EGY LEVÉLVÁLTÁS ÁLLÍTÁSAINAK, FINOM KIIGAZÍTÁSA.

Egy levélváltás állításainak, finom kiigazítása.

Kéretlenül avatkozom be Barna Tibor és G. Imre László pár héttel ezelõtti levelezésébe. Mentségemre szolgáljon, hogy nem kioktatás, sokkal inkább látókör szélesítés a szándékom! Tudom, állításaim meglepõek lesznek. Ám ha Zétényi Zsolt, Tóth Zoltán József, Varga Tibor munkáit elolvassák, akkor valószínûleg felismerik, hogy a liberális tévtanok relatív igazsága helyett, mindíg az abszolut igazságot kell keresnünk. Én erre teszek most kísérletet. Ha így is sértõnek találnák kiigazításaimat, elõre elnézést kérek tõlük!

A LEVÉL:

Kedves László!

Nem tisztem megvédeni Tibort, hiszen éppen az Õ gondolatai tükrözik jobban a történelmi alkotmányosságunkat, de mégis megteszem. Hiszen kötelességem a segítségnyújtás, ha valaki fuldoklik az õt körülvevõ hazugságok áradatában.

Elsõsorban azért írom le „kiigazításaimat”, hogy szembe szállva a bolsevik-globalista hazugságokkal feltárjam önnek a liberális közjogi gondolkodás hibáit.

Az Ön (Önök) írásának dõlt betûs mondatait fogom elemezni az alábbiakban:

A "nemzetközi normákat" azért figyelembe kellene venni.

Nekünk nincs szükségünk idegen normákra, hiszen 1160 éve van sajátunk!

A nemzetközi igénynek felelt meg az 1949. XX és az 1989. XXXI: törvények, melyek lehetõvé tették a teljes közvagyonunk lenyúlását, akár a spontán, akár a jelzõ nélküli privatizáció keretén belül, sõt éppen a magyar közjogtól teljesen idegen "nemzetközi normák" juttatták olyan adósságcsapdába hazánkat és más országokat is, amely hitelek (célzottan) kifizethetetlenné alakultak, örök fejõstehénné változtatva hazánkat, s így bennünket is.

Továbbá azok véleményét is, akik nem igazán szeretnék kizárólag a történelmi alkotmánnyal strukturálni egy XXI. századi alkotmányt.

Sajnos minden ellenkezõ híreszteléssel szemben éppen a Mi történelmi alkotmányosságunk az, amely egyedül Európában (pontosabban Angliával kettesben) a konvenciókra alapozva épített ki alkotmányosságot, s védte a szokásjogi rugalmasságot az írott jog merevségével szemben. Éppen a mi õsi alkotmányosságunk a modern, s nem a vérben születõ többi jogrend!

A magam részérõl szégyenletesnek tartom, hogy országunk Alaptörvényét nem fogják Alkotmánynak nevezni. Nem ez a szégyen, hanem az, hogy tudatlanságban tartják a társadalmat, az elavult liberális jogi oktatással befolyásolják a joghallgatókat, a hamis közbeszéddel elrejtik a valóságot Önök elõl. A magyar közjog csak egy alkotmányt ismer, amely szerves jogfejlõdés folyamatában csiszolódik, s amely alaptörvények és sarkalatos törvények sorozatából áll! Ha jó lesz az alaptörvény, akkor idõvel és a nép elfogadásával részévé válhat majd a magyar alkotmányosságnak. Ám ezt, csak az idõ és a társadalmi elfogadottság döntheti majd el, s nem többség-kisebbség szavazgatása, amely média és pártérdek befolyásoltan dönt.

Az Alkotmány az Alkotmány - legalább is egy jogállamban. Sajnos ez sem igaz, hiszen Németországnak is csak alaptörvénye van, Izraelnek pedig semmiféle írott alkotmányossága, de még alaptörvényei sincsenek! A jelen jogállam pedig lózung, hiszen nélkülözi a legitimitást, s az erkölcsi alapokat. Azon nyugati államok - amelyek felé sokan úgy vonzódnak -, részben azért tûnnek fejlettebbnek, mert a bankárkasztnak nem érdeke a világ minden államát teljes mértékben kirabolni és kifizethetetlen adósságcsapdába csalni, hiszen néhány biztonságos államra azért nekik is szükségük van. Hazánkat viszont kirabolhatják, mert se gazdasági, se katonai ereje nincs. Miért is tették tönkre az önellátást biztosító élelmiszeriparunkat? Nem csak a profitérdek volt itt a döntõ, hanem a kiszolgáltatottságunk erõsítése is.

