Érdemes rájuk hallgatni…?

Érdemes rájuk hallgatni…?

„A radikalizmus Gyurcsánynak köszönhetõ. Az emberek megelégelték ami – különösen 2006-tól történt...vannak jó barátaim a Jobbikban, akik egészséges gondolkodású emberek…a baj az, hogy gyorsan akarták feltölteni a képviselõjelölti helyeket, és itt egy nagy hibát követtek el, mert belekerültek olyan emberek, akikkel én ugyanúgy nem fogok szóba állni, mint ahogy nem állok szóba a kommunistákkal a Parlament folyosóján" Wittner Mária.

„Magyarország ugyanis ráérzett a siker ízére. Az elmúlt nyolc évben ránk telepedett depressziós árnyék, ami miatt elhatalmasodott rajtunk az az érzés, hogy nem vagyunk urai a saját sorsunknak, hogy egyszerûen nincs mit tennünk, úgysem lehetünk hatással az életünket befolyásoló események alakítására, az elsõ forduló után eltûnt, megszûnt. Felcsillant mindannyiunk elõtt a lehetõség, hogy soha nem látott összefogást alakítsunk ki, és ezáltal soha nem látott mélységû és gyorsaságú változást indítsunk el. Az egész ország érzi, hogy itt és most történelmet ír, és ez a hangulat hatalmas hajtóerõ.” Orbán Viktor

Éppen egy éve annak, elolvastam a fenti idézeteket és leírtam az alábbi sorokat, s most bizony úgy látom, hogy nagyon optimista voltam akkoriban. De elõször nézzük az írást, s utána majd elemzem a tévedéseimet is:

„Az összes hivatásos rettegõ és szemkilövetõ félti a magyar demokráciát. Ám szerintem nem a demokráciát féltik, hanem a számonkéréstõl félnek, csak ezt másként kommunikálják. Amikor a demokráciát féltik akkor a „zsákmányra” gondolnak. Arra, amirõl a választópolgárok még nem feledkezhettek el, hiszem a hazugságállam megszervezése, a közvagyon szétlopása, a az önkormányzati és állami tisztségekben elkövetett korrupció, a közbeszerzések árainak az egekig való tuningolása, mind-mind a szociál-liberális „zsákmányszerzés” sajátos kategóriája lett. S Márai Sándor szavainak igazságát lehetetlen feledni, mert nehéz lesz megszabadulni tõlük, akik már tényleg nem az eszmét védik. Hogyan lehet a jelen helyzetben rávenni a választókat, hogy menjenek el szavazni? Egy körülmény segíthet ebben, ha az ország ráérez a siker ízére, megérti, hogy vannak ugyan a globalista pénzkapitalistáknak bizonyos elvárásai, de nem lehet tovább vinni az elmúlt nyolc évben ránk telepedett púpot a hátunkon, nem lehet az MSZP holdudvarát és politikus bûnözõit tovább cipelni! Le kell számolni a depressziós gondolatok nyomásával, s végre hatással kell lenni a jövõnkre. Felcsillan elõttünk a remény, hogy kialakul az egészséges két párti alsóház, a liberálisan nemzeti Fidesz és a radikálisan nemzeti Jobbik vetélkedése!”

Eddig az idézetem, arról a hatalmas hangulati hajtóerõrõl, ami akkor volt a választópolgárokban. Az is jelzésértékû lett a voksolás után, hogy 47+1 fõ került be a radikálisok közül. A magyarság most szám szerint nem engedett ugyan a 48-ból, viszont a 67-es Kiegyezésnél sokkal rosszabb a helyzet. Itt már nemcsak a hadügy, külügy és a pénzügy veszett el, hanem szinte minden. Lehetséges, hogy nehéz lett volna megszabadulni a már nem eszmét (s fõleg nem a társadalmat) védõ neobolsevik rablóbandától, de sajnos meg sem próbálta az akkori ellenzék. Pedig lett volna rá esély, egy eredményes népszavazással. Hiszen 15 évi küzdelem után az OVB (Országos Választási Bizottság )184/2008. (V. 6.) határozatában hitelesítette az ügydöntõ népszavazásra szánt következõ kérdést, amely megszüntette volna a pártlistákra történõ szavazást, s így ma egyetlen „szocialistának” álcázott neobolsevik ülne a 175 egyénileg megválasztott Fideszes között. Igaz, ezzel a népszavazással a Jobbik is kimaradt volna az alsóházi képviseletbõl, bár ha meggondolom biztosan lett volna egy olyan körzet, ahol Krisztina megszoríthatta volna még a nemzeti liberálisokat is. No de nézzünk elõre. Mi lesz majd márciusban? Valóban kapunk egy új oktrojált alkotmányt? Vagy az utolsó pillanatokban mégis a hagyományos közjogi gondolkodás kerül majd elõtérbe? Talán mégis megértik majd a törvényhozók, hogy õk csak törvényt alkothatnak? Esetleg azt is, hogy Szent Korona nem a királyságnak, hanem annak a joguralmi és igazságos államnak a biztosítéka, amely mindig is ellenállt a diktatúrának? Talán még azt is megértik, hogy a szerves jogfejlõdést megszakító bolsevik rendszerrel vagyunk jogfolytonosak, amíg nem térünk vissza jogrendünkhöz?

Tavaly még nagyon optimista voltam, hogy a fenti kérdõjeles mondatokat sikerül eljuttatni a megfelelõ fülekbe, s még választ is kaphatunk rájuk. Ám mostanában már kevésbé hiszek ebben, de a remény hal meg utoljára. Én pedig csatolok tíz mondatot, amelyet nagyon érdemes lenne tanulmányozni, esetleg továbbítani olyanoknak, akik nem értik, mi is az alkotmányozás jelentõsége.

Tíz mondat a tisztánlátáshoz!

Tények:

A bevált, fejlõdõképes történeti alkotmányosságunkat, egy illegitim, kékcédulás ál-országgyûlés lecserélte: az 1949. évi XX. ál-alkotmánnyal.
Ez utóbbit, egy szintén antidemokratikusan "megválasztott" kommunista országgyûlés módosította 1988-ban.
A jogfolytonosság megtörését pedig, a mai napig nem vette tudomásul a politikai osztály, mert „érdekei” mást diktálnak.
Sõt, a Magyarok Szövetségének tavaly készített alaptörvény tervezetére sem reagáltak, inkább folytatták az idegen eredetû jogrend továbbépítését.
Ma sem az alkotmányos joghelyreállítást, hanem valamiféle "újnak" a megalkotását tûzte ki magának a törvényhozás 2/3-a.
Úgy tesznek, mintha megkerülhetõ lenne ezer esztendõ jogfejlõdése, Rákóczi, Kossuth, és az 56-os pesti srácok közjogi küzdelme.

Következtetés:

1949-ben szovjet érdekû ál-alkotmányt kaptunk Moszkvából.

1989-ben globalista érdekû ál-alkotmány született, ami nem akadályozta meg a kifosztásunkat.

2010-ben sem térhettünk vissza a magyar közjogfejlõdéshez, mert a 2/3-ad egy modernizált, de szintén ál-alkotmányt akar.

A Magyarok Szövetsége viszont ragaszkodik a valódi, nemzetvédõ, közjogi tradíciónkhoz, s azt akarja továbbfejleszteni, mert ez a magyar nép érdeke!

Feliratkozás a hírlevélre itt