BG: Államalkotók-e, akik nem akarnak a közterhekbõl részt vállalni?

Államalkotók-e, akik nem akarnak a közterhekbõl részt vállalni?

Tisztázzuk valamit! Nem arra gondolok, hogy valamely Magyarországon élõ etnikai közösség teljes egésze nem államalkotó, hanem az államot csupán fejõstehénként használókra tekintek így. Tehát nem kirekesztés, hanem értékrendi meghatározás a célom. Sokan ugyanis sommás és egyénileg kigondolt ítéleteket hoznak egyes népcsoportokkal szemben, ami nagyon helytelen. Ám mások - szintén helytelen módon -, nem a statisztikai adatok alapján, hanem valamiféle álságos liberalizmus okán védelmeznek hazánkban olyan bûnözõ és parazita életmódot folytató egyéneket, akik kihasználják az értékteremtõ közösségek áldozatvállaló tevékenységét úgy, hogy „megcsapolják” a közpénzeket.

Beszélhetünk itt azokról a régebben lebukott, illetve a közeljövõben leleplezõdõ fehérgalléros bolsevikokról, akik önkormányzati tisztségeket kihasználva korrupciós privatizálással okoztak kárt a köznek, de azokról az ál-nyomorékokról is, akik rokkantnyugdíjat „vásároltak” maguknak. De azokról is, akik tucatnyi gyermeket hoztak a világra úgy, hogy eltartásukról, iskoláztatásukról és emberi környezetben való életükrõl és felnevelésükrõl nem voltak képesek gondoskodni, sõt a jövõben sem valószínû, hogy gondoskodni tudnának. Tisztázzuk azt a tényt is, hogy nem a hódmezõvásárhelyi polgármester vagyontalanokat lekezelõ mondatait kívánom megismételni, hanem csupán arra szeretnék rávilágítani, hogy a gyermekvállalás nem történhet felelõtlenül, s nem lehet állítólagos „gyermekszeretet” okán annyi gyermeket vállalni, amennyit a szülõknek nem lehetséges tisztességes mintaadással felnevelni és iskoláztatni. Már ezért sem, mert ez esetben, joggal merülhet fel a gyanú, hogy bizony azért születnek az ilyen gyermekek, hogy a szülõknek megélhetést biztosítson az utánuk járó családi pótlék! Sõt, ez esetben felmerülhet a felületes szemlélõben az is, hogy bár a bizonyítás nagy nehézségbe ütközik, de a megélhetési gyermekszülés nagyon is erkölcstelen gyakorlata, kívánatossá teheti a sérült gyermek születését is. Hiszen ha szülõk, csak a családi pótlékból tudnak megélni, akkor a pótlék összegének „megnövelése” már nem nagy lépés az eleve erkölcstelen gyermekvállalástól. Mindez tehát értékrend választás, illetve szocializációs kérdés.

Talán fel sem merült volna bennem mindez, ha az állam valóban azt a funkciót látná el Magyarországon, amit õseik államalkotó akarata szerint el kellene látnia! Például az ország külsõ védelmének megszervezése, a legszélesebb érdekképviselet biztosítása a polgárainak, s végül közjó érdekû szolgáltatásokat a gazdaság, az igazságszolgáltatás és a belsõ rendvédelem területén. Az államnak munkahelyteremtéssel gondoskodna kellene végre azon polgárairól is, akik nem képesek az álltólagos "szocialista párt" által megkívánt önellátásra. Mert mindenképpen munkát, s ezzel az állampolgárainak és családjainak megélhetést kell biztosítania. Persze nem a „szocializmusnak” hazudott államkapitalizmusnak, a „közveszélyes munkakerülés” néven elhíresült - jogszabályi - munkakényszerét sírom vissza, hanem csupán megfogalmazom annak a magyar államnak a kötelességét, amelyet a Szent Korona tagjai – az etnikai különbség nélküli Hungarusok –, tehát a magyar politikai nemzet hozott létre. Én az õsi, igazságos és joguralmi államra gondolok akkor, amikor leírom azon elvárásaimat, amelyek nem egyéni ambíciók miatt, hanem a közjót akaró nemzet akaratából fogalmazódtak meg a jogok és kötelezettségek egyensúlyaként. Mindez kifejezõdött az évszázadokig bevált közjogi rendszerünkben, a hatalommegosztást mellérendelten biztosítani akaró Szent Korona állameszmében, amelyrõl a bolsevik és globalista ál-elit minden mocskot elmond, de amely folyamatos fejlõdésben volt egészen 1944-ig. Azt sem állítom, hogy minden a legtökéletesebben mûködött 1944 elõtt, (hiszen kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk!) de azt igenis állítom, hogy a nagy gazdasági világválság és Trianon minden drámája ellenére akkor, aki dolgozni akart, annak lehetett munkája, sõt abból tisztességesen meg is élt! Nem létezett megélhetési bûnözés, sõt Európa legmagasabb szintû közbiztonsági rendszerét tanulmányozták nálunk a nyugatiak.