Az is szomorú, hogy az Alkotmány módosítását és fõleg az alkotmányozást a rendszerváltók elfelejtették szabályozni.

Valóban "elfelejtették", hiszen õk pontosan tudták, hogy sem legitimitásuk, sem autoritásuk nincs, tehát még törvényt sem alkothattak volna! Egyébként a magyar alkotmányosság szokásjogi rendszere - amely egy, az államot is korlátozó, erkölcsös, igazságos és méltányos jogrend – mindezt szépen szabályozza.

Az, hogy állítólag közel 1 millió ember nyilvánította ki véleményét, lehet. Azonban a kérdéseket két párt fogalmazta meg. Nem beszélve arról, hogy sok emberhez el sem jutott. Velünk magyarokkal az a baj, hogy vannak hangadóink, akik nem kíváncsiak mások véleményére.

Nem tartom másnak a Fidesz kérdõívét, mint egy olyan trükknek, amely a népszavazást kívánja helyettesíteni, de az elõzõ kormányok még ennyit sem tettek, hanem szinte titokban írogattak újabb és újabb ál-alkotmányokat. Ráadásul a társadalom zöme, nem hajlandó mást olvasni, csak a liberális ál-infókat. Így azután nincs valódi véleményük, csak az, amit szájukba ad a liberó-média. Ezért még meg is értem, miért nem akarnak népszavazást.

Azt az alkotmánytervezetet és az ezzel kapcsolatos parlamenti munkát szemétnek tartom, egy értelmetlen rohammunkának. Lehet, hogy világcsúcsot fog teljesíteni a Magyar Parlament, amely nem éppen történelmi léptékkel, átvág egy céltalan szalagot.

Nem alkotmánytervezet ez, csupán egy alaptörvény, amely valóban nem koherens, sõt a rohammunka is igaz, de legalább nem vindikálja magának az alkotmány titulust, amit egyébként sem kaphatna meg Magyarországon.

Szemétségnek tartom, hogy az ellenzék kivonul, de nem mint Zrínyi, hanem mint egy tehetetlen nyomorék.

Nehéz is lenne azoknak a százszorosan lejáratódott politikus utánzatoknak Zrínyit játszani, ha egyszer Õk a hazugságokon és közvagyon fosztogatáson rajtkapott köztörvényes bûnözõk, zsarolható és tehetetlen nyomorékok!

Állampolgárként azt vártam volna tõlük, hogy legyen a dolgokról véleménye, azért álljon ki. Akkor is, ha tudja, a kétharmados arrogancia mindent legyõz.

Akkor sem álltak ki a véleményük mellett, amikor gyurcsány zsarolta õket, miért most tennének ilyet, amikor a kétharmad miatt csak látszat vitákat érdemes folytatniuk. Megélhetési politikusok, színészek Õk valamennyien.

Nyilvánvaló, hogy ezt magunknak csináltuk. "Tetszettek volna forradalmat csinálni!"

Ha persze forradalmat tetszettünk volna csinálni, akkor úgy járunk, mint 1956-ban. Csak most nem az oroszok uniója lövette volna halomra a magyart, hanem az EU uniója. Valóban magunknak csináltuk, de ez a hiszékenységünk ára. Talán már 89-ben el kellett volna zavarni az összes rendszerválónak nevezett bûnözõt, de szavazatainkkal, adónkkal éltetjük õket. Valójában azért van hatalmuk, mert nem ismerjük õsi jogainkat.

Ehelyett a FIDESZ és egy kis pártocska aratott, amit aztán forradalomnak titulált.

Sajnos ez is tévedés, mert nem a Fidesz nyert, hanem a gyurcsány által leamortizált MSZP-SZDSZ vesztett. A Fidesznek világosan megmondták valahol külföldön, hogy nem nyerheti túl magát. Nem is jártak be a Tv-be (Napkelte), s nem tettek semmit a gyõzelemért, inkább csak az ölbe hullott.

Meglehetõsen szkeptikus vagyok az alkotmányozási anarchia miatt. Talán, mert "alaptörvényezési láz", Ettõl bizony nem "égek harminhatfokos lázban..." Sokadmagammal kihûltem, mert nincs reményünk arra, hogy beleszólhassunk saját életünkbe.

Sajnos a fejlett országokban is hasonló a helyzet, hiszen ott sem szólhat bele az egyszerû ember. Csak ott még kitart az a gazdagság, amit régebben a gyarmatok, újabban a periféria országok (így mi) biztosítunk a számukra.

