Orbán Viktor szerint: Bohócforradalmárok?

Orbán Viktor szerint: Bohócforradalmárok?

Olvasom Torkos Matild friss cikkét a Magyar Nemzetben, s elgondolkodom. Vajon egy ilyen kitûnõ tollforgató komolyan írja-e le a zárómondatát, amely így hangzik: „Talán indokolt volna, ha az eddigi tüntetéseken az egyenruhához méltatlanná vált rendõröket, különösen a fenyegetõzõket, 24 órán belül leszereltetné a belügyminiszter.” Ha ugyanis belegondolunk a probléma mélyébe, akkor bizony meglepõ dolgok kerülhetnek a felszínre!

Elõször is az egész ügynek az a háttere, hogy a gyurcsányizmus betett egy rakás taposóaknát a polgári kormánynak. Például a 2006-os rendõri erõszak tettesei talán jobban megérdemelték volna, hogy azonnal leszereljék õket, mint a szerzett jogaikban most csorbított „rendõr tüntetõk”! Nem szereltek le egyetlen szemkilövõt sem, s így nem kell aggódni azon (sic), hogy nem lesz elég rendõr a gyöngyöspatai rendbontók ellen. Igaz, még az sem egészen tiszta a lakosságnak, hogy ki volt a rendbontó. Pontosabban a lakosság ösztönösen tudja az igazat, csakhogy a média inkább takargatja, semmint feltárja az ügyet. Nem kellene valóban megvizsgálnia a közhatalomnak, hogy ki is vált most méltatlanná?

No de térjünk vissza a cikkhez, amely kétségkívül profi teljesítmény. Például felteszi a kérdést, hogy: „Vajon milyen érdekek húzódnak meg a felfegyverzett erõszakszervezet tüntetõinek fenyegetõzései mögött?”

Nekem nagyon nehezemre esne védeni a rendõröket, hiszen 2006 õszén vertek, vegzáltak, könnygázzal fújtak, stb. Ám én nem hiszek abban, hogy az álszent MSZP húzódna meg a tüntetés mögött, bár van arról tudomásom, hogy nagyon szeretnének „ráülni” a demonstrációra, hiszen ez nekik elõnyöket is hozhatna. Felléphetnének ismét a „nagy szociális érzékenységükkel” az elnyomottak védelmében, hiszen ezt a hazugságot már sok-sok év óta sikerrel alkalmazzák. Ám a tisztességes érdekvédõk most, (remélhetõleg) már megokosodtak annyira, hogy felismerik a színház lényegét és nem bútoroznak össze azokkal, akik a jelen gazdasági helyzetet a bankárkaszt elvtelen kiszolgálásával elõidézték.

Vajon az általam nagyra becsült újságíró hölgy nem tudja mindezt? Vagy csak nekem van más fazonú szemüvegem? Mert pl. azt írja Lázár Jánosról, hogy: „Aki egyébként a korábbi parlamenti ciklusban történetesen éppen az Országgyûlés rendészeti bizottságát vezette, és mindent megtett azért, hogy politikai célokra ne lehessen felhasználni az erõszakszervezet tagjait.” Ha én ilyen hatásfokkal dolgoztam volna a munkahelyemen, akkor bizony gyorsan kitettek volna a szûrömet. Hiszen remélem, azt senki nem gondolja komolyan, hogy az állami erõszak szervezetei Magyarországon a nemzetpolitika céljait valósította/valósítja meg, s nem a pártpolitikáét? Az pedig, hogy állandóan a jelzõ nélküli politika szót használjuk, már eleve gyanússá teszi az ügyet. Mert szerintem ebben az esetben azt kellett volna világossá tenni a rendõrök számára, hogy nem pártpolitikai érdekbõl kell megvonni tõlük ezt-azt, hanem ez fontos nemzetpolitikai ügy! Éppen azért, mert 2006 õszén sem a Fidesz-KDNP, sem a tanárok vagy a rezidensek, sem a rendõrség, sem egyéb szakszervezetek nem álltak ki a civil tüntetõk mellé, mert azt hitték, hogy õk majd egyénileg megússzák a bal-liberális rablóbanda fosztogatásainak következményét! Azt hitték, hogy pár tízezer „túl okos” nemzeti elkötelezettségû esik túlzásokba a Kossuth téren. Vagy elhitték a mesét, hogy ezek ott csak provokátorok, csak csõcselék, csak hõbörgõk. De a tévedésekért mindig fizetni kell!