S ma, miért nálunk a legmagasabb a segélyezés mértéke egész Európában?

Mert a munkaképes lakosság közel egynegyede él segélybõl. Tehát egészséges, felnõtt férfiak és nõk kapnak teljesítmény nélkül a többség által megtermelt javakból, ráadásul az agymosó médiavilág és a politikai közbeszéd hazugságai miatt nem is fogják fel, hogy a megalázó segélyek nem járnak nekik autómatikusan, hanem az csak adható! Bizonyos területein az országnak úgy elvadult már a helyzet, hogy a segélybõl élõk 95 %-át kitevõ cigányság egyes – erkölcsileg igen lesüllyedt – elemei, egyenesen követelõdznek! S ha nem elég a megélhetéshez a segély, akkor nem munkát akarnak, nem piacképes képzést igényelnek, hanem lopnak, rabolnak, zsarolnak, stb.

A családjukat ellátni képes, tisztességesen élõ cigányság pedig elszenvedi mindennek a következményeit, hiszen a többségi táradalom - a folyamatos rossz tapasztalatai miatt -, gyanakodva néz már rájuk is. Ma Magyarországon, ha valaki nem a Rózsadombon él, s van némi rálátása erre a jelentõs társadalmi problémára, akkor nem dugja a fejét a homokba, nem a valóban létezõ „cigánybûnözés” tagadásával, eltusolásával foglalkozik, hanem a megoldáson töri a fejét. Átgondolja, hogy miképpen lehetne a cigányságot úgy helyzetbe hozni, hogy az ne a teljes társadalom értéktermelést végzõ tagjainak vállára nehezedjen.

Én nagyon sajnálom azon cigányokat, akik akár az iskolázottságuk, akár a tisztességük okán felemelkedtek, s látniuk kell társaik, esetleg rokonaik segélyezett helyzetét. Õk ugyanis értik azt, hogy ez a megalázottság éppen abból származik, hogy a liberális értelmiség olyan taktikát választott az ál-rendszerváltáskor, amellyel az összes olyan munkahely megszûnt, ahol a cigányság szakmai képzés nélkül is tudott dolgozni. Értik azt is, hogy éppen ezek a liberálisok uszítják a leszakadó cigány réteget a többségi társadalommal szembe, a szájukba adván hazug szavakat: miszerint a magyarok - akik valójában befogadták õket, sõt adóikból biztostják a megélhetésüket is - fajgyûlölõk! Azt is értik a tisztességes cigányok, hogy erre azért van szüksége a liberális ál-elitnek, hogy ne döbbenjenek rá a nyomorgó cigányok arra, kik is okozták az õ leszakadásukat, s ne derüljön ki hová kerülnek azok a milliók, amelyeket a költségvetésbõl a cigányság felemelésére szán a magyar Országgyûlés. A cigányság jelentõs része tisztességes, sõt sokan szakképzettek, iskolázottak, így van munkájuk is, de éppen ezért azt is látják, hogy a többségi társadalom jelentõs része nagyon le van szegényedve, s rengeteg munkával keresik meg azt az összeget, amelyet a szakképzetlen és rossz körülmények között élõ (s, így segélyezett) cigányok csak úgy „puszira” kapnak a magyar államtól. Ráadásul ezekben a segélyes családokban már a harmadik, vagy negyedik generáció születik és nõ fel úgy, hogy a segély az egyetlen „pénzkereset”, pontosabban az egyetlen legális jövedelemforrása a családnak.

