Mintha errõl a cikkrõl elfeledkeztem volna!

Újabb alaptörvény/alkotmány vita?

Kolláth György alkotmányjogász szerint az új alkotmány nem helyezte hatályon kívül a korábbit, így 2012 után akár két alkotmánya is lehet az országnak.(?)

Azt ugyanis jól vette észre Kolláth, hogy az alaptörvény csak arról rendelkezik, hogy önmaga 2012 újév napjától lép hatályba. De ebbõl egyáltalán nem következik, hogy két alkotmánya is lesz hazánknak. Talán azt is meg kellett volna alaposan vizsgálnia, hogy vajon miért mulasztotta el az alaptörvény az 1949. évi XX. törvény hatálytalanítását a normaszövegben? Elõször nézzük meg, hogy mit mond errõl maga a most született alaptörvény Nemzeti Hitvallása: „Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét. Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését.” Elõször tehát tisztázzuk: ez a szöveg azt jelenti, hogy nem ismeri el a történeti alkotmány felfüggesztését, azaz egy érvényes alkotmányt ismer csak el, s az, nem éppen az 1949-es szovjet, ránk erõszakolt ál-alkotmány! Sõt ezt konkrétan ki is fejti a folytatásban a Nemzeti Hitvallás szövege: Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista "alkotmány" jogfolytonosságát, amely egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért (Konkrétan) kinyilvánítjuk annak érvénytelenségét.” A Népszabadságnak adott Kolláth nyilatkozat szerint azonban elõállhat egy olyan helyzet, hogy az április 18-án elfogadott újabb alaptörvény 2012-tõl bár hatályba lép - érvényessége már húsvéthétfõtõl, tehát az aláírástól fennáll -, de közben a korábbi (történeti) alkotmány nem veszti hatályát.

Szerintem fején találta a szöget, hiszen az alaptörvény valóban 2012-tõl lép hatályba, de a korábbi alkotmány már jóval több, mint ezer éve hatályos!

Ha azonban Kolláth liberális logikáját követném – miszerint az alkotmány és alaptörvény szavak teljesen azonos jelentésûek – akkor bizony nem kettõ, hanem három alkotmányunk vagy alaptörvényünk is mûködésbe lendülhetne 2012. Január elsején. Szép kilátások ugye? Nos, szerintem Orbán Viktor országgyûlési válaszát kellene végre megértenie sok alkotmányjogásznak Magyarországon. Elhiszem én, hogy nehéz megérteni. Nem is értheti az, aki csak az egyetemi oktatásból merítette a tudását. Ott ugyanis a mai napig jelen vannak a régi jó bolsevik tanerõk, akik bizony alkotmánynak tanítják az 1949 évi XX. számú "törvénytelen" törvényt. Sõt még aggódnak is, hogy esetleg komolyan veszi a Fidesz kormány a történeti alkotmány érvényességét. Pedig azt, nem is lehet érvényteleníteni, hiszen azzal a teljes magyar történelmet – amely valójában a magyar alkotmányosságért folyó szabadságharcok sorozata – dobná ki az ország a szemétdombra. Ezért küzdöttek anno: Rákóczi és a kurucok, a reformkor, Kossuth és a népfelekelõk, Horthy és Rongyosgárda, de még ha kimondatlanul is, de a pesti srácok mindannyian! Hiszen minden szabadságharcunk joghelyreállító küzdelem volt és nem ribillió! (Ezen pesze lehet gondolkodni, de cáfolni igen nehéz lenne!)

