ALKOTMÁNYOS EVIDENCIÁK

A Szentkorona nem a királyság, hanem a joguralmi állam biztosítéka.

Az alaptörvény elõkészítõinek tárgyi jogforrásként javaslom a következõ

ALKOTMÁNYOS EVIDENCIÁKAT.

Szokásjog és írott norma.

1. A magyar alkotmány a nemzet államalkotó - ezer éve fennálló államára vonatkozó -, szokásjogában és írott normákban jelentkezõ akaratát fejezi ki. Ezen akarat teljessége az alkotmány, amely részekbõl – a szerves jogfejlõdés alapján koronként kialakult – alap, vagy sarkalatos törvényekbõl, illetve a szokásjog által ezekbõl elfogadott jogelvekbõl épül fel.

Jogelvek, vagy alkotmányos alapértékek.

2. Az alkotmány a Szentkorona intézményétõl semmilyen módon el nem választható. Mert a hatalom ugyan a nemzettõl származik, de gyakorlóját erkölcsileg megronthatja, s ezért szorul alkotmányos ellenõrzésre. Így a hatalmat, nemzet is csak a koronán keresztül gyakorolhatja!

3. Az alkotmány nem szüntethetõ meg, nem függeszthetõ fel, legfeljebb agresszióval, amely ellen joga van a nemzet minden tagjának fellépni. Az alkotmány tehát maga a Szentkorona, amely az államot is korlátozó igazságos és méltányos jogelvek gyûjteménye is, amelynek a felfüggesztése az állam korlátlanságát, azaz diktatórikus voltát eredményezte 65 éven át.

4. A magyar föld nem tõke, hanem természeti erõforrás, amelynek végsõ tulajdonosa a Szentkorona és az általa megjelenített nemzet. Ez a köztulajdoni forma védheti meg a jövõt, mert így soha nem kaphat birokjogot érdemtelen, viszont a közjót szolgálók egyéni érdeke is érvényesül. A közösség így kap lehetõséget, hogy kiválassza legméltóbb gazdasági vezetõit.

5. Hatalmi fölény alkotmányt nem írhat, nem módosíthat. A természetjog örök törvényeit nem lehet megváltoztatni, így sem erõszakkal, sem többségi akarattal nem írható át, az évszázadok jogfejlõdése. A kor követelményéhez emelhetõ viszont egy alaptörvény, amely nem lehet azonos az alkotmánnyal, ám annak igazságos, méltányos és „bevett” jogelveire kell épülnie.

6. Törvénysértés jogot nem alapíthat. Mivel a mai állam (de jure) legitimitása teljes mértékben hiányzik, s a (de facto) legitimitás is csupán a társadalom 89-es tévedésbe ejtésén és tévedésbe tartásán alapul, így a jogfolytonosság kinyilvánítása nélkül nem képzelhetõ el az állam legitimitásának visszaszerzése. A jelen 2/3-ad autoritása ezt, csak így tenné lehetõvé! A törvénysértõ parlamenti alkotmányozásra a de jure érvényes õsi alkotmány nem ad módot, de nincs is rá szükség, hiszen ha a szerves jogfejlõdésbe illesztõdik bele a készülõdõ alaptörvény, akkor azt megfelelõ társadalmi elõkészítés után, egy népszavazással lehetne érvényesíteni! Ha azonban ismét törvénysértés útján kívánnak jogot alapítani, s mégis sutba dobják a történeti alkotmányt, s egy írott kartális alkotmányt akarnak ránk erõltetni, akkor az alkotmányos legitimitás kérdése örök vita marad Magyarországon. Mivel Szentkorona fõhatalmának kérdésében már õseink döntöttek, s arra már nincs lehetõség, hogy az Õ - valamint a jövõ generációinak - véleményét felülírják, így ismét jogtalanul fognak jogot alapítani. Ahogy Werbõczy írta: „Mert csak abban a köztársaságban van rend, amelyet isteni törvényhez alkalmazott törvényekkel kormányoznak. Az isteni törvénnyel ellenkezõ törvénynek tehát sem a nép megegyezésébõl, sem huzamos szokásból ereje nincsen.”

