Csurka István: (aprócska) Történelemhamisítás

Csurka István: (aprócska) Történelemhamisítás

Ma az alábbi levelet kaptam, csatolva Csurka István friss írását.

Tisztelt Szerkesztõség!

Bár a Csurka írásnak vannak elfogadható gondolatai, de van történelemhamisító része is.

Idézem: „1920-ban új alkotmány kellett, mert a gyõztes antant megszüntette az Osztrák-Magyar Monarchiát. Benne a Habsburgok magyar királyságát is. Így lett Horthy Miklós kormányzó.”

Nos, az igazsághoz tartozik, hogy a Horthy-korszakban nem volt alkotmányozás, ahogy polgári értelemben korábban sem. Az 1920. február 16-án összeült Nemzetgyûlés 1920. I. Tc.-ben mindössze annyit mondott ki, hogy a Tanácsköztársaság alatt hozott törvények semmisek, Magyarország újra királyság, s a király személyének kiválasztásáig – ideiglenes jelleggel – az ország élére kormányzót választ. Így lett 1920. március 1-én Horthy: kormányzó. Ma 91 éve!

Ezt Csurka Istvánnak is tudnia kellene, fõleg, ha gondolatait le is írja.

Tisztelettel : Dobai Miklós

Olyannyira egyetértek Dobai Miklós soraival, hogy azonnal „feljavítottam” Csurka cikkét, néhány ténnyel, gondolattal. Kék színnel jelölve, közlöm saját soraimat, s csak annyit kérek a szerzõtõl, hogy ne legyen rajta megsértõdve, mert a folyamatos Moszad-ügynöközését, már úgy sem veszem magamra.

Bene Gábor S.

Csurka István: (aprócska) Történelemhamisítás rész elemzése

.............A miniszterelnök kifejtette, hogy az esztendõ, a kormány, az Országgyûlés legnagyobb, legfontosabb feladatának az alkotmányozást tartja és az új alkotmány néhány, számára és nyilván egész kormánya számára legfontosabb tételét is megemlítette, mintegy közszemlére tette. Az ellenzék erre azt mondta, hogy mért nem mond már valami konkrétumot, és különben sincs most alkotmányozási kényszer.

Csurka úr!

Sajnos a százszorosan hazaáruló MSZP bandának most, részben még igaza is van! Mert nem "alkotmányozási", hanem az alkotmányos jogfolytonosság helyreállításának kényszere látható, amely 1992 – tehát a megszállók távozása – óta regnáló politikai osztálynak lenne alapvetõ kötelessége. Ám azóta is, egyfolytában megfeledkeznek róla. Errõl nem tudna Ön, aki egyébként kitûnõ diagnoszta és aktív tagja volt ennek az osztálynak? Esetleg nem akarja tudni, vagy megrendelték Öntõl ezt az írást?

A talmudban ez a kifejezés nem szerepel, de onnan származik. Nagyon nyomós érvnek látszik. De csak addig, amíg az ember bele nem gondolt. Már a kifejezés is hamis, hisz Talmud ide vagy oda, de a magyar közjogi gondolkodás nem ismer alkotmányozást. Nálunk ugyanis soha, egyetlen alkotmányos magyar intézmény, vagy fõhatalmi rendszer sem „alkotmányozott” soha. A Habsburgok (Olmützi –alkotmánya), Kun (Kohn) Béla és elvtársainak (tanácsköztársasági alkotmánya), Buharin, illetve Rákosi (Rosenfeld) Mátyás (1949-es alkotmánya), valamint a „rendszerváltók” 1989. évi XXXI. törvénye valóban alkotmánynak nevezi magát, bár ezek csak illegitim hatalomszabályzók. Ez a jó társaság tehát ál-alkotmányokat írt azért, hogy a nemzet valódi és szerves jogfejlõdésén alapuló ezer éves alkotmányosságát megtörje! Ezzel a szándékkal készült mind! Vajon miért nincs köztük egyetlen valóban magyar érzelmû sem? S vajon Ön, nem tudja, hogy a magyar közjogi gondolkodásban az alkotmány az õsi szokásjogi elvekre épülõ fontosabb törvények fejlõdési íve? S azt, hogy mi tartozik bele, mindig csak az utókor dönti el? Én ennél sokkal többet hittem az Ön alkotmányos jogtudatáról, de sajnos tévedtem.