Szerintem inkább az a probléma, hogy nem építik újjá a feldolgozóipart, ezáltal nincsenek új munkahelyek és a parasztság sem tud leszerzõdni a terményeire, így viszont nincs új munkahely, de még az önellátásunk sem biztosított. Mi lesz itt, ha elfogy, vagy ha csökken a kitermelhetõ kõolaj?

A hatalom arroganciája: a nép nem szavazhatja meg saját Alkotmányát. (hányszor írjam, hogy nem alkotmány lesz!!) Akkor ez az alaptörvény nem lesz az enyém. A 4/5-ös referendum realitása olyan, mint tenger fenekére nadrágot húzni, ami elkésett üzenet.
Bibó István írta: „a hatalom demoralizál, ezért ellenõrzésre szorul!”
Nekünk olyan önszervezõdõ csoportokra van szükségünk, amelyek összefogva erõt tudnának felmutatni a hatalomnak! Ez pedig azért nehéz, mert a bolsevik ideológiai agymosás után, ránk telepedett a globalista agymosás, amely nem jó kommunistát, hanem jó fogyasztót akar belõlünk csinálni. Más vonatkozásban azonban, hasonlóan gátlástalan bûnözõk!

Egyszer, talán "a szellem napvilága ragyog be minden ház ablakán..." Addig?
Addig talán gondolkozzunk el Széchenyi István szavain: „A pártoskodás megosztja a nemzetet!”

Amíg pedig meg vagyunk osztva, addig könnyû minket legyûrni!

Írta: G. Imre László Kiegészítette: Bene Gábor S.

A VÁLASZ:

Kedves László!

A szempontokkal egyetértek, de az alaptétellel nem: ugyanis a "nemzetközi normák"-nak semmi közük vagy beleszólásuk nincs a magyar alkotmányozásba!

Sajnos kedves Tíbor, Te is elköveted a hibát, hogy alkotmánynak nevezel valamit, ami csupán egy törvény, legfeljebb egy alaptörvény lehet a magyar közjogi gondolkodás szerint!

A baj éppenséggel az, hogy a tervezet nem áll összhangban a magyar történelmi alkotmánnyal, melynek nyugvó ideje úgy tûnik, továbbra is folytatódik, amely idõ tudvalevõleg Szálasi, a szovjet-kommunista megszállás és a rendszer-nem-váltas ideje. Ezzel a mondatoddal viszont teljesen egyetértek, hiszen a tervezet valóban nem idomul a szervesen fejlõdõ õsi alkotmányunkkal, sõt a rendszer-nem –váltást is elismerem.

Ebbe a sorba lép új szereplõként az illetéktelenül alkotmányozó Fidesz.

Alkotmányozni valóban illetéktelen, de törvényhozásra illetékes lehet, ha teljesíti a kötelezettségét, és helyreállítja a történelmi jogfolytonosságot a valaha volt törvényes magyar államok sorával, s egyúttal megszakítja a jogfolytonosságot a Rákosi-kádár diktatúrával!

Az alkotmányozáshoz ugyanis 4/5 es referendum KELL!

Szerintem valóban jó lenne, ha az alaptörvényt 4/5-el fogadnák el, hiszen akkor a 2/3-os sarkalatos törvényeknél magasabb lesz az elfogadottsága az alaptörvénynek, de ettõl még az alkotmány ott áll fölöttük a közjog csúcsán!

A joghierarchia tehát így néz ki: alkotmány – alaptörvény – sarkalatos törvények – törvények – törvényerejû rendeletek – rendeletek, stb.

De a legméltóbb megoldás az lenne, ha a történelmi Alkotmányt helyeznénk vissza jogaiba, nevesítve, belefoglalva az MSzF és a KSzM által is említett szociális és alapjogi szempontokat - ezek ugyanis természetüknél fogva összhangban állnak a természetjoggal!

Ezzel viszont fején találtad a szöget! Csak annyit tennék hozzá, hogy a szerves fejlõdés okán viszont szükség lenne 1956 közjogi tapasztalatait beépíteni a jogrendbe, s az igazságos jogelveivel nem ütközõ modernizációt végrehajtani a történelmi alkotmányosság épületén. Visszatérni a szokásjog dominanciájához, s újra a közjó szolgálatába állítani az alkotmányunkat!

Írta: Barna Tibor KJE Kiegészítette: Bene Gábor S.