7. A magyar alkotmányossághoz a Szentkorona szuverenitása, szerepköre, intézményei tartoznak.

A szuverenitás kérdése azért fontos, mert sem a király szuverenitás, sem a népszuverenitás nem alkalmas arra, hogy valóban tartalmi hatalommegosztáshoz vezessenek. Mind a király mind a választott képviselõk támogathatnak abszolutista, diktatórikus modellt. Volt is erre jó néhány példa. (Adolfot is demokratikusan választották meg, de nem volt semmi, ami visszafogta volna. Ezt magyar viszonyok között nem tudta volna megvalósítani, hiszen a Szentkorona – mint a fõhatalom valódi tulajdonosa – jogi lehetõséget nem adott volna rá!)
A nemzet átadta a szuverenitását a koronának, de így egy joguralmi állam jött létre, ahol a végrehajtóhatalom csak a szuverenitás egyik részét kapta meg, a másik része a nemzetnél maradt! A szuverenitás teljessége pedig mindig csak a koronában (a jogban) jelenik meg.

8. Az alkotmányt elismerõ alaptörvények, sarkalatos törvények, törvények, állami rendeletek stb. alakítják ki azt a konkrét intézményrendszert, amely az adott korban, adott körülmények között le­hetõvé teszik az alkotmányos közéletet, államot, az alkotmányos igazságok, értékek, elvek általános tiszteletét, meghivatkozását.

9. A mindenkori magyar kormány az alkotmányos rendet, evidenciákat semmilyen okkal, vagy hi­vatkozással nem sértheti meg, mivel ez a Szentkorona (az alkotmányos alapértékek) sérelmét jelen­ti. A Szentkorona tehát nem a királyság, hanem a joguralmi állam biztosítéka!

10. Az állam feladata a nemzet közösségében az emberi szabadságot kiteljesítõ életvitelhez szüksé­ges feltételek garantálása. Az államon ez, számon is kérhetõ! Ez lenne a mûködési felelõsségének az elve. Mindez persze a jogok és kötelezettségek egyensúlyaként is megjelenik, ami nem csak a polgárokra, hanem az államra és intézményeire is vonatkozik.

11. Az államnak biztosítania kell a természeti erõforrásokhoz való monopolprofittól mentes, uzsora nélküli hozzáférhetõséget, a pénzrendszer és bármely más közintézmény vonatkozásában is, mind ma, mind az ezután következõ nemzedékeket számára.

12. Az ember eredendõen, lényegénél fogva szabadságra született, amelyet teljességében egy nem­zet közösségében élhet meg, ami politikai közösség és szövetség is egyben.

13. Az emberi szabadság érvényesítésének eszközrendszere a jog, a gazdaság, az államigazgatás, ami semmilyen módon nem fordulhat az ember ellen.

14. Az emberi gondolkodás, alkotás minden elérhetõ és megvalósítható vívmányát, elemzõ képessé­gét fel kell használni az alkotmányos értékek védelmére és hasznára.

15. A népakaratból politikai hatalomhoz, cselekvési lehetõséghez jutott képviselõnek kötelessége az alkotmányos rend betartása és betartatása, amelynek megszegése esetén felelõsségre is vonhatók.

16. Nemcsak a fegyveres, hanem a szabályozási eszközökkel elkövetett (genocídium), szisztematikus népirtás is elfogadhatatlan és üldözendõ.

17. A hatalmi ágak feltétlenül megosztandók, nem monopolizálhatók, nem kapcsolhatók össze. A megosztásnak nem formainak, hanem tartalminak kell lennie, vagyis nem a gyõztes párt(ok) képviselõi, hanem a független felsõház választja a kormányzatot és az intézményeket ellenõrzõ szervek tagjait.

18. Alkotmányunk jogfolytonosságát egy külön e célra választott nemzetgyûlésnek kell helyreállítania, amelyet csak pártonkívüli, köztiszteletnek és saját teljesítménye alapján ismertségnek örvendõ személyek alkothatják.
(Az alkotmány, illetve az alkotmányos evidenciák megsértõit – akár hatalmi tényezõk, akár polgárok, akár huzamosabban itt tartózkodó vendégek – hûtlenségi vád alá kell helyezni!)

Az itt felsorolt evidenciákat Fáy Árpád és csapata dolgozta ki én csak hozzá írtam egy-két gondolatot. BG.