Jó, most nincs, de mikor van alkotmányozási kényszer? Akkor-e, amikor egy ellenséges külhatalom gyõztesként rákényszerít egy nemzetet, hogy változtassa meg államformáját és belsõ rendjét? Akkor-e, amikor egy forradalom és szabadságharc, lerázva magáról az ellenséges hatalom igáját, új alkotmányt készít magának? Mindegyikre volt példa történelmünkben.

Sajátos gondolkodást vélek ebben a pár mondatban is felfedezni, hisz sem az 1848. áprilisi törvények, sem a detronizációs törvény nem vindikált magának jogot arra, hogy alkotmánynak nevezze magát, de még az 1920. évi I. törvény sem! De akkor vajon mi lehet az oka annak, hogy Ön most ilyen alaposan és körültekintõen csúsztat? Kinek az érdekében hirdeti az „alkotmányos” homályt, amit 1949 óta folyamatosan erõsítenek a közbeszédben, az egyetemi oktatásban?

Az 1848-49-i szabadságharc megfosztotta a Habsburgokat a trónjuktól a debreceni református nagytemplomban tartott Országgyûlésen és jóváhagyta az elõbb már meghozott törvényeket. 1920-ban új alkotmány kellett, mert a gyõztes antant megszüntette az Osztrák-Magyar Monarchiát. Benne a Habsburgok magyar királyságát is. (Ez persze nálunk fordítva van. Nem a Habsburgoknak volt magyar királysága, hanem a magyar Szent Koronának volt „fõ”-ként szolgája a megválasztott Habsburg.) Így lett Horthy Miklós kormányzó.

Nem vitatom, hogy az elõbb már általam is felsorolt törvények valóban az alkotmány fejlõdését és a joghelyreállítást szolgálták, de ezzel még nem váltak alkotmánnyá! Az alkotmány ugyanis nem a jogrend része, s nem csak paragrafus gyûjtemény, hanem szokásjogi életmód és kultúra. Frank Ignác neves közjogászunk szerint: ”Azok a legjobb és legerõsebb törvények, amelyek már írásba foglalásuk elõtt, mintegy élve gyökeret vertek” Márpedig az említett törvények ma éppen nem vernek gyökeret, nem válnak elválaszthatatlan részévé az ezer éves joguralmi államnak, hiszen éppen most akarja teljesen elfelejteni velünk a 2/3-os „alkotmányozó” többség!

1945-ben a szovjet csapatok megszállták a legyõzött Magyarországot és háromévnyi demokráciának hazudott koalíciós kormányzás után, felszámolva minden nemzeti politikai erõt, egypárti diktatúrát vezettek be és rákényszerítették a magyarságra a zsdanovi szovjet alkotmányt.

Ezt a mondatot érteni vélem, mert Andrej Zsdanov nemcsak erõsen alkoholista, hanem kultúrdiktátor volt, tehát az Ön irodalmi szereplésére kihatással lehetett. Igaz, hogy nem az õ, hanem Nyikolaj Ivanovics Buharin nevéhez fûzõdik azon 1936-os szovjet alkotmány, amit Rákosiék – egyébként Sztálin parancsára – fordítottak magyarra, s vezettek be 1949-ben. Jelen hatalmi berendezkedésünk azonban éppen az említett 1945 utáni korszakra építkezik, a legitimmé sohasem vált köztársaságra.

Ezt az ellentmondást vajon hogyan fogja majd feloldani a válaszában uram?

Ez valóban alkotmányozási kényszer volt és ilyen most valóban nincs. Ellenben van akarat. A kétharmados többséggel rendelkezõ Fidesz–KDNP-nek megvan a felhatalmazása, a szükséges többsége, és akar is alkotmányozni, mert szükségét látja. Ez nem külsõ kényszer, hanem belsõ belátás, ha kell, késztetés, amellyel a társadalom óriási többsége egyetért.

