Csodavárás helyett mi, egy alaptörvény tervezetet készítettünk tavaly!

Csodavárás helyett, mi egy alaptörvény tervezetet készítettünk tavaly!

Hetekkel ezelõtt elküldtem a tavaly elkészített alaptörvény tervezetet az AEEB címére. Többen rám kérdezetek, hogy milyen választ kaptam az Alkotmány Elõkészítõ Eseti Bizottságtól? Ha nem válaszolnak, akkor én mit mondhatok? Várjam a csodát?

A Magyarok (õsi) Szövetsége – pontosabban a történelmi államelõdöket elismerõ jelenlegi népmozgalom –, már 1159 esztendeje éli az alkotmányos, nemzeti életét, s nem naponta változtatható „jogállamot”, hanem örök értékrendû „joguralmi” államot épített fel az évszázadok során. Nekünk mai utódoknak tehát nincs is más feladatunk, csak ezt a joguralmi államot visszaszerezni azoktól, akik a szerves jogfejlõdéssel kialakult alkotmányosságunkat sárba taposva, elbitorolták a közhatalmat, nevetségessé próbálják tenni a hagyományos közjogi gondolkodásunkat, s a közvagyont szétlopva adósságcsapdába ejtették a nemzetet. (Ráadásul tévedésbe ejtették és tévedésben tartják a nemzet nagyobb részét, sõt a politikusok közül is sokakat!)

A Magyarok Szövetsége egy olyan nemzetépítõ mozgalom, amely nem kíván politikai állásokat, nem akar pártszerûen mûködni, nem féltékeny más hasonló feladatot felvállaló csoportokra, mert a nemzetszolgálat alázatával áldotta meg tagjait a Teremtõ! Ám a tavalyi esztendõben szakmai tagozataink, elkészítettek jó pár komoly anyagot a magyar jövõ érdekében. Többek között készült egy alaptörvény tervezet is, amelyet sokan kritizáltak balról is, jobbról is, de leginkább elhallgatták. Fõleg azért, mert az akkori hatalomnak nem volt ínyére, hogy nem pártot alapítottunk a Fidesz ellenében, a mostani hatalom pedig szlogenszerûen felkapta az ötletet, s kinyilatkoztatta, hogy: ÚJ ALKOTMÁNY KELL!

Mi tavaly – a társadalmi vitára bocsátott alaptörvény tervezetünkben –, csak tényszerûen megállapítottuk, hogy mi a kötelessége a magyar államnak. Az, hogy egy idõpontot is hozzá biggyesztettünk, sajnos annak a társadalomlélektani problémának a tükre, hogy az emberek ma egy "csodavárási" állapotban vannak, s közülünk is sokan gondolták azt, hogy határidõ szabásával a sarokba lehetne szorítani a hatalombitorlók rablóbandáját!

Pedig a csodára ne várjunk, azt csak mi magunk vagyunk képesek megtenni.

S, ha segítünk magunkon, akkor az Isten is segíteni fog. Ám az úgynevezett „közhatalomra” a legkevésbé számíthatunk, hiszen az már régóta nem teljesíti alapvetõ érdekvédõ funkcióit, amelyek okán a nemzet létrehozta egykoron a magyar államot! A magyarnak lassan csak csúfolható állam, gyakorlatilag feladta a szuverenitását, s beolvadt a nagy "Európai Egybesült Államokba"!

Erre pedig a tudomásom szerint senki sem adott neki felhatalmazást, hacsak nem arra a népszavazásra hivatkoznak, amely ellen hatásosan még plakátolni sem lehetett, mert Szegeden rendõrség (vagy a titkosszolgálat?) pár óra alatt leszedette a kiragasztott plakátokat. Hiába állapította meg mostanában a bíróság, hogy például Budaházyék elleni eljárás törvénytelen volt, egy következmények nélküli országban sem a rendõröket, sem az akkori belügyminisztert, sem a törvénytelen eljárást fedezõ ügyészeket nem fogják felelõsségre vonni. Annak a népszavazásnak nevezett, 25% szavazót igénylõ bohózatról – amit csak a pénzhatalmi médiabefolyásolás irányított –, nyugtatók nélkül nem is lehet szót ejteni! Budaházyék Pesten, még plakátolni sem tudtak az EU ellen, hiszen elkobozták a kinyomtatott anyagot, s bár nemrégen megnyerték a pert, de mi haszna, ha tovább folyik ellenük a hajtóvadászat, csak más eszközökkel!

A csodára tehát nem szabad tovább várni, mert nem csoda, hanem új ÁL-alkotmány lesz itt rövidesen! Szerintünk ugyan nem alkotmányból kell az új - hiszen az alkotmány éppen a szerves jogfejlõdés miatt egy olyan történelmi kategória, amelyet nem lehet napi politikai érdekek mentén lecserélni sem 2/3-addal, sem 4/5-del. (A könnyebbség kedvéért elmondom, hogy az alkotmány az egész, az alap vagy sarkalatos törvény pedig a rész! Ezért nem azonos fogalmak, hanem rész és egész viszonyában lévõk! )

Ha viszont a politikai osztály a szerves jogfejlõdést kívánná folytatni, s nem a Rákosi-kádár korszakkal jogfolytonosságot vállaló jogrend megreformálása lenne a célja, akkor mi örömmel állnánk az ügy mellé és lelkesen segítenénk a sarkalatos törvénycsomag elkészítésének nehéz és fellelõsségteljes munkáját.

