nemzetnek, s közindítvány az Alkotmánybíróságnak!

NY I L A T K O Z A T

AZ ALAPTÖRVÉNY NORMASZÖVEGÉNEK MEGSEMMISÍTÉSÉRÕL

- Mivel az áprilisban megszavazott Alaptörvény Nemzeti Hitvallás cím

û elõszava az alkotmányos jogfolytonosság és a történelmi alkotmányhoz való visszatérés iránti igyekezetben új helyzetet teremtett, továbbá,

- Mivel az el

õszó elismeri, hogy érvénytelen az 1949-es „alkotmánynak” titulált hatalmi szabályzat, amire az Alaptörvény jogalapként hivatkozik, továbbá,

- Mivel az 1949-es alkotmány érvénytelenségének elismerése után az egyetlen lehetséges jogalap visszamenni az 1920 évi - jogfolytonosságot visszaállító - precedenshez, ami eddig még nem történt meg, továbbá,

- Mivel érvényes és elfogadható jogalap hiányában az Alaptörvény érvénytelen, továbbá,

- Mivel valószin

ûleg az Alkotmánybíróság az egyedüli (de facto) törvényes intézmény Magyarországon, amely alkotmányos kérdésekben lépéseket tehet, megvédheti a társadalom alapvetõ jogait, valamint,

- Mivel az Alaptörvény Nemzeti Hitvallás cím

û elõszava és a törvény számozott részei között lényegbeli ellentmondás van, úgy tûnik, hogy a kormányzó párt megosztott azok közt, akik vissza akarják állítani a jogfolytonosságot, és azon reakciós elemek közt, akik folytatni akarják, apró változtatásokkal az 1949 óta uralmon lévõ, a sztálini és rákosista alkotmányon alapuló zsarnokrendszert,

- Mivel az EU alapító okmánya szerint egy ország alkotmánya a nemzet önazonosságára épül, a fentr

õl diktált Alaptörvény nem felel meg az EU elvárásoknak,

EZÉRT alulírottak 2011. július 18-án

indítvánnyal fordultunk az Alkotmánybírósághoz, hogy történelmi hivatása tudatában, hagyja jóvá az El

õszót (Nemzeti hitvallást!), mint a jogfolytonosságot visszaállítani akaró törvényt, de semmisítse meg a reakciós törvény többi részét, mivel annak nincs legitim alapja. A beadvány teljes szövege mellékelve.

Dr. Balogh Sándor

professzor, emeritus

USA

Dr. Bene Gábor

közjogász és független újságíró, Szeged

Dr. Gyarmati Péter

professzor, emeritus, Szentendre

A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága részére

1535 Budapest, Pf. 773

Tisztelt Alkotmánybíróság!

Magyar állampolgárokként indítványt nyújtunk be az új Alaptörvény kapcsán, mivel az alább dokumentált álláspontunk szerint az Országgy

ûlés által megszavazott Magyarország Alaptörvénye nem rendelkezik megfelelõ legitim alappal, tehát zsarnokságot vezet be és így sérti állampolgári jogainkat.

A beadvány id

õzítésénél tekintettel voltunk a soros EU elnökség zavartalanságára. Ugyanakkor nem lep meg bennünket az EP kritikája, miszerint "az alkotmányozási folyamat nem volt átlátható és az új alaptörvény kidolgozása és elfogadása rendkívül gyorsan történt, ami nem biztosított elég idõt a tervezett szövegrõl szóló alapos és lényegi nyilvános vita lebonyolításához," hiszen egész Európában elterjedt a hír, hogy ez egy új alkotmány. Ám ha csak az alkotmányos jogfolytonosságot állította volna helyre, akkor senki sem szólhatna ellene, hiszen a legalább ezer évig jól mûködõ alkotmány kerül vissza a helyére. A mi álláspontunk szerint az alkotmányozás szuverén magyar belügy, amint azt a EU alapító szerzõdése (4.cikk 2. bekezdés) is elismeri: "Az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak ... a nemzeti önazonosságát, amely elválaszthatatlan része azok politikai és alkotmányos berendezkedésének...."

Jelen indítvány benyújtására az ad alkalmat, hogy az Országgy

ûlés saját maga szünteti meg az elfogadott Alaptörvény legitimizáló alapját. Így az alaptörvény legfeljebb de facto lenne legitim, de nem de jure! Ezért indítványunk szerint az Alaptörvény Preambulumát, a Nemzeti hitvallást, lényegében helyben hagyva, a törvény normaszövegét érvényteleníteni és indítványunk javasolt paragrafusával helyettesíteni kell

HATÁSKÖR ÉS JOGHATÓSÁG.

