Szájer József öngólt rúgott az EP-i felszólalásával.

Dr. Balogh Sándor, Prof emeritus, írását ajánlom most Önöknek az USA-ból.

Igaz azt a témát érinti, amely a magyar államiság és nemzet fennmaradásának kulcsa, de ezúttal egy különösen érdekes helyzet alakult ki. Az egyik EP képviselõnk, neki ment olyan tagállamoknak, ahol monarchia van. Bevallom nekem akkor tetszett legjobban az alkotmányos Magyar Királyság, amikor még választottuk a királyainkat, s amikor mint egyedüli apostoli királyság a földön, nem kellett „Canosszát” járnia uralkodónknak, de õt is korlátozta az a valódi fõhatalom, amely az egyedülálló állameszével bíró Szent Koronánkban van "elrejtve"! Sõt, akkor voltam igazán büszke, amikor azt olvastam, hogy egyedül a magyar apostoli király volt képes a pápaválasztás ellen vétót emelni, s mint a jól hangzó "Jeruzsálem királya" címmel rendelkezõ uralkodó, ezt meg is tette! Szájer úr azonban heveny köztársasági fertõzésében szenvedve, megfeledkezett errõl, de még a jól neveltségrõl is. A magyarságnak ugyanis nem szokása más nemzetek és államok kritikai megszólítása, mi inkább csak a saját ügyeinkkel szeretünk foglalatoskodni.

Mi mindíg csak adtunk Európának, vagy legfeljebb azt akartuk visszavenni tõle ami a miénk volt!

Ám Szájer képviselõ úr nem olvasta Dsida Jenõ gyönyörû vallomását errõl:

"...így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért soha mások ellen,

sót párolunk és vásznakat szövünk, s míg kisebbítnek, lassan megnövünk."

Az EP képviselõ úrnak üzenem, hogy ha támadnak is minket, az csak a fizetett "politikai színház" okán történik itt Európában. Nekünk nem visszatámadni kell, hanem elsorolni azokat a szenteket, melyeket az Árpádház adott a világnak, elsorolni, hogy hányszor voltunk Európa védõbástyái, s hányszor árultak el minket Európa politikusai. S Dsida Jenõ verse helyett (amit úgy sem értettek volna ott meg), fel kellett volna olvasni Albert Camus - Nobel díjas - francia író, esszéista, világos és egyszerû stílusban megírt „A magyarok vére” címû munkáját. Ha legközelebb megtámadnak minket, akkor a kilépésünket bejelentõ személyt arra kérem: elõtte olvassa ezt fel a Kohn (pedofil) Banditáknak!

"Nem tartozom azok közé, akik azt kívánják, hogy a magyar nép újra fegyvert fogjon, bevesse magát egy eltiprásra ítélt felkelésbe, - a nyugati világ szemeláttára, amely nem takarékoskodnék sem tapssal sem keresztényi könnyel, hanem hazamenne, felvenné házi papucsát, mint a futballszurkolók a vasárnapi kupamérkõzés után.

Túl sok a halott már a stadionban, s az ember csak saját vérével gavalléroskodhat. A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét.

Azok közé sem tartozom, akik úgy hiszik, alkalmazkodni kell, ha átmenetileg is, bele kell törõdni a rémuralomba. Ez a rémuralom szocialistának nevezi magát, nem több jogon, mint ahogyan az inkvizíció hóhérai keresztényeknek mondták magukat.

A szabadság mai évfordulóján szívembõl kívánom, hogy a magyar nép néma ellenállása megmaradjon, erõsödjön és a mindenünnen támadó kiáltásaink visszhangjával elérje a nemzetközi közvélemény egyhangú bojkottját az elnyomókkal szemben.

És ha ez a közvélemény nagyon is erõtlen és önzõ ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson egy vértanú népnek, ha a mi hangunk túlságosan gyenge, kívánom, hogy a magyar ellenállás megmaradjon addig a pillanatig, amíg keleten az állam mindenütt összeomlik ellentmondásainak és hazugságainak súlya alatt.

A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendõben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömõ, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia – s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben.

A magára maradt Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, - még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat.

Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérelnünk, feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erõfeszítéseinket, szolidaritásunkat egy végre egyesülõ Európában. Hisszük, hogy valami bontakozik a világban, párhuzamosan az ellentmondás és halál erõivel, amelyek elhomályosítják a történelmet, - bontakozik az élet és meggyõzés ereje, az emberi felemelkedés hatalmas mozgalma, melyet kultúrának nevezünk, s amely a szabad alkotás és szabad munka terméke.