Ha ez belsõ belátás, akkor nincs gond, hiszen minden magyar embernek szent kötelessége az õsi eredetû alkotmányossággal és a történelmi magyar államok sorával való jogfolytonosság helyreállítása. Az ugyan is teljességgel tûrhetetlen, hogy a Rákosi-kádár rendszerrel vagyunk még ma is jogfolytonosak! Én jelenleg nem ennek felszámolását érzékelem, hanem az 1989-ben is illegitim jogrend tovább görgetésének kimondott szándékát. Elismerem, mindezt a globalizáció modernitásának fényében akarják, ami persze a mi közjogunk szerint nem lehet alkotmányozás, de ez koránt sem zavarja sem Önt, sem az „alkotmányozni” szándékozó politikai osztály tagjait, hisz a jogfolytonosságot nem szeretnék megbolygatni.

Ehhez képest az a tompaság, amellyel az ellenzék hangoztatja, hogy nincs alkotmányozási kényszer, jogilag a makacs tagadás körébe, erkölcsileg a gonoszság körébe tartozik. De ez a merevség mélyebbre is levilágít, és a mélységben vészjósló sötétség, fenyegetés, pusztulás, üresség terjeng. Valami megint borzalmasan elmúlt és valami helyett megint nincs új, jobb.

Ismét meglepõ tájékozatlanságot árul el cikkíróként. A makacs tagadást, gyávaságot ugyanis éppen a jelen hatalom mutat fel a történeti alkotmányosság felé! Az erkölcsi gonoszság pedig az, amit éppen Szájer József leplezett le a napokban az Országgyûlés alsóházában, talán akaratlanul is. Idézem: „Magyarországnak soha nem volt kartális alkotmánya, s csak az elmúlt 20 évben vált élõ alkotmánnyá a kartális…” Nos, ha soha nem volt kartális, akkor legalább ezer év áll szemben az elmúlt 20 évvel. Vajon melyik lesz erõsebb? Szerintem erkölcsileg éppen az a gonoszság, amely megtagadja õsei gondolatait, amely napi politikai érdekké silányítja a magyar történelem közjogi szabadságharcait, s félre dobja Rákóczit, Kossuthot, 1956-ot! Félredobja joghelyreállító küzdelmünk minden eddigi eredményét, de gyermekeink jövõjét is!

Ha csak a felszínét tekintjük a jelenségnek, mindössze három kicsi pártot látunk, amelyekért nem kár. Nevetségesek, kreatúrák. Az MSZP vezetõire úgyszólván minden nap ráolvasnak egy-egy sokmilliárdos bûntényt. Mindenki tudja, hogy idegen érdekek szolgai kiszolgálói voltak, a társadalom egy része megveti õket. Most nincs jelentõségük, nem szólnak bele érdemben a dolgokba, nem kár értük. Ez még nem nemzeti tragédia. A következõ választásokig valahogy csak eltámolyognak, aztán majd összerázódnak valahogy, az egyik kipottyan, a másik meg csak magához szuszakol valamilyen csõcseléket és fennmarad. Ez még nem sorskérdés.

Az viszont sorskérdés, hogy nem lehet több alkotmányunk! Vagy a történeti - mint az angoloknak -, vagy a kartális - mint a globalistává züllesztett Európának -, esetleg egy alaptörvény, mint a németeknek. De az, hogy állítsuk vissza saját jogrendünket, az szóba sem jött eddig, sem Önnél, sem az „alkotmányozóknál”! Nekem ez érthetetlen és megmagyarázhatatlan. Remélem, kapok rá Öntõl tisztességes és elfogadható magyarázatot, s nem fog némaságba burkolódzni!

De ha egy kicsivel tovább faggatjuk a lehetõségeket és a következményeket, akkor már nem ennyire egyszerû és könnyed a dolog. Mert ha ez a mai mihaszna társaság éppen azt akadályozza meg, hogy a helyébe egy akármekkora méretû, de értelmes és felelõsséggel, méghozzá nemzeti felelõsséggel rendelkezõ értelmes csapat kerüljön, akkor baj van.