Az 1989-ben létrehozott AB-nek most, egy óriási lehet

õséget nyújt a történelem. Az alkotmánybírósági törvény preambuluma szerint az Alkotmánybíróság (AB) feladata az „Alkotmányban biztosított alapjogok védelme.” A 2/3-os többséggel megszavazott Alaptörvény preambuluma új helyzetet teremtett, mikor kijelenti, hogy „Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét. Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését.” Tehát maga a 2/3 ismeri el, hogy nincs felfüggesztve, tehát (de jure) még mindig érvényben van a magyar történeti alkotmány. Mivel az AB alapfeladata az érvényes magyar (tehát történeti) a

lkotmány jogrendszerét betartani és betartatni, jelen beadvány ennek talaján áll, s az AB közjogi kötelezettségét is felveti.

Sem a történeti alkotmány, sem a nemzetközi gyakorlat nem ismeri el az Egy Házból álló (unicamerális) Országgy

ûlés abszolút alkotmányteremtõ jogát. Ezt a jogot a szovjet megszállás alatt, a szovjet példára írt 1949-es sztálini alkotmány vette el a nemzettõl, és adta az egypárt-rendszerre alapuló kommunista Országgyûlés kezébe.

Mivel az Alaptörvény preambulumában megfogalmazott jogfolytonossági elv jogos és alapos, ahhoz kell tartania magát mind az AB-nek, mind az Országgy

ûlésnek. Mivel az anarchiát elkerülendõ, egy ország nem maradhat kormány, s az emberi és alkotmányos jogok védelme nélkül, a jelen kormány ebben az átmeneti idõszakban csak mint hivatalnok, vagy ügyvivõ kormány szerepelhet, s az AB hasonlóan a kormányhoz az alapvetõ és alkotmányos jogok kérdésében az ügyvivõ szerepet kell, hogy betöltse addig, amíg az alkotmányos helyzet nem tisztázódik, vagy a közjogi provizórium nem ér véget.

A jelen indítvány elbírálása nem csak joga, de kötelessége is az Alkotmánybíróságnak, mint a jelen körülmények közt egyedüli intézménynek, amelynek erre

(de facto) alkotmányos és törvényes felhatalmazása lehet. A jelenleg de facto érvényes „Alkotmány” szerint 32/A. § (1) eljárását törvényben meghatározott esetekben bárki kezdeményezheti. Az AB Törvény pedig elõírja, hogy 1. § Az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik: d) az Alkotmányban biztosított jogok megsértése miatt benyújtott alkotmányjogi panasz elbírálása; g) az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezése; Továbbá, az AB törvény elõírja, hogy (4) Az 1. § d)-e) pontja szerinti eljárást bárki indítványozhatja. A kötelességet a jelen alkotmányban garantált „demokratikus jogállamiság” [2. § (1)] adja, amely magába foglalja, hogy mindenkinek joga van panasza esetén bírósági döntést kapni. Végül, mind a jelenleg (de facto) érvényes „Alkotmány” [1949. évi XX. törvény 2. § (3)], mind az elfogadott Alaptörvény [ALAPVETÉS - C) cikk (2)] szerint

„Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erõszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetõleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.”

Mivel az Alaptörvény megalkotása és egy pártszövetség által való elfogadása az 1949-ben ered

õ „zsarnokság” folytatása, mindenkinek, társadalmi helyzetének vagy foglalkozásbeli állapotának megfelelõen, kötelessége fellépni ellene.

Mivel a Nemzeti hitvallás szerint:

”Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, amely egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk annak érvénytelenségét.„ A „mérgezett fa gyümölcse” jogi principium alapján minden azt követõ, illetve azon alapuló határozat, törvény, vagy intézkedés érvénytelen.(külön eljárás nélkül is alkalmatlannak kell lennie valódi joghatás kiváltására.)

Mivel az Alaptörvény Preambuluma és az érdembeli szöveg közt egyenes és nyilvánvaló ellentmondás van, ezért úgy t

ûnik, hogy a kormányzó párt is megosztott. Vannak a pártszövetségben olyanok, akik valódi rendszerváltást akarnak és vannak, akik a zsarnokrendszert akarják folytatni. Az Alaptörvény ellentmondásai lettek a kompromisszum eredményei. Az AB feladata tehát most dönteni, hogy melyik irány érvényesülhet: a zsarnokság, vagy a történelmi államokhoz, s a történeti alkotmányhoz való visszatérés.