Idézem tehát a miniszterelnököt, aki Balczó Zoltán kérdésére válaszolt így: „…ön azt javasolta, hogy a történelmi alkotmányt állítsuk helyre. Én azt mondom, hogy egy korszerû formában, XXI. századi körülmények között az a tény, hogy nem alkotmányt, hanem alaptörvényt alkotunk, valójában a történelmi alkotmány folytonosságának helyreállítását és jogaiba történõ visszahelyezését jelenti.” Tudom, hogy nagyon nehéz ezt megérteni azoknak, akik arról, hogy létezik egy valódi alkotmány, amelynek ismeretét – Kossuth szavai szerint –, nemcsak „a közjólét elõmozdításának tekintete, hanem az ország örökké ostromolt önállásának, s az alkotmány biztosításának érdeke is parancsolóan megkövetelte.” Persze hogy nehéz ezt a „közjólét” és a szabad magyar állam eszméjét megérteni azoknak, akik éppen abból éltek eddig, hogy a liberális és bolsevik jogrend zûrzavarát használták ki. Sõt azoknak is, akiknek soha nem volt semmilyen lehetõségük tisztességes jogászként az asztalra csapni, s kijelenteni végre, hogy: elég az igaztalan, méltánytalan jogszabálydömpingbõl! Elég az erkölcstelen életbõl, a rablókapitalizmus állami szintû kiszolgálásából, s mától én: rendes magyar ember és becsületes jogász leszek! Nem fogom többé elítélni azt, akirõl tudom az eset összes körülményeit figyelembe véve, hogy nem becstelen és nem bûnözõ, hanem balek. Vagy nem fogom megvédeni azt, akirõl bûzlik, hogy rendszeres bûnelkövetõ vagy gyilkos, csak éppen ügyvédi tudás és praktika mentené meg a börtöntõl. Az új alaptörvénnyel persze, nehéz idõk jöhetnek a jogászokra. Különösen az eddig favorizált alkotmányjogászok számára. Mert valóban súlyos jogi problémákhoz vezetne, ha egymással akár ellentétes szabályozásokat tartalmazó dokumentumokra lehetne hivatkozni. Ám a jogászok jól tudják, hogy létezik az ún. joghierarchia, ahol a rangsor tetején az alkotmány áll, s annak lenne alárendelve elõször az alaptörvény vagy államtörvény, majd ezekbõl lennének végre levezethetõek a sarkalatos törvények, törvények és rendeletek, stb. Az, ami most történt, az bizony több irányba is fejlõdhet. De egy biztos, vannak a Húsvéti alaptörvénynek zavaró elemei, mint például a záró rendelkezés , ahol ez a furcsa szöveg is szerepel: „…. Országgyûlés az Alaptörvényt a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 19. § (3) bekezdés a) pontja és 24. § (3) bekezdése alapján, alkotmányozó hatalomként alkotja meg.”

(hozzáteszem: alkotmányozó hatalom csak egy van, s az a nép. aki elfogadja, s így élete részévé teszi vagy elutasítja a jogi normát, s ezzel - bár hosszabb idõn keresztül, de - véleményt "mond" a törvény elveinek alkotmányba emelésérõl.)

Ha ugyanis az a zsinórmérték, amit az írás elején állítottam, akkor lehetetlen az, hogy miközben „kinyilvánítjuk annak érvénytelenségét”, de még azért egy kicsit hivatkozunk rá. Szerintem itt hibát követett el a törvényalkotó, mert nem az 1989. XXXI. törvényre hivatkozott a 49-es helyett. Nekem persze az sem elégítené ki az igényeimet, mert az akkori jogalkotó szerv sem rendelkezett semmiféle legitimitással 1989-ben. Olvasom az ügy kapcsán interneten a következõ mondatot: (a magyar jogalkotási rendszer nem ismeri az 'alkotmány' önálló kategóriáját) Hú az angyalát, ez már döfi! Szóval mi magyarok nem ismerjük az alkotmány önálló kategóriáját? Ha persze arra gondol a szerzõ, hogy a jogalkotás nem fogadhat el alkotmányt, csak úgy ripsz ropsz, akkor rendben. De azt állítani, hogy a legrégebbi alkotmányos európai államban a jogalkotási rendszer (amely nagyon is fejlett volt nálunk õsidõk óta), nem ismeri az alkotmány fogalomkörét, az bizony merész állítás. Különösen, hogy még Orbán Viktor mondata is világossá tette az alkotmány fogalom õsi eredetét!