Hibás-e a szociális támogatási rendszer, amely a gyermek felelõtlen nemzését okozza?

Éppen ma hallottam a televízióból, hogy sok rendõrt szeretnének kiképezni a cigányság soraiból. Ez persze elfogadható lenne akkor, ha már megtörtént volna az, amit értékrendi váltásnak gondolok.(Ám ehhez még pár esztendõre szükség van!) Ha valóban a munka és annak öröme vinné a cigány fiatalokat a testületbe, ha általánosan is elfogadná a társadalom és az állam is azt a jelmondatot, amit ma elküldtem az Echó televízió SMS számára: „A cigányságnak munkahelyekre, a rendõrségnek pedig az álságos liberalizmustól mentes új törvényekre van szüksége!”

A televíziós riportban szereplõ (valószínûleg rendõrtiszt) azt mondta, hogy a cigányság államalkotó nép! Nos, erre a kijelentésre sokféleképpen lehet reagálni. Ha rasszista lennék, akkor egyértelmûen megkérdezném: mikor és hol alkottak a cigányok államot? Ám én inkább csak annyit jegyzek meg, hogy ha egy munkaképes ember adózik, s ezzel hozzájárul a közterhekhez, az bizony hasznos tagja, sõt alkotója egy államnak! Ám aki folyamatosan csak kivesz a közösbõl – az bármilyen etnikumú –, erkölcsileg nem lehet államalkotó, hanem inkább élõsködõ és ezzel: államromboló.

Orbán Viktor szájából hallottam nem régiben az alábbi gondolatot: „A mi felfogásunk szerint az európai kultúrkör erkölcsi kiindulópontja az, hogy felesleges élet még nem született. Minden ezzel ellentétes állítást elutasítunk.” Ezt az állítást nem tagadom, csakhogy a szerencsétlen, munkalehetõségtõl megfosztott cigányságnak nem feleslegesen születnek gyermekeik, hiszen - amint már fentebb is említettem -, ezen gyermekek utáni családi pótlék „tartja el” az egész családot. Aki nem hiszi: járjon utána!

Ennyi kritika után azonban nézzük a javaslataimat az ügyben:

- Az új államtörvényben (tehát nem az alkotmányban, ami nekünk õsi örökség!) szabályozni kell az állam munkaszervezõ kötelezettségét azok számára, akik dolgozni tudnak és akarnak.

- Minden dolgozónak biztosítani kell a gyermekek utáni adókedvezményt úgy, hogy a család tisztességes megélhetését és a gyermek valós szükségleteit fedezze, de csak az adó erejéig.

- Aki munkaképesen sem vállal munkát, illetve vagyonából nem teljesíti maradéktalanul a szülõi kötelezettségét, attól meg kell vonni a nevelés szülõi jogát, azt az államnak kell biztosítania, azonban a szülõk vagyona vagy kényszer közmunkája terhére.

- Semmiféle olyan segélyt nem szabad folyósítani egészséges és munkaképes felnõttnek, amely megbontaná a jogok és kötelezettségek egyensúlyát.

- A gyermekeknek csak akkor lehet kötelezettsége, hogy a szüleiket eltartsák, ha a szülõ is teljesítette a gyermek nevelésével, taníttatásával, ellátásával kapcsolatos kötelezettségét.

Végül csak annyit: Évek óta arra várok, hogy valaki cigányellenességgel vádoljon meg!

Szeged,2011-03-28 Dr. Bene Gábor S.