Vigh Mátyás: ANTISZEMITIZMUS?

Egy kanadában élõ, kitûnõ magyar ember cíkkét ajánlom az olvasóknak. Igaz, errõl a témáról már Én is sokat értekeztem, hiszen maga a kifejezés is hibás. Ugyanis a legnagyobb antiszemiták azok, akik naponta több tucat palesztint gyilkolnak le fegyverrel, éheztetéssel, szenyezett vízzel, vagy más reffinált módon. Nekem azonban igen jó szemita (tehát arab) barátaim vannak! Ugyanis gyerekkoromban a szegedi egyetem igen sok arab fiatalt fogadott, aki többnyire orvosok, gyógyszerészek lettek. Sok-sok házibulin és diszkóban szórakoztam együtt velük, s bizony soha nem voltam velük szemben anti! De egyébként is, bármely náció értékteremtésre képes egyedeivel, baráti, vagy jó kapcsolatom volt mindig. Dolgoztam együtt cigányzenészekkel, néger szakmunkással, zsidó és indián orvossal, sõt kubai félvérekkel is. Nekem semmiféle rassz nem ellenszenves, csak és kizárólag a parazitákat nem tudom elviselni, de azokat a saját fajtámból sem! Amikor tehát rasszistának, antiszemitának kiálltanak ki, akkor már tudom, hogy súlyos tudatzavarban szenvedõ egyén, vagy egyének az elkövetõk! Innen kezdve pedig, egyenesen sajnálom õket! BG

ANTISZEMITIZMUS?

Magyar rasszizmusról, antiszemitizmusról és cigányüldözésrõl gajdolnak a baloldali politikusok, és terjesztik ezt a tévhitet az egész világon. mi pedig gyámoltalanul és hatástalanul védekezünk.

Az okosok úgy vélik, legjobb védekezés a támadás.

A világháló tele van antiszemita hirekkel. Például a békeszeretõ, demokratikus Canada területén, a Bnai Brith 1135 zsidóellenes atrocitást jelentett 2008-ban.[1]

Kiváncsi volnék, hány zsidót vertek meg Magyarországon az elmúlt évben. Csak egyrõl hallottam!

A jó öreg Egyesült Királyság sem marad el az antiszemitizmus terén. Mind többen kritizálják a zsidó nagytõke erõs befolyását az angol politikai életben. Az angolok mindig is a palesztinok oldalán voltak és erõsen kritizálják az Izraeli kormányt[2]

Soha nem tapasztalt számú antiszemita incidens történt Nagy-Britanniában 2010 elsõ fél évében - áll a 300 ezres brit zsidó közösség védelmére alakult biztonsági tanácsadó szervezet tavalyi összegezésében, amely szerint a vizsgált idõszakban feljegyzett ilyen atrocitások száma meghaladta az eddigi teljes évi rekordot. A Community Security Trust (CST) közölte, hogy január és június között 609 verbális vagy fizikai támadásról szerzett tudomást. A tavalyi azonos idõszakban 276 bejelentés érkezett a szervezethez. A CST a 2006-os esztendõ egészében regisztrálta az eddigi éves rekordot, ami 598 eset volt.

Franciaországban még rosszabb lehet a helyzet, még az Izraeli miniszterelnök is, hazatérésre szólította fel a francia zsidókat, az ottani üldözés elõl.. Többszáz zsidó már házat vett Izraelben, menekülésüket elõkészítendõ. Ez érthetõ, hiszen Franciaországban több millióra tehetõ az afrikai volt francia gyarmatokról beözönlõ, zsidógyûlölõ muzlim. Hozzánk meg ezrével telepednek haza, teljesen legálisan, az izraeli magyarszármazású zsidók..

A muzlimok tekintetében a franciák nincsennek egyedül, hiszen az UK-tól Belgiumon, Hollandián, Dánián, Németországon keresztül Svédországig baj van velük.

Ez csak néhány szemelvény a sokszáz közül.