Szerintem viszont az a baj, hogy sokan, pl. Ön sem ismeri Hanah Árendt írását: „A totalitárius hatalom nemcsak a cselekvés képességétõl fosztja meg az embert, éppen ellenkezõleg: kérlelhetetlen következetességgel tettestárssá teszi a hatalom minden akciójában és bûntettében is, mintha egyetlen személlyé olvasztaná az egyedek sokaságát.“ Tavaly ugyanis volt lehetõsége a Fidesznek arra, hogy megszabaduljon az MSZP rablóbandájától, s az országot is megszabadítsa tõlük. (lásd: az interneten a nephatalom.hu), azonban ma már világosan látható, hogy a Fidesz által nem támogatott, s így az elmaradt népszavazás eredményeként 174 Fidesz-KDNP képviselõ és két szocialista ücsörögne a magyar alsóházban. Ezt persze nem az MSZP, nem az LMP, nem a JOBBIK akadályozta meg, hanem maga a Fidesz vezetése!

Ha ez a mihaszna csapat azt teszi lehetetlenné, – hogy az Ország házában minden kérdésrõl, s legfõképpen az alkotmány kérdésérõl értelmes tárgyalás alakuljon ki,

– hogy a megválasztott képviselõk érvre érvet tegyenek, s ne mindent a tök ászukkal csapjanak agyon,

– hogy maga a vita gazdagítsa a nemzetet, akkor nem az a baj, hogy a T. Ház beteg, hanem az, hogy az egész nemzet süllyed mocsárba.

És mintha vége lenne a demokráciának.

Kedves Csurka István!

Az alkotmányos demokrácia még el sem kezdõdött, hiszen ma is ugyan annak a „népidemokráciának” a jogfolytonosságában nyûglõdünk, amelyet állítólag már Önök – az MDF korszakban – megszüntettek. (?) Értelmes tárgyalást szerintem csak a Fidesz folytathat ma, a 2/3 birtokában. Senki abba nem szólhat bele, s bár a többségnek sincs mindig igaza, de nincsenek a mai idegen jogrendben benne a hagyományos magyar hatalommegosztás ellensúlyai, joguralmi fékei.

Ha nem is jogosult ma a Fidesz-KDNP „alkotmányozni”, de alkotmányos jogfolytonosságot helyreállító, vagy egy nemzetvédelmi feles törvényt, akár még egy új banktörvényt is tetõ alá hozhatnak. Szerintem azonban a Jobbik biztosan támogatná a joghelyreállítást, s így akár a 4/5-öd is meg lenne, s ebben az esetben a sarkalatos vagy alaptörvényt bizton lehetne arra a sziklára építeni, amely megtartotta a magyarságot legalább ezer éve itt, a Kárpát-medencében. Ha persze a globalistákat kiszolgáló „alkotmányozást” erõlteti a Fidesz, akkor szerintem sem számíthat a Jobbikra. Mindez persze nem jelent semmit, hiszen nálunk Werbõczy óta le is van írva, hogy csak az válik bevett joggá, amit a nemzet elismer. Én pedig arra kérem Önt, hogy olvassa el Arisztotelész államelméletét, mert „Gondolkodásunk csak akkor lehet helyes, ha helyes fogalmakkal dolgozik, melyekhez definíciók útján jutunk” Viszont arra kérem, hogy a definíciókat ne globalisták és a bolsevikok könyveibõl értelmezze!

Mert ahhoz a demokráciához, amely Európában a XIX. század óta egyik országból a másikba áthullámozva, késésekkel és több változatban fennáll, s amelynek csúcsszerve mégiscsak a választott parlament, annak rendeltetésszerû mûködéséhez legalább két értelmes és lehetõség szerint tisztességes fél kell.

A többszörösen leleplezõdött politikai váltógazdálkodást helyezi Ön piedesztálra? Azt a rendszert, amely a globális diktatúrát leginkább képes kiszolgálni? Ahol a véleménydiktatúra dühöngése letipor minden más megnyilatkozást? Amely egyértelmûen nemzetellenes és csak a megosztást, a nemzetállam leépítését szolgálja? Kérem, válaszoljon a kérdésekre!