Azzal, hogy húsz éves késéssel, végre a Nemzeti Hitvallás elfogadásával az Országgy

ûlés megnyitotta a rendszerváltás és a jogfolytonosság helyreállításának lehetõségét, egyúttal az AB-nek történelmi felelõssége is keletkezett, folytatni az elsõ lépést, s végre felszabadítani az országot a kommunista múlt utolsó jogi hagyatékától, az idegen jogrend bilincseitõl.

INDOKLÁS:

A Nemzeti Hitvallás önmagában a nemzet régi vágyát valóra váltó sorsdönt

õ törvénynek tekinthetõ. A benne szereplõ mondatokkal maga a törvény (normaszöveg) számos helyen ellentétes és ellentmond a magasztos elveknek. Pl. ezt olvassuk: „történeti alkotmányunk (…) megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.” Ki tagadhatná ezt? Majd azt is megállapítja, hogy „Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, amely egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét.” Józan magyar ezt sem tagadhatja. További fontosabb részei: „Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét. Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését. Tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetett embertelen bûnök elévülését. Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, amely egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk annak érvénytelenségét.”

Ezek után elvárhatná az ember, hogy az új Alaptörvényt a „tiszteletben tartott történelmi alkotmányra” alapozzák, vagy a szerves jogfejlõdés kiindulópontjaként hozzá térjenek vissza, ahogy az 1920-ban is történt.

Sajnos, most nem ez következett be. Inkább az érvénytelennek nyilvánított, 1949-es „kommunista alkotmányra” alapozták az új Alaptörvényt. A Záró Rendelkezésekben ugyanis ez olvasható: „2.

Ezt az Alaptörvényt az Országgyûlés az 1949. évi XX. törvény 19. § (3) bekezdés a) pontja és 24. § (3) bekezdése alapján fogadja el.” Nézzük meg, mit mond a hivatkozott két pont? 1949. évi XX. törvény A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG (kényszerített) „ALKOTMÁNYA„ 19. §(3) E jogkörében az Országgyûlés a) megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát; s 24. § (3) Az Alkotmány megváltoztatásához, valamint az Alkotmányban meghatározott egyes döntések meghozatalához az országgyûlési képviselõk kétharmadának a szavazata szükséges.

Tehát a sztálinista-rákosista Alkotmány, amely önmaga is illegitim volt (s ezt maga az alaptörvény preambuluma is megállapítja), de facto elvetette a népi alkotmányozás jogát, de a közjogi hagyományokhoz sem tér vissza! Ezzel 1949-ben a szovjet katonai megszállásra - mint „jogalapra” - támaszkodva, “alkotmányosan” létrehoztak egy “zsarnoki uralmat.” A legitim alkotmányos felhatalmazás nélküli módosításkor (1989. XXXI. tv) (de jure) nem változott a helyzet.

Az, hogy ezt az új törvényt nem alkotmánynak, hanem alaptörvénynek nevezik, senkit ne tévesszen meg, ugyanis az 1949-es „Alkotmány” kifejezetten alkotmányt említ, tehát amit a 49-es „Alkotmányra” hivatkozva, Alaptörvény néven hoztak nyilvánosságra, lényegében a nemzet új alkotmányának szánták. (Márpedig két alkotmányunk nem lehet!) Az Alkotmánytól különböz

õ, de alkotmány jellegû Alaptörvényre pedig sehol – pl. a hagyományos alkotmányunkban - sincs jogalap.

Az 1949-es „Alkotmány” érvénytelenítése után, mire lenne szükségünk? Az 1920. évi I. törvénycikkhez hasonló - a jogfolytonosságot visszaállító -, törvény lehetne az egyedül érvényes rendelkezés az alkotmányozással kapcsolatban. Ez a törvény persze nem lenne új alkotmány és lényegét a Nemzeti hitvallás tartalmazza is. Magyarország történelmében a mai napig sem létezik kizárólag írott, azaz chartrális alkotmány, hanem törvénnyé nemesedett szokások és alkotmánnyá nemesedett törvények.