Mit írt errõl a témáról jogtudós Molnár Kálmán? "Ugyan hová lenne a (történeti) alkotmány szilárdsága, állandósága és tekintélye, ha jogilag elképzelhetõ volna, hogy az alkotmányt megsértõ kormányok az általuk saját szájuk íze szerint ALKOTOTT VÁLASZTÁSI SZABÁLYZATOK alapján hozzák össze azt az országgyûlést, amely …. az õ jogellenes tényeik elbírálására, megítélésére lesz hivatott." Ugye nem is olyan nehéz megérteni az összefüggéseket, ha az ember nem a beidegzõdött gondolatainak zsákutcájában bolyong?

Persze az interneten keringõ szövegekben is fellelhetõ a probléma alapja, nevezetesen az alkotmány és alaptörvény összemosása, vagy hibás értelmezése: „Ma Európában - Magyarországon kívül - Németországnak van csak ideiglenes alkotmánya, amely nem véletlenül Grundgesetznek, azaz alaptörvénynek hívja magát. 1949-ben ugyanis azzal a megszorítással fogadtak el a megszállt Németország nyugati felében egy alaptörvényt, hogy ha az ország visszanyeri egységét és szuverenitását, alkotmányozásra, ergo egy végleges Verfassung (alkotmány) elfogadására kerül sor.” Szerintem ez nagyon jó analógia lenne a magyar szétszabdaltság ilusztrálására is, de most nem élek vele. Sajnos a szerzõ nincs azzal tisztában, hogy a magyar közjogi hagyomány egészen más, mint a kontinentális Európa többi államában. Nem rosszabb, nem fejletlenebb, hanem MÁS. Nálunk ugyanis az alkotmány egy szerves, szokásjogi fejlõdés eredménye és nem egyszeri jogalkotói aktus. A magyar jogrendet azonban megszakították 1944-ben. S azóta, egy más szellemiségû, de mindenképpen idegen eredetû jogrend uralkodik nálunk. (hangsúlyozom törvényellenesen!!) Olyan, amely nem törõdött azzal, hogy nálunk a jogalkotó csak jogot alkothat és nem alkotmányt! Ám nem olyan bonyolult a dolog, hogy ne értsük meg a különbség lényegét. Nálunk a szokásjog volt az elsõ, s csak akkor írták le a szokásjogot, ha – az erkölcsök romlásával – valamely uralkodó nem akarta betartani, vagy betartatni azt, de a szokásjog és a törvény mindíg egymás mellett élt és ezzel tette a magyar jogrendet rugalmassá és egyben fejlõdõképessé is. Szóval az õsi jogunk sokkal rugalmasabb, mint a mostani: idegen eredetû. Herodotosz mondta egykor, hogy az õseinknek (hunoknak-szkítáknak) azért nem volt szüksége írott jogra, mert a lelkükbe volt vésve az igaz törvény!

Milyen érdekes, hogy éppen ezt olvasom egy szakembertõl is: „Nem hogy alkotmánnyal, de még a teljes jogrendszerrel sem lehet az élet minden területét, minden esetét pontosan leíró, meghatározó szabályokat hozni, ez jogalkotói közhely„ Nos éppen ezért volt szinte tökéletes az õsi alkotmány, mert nem merev és leírt rendszer volt, hanem elvek összessége és az igazban való hit reménye és bizonyossága. Ezt vették el tõlünk azok, akik a jogbiztonság liberális hamisságát erõszakoltak ránk az igazságosság fénye és ereje helyett.

Tessenek tehát iparkodni azon, hogy visszaszerezze minden magyar ember az alkotmányos jogtudatát. Mert akkor nem keverhetné sem az álságos firkászok tömege, sem a képviseletünkre alkalmatlan pártpolitikusok az alaptörvényt az alkotmánnyal!

Szeged, 2011-05-18 Dr. Bene Gábor S.