De ha az egyik láthatóan kreatúra és többé-kevésbé bûnözõ, akkor hiába törekszik a másik – természetesen emberileg sok hibával és gyarlósággal bíró fél, adott esetben a kormány – értelmes politikára, értelmes kételkedés nélkül elõbb-utóbb megzavarodik. Mert az élet is ilyen. Amit az ember létrehozott, nemcsak politikában, hanem tudományban, filozófiában, irodalomban és mûvészetben, de mesterségben, gazdálkodásban, nevelésben, sõt együttélésben és szerelemben és még a hit kérdéseiben is, az mind az értelmes kételkedés szükségletén alapszik. Ahol emberi élet van, s amíg emberi élet van, ott értelmes kételkedésnek is lennie kell.

Én máris kételkedek abban, hogy valaha olvasta volna a politeia, tehát a joguralmi állam ismérveit, vagy Zétényi Zsolt, Tóth Zoltán József gondolatait a Szent Korona alkotmányos szerepérõl, netán az Eckhart vitában tájékozódott volna. Én ugyanis a „szocialista” rablólovagoktól semmi jót nem vártam soha, a nemzeti Fidesztõl azonban legalább a bolsevik diktatúrával való jogfolytonosság megszüntetését, s a történelmi alkotmányosság szerves továbbfejlesztését várom. Önnek pedig éppen arra kellene felhívnia a figyelmüket, hogy ez utóbbi: a Fidesz-KDNP képviselõinek is szent kötelességük!

Most csak ízlésünket bántja a kormány állandó pocskondiázása, az ellenzék értelmetlen vádaskodása, hazudozása és zsigeri gyûlölködése.

Ez a mondat a bolsevik összemosás teljesen profi változata, gratulálok!

Az állítások csak az MSZP-LMP duóra igazak, de érzem, hogy savanyú a szõlõ. Minden eszközzel megpróbálja a Miépnél sokkal sikeresebb Jobbikot, a radikális fiatalokat és az Ön által elüldözötteket lejáratni. Mert gyûlöli õket!

Látjuk, hogy ezek nem ellenérvek, de annyira közel van még, amikor hatalomban ülve, minden ellenérvet lesöpörve, idegeneket kiszolgálva uralkodtak, hogy nem sajnáljuk bukásukat és szemtelenségüket, gazságukat régi bûneik számlájára írjuk. Legyintünk. Majd jön az ügyészség és aztán a börtönõr beadja nekik a csajkát, intézzük el magunkban a kérdést. De nem így van. Az egész nemzet belebetegedhet abba, ha nincs értelmes kételkedés, ha nincs józan kritika.

Remélem a szavai nem csak lózungok, s kitörõ örömmel fogja majd értékeli kritikus soraimat, mert ebben elismerem utóbbi mondatának mély igazságát. Kritika és ellensúlyok nélkül nincs egészséges államélet, nincs tisztességes hatalomgyakorlás, de még erkölcsös közbeszéd sem alakulhat ki. Ezért iparkodom a józan kritika határát megtartani, s újra meg kérem arra: nézze át az Arisztotelész-féle demokrácia fogalmat, s tájékozódjon Zétényi munkáiból.

Bizony, a demokrácia temetése zajlott le hétfõn, amihez az egyik temetésrendezõ, az ellenzék legnagyobb üzleti vállalkozásának, az MSZP-nek a kirakati bábujára feladták gárda-jelvényeit, hogy jelmezben mondja el, a Jobbik nevében mondja el követeléseit, amelyekrõl tudta, hogy a jelen világhelyzetben lehetetlenek.

Ezt mintha már hallottuk volna már akkor is, amikor a privatizáció jelszavával szétlopták, vagy hagyták szétlopni az ország közvagyonát, megszüntették az élelmiszer feldolgozóipar magyar tulajdonát, valamint felszámolták az 1956-os és Német Lászlói hagyományok harmadikutas rendszerének lehetõségét, illetve visszakoztak az ígért joghelyreállító nemzetgyûlés kötelezettségétõl.