Nézzük meg tehát az 1920-as törvényt. Az 1920. évi I. törvénycikk így kezd

õdik: « A nemzetgyûlés(…) a nemzeti szuverenitás kizárólagos törvényes képviselete…» Ezért «Alkotmányunk alapelveinek megfelelõen az 1919. évi augusztus hó 7. napja óta alakult ideiglenes kormányok a nemzethez fordultak, hogy a nõkre is kiterjedõ általános, titkos, egyenlõ, közvetlen és kötelezõ választójog alapján válassza meg az akaratának képviseletére hivatott nemzetgyûlést.» Tehát az 1949-es „alkotmány” érvénytelenítése után a még ma is érvényes 1920-as jogszabály, illetve precedens szerint most is nemzetgyûlést kellett volna összehívni. Még ha nem is lát valaki lényeges különbséget nemzetgyûlés és országgyûlés közt, akkor is a jogfolytonosság miatt, az 1920-as helyzetre, illetve az akkori törvényre kellett volna hivatkozni, nem az érvénytelenített kommunista „alkotmányra”, hogy a „meglevõ alkotmányunk értelmében” (a preambulumban ígért) „alkotmányos állami folytonosságot” visszaállítsa és az államhatalom gyakorlásának további módját rendezze.” Hiszen ezzel az eddigi törvénytelenségeket emelte volna törvényessé a pártérdekek mentén gondolkodó Országgyûlés. Az alkotmányozó hatalmat – az alkotmány fejlesztését és módosítását – az egész nemzet kell, hogy gyakorolja folyamatosan, ezért el kell különíteni a törvényhozástól, a kormányzattól és a végrehajtó hatalomtól. Ebbõl következik, hogy a törvényhozói hatalom az alkotmányozással nem foglalkozhat, az egy alkotmányozó hatalom mûködési területére tartozik. Az alkotmány tudományos szakirodalmának axiómája értelmében az alkotmányozó hatalomnak a törvényhozás fölé emelése alapvetõ demokratikus követelmény.

A jelen „Alkotmány” 2.§ /1/ bekezdése szerint

a Magyar Köztársaság demokratikus jogállam, a /2/ bekezdés értelmében a köztársaságban minden hatalom a népé, a nép a szuverenitás közvetett és közvetlen gyakorlója. Ezen alkotmányjogi tételbõl okszerûen következik, hogy még az alkotmányozó hatalom által alkotott, vagy módosított alkotmány elfogadásáról is, a hatalom közvetlen gyakorlásának, azaz népszavazásnak kellene döntenie!

Az 1949–es Alkotmány érvénytelenítése után, jelen törvényhozás csak arról hozhat törvényt önállóan, hogy a törvényes államot és a közjogi hagyományt, az 1920-as precedenshez hasonlóan, helyreállítja, majd el

õkészíti a szerves alkotmányfejlõdés törvényeinek kidolgozását. Ám e törvényeket, már a hagyományos közjogi rend alapján visszaállított és mellérendelt intézményrendszernek kellene kidolgoznia és elfogadnia.

ÖNAZONOSSÁG ÉS ALKOTMÁNYOZÁS

A fenti indokolást meger

õsíti az EU alapító szerzõdése (4.cikk 2. bekezdés): "Az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak ... a nemzeti önazonosságát, amely elválaszthatatlan része azok politikai és alkotmányos berendezkedésének.” Ez nem csak megengedi, hogy a tagállam alkotmánya megfeleljen a nemzet önazonosságának, hanem szinte definíciószerû kapcsolatot tételez fel a nemzet alkotmánya és önazonossága közt. Tehát ez EU tapasztalata és elõírása szerint a kintrõl ráerõszakolt alkotmány nem felel meg egy nemzetnek. Jelen esetben Magyarországon nem csak a két alkotmány áll szembe egymással, hanem két alkotmányozási módszer. Egyik a hagyományos magyar módszer, amelynél szokás törvénnyé nemesül, a törvény alkotmánnyá, tehát lentrõl, a néptõl megy felfelé, a másik az 1949-es alkotmány, amit mi sztálininak nevezünk, mert a szovjet alkotmányt követi részleteiben és alkotmányozási módszerével, valamint az azt követõ, 1989-es, és a 2011-es, is mind fentrõl, az uralkodótól vagy a párt elittõl megy lefelé. A lefelé menõ alkotmányozás megfelelt a szovjet nemzeteket egybeolvasztani szándékozó elképzeléseknek, de mint az 1956 eseményei mutatták, nem felelt meg a magyar népnek. A magyar nép ezeréves történelme folyamán sikeresen alakította alkotmányát önazonosságának, szellemének, és az eseményeknek megfelelõen. Ezt a két különbözõ önazonosságot Nagy Imre fejtette ki legszebben, mikor 1955-ben a Szovjet politbûrónak panaszkodott Rákosi módszerei miatt, amelyek a szovjet mintát követték:

