BG: Mitõl is fél az alkotmányozó” hatalom?

Mitõl is fél az „alkotmányozó” hatalom?

Ha abból indulunk ki, hogy Magyarországnak nincs írott Alkotmánya, akkor bár igazat is mondunk, de mégis csúsztatunk! A szokásjog ugyanis ezerszer erõsebben él az emberek szívében-lelkében, mint az írott. Fõleg, ha emberek érdekeivel ellentétes hatalom által születik meg a leírt jog, s egyúttal ezen jog felszámolja az igazságosság maradékait is.

A magyarságnak azonban évszázadok – ha nem évezredek óta – létezik alkotmánya. Olyan, amely sohasem szûnt meg, tehát ma is érvényes! Csupán nem érvényesülhet, mert a létét tagadták le, illetve ósdi és poros minõsítéssel szeretnék a lomtárba tenni. Éppen úgy, mint ahogy a nemzet létét és kultúráját is szeretnék szégyellendõ, avítt, régiségnek bemutatni, s a multikulturális csalást akarják a helyébe gyömöszölni úgy, hogy ne is keresse a következõ generáció a saját identitását, mert helyette ott lesz számára a globalizáció „csodája”!

Az igazi magyar alkotmány tehát örök, mert az Isteni vagy természetjogi, s nem emberi alkotás, de nem is tévedések vígjátéka, s nem egy kísérleti ál-alkotmány, amit most terveznek a számunkra szorgos, de nem dolgos globalista kezek. (A globalista kezek = a jóságosra és szükségszerûre maszkírozott tõke, amely korlátlanságában már a világuralmat és az emberiség létszámának drasztikus csökkentését tûzte a zászlajára! Utóbbinak eszköze a jóléti állam felszámolása!)

Ma csupán arról szól a vita – amely valójában parasztvakítás –, hogy miként lehet megszabadítani egy nagy múltú országot az alkotmányosságától, amelyet már a bolsevik megszállás elõkészített, s a globális pénzügyi megszállás már sikerrel továbbfejlesztett, végül a nemzetinek álcázott kormány fog befejezni!

Már nem érdekli a hatalmat sem a kétkamarás megoldás, sem az államforma, sem a szuverenitás egyedien magyar gondolata, sem a Regnum Marianum. Helyette tudományos konferenciákat rendeznek, internetes portálokon fogadják az õrültebbnél õrültebb ötleteket a jogrend feljavítására, s a valódi Szentkoronás lelkület, egyre jobban eltûnik a magukat prófétának gondolók zsebében. Eltûnik a termõföld is, felvásárolják az ivóvizeinket is, s az utánunk következõ magyar generációknak semmi sem marad, csak a visszaszerzés fájdalmasan keserves lehetõsége. Kifosztottuk utódainkat és nem becsültük meg elõdeinket. Mit érdemel az a bûnös, akinek mindezt köszönhetjük? Mit érdemel a gyáva nép? S mit az a nemzet, amely nem volt képes a népet gyõzelemre vezetni abban a harcban, amely a saját nemzeti örökségéért folyt? Mit érdemlek én, aki a közjogi gondolkodást akartam csupán visszaállítani? Tisztán a Szentkorona értékrendjét akartam, minden egyénies beavatkozás nélkül úgy, ahogyan az amerikaiak is feltételül szabták a magyar kormánynak a visszaadáskor: kerüljön a korona az õt megilletõ helyre! Ám ez a hely nem múzeum, de nem is parlament, hanem a magyar közjog csúcsa, ám az embertõl is óvni szükséges fõhatalom alanyaként!

Ám egy kedves barátom (F.J.) elküldött nekem három érdekes pontot, amely a leegyszerûsítése az „alkotmányozási” problémának. Én természetesen, azonnal kijavítottam, s némi magyarázatot is fûztem hozzá:

1.Magyarországnak már a vérszerzõdéstõl - 1159 éve - van szokásjogi Alkotmánya!
(a kék színû kiegészítésére azért lenne szükség, hogy az agymosottak nehogy véletlenül az 1949. évi XX. törvényre, tehát a bolsevik, illetve globalista ál-alkotmányra gondoljanak!)

2. Nem alkotmányozhat a végrehajtó hatalom, de a törvényhozás is csak törvényt hoz!

(A végrehajtó hatalom a kormány. Formailag tehát nem õk, hanem az Országgyûlés fogja elfogadni az új ál-alkotmányt! A törvényalkotás a saját alkotmányos szabályait alkotja meg?)

3.Az Alkotmánynak mindenekelõtt az embert kell szolgálnia, és nem a tõkét. (ez egy tökéletes alapigazság, ám a jelen kor magánpénz monopóliumát birtokló, gátlástalan világerõ
korszakában ez csak úgy megvalósítható, ha visszaállítjuk az õsi alkotmány folytonosságát!)

Szeged, 2011-01-01 Dr. Bene Gábor S.