Értelmes vita, ellenérvek helyett Vona jelmezében állított kettõs csapdát természetesen az MSZP és a szétesett SZDSZ nevében Orbán Viktornak, Magyarországnak. Ha a házelnök észreveszi rajta a betiltott maskarát, botrány tör ki, elszalad az idõ, a miniszterelnök nem tudja a tévémûsor keretei között elmondani beszédét és bebizonyíttatik, hogy már kormányozni és a rendet fenntartani sem képes. Magyarországon, az Európai Unió elnökségét adó országban anarchia felé hajlanak a dolgok. Csinos kis csomag volt, igencsak Gyurcsány elméjébõl pattant ki.

Vajon honnan vannak ezek a „pontos” információk? Talán megsúgta önnek Gyurcsány, vagy mint dramaturg álmodta meg? A konkrét bizonyítékok nélküli vádaskodást már régen megszoktuk, csakhogy a másik oldaltól, s nem a MIÉP vezetõjétõl. Vagy talán annyira savanyú a szõlõ, hogy el kellene feledtetni az emberekkel, hogy volt egyszer egy MIÉP, amelynek tán magam is szebb jövõt jósoltam, mint amit Ön erõltetett a pártjára?

Ha pedig az európai elnökség miniszterelnöke nem ad egyértelmû választ az adósságátütemezés kérdésére, ha nem utasítja el, akkor megered a Cohn-Bendit vezette sereg és a rajtakapott lukácsista filozófusok sunyi csoportja is csatlakozik hozzá, s Magyarországot nem kalodába, hanem kínzópadra teszik. Amíg nem vall. És nem egyezik bele az IMF-csapatok bevonulásába.

Tisztázzuk, hogy az EU egy háttérhatalmi erõközpont, ahol a Frankfurti Központi Bank az irányító, s az országok jegybankjainak vezetõje a valódi helytartó, mert õ oldja meg a pénz kiáramoltatásának lehetõségét, dönt a monetáris diktatúra helyiérdekû kérdéseiben, s a díszgojok gyülekezete csak a politikai színház része. A mozgástér ugyan ennyi, de ha valaki már az EU soros elnöke, akkor egy kicsit nagyobb lesz a tér. A kérdés az, hogy mennyire tudja ezt kihasználni, mennyire tud élni a lehetõségeivel. Ehhez azonban egy folyamatos hivatkozást kell neki felmutatnia. A „demokrácia” szabályai szerinti párt ellenfelek követeléseit és a saját pártszavazói nyomását. Ezért van szükség jó irányra, a közjót szolgáló értelmiségre, a nemzet érdekében szükséges, reális radikalizmusra. Ennek lehetne Ön is a szolgálatában, ha megfelelõ alázattal tenné a dolgát, az írástudók felelõsségével rázná fel a nemzet alkotmányos jogtudatát, s nem csak arra figyelne ami elválaszt, hanem ami összeköt minket!

Jelen soraimmal nem Vona Gábort védem, hanem a kívánatos radikalizmust!

Az adósság-átütemezés 1990-ben lett volna esedékes, érdemeket is gyûjtött hozzá a magyar társadalom a rendszerváltások sorának elkezdésével, de Vona mai megbízóinak (ez megint vádaskodás, hol a bizonyíték?) elõdei, köztük elsõsorban Surányi György, megakadályozta, s azóta húszéves politika (ebben az Ön politikai szerepe, s Orbán Viktoré is benne van!) épült arra, hogy nem kérünk átütemezést. Hanem közben minden vagyonunkat elveszítjük és átadjuk a hitelezõknek. Most, amikor nincs semmink és az egész világ kiszámíthatatlan válságoknak, háborúknak néz elébe, s a hitelezõk esetleg maguktól is engedményekre kényszerülnek, most fûrészeljük el magunk alatt a fát? Ez most aljas kérdés volt, beugrató, Orbán természetesen nem ugrott be, Kövér pedig nem látta meg a maskarát, (A MISZOT egykori alelnöke) elnézett felette.