Abban teljesen igazat adok Torkos Matildnak, hogy: „De az is tény, hogy a rendszerváltozás utáni években milliók veszítették el ugyancsak „szerzett jogukat” a munkához, amikor egyik napról a másikra a gyárkapukon kívül találták magukat. A szakszervezetek azokban az idõkben feltûnõen csendben voltak.” Ez valóban így volt, de mint az tapasztalható: Isten nem ver bottal.

A feltûnõen csendben lévõ szakszervezetekre azonban ne kenjük rá a teljes felelõsséget, hiszen a pártpolitika és a médiamunkások éppen olyan felelõsek ebben a kérdésben, mint valamennyi magyar értelmiségi.(Én is!) Hiszen csak kevesen látták át a liberális lózungok valódi céljait, s a többség nem értette, hogy a kapitalizmusnak csak érdekei vannak, s a bankárkaszt csak hasznot és még több hasznot akar! Az állam akkori irányítói kiszolgáltattak bennünket a rabló és pénzkapitalista önkénynek, akik persze felfogadták fegyverhordozónak a bolsevik bûnökkel terheltek sokaságát, mert nekik éppen a nemzetállam megerõsödése jelentett volna veszélyt. Így estünk mi csöbörbõl vödörbe! Ám azóta, többször is lett volna lehetõsége a nemzeti vagy inkább polgári oldalnak ezektõl megszabadulni, de nem tette. Talán ezen tabukról is kellene néha szót ejtenünk. Most azonban még egy idézetet vennék, a „Bohócforradalmárok” címû cikkbõl: „Nyilvánvaló, hogy a rendvédelmiek radikalizálódó utcai megmozdulásainak szélsõséges hangadói ugyanabból a körbõl kerülnek ki, akik 2006 õszén „túlterjeszkedtek” törvényi felhatalmazásukon, illetve azok közül, akik ehhez annak idején „erkölcsi” támogatást nyújtottak.”

Kedves Matild! Ha erre vannak közvetlen bizonyítékaid, akkor azt feltétlen juttasd el hozzám, hiszen én is szenvedõ alanya voltan a rendõri túlkapásoknak. Azonban az a gyanúm, hogy most éppen nem a „rossz” rendõrök tüntetnek, hanem a „jók”! S ezen állításom igazolására idemásolom neked a Közvagyon Résztulajdonosai PJT, mint a Magyarország legnagyobb támogatottságú civil szervezetének az állásfoglalását, ami nagyon elgondolkodtató:

Nyilatkozat a közhatalom megalázó módszere ellen!

Mi – a Közvagyon Résztulajdonosai Polgári Jogi Társaság - megdöbbenéssel és értetlenséggel vettük tudomásul a közhatalom diktatórikus irányba mutató lépését, amely az ártatlanság vélelmének teljes arculcsapása lenne, minden joguralmi államban.

A rendvédelem egy neves személyiségét - Szima Judit érdekképviseleti vezetõt – az elmúlt pénteken gyanúsítottként hallgatták ki, amirõl maga így nyilatkozott: "Olyasmivel vádolnak, amit nem követtem el".

Már az is a jó ízlés határát súrolja, hogy éppen az általa vezetett érdekképviselet aktív fellépésének idõszakában kezdenek nyomozásba olyan ügy miatt, amely alkalmas mind a személy, mind a szakszervezet lejáratására, s ezzel a tárgyalási helyzetük gyengítésére.

