Magyarország Nemzetvédõ Államtörvényének indoklása, jogalapjának magyarázata.

A Magyarok Szövetségének egy tagozata – az Alkotmányos Jogfolytonosságot Elõkészítõ Tagozat – elkészítette a társadalmi vita alapján kiforrott alaptörvény, pontosabban államörvény tervezetét, amelyet rövidesen közreadunk.

(valószínûleg részletekben.)

Az törvény szükségességének indoklása, jogalapjának rövid magyarázata:

Magyarországon a politikai váltógazdálkodás pártjai, sajnos nem vesznek tudomást a nemzet valódi érdekeirõl, s arról, hogy maga a váltógazdálkodás is csak olyan megállapodott viszonyok között lenne az országnak megfelelõ, ahol a maguk a politikai ellenfelek, vagy ellentáborok is elkötelezettek a nemzet érdekének! (pl. ha csak a Fidesz és a Jobbik váltaná egymást!) Az alkotmányos ismereteit és jogtudatát elveszített magyar társadalom tagjai versenyt szajkózzák az alkotmányozás szükségességének hamis gondolatát. Pedig még az igen liberálisnak mondható Sólyom László is elismerte: „Mindazonáltal a szerves fejlõdésen keresztülment történeti alkotmányt egy illegitim parlament fogalmilag kizárt, hogy hatályon kívül helyezze.”

Hagyományos (de jure érvényes) õsi alkotmány, ma sem ad módot parlamenti alkotmányozásra, ám arra nincs is szükségünk! Amire szükség van az egy olyan nemzetvédõ törvény, vagy esetleg alap- vagy államtörvény, amely helyreállítja az alkotmány jogfolytonosságát.

Indoklás:

Németországban sem hívják alkotmánynak a legmagasabb közjogi szabályzatot, hanem csak alaptörvénynek. Ráadásul a magyar közjogi felfogás folyamatos fejlõdése következtében mára az alkotmány, már inkább erkölcsi kategória, hiszen a szokásjogok alapján mûködõ õsi jogrend minden korszakában az elõzõ korok tapasztalatait leszûrve igyekeztek a törvények szellemét meghatározni. Az alkotmány tehát a magyar felfogásban nem egy törvény, bár a szokásjogok mellett egyes írott jogforrások is alkotják. Ezért van az, hogy a törvényhozás közvetlenül nem alkotmányozhat. A törvény ugyanis: a kor és külsõ körülmények követelményei – sokszor napi politikai érdekek mentén – módosulhat. Így a törvény szinte naponta változtatható, s ez valóban a mindenkori törvényhozó testületek hatáskörébe tartozik. Állandóságot azonban a közmegegyezésen alapuló „igazság + erkölcs = értékrend” határoz meg, mert az a törvények szelleme, tehát a gyakorlati, bevált alkotmányos normarendszer, mely rövidtávon változtathatatlan.

A magyar néplélek és „kultúrgén” ugyan hordozója a Szent Korona mûködésének, de sajnos az ellenséges katonai megszállások, majd a még rombolóbb kulturális-pénzügyi megszállás következtében, sérült népünk gondolkodása, s ezzel együtt gyengült íratlan alkotmányunk hatása. Sõt, már a társadalom nagy részének nem csak az alkotmányos jogtudata, de a nemzettudata is hiányzik. Mára, több egymást követõ nemzedék nem adta tovább az egészséges magyar lelkület és erkölcs kifejlõdéséhez szükséges tudást és hitet. De ne mostanában keressük meg a felelõsöket, hanem elõbb építsük újra a cselekvõ nemzetet, s adjuk vissza részére a tartást és hitet adó alkotmányos jogtudatát.

A múlt tapasztalatai, a jelen munkássága és a jövõ iránti felelõsség azt parancsolja, hogy az alkotmány alapelveit a következõ nemzedékek is rendíthetetlenül tiszteletben tartsák. Ehhez pedig vissza kell térnünk a történeti alkotmány szelleméhez. Nemzetünk addig volt szilárd, amíg a tagjai erõs szövetségben és a jogrend folyamatosságában éltek. Bár a folyamatosság többször megszakadt a történelmünk során, de a hõsi, joghelyreállító küzdelmeink, végül mindig sikeresek voltak. Közjogi szabadságharcaink is, minden esetben azt a joghelyreállítást tûzték ki célul, amiért Bocskai, Rákóczi, Kossuth, Horthy és az 1956-os hõsök küzdöttek, s ezt a célt, csak nekünk nem sikerült megvalósítani 56 óta!

A jogrend alapelveit megõrzõ, a történeti alkotmányba illeszkedõ új részletként tehát, most van lehetõség – egy értékeket továbbvivõ, de a mai viszonyokhoz (és 1956 szelleméhez) is alkalmazkodó –, új és nemzetvédõ törvényre. Olyanra, amely a jelenlegi törvénytelen és nemzetellenes állapotot képes megszüntetni, s az országunk jövõ generációinak a biztonságos, fenntartható életfeltételeit nemcsak garantálja, hanem egyúttal az adósságcsapda megszüntetését, s a nemzet minden egyes tagjának az érdekképviseletét is biztosítja.