Valóban, az egy milliárd dollár adósság rendezését már 1990-ben el kellett volna Önöknek kezdeni. Világossá tenni, hogy addigra már visszafizettünk 11 milliárdot, s a fennmaradó 22 milliárdot (sic) már csupán az elvtársaktól lehet követelni, hiszen mi nem vagyunk jogfolytonosak a Rákosi-kádár rendszerrel, viszont a Magyar Királysággal igen. Aki pedig felelõtlenül hitelt adott bolsevik gyilkosoknak, s ezzel meghosszabbította a magyar nép szenvedéseit, azokat a bankokat bepereljük kártérítésért! De hol volt akkor Csurka István, hogy ezeket kimondja? Vagy az MDF akkori vezetõségében nem lehetett ezt kimondani? Akkor ki csapta be a tagságot, s ki kreálta azt a pártot, illetve pártvezetést?

A társadalom azonban nem látja az egész mögött a szervezett, nemzetellenes aljasságot. Ami végül is az Országgyûlésben történik. A demokrácia nevében.

Elõbb-utóbb ki fog azonban derülni, hogy ez nem demokrácia. Éspedig nem azért nem az, mert az egyik fél kétharmados többségre tett szert és minden akaratát törvényesen meg tudja valósítani, hanem azért nem,

(mert lábbal tapossák a népszuverenitás elvét, a jogállamiságot, a hatalommegosztás Montesquieu féle elméletét, stb, a Szent Korona fõhatalmáról pedig hallani sem akarnak, s az idegen, globalista érdekû jogrendet építgetik)

mert a vesztes fél akarnoksága nem képes elfogadni csak olyan berendezkedést, amelyben õ van hatalmon, és õ szabja meg, õ engedélyezi a demokráciát. Addig a mértékig, ameddig érdekei kívánják. Mert nincs demokratikus ellenzék, csak végtelenül türelmes hatalom van.

Vigyázat! Hatalomnak nem türelmesnek, hanem tisztességesnek kell lennie! Ragaszkodni a joguralmi magyar állam eszméjéhez, a tiszta joghagyomány továbbfejlesztéséhez, a Szent Korona szuverenitás és a hatalommegosztás egyedülállóan magyar természetéhez, az élõ Szentkorona alkotmányossághoz. Minden másról felesleges beszélni, mert az nevetséges és liberális blabla.

Egy ellenzék semmilyen körülmények között nem lehet nemzetellenes. A mostani ellenzék egyik pártja hétfõn lehazaárulózta a kormányt és a pártjait, az ellenzék másik része tiltakozott ez ellen, de a kormány megbuktatása, vagy legalább meggyengítése érdekében valamennyien mégis hajlandók minden kétes tisztaságú nemzetközi szélhámos társasággal szövetkezni a kormány ellen, képesek hazát is árulni, csapdákat állítani, mert értelmes kételkedésük és érvük nincs. Mert egy ismeretlen tettes, egy ismeretlen hódító, megszálló szolgálatában állnak. Ez a tény.

Én persze nagyon örülnék, ha ezt nem csak Ön, hanem a képviselõk - a kormánykoalició pártképviselõi - is így gondolnák, sõt ki is mondanák. Ám aki eddig kimondta, azt elhajtotta a Fidesz. (Lásd: Molnár Oszkár) Esetleg még azt is ki kellene végre mondani, hogy nem ismeretlen a tettes, hanem nagyon is felismerhetõ és azonosítható a megszálló erõ.

Az egyikrõl, az MSZP-rõl ezt már tudjuk évtizedek óta, koalíciós társáról, amely állandóan átbábozódik szintén, alkalmazásba vett proletár pártjukról pedig naponta kiderül.

Kiderülhet a Jobbikról, hogy mennyire „amatõrök”, s nem képesek olyan profin hazudozni, mint pl. az MSZP, de közben az is felsejlik, hogy a Fidesznek könnyen legyõzhetõ ellenzék kell, mert a Jobbikra ugye még nem vetülhet a korrupció gyanúja. Ez a proletár jelzõ azonban valódi csurkai fogás. Nincs lehetõség tenni ellene, hiszen a legelesettebb réteget az összes többi párt ejtette már régen, s csak a Jobbik harcol értük. Az Országgyûlésben tobzódó bolsevik-buzsoázia pedig éppúgy gyûlöli az agymosott prolit, mint Ön Csurka úr!

