BG:A szólásszabadság jegyében: beszélgessünk a tabukról 1.

A szólásszabadság jegyében: beszélgessünk a tabukról 1.

A pol-korrektnek átnevezett véleménydiktatúra teljes ellentétben áll azzal, amit a szólás szabadságáról hirdetnek a jelenkori szocialista, liberális, de még a konzervatív pártok és gondolkodók is!

Vannak olyan tabutémák, amelyekrõl szó sem eshet! Ilyen például a II. zsidótörvény vitája az Országgyûlés képviselõházában. Pedig nagyon is fontos lenne végre kibeszélni azon okokat, amelyek részben a nemzetközi nyomás, a német expanzió és a hazai nemzetpolitikusok felvetései nyomán alakultak ki Magyarországon a két világháború között.

Nem valami antiszemita, pontosabban antijudaista elképzelés vezérel abban, hogy errõl szót ejtsek. Sokkal inkább a tisztánlátás erõsítése az ok. Hangsúlyoznom kell: számomra minden kiontott vér, minden elvett élet tragédia. Számomra a Titó vezette partizánok gyilkosságai, vagy a román Vasgárda, a Szovjet hadsereg által elkövetett borzalmak is olyan tragédiák, mint amit a nemzeti jelzõvel felruházott szocializmus követett el! Nem szívesen fogadom el ezért a hazai politikusoktól, hogy õk keveset beszélnek a magyarság holokausztjáról, de a legfontosabb nemzeti kérdéseinkrõl is és helyette valami szörnyû egyoldalúsággal próbálnak meg a nemzetre erõltetni valamit, ami nem úgy és nem az általuk diktált okból következett be! Tudom a történelmet mindig a gyõztesek írják, de hol voolt itt gyõztes az a Szlovákia, amely valóban utolsó csatlósa volt a harmadik birodalomnak, sõt még fejpénzt is fizetett minden elszállított zsidó ember után a németeknek.

Vagy hogyan lehetett gyõztes az a Románia, amely Dél-Erdélyben önként irtotta ki az ottani zsidó lakosság tettemes részét. A kibeszélést tehát nem úszhatjuk meg, de nem is lenne szerencsés, hiszen így csak erõsödnek a sebek mind a magyarság, mind a többi Kárpát-medencében élõ többi nép lelkében.

Kijelentem, hogy a zsidó kifejezés éppenúgy nem jelenti az összes zsidót, mint ahogy a cigánybûnözés kifejezés sem vonatkozik minden cigányra, csak a bûnözõre! Sajnos erre a finom különbségtételre nem figyeltek fel a két háború között, de mi tudjuk, hogy egy haja szála sem görbült meg egy becsületes zsidó embernek sem addig, amíg az országunk független volt!

Kijelentem, hogy a magyarság nem volt és a jövõben sem lesz zsidógyûlölõ, bár a zsidóság parazitái mindent elkövetnek ennek az érdekében.

Õk egyébként sem a zsidó köznéppel törõdnek, hanem a saját parazita létükrõl próbálják ezzel elterelni a figyelmet! Õk etnikai konfliktust, sõt progromokat szeretnének ma is, hogy az egyszerû és becsületes zsidók is beigazolva lássák az õ gyûlölködésük okát. Remélem azonban, hogy ennel okosabb nemzet a magyar, s nem fog felülni a provokációknak!

Viszont kibeszéli végre magából a görcsöket, elveti a tabukat és visszautasítja a zsidó, cigány, magyar, stb. parazita réteg hazugságait!

Egy országgyûlési képviselõ fogalmazta meg a legszabatosabban akkor a zsidóság parazita rétegének a mûködését, amely mûködéshez nagyon is sok lakájlekû magyar csatlakozott. Hiszen azt világosan kell látni, hogy az így kialakult parazita réteg a más nációk és a lakájmagyarok nélkül nem tudta volna birtokba venni a magyar államot!

„A zsidóság (egy vékony rétege) a monopolkapitalizmuson keresztül kezében tartja a tõkét, a szociáldemokrácián keresztül kezében tartja a munkást, tehát mindkét termelõ tényezõt, végül a sajtón keresztül biztosítja a nemzeti társadalom mozdulatlanságát, amely az õ hatalmának elõfeltétele s egyúttal tenyészterülete is!