"Akit a magyar nép követni hajlandó történelmének jöv

õbe vezetõ rögös útján, annak számolni kell nemzeti önérzetével és a nemzeti büszkeség érzésével, amire a kis népek, mint a mi népünk, a magyar is, talán érzékenyebbek, mint a nagy nemzetek. A magyar tehetséges, szorgalmas nép, múltja és jelene egyaránt bizonyítja, hogy tudomány, technika, mûvészet, irodalom, zene és sport téren mily nagyszerû alkotásokra, teljesítményekre képes. De nem kisebb államalkotó képessége és államfenntartó ereje. Minden történelmi korszakban kitermeli nemzeti géniuszait, nagy államférfiait és hadvezéreit, akik a társadalmi fejlõdés és átalakulás viharos századain át elvezették az országot a szocializmus küszöbéig. Ez a nemzet most sem lett kiskorúvá, most sem szorul gyámkodásra, meg tud állni a maga lábán és a békeszeretõ népek nagy családjában, a szocializmus, az emberi haladás ügyével együtt, a nemzeti szabadság és függetlenség ügyét is méltóan képviselni és elõrevinni tudja. Ezt azonban csak a népbõl eredt, a néppel összeforrt és érte küzdõ vezetõk, a néppel együtt tudják va1óra váltani. Nálunk a mai vezetõk oktalan politikája elnemzetietlenítés útján akarnak a szocializmus felé haladni, ami az utóbbi idõben mind jobban feszíti a belsõ ellentéteket és olaját önt a sovinizmus parazsára, mert a magyar nép, mint minden más nép, a szocializmust úgy fogadja el, ha nem kell feláldoznia nemzeti érzéseit, tudatát és sajátosságait…" („Etika és erkölcs a magyar közéletben”)

Ma is nagyon igaz, hogy „Ez a nemzet most sem lett kiskorúvá, most sem szorul gyámkodásra,” valamint egy párt elit által adományozott alkotmányra, és visszaköveteli jogát egy saját önazonosságának megfelel

õ alkotmányozási módszerhez, és alkotmányhoz. Az Alkotmánybíróságnak adatott meg a történelmi feladat, hogy ezt lehetõvé tegye. Ezért az AB-t a hagyományos magyar önazonosságnak kijáró jogok visszaállítására, illetve érvényesítésére kérjük, az OGY reakciós, zsarnokságot védõ elemeivel szemben. Nincs annál demokratikusabb alkotmányozás, mint amikor a nép alkot alkotmányt, amikor a nemzetgyûlés alkotmánnyá nemesíti a szokásjogon alapuló törvényt.

Ezt az EU is tiszteletben tartja, mert ez a nemzetnek a belügye.

INDITVÁNY

Ezért indítványozzuk és kérjük, hogy az Alkotmánybíróság - mint a demokratikus alkotmányosság

õre -, érvénytelenítse az Országgyûlésnek az 1949. évi, máig tartó zsarnoki uralmat megalapozó, s már érvénytelenített kommunista „alkotmány” felhatalmazása alapján megszavazott Alaptörvényt, s mondja ki, hogy Magyarország Országgyûlésének nincs alkotmányosan, vagy közjogi hagyományban megalapozott önálló joga alkotmányt alkotni, de hagyja helyben a Nemzeti Hitvallás címû részt, amely nem haladja meg a törvényhozás fogalmát, és amelyhez az alábbi pontosításokat fûzzük:

1. Az „Egyetértünk az els

õ szabad Országgyûlés képviselõivel, akik elsõ határozatukban kimondták, hogy a mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki.” Helyett csak a mondat második része marad: „A mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki”. (Mert a hivatkozott Országgyûlés nem volt sem elsõ, sem szabad: idegen hadsereg tartózkodott hazánkban 1991. június 30-ig és a Munkásõrség is fegyverben volt).

2.

„Hazánk elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1991. június 30-tól számítjuk, amikor a szovjet katonai megszállás véget ért.” – az 1990. május 2. dátumú mondat helyett.

3. Utolsó bekezdésben az „Alaptörvényünk…” helyett:

„Ez a Nemzeti Hitvallás jogrendünk alapja: szerzõdés a múlt, a jelen és a jövõ magyarjai között.”

4. Végül a Nemzeti Hitvallásnak az utolsó el

õtti mondatából és teljes tartalmából fakadóan legyen az egyetlen érdembeli paragrafusa:

„Jelen Nemzeti Hitvallás helyreállítja Magyarország 1944. március 19-én megszünt nemzeti függetlensége következtében megszakadt jogfolytonosságát és felhatalmazza a kormányt a szükséges átmeneti intézkedések megtételére!”

Magyarország, 2011. július 18.

Dr. Balogh Sándor professzor emeritus, USA

Dr. Bene Gábor közjogász és független újságíró, Szeged

Dr. Gyarmati Péter professzor emeritus, Szentendre