Néhány évvel ezelõtt dúló, vérre menõ harc folyt az amerikai egyetemek között. Ezt a forró, sokak állásába kerülû vitát két egyetemi tanár: John Mearsheimer (U of Chicago) és Stephen Walt (Harvard) könyve: „The Izrael Lobby” cimû könyve váltotta ki. A két professzor az amerikai külpolitikát irányitó lobbyról írott, kitûnõen dokumentált tanulmánya sokak szemét nyitotta fel Amerikában, egyúttal kiváltotta a zsidó szervezetek kemény támadásait.

Ez csak a jéghegy csúcsa volt, mert sehol a világon olyan intenzív antiszemita harc nem folyik a világhálón, mint az USA-ban. Csak egy kicsit körül kell nézni az interneten. A mi nyuszi lelkületû, fegyvertelen Gárdánk kismiska az amerikai KuKluxKlan, a White Supremacy, stb. mozgalmak jól felfegyverzett, zsidó, szines és katolikus gyûlülõ szervezetekhez viszonyitva.

A több amerikai szélsõjobb szervezet kiképzõ telepekkel is rendelkezik, ahol fegyveres harcra képezik ki a lelkes, rasszista fiatalokat. Nálunk a Gárda még megbízható, hatlövetû csúzlikkal sem volt felszerelve...

Sokat emlegetik itthon a Numerus Clausus törvényt, amely a hazánkbeli nemzetiségeknek arányszámuknak megfelelõen biztosított helyet az egyetemeken. A kritikusok több tényrõl feledkeznek el. Például arról is, hogy csak Budapesten tartották be ezt a törvényt, azt is csak a területi autonómiával rendelkezõ egytemeken történt zsidóverések miatt, mert a vidéki egyetemeken vidáman tanulhattak a zsidó fiatalok is.

A másik tény pedig az, hogy a legtöbb UK és USA „Ivy ligue” (régi, elit) egyetemeken ugyan nem volt törvénybe iktatva a diszkrimináció, de sem néger, sem zsidó diákokat nem vettek fel. Legfeljebb zseniális zsidók esetében tettek kivételt. Több egyetemen még a katolikusokat sem, vagy csak immel-ámmal. Ez csak a G.I. (frontharcos) törvény alapján változott meg a második világháború után.. Az elemi és középiskolák integrálása csak hosszú harcok után valósult meg a hatvanas években.

A két háború közötti antiszemitizmus nem volt magyar találmány. Nehéz elhinni, de Roosevelt amerikai elnök sem lelkesedett értük. Joseph E. Persico, ismert amerikai történész-író a „Roosevelt titkos háborúja” (Roosevelt‘s Secret War, Random House Trade Paperbacks/New York 2002, ISBN 0-375-76126-8) címû könyvben eddig jórészt ismeretlen tényeket közöl. Szemelvények:

1. 218. oldal A St. Louis. Hamburg. Amerika hajón 1939 májusában menekülõ 930 zsidót nem engedték partra szállni az USA kikötõiben, de Jamaikában, Kubában, Kanadában sem. A Rooseveltnek írott távirat válasz nélkül maradt. Vissza kellett térniük Európába, ahol sokan a holocaust áldozatai lettek.

2. 218 oldal FDR ajánlotta Morgenthaunak: talán Kamerunban kellene letelepíteni a zsidókat. Ott csodálatos sík felvidék és fû (!) van. Az egész országot felfedezték, felkutatták készen (van a telepítésre)

3. 219-220 oldal. Észak Afrika megszállása után Rabatban a francia pk. tábornoknak az alanti kijelentést tette: A hivatásokban (orvosi, ügyvédi) pályán mûködõ zsidók számát vissza kellene szorítani a lakossághoz viszonyított százalékukra. Ez a terv megelõzné a német problémát, ahol a zsidóság a népességnek csak néhány százalékát teszi ki, de az orvosok, ügyvédek, tanárok és professzoroknak közel fele volt zsidó… Mondotta Roosevelt.

Ezek elképesztõ tények, nem illik bele a nyugati világról alkotott álomképünkbe. Ehhez képest a mi „numerus claususunk” és a II. zsidótörvényünk gyerekjátéknak tûnik.

Ami a szomszéd „gyõztes” államok „dicsõ” tetteit illeti, nem árt sorra venni azokat sem.

Szlovákia: Tiso páter vezetésével lelkes szervilitással vették át a német ideológiát. Minden elszállított zsidó után 500 DM-et fizettek a németeknek.