A Magyarok Szövetsége ugyanis alaptörvény tervezetet és nem alkotmányt készített tavaly, de elismerem nem tökéletes amit készítettünk, mert elkövettünk vele pár hibát is. (Csak az nem hibázik, aki nem tesz semmit!)

Nos, nézzük az önkritikát:

Elsõ hiba, hogy a tagozati vitákban a jogpozitivisták legyõzték a természetjog híveit, mert többségben voltak, s ezzel egy olyan anyag született, amely nem a szokásjogra épít, csak a merev jogi nomák, írott, szabályozási megoldásait alkalmazza. S nagyon hiányoztak a tagozatból azok, akik elõtt mindíg nyitva állt az ajtónk: pl. Tóth Zoltán József, Halász József, Zétényi Zsolt, Cservák Csaba,Varga Tibor, Samu Mihály, stb.

Második hiba, hogy folyamatosan és helytelenül használta az alaptörvényünk az alkotmányozás szót, holott azt hazánkban, csak a jogfolytonosságot megállapító nemzetgyûlés használhatná azt. Ezzel magunk is hozzájárultunk ahhoz, hogy az alaptörvény és az alkotmány szavak jelentésének hamis azonosságát - amit a bolsevikok után a globalisták is olyan nagy elõszeretettel használnak - még mi is erõsítettük!

(Ebben fõleg én vagyok a hibás, hiszen nem tiltakoztam elég erõteljesen ellene.)

Harmadik hiba, hogy nem építettük be a szerves magyar közjogi fejlõdésbe 1956. alulról jövõ, s elemi erejû népképviseletének az egyedülállóan új megoldásait, pedig a jogfejlõdés nem áll meg akkor sem, ha a közjog látszólag nem fejlõdik. S ide tartozik még az is, hogy csak az õsi ellenállási záradékot alkalmaztuk, egyedüli szankcióként. Ma pedig ennek még nincs meg a valós közhatalmi súlya, nincs mögötte olyan szervezett erõ, amely valóban kikényszeríthetné az alkotmányosság betartását!

Ezért nagyon fontos a kettõs hatalom kialakulása, az ideológiára és területi képviseletre épülõ alsóház mellé, kell a szakmai és feltétlen pártfüggetlen alapon álló teljes nemzeti érdekképviselet: a felsõház is. Ez utóbbit kellett volna létrehoznunk minden erõvel, az elmúlt nyáron, mertt félõ, hogy a politikai osztály ezt is ki fogja magának sajátítani!

Mindezen hibák ellenére, állíthatom, hogy a jelenlegi ál-alkotmányt, de a várható Fidesz anyagot is sok szempontból meghaladó – bár a kívánatosnál gyengébb – alaptörvényt elkészítettük és felmutattuk. Kimondtuk, hogy el kell szakadni az elõzõ korszak jogfolytonosságától, s visszatérni a Szent Koronás joguralmi államhoz. Ezzel mi egy történelmi lépést tettünk a jogi igazság visszaszerzésére.

Ez egyszerûsítve azt is jelenti, hogy a mai jogrend burkoltan ugyan, de még elismeri a Rákosi-kádár korszakkal való jogi kapcsolatot, azt ismeri el elõd államának, azzal tart jogfolytonosságot. Ezt pedig nem csak az MSZP-SZDSZ csapat gondolta így, hanem sajnos a FIDESZ is ezen az úton jár.(Ne tessenek azt mondani, hogy ezen a téren nincs szabad keze, mert ez, szigorúan belügy!)

Ezért én feleslegesnek tartok, bármilyen idõkorlát megjelölését a részünkrõl a jövõben, s inkább a társadalom szemének a felnyitását tartom azonnali és folyamatosan kötelezõ feladatunknak. Aki viszont új alkotmányról beszél, az nem érti az alaptörvény és alkotmány közötti fogalmi különbséget, vagy az õsi, fejlõdõképes és bevált közjogi rendünk teljes felszámolására törekszik. (Ez utóbbi akarat pedig, szabadságharcaink eredményét kívánja elvenni tõlünk és utódainktól is!)

Pedig mennyire egyszerû lenne világosan kimondani, hogy helyreállítjuk a szerves jogfejlõdés hagyományát, s a magyar történeti alkotmány hagyományos jogelvei szerint készül el, azon erkölcsi alaptörvény, amely bûnösnek nevezi, s felelõsségre kívánja vonni, a teljes bolsevik és a nemzetáruló, globalistákat kiszolgáló rablóbandát! De kiengedi a börtönbõl a nemzet – joghagyományát tisztelõ – forradalmárait! Ám ha annyi erõ és tisztesség nincs a jelenlegi képviselõházban, hogy megszavazzák Biszku óriási nyugdíjának normálisra csökkentését….. akkor mirõl is beszélünk?

Remélem, talán idõben szólok. Mert én szóltam és szólok...

Honfiúi szeretettel: Bene Gábor S.