Már 1991 juniusában megszünt Hazánk katonai megszállása, s így, a rendszerváltó politikusok számára megteremtõdött a lehetõsége a magyar alkotmányosság helyreállítására. Ám ezt akkor nem ismerték fel, s vállalták a Rákosi-Kádár diktatúra jogrendjének„demokratizált“ jogfolytonosságát. A jelenlegi válság ennek egyenes következménye.

A rendszerváltók által is ideiglenesnek szánt „Ál-alkotmányt“ nem demokratikusan választott testület alkotta, és azt a „szocialista“ rend illegitim országgyûlési képviselõi szavazták meg. Jelenleg „hatályos“ alaptörvényünk a hagyományos magyar közjog, de még a nemzetközi demokratikus normák alapján is jogszerûtlen, ezért az úgynevezett „rendszerváltás“ is, egy lényegében törvénytelen helyzetet teremtett. Az ehhez hasonló törvényen kívüli állapotok felszámolására már vannak nemzetünknek bevált hagyományai. Utoljára 1920-ban történt hasonló eset, amikor Nemzetgyûlés hat év alatt állította helyre az alkotmányos jogfolytonosságot. Most ismételten olyan helyzetbe kerültünk, hogy nemzetünknek mint végsõ alkotmányos tényezõnek nem csak joga, de kötelessége is az alkotmányos rendet helyreállító Nemzetgyûlés összehívása, melynek a Jogfolytonosság helyreállításán túli határozatait népszavazásnak kell megerõsíteni. Ez így, nem csak a jogi hagyományainknak felel meg, de összhangban lesz a nemzetközi demokratikus jogelvekkel, az igazán európai jogrend elvárásával is.

Azon szokásjogi alapú történelmi képzõdmény, amit a magyarság történeti alkotmánynak hív, maradéktalanul magába foglalja:
a) a honfoglaló magyar nemzet törzseinek alapszerzõdését (vérszerzõdés);
b) az ógörög természetjog fogalmát és követelményeit;
c) az angol Magna Chartában (1215) és a magyar Aranybullában (1222) lefektetett jogokat;
d) az általános emberi és polgári jogoknak új- és legújabbkori meghatározásait, mint: az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya (1782), a francia forradalom által megfogalmazott emberi és polgári jogok deklarációja (1789), az ENSz általános nyilatkozatában lefektetett emberi jogok (1948) s végül - de nem utolsó sorban - az EBESz 1973-as helsinkii zárónyilatkozata;
e) 1848 március idusának követeléseit; az 1956-os Magyar Október mély történelmi gyökerekkel rendelkezõ s mégis merõben új, elemi népképviseleti formáinak teljes mértékû elfogadását.

A történeti alkotmányunk tehát nem ósdi és használhatatlan, hanem egyedülállóan elõremutató és további fejlõdésre is képes az újabb és újabb kihívások esetén. Mindezen túl, tartalmazza az egyedülálló magyar hatalommegosztási elméletet - amely tomista alapon -, az apostoli Magyar Királyság alkotmányosságának valóban jövõbemutató elemeit mutatja fel. A magyar nemzet államformája a történelem során mindig alkotmányos királyság volt, amelyben a királyt megilletõ közjogi fõhatalmat nem emberi személy, hanem a Szent Korona, mint egy joguralmi korlát képviselte.

Valószínûleg ez a jogilag támadhatatlan és nagyszerû alternatíva eredményezte azt, hogy sem Trianon, sem a Párizsi „béketárgyalás”az 1947-ben, sem 1956 õsze sem hozhatta meg a magyarság számára a történelmi igazságtételt, sõt még a bolsevik világ összeomlása után sem térhetett vissza az õsei által kitaposott alkotmányjog igazságos útjára.

A történeti magyar alkotmányt azonban sem az 1944. márc. 19.-i német megszállás, sem a háborút követõ szovjet elnyomás nem tehette érvénytelenné, csupán hatályon kívül helyezte. Az MSZ tagozata által elkészített, ún. „joghelyreállító és nemzetvédelmi államtörvény javaslat” elfogadása a magyar nemzet megbízottainak a feladata. A Nemzetgyûlésnek, a magyar nemzet önrendelkezési igényének és legõsibb - Ópusztaszer, Székesfehérvár, Rákosmezõ - és legújabb - 1956 - hagyományainak szellemében kell - minden felsõ hatalomtól, érvényben lévõ törvénytõl, nemzetközi szerzõdéstõl függetlenül - elfogadnia, jóváhagynia és hatályba helyeznie a Magyar Nemzetvédõ Államtörvényt, amely szerint:

Csak a Szent Koronára építhetõ fel egy szebb magyar jövõ egy törvényes Magyarország, ahol nem a pártok, s nem az elbutított többség, hanem a bevált és igazságos jogelvekbõl táplálkozó õsi jogrend az, mely korlátozza az államot, szolgálja a közösség tagjainak érdekét: a közjót.

2011-03-03 BG