A bajt tetézi, hogy valós politikai erejüknél sokkal nagyobb sajtó- és tévétámogatással rendelkeznek és ezzel csúfos bukásaikat a Fidesz egyeduralom következményének tudják feltüntetni és a demokrácia védelmezõinek színében tudnak tetszelegni. (ezért kellett volna a Gyirán-féle népszavazást a Fidesznek támogatnia) Ezt annyiszor mondják, és olyan erõvel harsogják, hogy sokan elhiszik nekik. Sajtóbeli hadállásaikat körömszakadtig védik, és sajnos a kormány sem igyekszik elég erõvel elvenni tõlük ezeket a kulturális és sajtó hadállásokat. (Sõt, mintha a Fidesz vezetõ rétegének kifejezetten kellene a MSZP, mint könnyen legyõzhetõ, s korruptsága miatt hitelét vesztett ellenfél, mint a politikai váltógazdálkodásra leginkább alkalmas ellenlábas és színpadi partner!) A legnagyobb gazemberség pedig és egyben a legnagyobb veszély a magyar demokráciára, a rendre és a kibontakozásra az a legújabb aljas állításuk, amely szerint a magyarság hibás lelkû, voltaképpen bûnös nép. Nem kell neki a demokrácia. Nem kell neki a jogrend.

Az idegen jogrendre valóban nincs szükségünk, mert van nekünk sajátunk is! Persze csak azok nem igénylik a jelenlegi jogrendet, akik rendelkeznek még a józan és elemzõ gondolkodás képességével, hiszen õk tudják, hogy nekünk nem csak idegen a jelenlegi jogrend, hanem lehetetlen az alkalmazkodás hozzá. Hisz életellenes, nem biztosít igazságos védõernyõt, sõt a magyar lélek ellen való!

Csinálhat akármit a Fidesz, a kormány, szétverheti a magánnyugdíj-pénztárakat, az ellenzéket, megszüntetheti a jogállamot, nem számít.

Valóban!? Amíg nem állítja helyre a magyar alkotmányosság fejlõdésének utóbbi ezer éves ívét, addig felesleges jogállamról beszélni, addig bármit tehet, mert minden tettével a globalista bankárkasztot is szolgálja.

A magyar megint bûnös nép, mert nem érti meg õket. Ezt leírják, elmondják, eljátsszák és már besettenkednek vele az Országgyûlésbe is. Errõl már leírtam, hogy a Fidesznek tavalyelõtt nyáron meg volt a lehetõsége arra, hogy 1.: lecsökkentse a parlament alsóházának létszámát, de nem tette! 2.: Szinte teljesen számûzhette volna a hatalom közelébõl is a régi bolsevik nomenklatúra tagjait. Miért nem ezt tették?

Ez így már nem demokrácia. De nem a kétharmados többségû pártok miatt, nem a kormány akarata miatt, nem a magyar nép kirekesztõ, ázsiai természete miatt, hanem azok miatt, akik nem képesek tudomásul venni a tényeket, a nemzeti érdeket. (Õk csupán a saját érdekeiket képviselik, s nem a közösségét! Ám ez a szisztéma, már jó ideje dívik a magyar politikában!) A magyar nemzetet, amelybe beleszülettek, vagy amihez asszimilálódniuk kellene. Ellenkezõleg: minden eszközzel káoszba akarják cibálni vagy taszítani, pofozni vagy rugdosni, de mindenekelõtt hazudni. A mihasznák miatt.

Csak ne tudnám azt, hogy a pártpolitika mindig a hazudozás politikája, s csak ne tudnám, hogy Csurka István sem tudott összetartani egy pártot, mert a tudás és az alázat helyett, hatalmi gõggel gondolta szolgálni a nemzetet, ami sajnos Gizi nélkül is megbosszulta volna magát. Ám azt nagyon remélem, hogy a nemzeti oldalon kibontakozóban van az erkölcs forradalma, amelyet éppen a Kossuth tér szellemisége képvisel, s nem a szétesett, vagy szétforgácsolt radikális párt szellemi vezetõjének igaz, de részben félrevezetõ, sõt történelemhamisító vádjai.

(Magyar Fórum) ,s a mondanivalót feljavította: Bene Gábor