A magyar munkások és értelmiségiek, akik mellett annyi tehetetlen bánattal állunk ma, tudják mindezt, s õk azok, akik mindennek mélyebb értelmét velünk megértették. Ezért, ha szerencsétlenségükben osztoztunk, - miénk reményük is. Nyomorúságuk, láncaik és számûzöttségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet õk nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadtak nekünk! (1957)

Ezen szívbemarkoló idézet felolvasása után, szerintem nyugodtan véget lehet vetni annak az Uniós tagságnak, amely inkább volt gyarmatosítás, módszeres kifosztás és megalázása a nemzetünknek, mint testvéri fogadtatás, vagy tiszta szándékú mellérendelés. Csak már itt lenne ez a lépés! A régen szükséges kilépés! Mert a hazugságokkal kibélelt Unió, lékre visz mindannyiunkat!

BG

Szájer József öngólt rúgott az EP-i felszólalásával.

Pár napja került hozzám Dr. Szájer június 8-i beszéde, amiben az alaptörvényt akarta védeni, de helyette, a legjobb védekezés a támadás elv alapján, a „a zöld, kommunista, szocialista és liberális többséget” támadta, hogy nem kritizálták nyolc, megnevezett ország alkotmányát, mielõtt a magyar Alaptörvényt ítélik el. Szájer helyesen emlékeztetett az uniót alapító szerzõdés egyik legfontosabb elvére, amely szerint "Az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak ... a nemzeti önazonosságát, amely elválaszthatatlan része azok politikai és alkotmányos berendezkedésének..." (4.cikk 2. bekezdés) Azonban ahelyett, hogy bebizonyítaná, hogy az Alaptörvény harmóniában áll a „nemzeti önazonossággal,” Spanyolország, Belgium, Svédország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Görögország, Írország, és Portugália alkotmányait kritizálja, többek közt például azért, hogy egyes országok alkotmánya megsérti az emberi egyenlõségi jogot, mert öröklõdõ monarchikus rendszerük van, és nem lehet mindenki trónörökös! Ha a FIDESZ - mint párt -, vagy a magyar kormány még nem kért volna bocsánatot a nevezett országoktól, ezennel kérek bocsánatot, mint magyar állampolgár, az említett népektõl, biztosítva õket, hogy Dr. Szájer véleményét nem osztja a magyar nemzet többsége. Egyedüli érvényes példája az volt, amikor felelõsségre vonta az EP baloldalát, hogy „elfelejtkeztek itt az Európai Parlamentben szóvá tenni, amikor Magyarországon 2006-ban szocialista kormány sárba tiporta a gyülekezés jogát…” Persze ha már errõl beszélünk, Dr. Szájer is elfelejtette, hogy az akkor ellenzékben lévõ FIDESZ-t képviselve, 2006-ban, éppen az Õ feladata lett volna felverni fel a port az EP-ben! Dr. Szájer maga is érezhette a helyzet fonákságát, mikor felolvasta a megírt szöveget. Gyorsan hadarta el, idegesen, és hibákat csinált a felolvasásban. (lásd http://szajer.fidesz-eu.hu/hu/film/31/. Mint képzett jogász, maga is láthatta a helyzet tarthatatlanságát, mert a szöveg, amit fel kellett neki olvasni, hemzsegett az ellentmondásoktól. Például egyrészt a monarchia rendszerét kritizálta az alaptörvény védelmében, másrészt, miután megállapítja, hogy „Mi, magyarok szabadságszeretõ, demokrata nemzet vagyunk,” dicsekszik, hogy „Ezer éves az alkotmányunk.” Azt nem magyarázza meg, hogy ha van ezer éves alkotmányunk, akkor miért kell az Alaptörvény. Azt sem, hogy ha nekünk ezer évig jó volt az örökösödésen alapuló monarchia, aminek csak Trianon illetve a kommunista rendszer vetett véget, akkor miért rossz az ma más országoknak? Azt sem, hogy az ezer éves alkotmányunk harmóniában van a „nemzeti önazonosságunkkal,” míg az 1949-es „alkotmány” és annak utódai, (így a jelenlegi) Alaptörvény is, nem a magyar, hanem a fentrõl dirigált ezer éves cezaropapista illetve kommunista orosz önazonosságra épültek. Dr. Szájer nem válaszolt az EP kritikájára sem, miszerint "az alkotmányozási folyamat nem volt átlátható és az új alaptörvény kidolgozása és elfogadása rendkívül gyorsan történt, ami nem biztosított elég idõt a tervezett szövegrõl szóló alapos és lényegi nyilvános vita lebonyolításához," Persze ezért nem Dr. Szájert kell okolni, neki ezeket kellett mondania. A bûnös a Fidesz pártvezetõség, amely két-harmados többsége birtokában, egy tarthatatlan és védhetetlen helyzetet teremtett, mikor áterõszakolta, az érvénytelenített 1949-es alkotmányra hivatkozva, a zsarnokságot teremtõ alkotmány legújabb módosítását.

Dr. Balogh Sándor, Prof emeritus, USA