Már elindultak a viták az „új alkotmány” kérdésében a modern világ eszközrendszerein is, azzal a meglepõ felkiáltással, hogy mindenki hozzászólhat! Valóban van rá lehetõség, de a hozzászólások zöme kb. olyan, mintha én szólnék hozzá jogászként az ûrkutatás fejlesztési kérdéseihez, vagy az atomfizikához.
A most indított sorozatban megpróbálom tájékoztatni az olvasókat arról, hogy a „webalkotmány” vitákon milyen gondolatokat próbálok átpréselni, s ha érkezne rá észrevétel, vagy valaki korrekt vitában próbálná érveimet megcáfolni, akkor arról ne csak azon kevesek értesüljenek, akik képesek a tengernyi hozzászólást és véleményt átolvasni, hanem önök is. (Elnézést ha ismétlem önmagam!)
A hozzászólások egyébként sokszor jó szándékúak, de nincs mögötte tárgyi tudás. Vannak azonban abszolút tudatlan és rosszindulatú hozzászólók is, akiknek vagy a szereplési vágy, vagy a magyar hagyományok gyûlölete az egyetlen motivációja.
A „webalkotmány” vita tehát, egy újabb figyelemeltereléssé vált, talán a létrehozó szándék ellenére is.
Az elsõ hozzászólásom:
Szeretettel köszöntöm a vitaindítót és minden hozzászólót, érdeklõdõt!
Egyrészrõl nagyon örülök az eszmecserének, de el is vagyok szomorodva, látván, hogy mennyire elfelejtõdött - az elmúlt majdnem 60 esztendõben -, magyar közjogi hagyomány! Ráadásul ez nem tûnik fel még a jogász szakmának sem!
A valódi magyar alkotmány ugyanis nem az, amit lassan 60 éve annak hívnak!
A magyar alkotmányt nem csak 1949-ben, de 1989-ben is helyettesítették.Mivel?Egy teleírt, de a néplélektõl és az igazságos természetjogi elvektõl fényévre lévõ füzettel, amit a hatalom sem tartott be.
A magyar alkotmány nemcsak történeti – jogtörténeti – hanem történelmi is, tehát nagyon régi. Szerintem 1159 éves, hiszen akkor mutatkozott meg elõször az államalkotó akarat, s akkor kötöttek szövetséget a szabadon választott képviselõink elõször. (legalábbis Anonymustól így tudjuk!)
Ezen hosszú idõ alatt, az alkotmányunk egy szerves jogfejlõdésen ment át, s a legkicsiszoltabb jogrendet hozta létre a kor szintjén. (nem mintha nem lettek volna hibái, de a diktatúrát soha nem engedte, bár az iskolában mást tanítottak egykor, de önök tudhatják, hogy mennyi mindenrõl derült már ki a hazugság!)
Mit gondolnak, miért nem lehet errõl a közbeszédben hallani? Talán nem ez az érdeke a politikai osztálynak? Vagy nem érdeke a világ jelenlegi (láthatatlan) hatalmi bázisának? Valószínû, de nekünk azért ugye szabad tudnunk róla?
Az elején tisztázzuk: nem vagyok királypárti!A Szent Korona ugyanis nem a KIRÁLYSÁG, hanem az igazságos és méltányos JOGURALMI állam biztosítéka! (aki szeretné tudni, hogy mi a különbség a jogállam és a joguralmi állam közt, annak elküldök egy könyvet a neten, csak jelentkezzen be a következõ e-mail címen: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.)
Aki tehát, a jelen ál-alkotmányból akar új alkotmányt csinálni, az bizony rossz úton jár. Mert ebbõl csak egy másik ál-alkotmányt lehet gyártani, amely persze lehet jobb is, de rosszabb is mint az elõzõ, de csak alaptörvény vagy esetleg sarkalatos törvénycsomag lehet! DE ALKOTMÁNY SOHA, mert ahhoz évszázadok kellenének.
Csodálom egyébként, hogy a jogász kollégák nem foglalkoznak ezzel az alapvetõen fontos kérdéssel, s ajánlom a következõ link olvasását: www.nemzetihirhalo.hu/index.php?lap=public&iro=beneg#cikk
A valódi megoldást én, az un. „Jogfolytonosság” kimondásában látom, amely a jelenlegi Rákosi-kádár korszakkal való jogfolytonosság fenntartása helyett, a hagyományos magyar történelmi államok sorával állítaná vissza a jogi kapcsolatot! Hiszen ma a Rákosi-kádár korral vagyunk jogfolytonosak , s nem az utolsó szuverén, magyar állammal!
Ezzel persze lenne egy kis gond, hiszen jelenleg a magyar államnak nincs szuverenitása! Errõl ugyanis „lemondott” akkor, amikor megszavazták képviselõink a Liszaboni Szerzõdést elsõnek Európában! (szép kis dicsõség, mondhatom! Persze akkor a Nullum crimen sine lege elvét is áttörték, de ne menjünk bele, mert túl hosszú a történet!)
A vitaindító kolléga úgy véli, hogy az államformáról nem, csak a kormányformáról kell beszélni, s nagy körültekintéssel kell eljárni. Meg kell gondolni a prezidenciális rendszer bevezetését! Ebben egyetértünk! A magyar közjogi hagyományoktól már az is alapvetõen idegen, amit ma tapasztalunk! Az pedig, hogy egy kézbe kerüljön az államfõi és a kormányfõi poszt, teljesen ellentétes a közjogi hagyományainkkal. Bár az államfõbõl már így is paprikajancsi lett, s bevezettek egy Alkotmánybíróság nevû „jogalkotó” testületet, amely szintén idegen a közjogi hagyományainktól és ellenõrzi azt a hatalmat, amely megválasztja!(?)
A munkához és a körültekintéshez szeretnék hozzájárulni azzal, hogy arra kérek mindenkit: tájékozódjon, pillantson egy kicsit vissza, ne higgyen nekem, de gondolja át, hogy a diktatúra után az un. „váltáskor”, vajon miért söpörték le az asztalról az MDF elsõ gondolatát, az Alkotmányozó Nemzetgyûlést? Talán attól féltek, hogy valaki a valódi alkotmányt szeretné visszaállítani? Hiszen nem is hatálytalanította senki! Sõt, nincs is erre lehetõség! A történelmi alkotmányosságunk ma is érvényes, csak el van hallgatva! A jelenlegi ál-alkotmány megszállás alatt készült (mind a 49-es, mind a 89-es!), így teljesen illegitim! (tehát törvénytelennek is számít!)
Ja, hogy a gyakorlatban azt használják! Valóban! S ez, ad is neki egy kis legitimitást (de facto) azaz ténylegesen. De ez csak azért van, mert a (de jure) érvénytelenségrõl nem szerzett tudomást a társadalom! Azaz folyamatosan hazudnak nekünk ebben a kérdésben! Ebben az alapvetõ és legfontosabb kérdésben!A jelenlegi jogrend tehát a folyamatos hazugságon alapul, így ez: egy hazugságrendszer, amelyet csak a jogfolytonos fejlõdésbe való visszakapcsolódás tudna igazságrendszerré változtatni!
Jó reggelt magyarok! Nemzetféltõ szeretettel: Dr. Bene Gábor