Aki áttekinti ezeket a viszonyokat, annak el kell ismernie, hogy a gazdasági hatalom után a kultúra hatalmának is a zsidóság ölébe kellett hullnia és a valóságban ezek az erõtényezõk együtt azok, amelyeken keresztül a zsidóság Magyarország politikai fejlõdését az utolsó ötven esztendõben - mondhatni - meghatározta. Ebben a politikai fejlõdésben keletkezett és alakult ki a polgári radikalizmus már a századforduló elõtt, amely polgári radikalizmus szabadkõmûves-páholyok mélyén helyet foglaló zsidó vezetõrétegek által meghatározott tervek és célok, sõt szervezetek szerint indul el, hogy késõbb birtokába vegye a magyar államot.”

No de nézzük a teljesebb szövegkörnyezetét ennek a beszédnek:

„…a mai magyar kapitalizmus egyoldalúan a zsidó érdekek szerint fejlõdvén ki, konstrukcionális hibákkal van tele, amely konstrukcionális hibák elferdítik a magyar gazdasági élet nemcsak termelési, hanem jövedelem-eloszlási processzusának majdnem egész felületét. Az oka pedig ennek az, hogy a zsidókérdés érzékeny kérdéssé, sõt hatalmi kérdéssé lett, tehát akadályozza a gazdasági rendcsinálást is Magyarországon…….Visszatérve a hazai viszonyokra, felteszem a kérdést, t. Ház, hiszi-e valaki, hogy ha meg nem történik a zsidóság kicserélése a vállalatok vezetésében, akkor a kapitalizmus vezetõi felhagynak azzal a gazdasági rendszerrel, amelyet eddig folytattak? Én azt hiszem, hogy nem, kiváltképpen azok után az adatok után nem, amelyeket a múlt évi zsidótörvény végrehajtásáról kaptunk. A hivatalos adatok ugyanis arról számolnak be, hogy a helyszínen ellenõrzött 300 vállalat között csak egyetlenegy akadt, amely a törvény rendelkezéseit teljesítette - ez is csak azért, mert felszámolóban volt! - a többi pedig egyöntetûen szabotálta a magyar törvény rendelkezéseit.

Én éveken át hangsúlyoztam a t. Házban s több felszólalást szántam annak bizonyítására, hogy a magyar kapitalizmust a saját vezetõi ellen is meg kell védeni, mert a kapitalisztikus termelési rendre a magyarság erõinek kifejlesztése érdekében és a magyarságnak a régi határok felé való jövõ expanziójának céljából szükségünk van és ezért fenn kell tartanunk. Ezt hangsúlyozom ma is, hangsúlyozom az újabb idõk közgazdasági novíciusaival szemben, akik azt hiszik, hogy az etatizmus irányában van a kitérés, holott ellenkezõleg a monopóliumok, a privilégiumok leépítésébõl, az egyéni iniciatíva, kezdeményezés legteljesebb mértékû gyámolításából, elõsegítésébõl állhat elõ az a gazdasági rendszer, amelyre jövõ boldogulásunkat alapíthatjuk. Igénytelen nézetem szerint ez a javaslat a múlt évivel szemben az elsõ lényeges lépés a jogegyenlõség helyreálltásához. Lényegileg nem más, mint a zsidóság önmaga által teremtett szeparáltságának, a saját különleges faji érdekei szerint az idõk folyamán konstruált területenkívülisége konzekvenciájának levonása, a de facto helyzetnek de jure szabályozása, csakhogy természetesen a magyar faj védelmének intenciójával. De egyúttal az elsõ komoly defenzív lépés is, mert az elmúlt nyolcvan esztendõ alatt a magyar faj - az ellene irányuló offenzívasorozat ellenére - még csak nem is védekezett. És itt, hogy mindezt megvilágítsam, két dologról kívánnék beszélni, amelyek a kérdéssel kapcsolatosak. Egyik a sajtó, a másik a szociáldemokrácia kérdése. A kapitalizmus….és az úgynevezett liberális sajtó egy és ugyanazon anyaméhbõl születtek és most összenõtt ikrek, akik egymás nélkül nem élhetnek. A kartellkapitalizmus azért nem, mert ha lett volna az elmúlt évtizedekben önzetlen és az ország összességének érdekeit szolgáló sajtó, akkor a kartellkapitalizmus kinövései és ferdeségei régen eltûntek volna a közvélemény hatása alatt. A sajtó pedig azért, mert önmagában lógó, különálló cölöpépítmény, amelynek a közönségben csak igen kevés talaja van és nem alulról, hanem felülrõl tápláltatik, a bankok, a trösztök és a kartelek által, mégpedig - mint szakértõk mondják - igen súlyos összegekkel. Ha a régi liberális sajtónak is - az újnak is, a régebbinek is egyformán - a bõségnek ez az emlõje kellõ idõben kihúzatott volna a szájából, sajtóviszonyaink régen átalakultak volna.