Románia: A zsidóirtást a Vasgárda kezdte, majd a román hadsereg folytatta. Bizonyítottan, 250-400 000 zsidót öltek meg, borzalmas körülmények között. Mindezt a legcsekélyebb német ösztönzés és segítség nélkül. Ezt következetesen tagadták 2004-ig, amikor a zsidó szervezetek nyomására bevallották rémtetteiket és a kormányfõ bocsánatot kért a zsidóságtól. Ennek az önkéntes akciónak a leírását olvashatjuk Matatias Carp: „A Román Holocauszt” címû könyvében, ami magyarul és angolul is megjelent. Ugyancsak megírta ennek történetét Randolph Braham amerikai professzor is és még sokan mások. Ceausescu pedig „kilóra” adta el a zsidókat Izraelnek, a szászokat pedig a németeknek.

Szerbek

Nyugaton már csak Titó partizánjainak „hõsies” harcáról szól a háborúból visszamardt nyugati propaganda. Igaz ugyan, hogy velük fõként a szerb kollaborátor miniszterelnök Milan Nedic szerb csapatai harcolgattak, kevés német segítséggel. A szerb zsidókat is õk irtották ki, minden német segítség nélkül.

Mit is csináltunk mi magyarok, akiket elõszeretettel neveznek hazai és külföldi politikusok atiszemitáknak?

A Szovjet elleni háborúba lépésünknek több oka volt. Íme néhány:

Horthy tanácsadóit arra késztette a német megszállás réme, hogy rábeszéljék a Szovjet ellenes háborúban minimális erõvel való részvételre, amely megmentheti a magyar zsidók életét is. Gondoljunk arra, hogy Horthyt nem állították a Nürnbergi Bíróság elé, és élete végéig a hálás Chorin Ferenc, Kornfeld Mór és társaik egy alapítványon keresztül tartották el a portugáliai Estorilban. Ifj. Horthy Istvánné pedig meleg barátsággal emlékezik meg könyvében az õket segíteni akaró cionistákról. Nyilván nem ok nélkül voltak segítségükre.

Amirõl nem hajlandók tudomást venni:

1. Közel 200,000 lengyel menekültet fogadtunk be és tettük lehetõvé továbbutazásukat, hogy az angolok által felállított Anders hadseregben harcoljanak tovább a németek ellen., A lengyel hadsereggel érkezõ zsidókat is a nemzetközi jognak megfelelõen védtük és hamis papírokkal is elláttuk õket.

2. Osztrák és cseh zsidó menekülteket is ezerszámra fogadtuk be és védtük egészen a német megszállásig (1944. március 19), de még azon túl is titokban és sokat kockáztatva, többször a helyi hatóságok hallgatólagos beleegyezésével.

3. A német megszállás, 1944. március 19. után kezdõdött a magyar zsidóság kálváriája. De amikor a német hadsereg java kivonult, Horthy leállítatta a deportálásokat.

4. Eichman, az „Endlösung” végrehajtója mondta Izraelben, hogy az egész megszállt Európában, csak Horthyék merték õt kiutasítani az országból.

5. Miért nem ugrottunk ki a háborúból? Erre, többek között, a brit külügyminisztérium egy nemrég felszabadított titkos jelentése adhat némi következtetésre okot. Egy Mr. Randal nevû magasabb beosztású úr jelentette, (értelemszerû fordításban):

„1943. október 14

A Zsidó Ügynökség (Jewish Agency) megbízásából Namier professzor kérte, hogy ne kényszerítsük a magyar kormányt az idõ elõtti kiugrásra mert ez német megszállást eredményezhetne. Ez pedig a 800,000 zsidó megsemmisítéséhez vezethetne, akik most relatív biztonságban élnek Magyarországon.

Mr. Randal említette, hogy ez már oka lehet annak, hogy a magyar kormány nem közeledett a Szövetségesekhez...

Dr. Namier reménykedik, hogy a magyar kormány nem mozdul, amíg a németek (egy kiugrási kísérletre) reagálni tudnának.

Reg.: ) 012035/385/21î”

Nos, kik is az antiszemiták??

Rara avis