De az, hogy a kihallgatást követõen õrizetbe vették hûtlen kezelés bûntette és más bûncselekmények miatt, majd szabadlábra helyezik ugyan, de lakhelyelhagyási tilalommal „röghöz kötik”, s így a szakszervezet és a hatalom tárgyalásain nem vehet részt egy bátor és a közösségéért kiálló személy, ez sajnálatos módon az 1950-es évek hatalmi túlkapásait idézik.

A "konkrét adatokkal alátámasztott feljelentés alapján" foganatosított intézkedés idõzítése minden jóérzésû magyar emberben visszatetszést kelt, s egy olyan szintû hiba, amelynek a felelõseit meg kell keresnie a kormánynak!

Mindezt még akkor is meg kell tennie, ha Szima Judit esetleg valóban elkövetett volna szabálytalanságot. Hiszen nem a törvényes felelõsségre vonás lehetõségét kérdõjelezzük meg, hanem a rákosista idõzítést és lejárató technikát!

Legyen nyitott a problémákra kedves Matild! Mint ahogy én is nyitott voltam és vagyok minden üggyel szemben, amit a nemzet érdekében felvállalok! Igaz, engem már többször is szalmakalapos bohócnak tituláltak olyan személyek, akik erkölcsileg nem vállalhatók. Ám nem én hívtam a Kossuth térre a rendõröket tüntetni, hanem a kormányzati gõg és arrogancia. Akkor tenne legjobbat a Fidesznek, ha finoman a tudtukra adná, hogy a nemzet vállalna terheket, ha biztos lehetne a kormány bátorságában. Azonban a magyar lakosság nem érzi, hogy a kormány õket védené meg Gyöngyöspatán, az EU parlamentben, vagy a törvényhozás folyamatában, akkor nem vállalhat terheket, hanem tüntetni fog.

Sõt, bár eddig nem vettem részt a tüntetésben, de én is oda állok akkor, ha kell!

Hiszen a magyar társadalom szétesésének nagyon is látható jelei okozzák az egyre nagyobb zûrzavart. A liberális ál-szocialisták pedig jól számítottak. Az elhelyezett taposóaknákra lépten - nyomon rálép a Fidesz. Ahelyett, hogy egyértelmûen a nemzet oldalára állt volna – valószínûleg a parazita bankárkaszt nyomására – nem új alkuk kötését határozta el az EU és a hitelezõkkel szemben, hanem a behódolást választotta a határozott nemzeti érdekképviselet helyett. Régebben ki tudta jelenteni Orbán Viktor, hogy: „Az Európai Unión kívül is van élet!” Ma pedig új megszorításokat vezetnek be, s a társadalom szegényebb rétegét próbálják megfejni.

Erre utal a nem progresszív és többsávos, hanem az „egyenlõsdit” füllentõ adó, a 16%-os SZJA. Persze nem a pénzháttérhatalom késébe való bele rohanásra gondolok én sem, hanem az államadósság felelõseinek felderítésére, a nem igazolható - tehát valószinûen jogtalanul szerzett - vagyon elkobzására, a tisztességtelen privatizációs szerzõdések felülvizsgálatára, a stratégiai okokból visszavett feldolgozóipar és a közvagyon közcélú mûködtetésére, a bankhatalom korlátozására, közpénz rendszer visszavezetésére, s ezzel az igazságosság megteremtésére, s a társadalom tudati és anyagi felemelésére.

A közrendvédelem tagjainak átrostálása és a maradók megbecsülése nélkül azonban még jobban el fog harapózni az a szemlélet, amit egyes megélhetési cigányvezetõk is táplálnak, hogy: ha cigány lop, vagy erõszakoskodik a többségi társadalommal az bocsánatos bûn, sõt védekezés csupán. Rendezzük hát végre közös ügyeinket!

Mert a kormány nem apró hibákat vét, hanem nagyképû nagyotmondókat tûr el a politikai színpadon. Márpedig így, az elõadás nem lesz siker. Csak megbukhat!

Isten pedig – mint az tapasztalható – nem ver bottal.

Szeged. 2011-06-08 Dr. Bene Gábor S.