Sokban hasonlatos a szociáldemokráciával való viszony is. A kartellkapitalizmus azáltal, hogy magasra csigázza az árat és az árfenntartás érdekében különbözõ kartellmanipulációkhoz folyamodik, leszorítja a termelést és ezáltal nagyra növeli azt a munkástartalék-sereget, amely a munkásság elégedetlensége folytán állandó bázisa a szociáldemokrata vezetõk uralmának és minthogy gyári vállalat nem vesz fel mást, mint akit a szakszervezet hozzáutal, a magyar munkás kénytelen a szakszervezethez csatlakozni. Ehhez képest a zsarnoki függésnek olyan folyamata keletkezett, amilyent semmiféle más szervezetben utánozni nem lehet.”

Ezt a hozzászólást elmondó Krúdy Ferenc 1883-ban születtet Szécsényben, s meghalt 1973-ban Torontóban. Mint tüzértiszt, három éven át harcolt a világháborúban. Széles látókörû jogász volt, s egy idõben még országgyûlési alelnök is, de alapvetõen agrárpolitikus.1907-ben még szolgabíró Nógrád vármegyében, majd a vármegye élelmezési ügyeit intézõ másodfõjegyzõ. Baja város fõispánja (1922-23), a Nemzeti Egység Pártja programjával a szécsényi kerület (1926-31), késõbb a feledi kerület országgyûlési képviselõje (1934-40). Szakértõként képviselte hazánkat a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal genfi mezõgazdasági szakbizottságában (1938). A Magyar Élet Pártja programjával Mezõkövesd országgyûlési képviselõje (1939-44). A bolsevizmus elõl kivándorol Kanadába, a fenti mondatai pedig remélhetõleg a tudatunkba vésõdnek!

Mert nem zsidógyûlölet motiválta szavait, hanem az ország és a nemzet féltése, sõt a nemzeti közjó akarása. Remélhetõleg ezt, a legvérmesebb zsidóvédõk is pontosan kiérzik a szavaiból, amelyek nem a zsidók elhurcolásához, hanem éppen az idõleges mentésükhöz járult hozzá egészen a német megszállásig. Mindez azért fontos, hogy felismerje végre a tabukat kerülõ magyar értelmiség: nem a szõnyeg alá kell söpörni a fontos kérdéseket, hanem kibeszélni, megoldani!

Szeged, 2011-06-03 Dr. Bene Gábor S.

Ui: Talán ezt kellene a tisztességes hazai zsidóságnak olvasgatnia, s nem Képíró Sándor megalapozatlan perével kapcsolatos hazugságokat. Mert ebbõl is kiviláglik a cionizmus atyának (Herzl Tivadarnak) a gondolata:

" A zsidókérdés létezik. Ostobaság volna ezt tagadni. A középkornak egy idehurcolt, darabja ez, amellyel a kultúrnépek a legjobb akarat mellett még ma sem tudnak végezni. Hiszen nagylelkû akaratukról bizonyságot tettek akkor, amikor egyenjogúsítottak bennünket. A zsidókérdés mindenütt megvan, ahol zsidók nagyobb számban élnek. Ahol nincs, oda magukkal hurcolják a bevándorló zsidók. Mi természetszerûleg oda húzódunk, ahol nem üldöznek bennünket; megjelenésünk által azután jelentkezik az üldözés. Ez igaz, igaznak kell maradnia mindenütt, még a magasan fejlett országokban is- példa rá Franciaország- amíg a zsidókérdés politikailag megoldva nincs."

Talán arra kellene figyelni tehát inkább, hogy mi a megoldás? Ritkán idézek Karl Marx tollából, de szerintem ebben a témában mint érintett és mint filozófus, megtalálta a megoldást: "Ha a társadalomnak sikerült a zsidó sajátságos lényét, a nyerészkedést megszüntetni, akkor a zsidó megszûnt létezni" (Marx, 1843)

Igen, a nyerészkedés megszüntetése lenne a tisztességes, s nem a parazita zsidók gerjesztette antiszemita vagy inkább antijudaista szövegek!

S végre már a népirtó, bolsevik zsidók és nemzsidók pereirõl kellene beszélni, mert azok ma is óriási nyugdíjakat tesznek zsebre, holott õket valóban meg kellene hurcolni! Hiszen az új alaptörvény is tagadja végre az "1944-1990 között elkövetett embertelen bûnök elévülését!" Ha pedig nem évülnek el a bûnök, akkor tessék elindítani a felelõsségre vonást!