Kibõvített beszélgetés Dr. Cservák Csabával.

Csaba – aki a Független Jogász Fórum elnöke, a Nemzeti Jogvédõ Alapítvány alapító tagja, majd kurátora –, igen jó barátom. Komoly tudású fiatalember, aki egyetemi adjunktus, ügyvéd és az alkotmányjog kutatásával is foglalkozik. A vele készült riportot sokáig ízlelgettem, s nagy lelkiismeret furdalással kezdtem kiegészíteni, s próbáltam vele telefonon egyeztetni, de sajnos heteken keresztül nem sikerült! Remélem, nem sértem meg vele, hogy be kapcsolodtam a riportba, hiszen nem az a célom. Inkább csak azért készítettem, hogy a nagyközönség számára is érthetõvé váljon, milyen véleménykülönbségek lehetnek az alkotmányjog területén mozgó becsületes nemzetpolitikusok között. Ezúton kérek elnézést Zsolnay Csongortól is, aki a riportot készítette, de szívesen válaszoltam volna a kérdéseire én is, ha sikerült volna találkoznunk!

ZsCs: Szükséges-e új alkotmány?

CsCs: Szakmailag nem tekinthetõ rossznak a jelenlegi alaptörvény, viszont mivel a módosítgatásoknál hiányzott az egységes koncepció, így kétségkívül toldozott-foldozott lett. Egy merõben új norma­szöveg azonban hihetetlenül komoly szakmai elõkészítõ munkát igényelne, ráadásul a világ alaptörvényeinek és a magyar alkotmánybíráskodásnak a tapasztalatait bele kellene foglalni valamiképpen – nyilatkozta lapunknak Cservák Csaba, a Független Jogász Fórum elnöke, megjegyezve: a fórum keretei között mostanság dolgoznak egy alternatív alaptörvény-szövegen.

BG: A Magyarok Szövetsége (civil nemzeti mozgalom) is alaptörvény tervezeten dolgozott, s a többszázezres bösztörpusztai Magyarok Országos Gyûlésén tavaly augusztus 20-án el is fogadtunk egy változatot. A közjogi méltóságok meg is kapták, csak éppen nem esik szó róla a közmédiában. Mi egyébként csak annyit állapítottunk meg a jelenlegi alaptörvényrõl, hogy szakmailag sem jó, de a történelmi közjogunk hagyományaival teljesen szemben áll, s így a számunkra az a legérthetetlenebb, hogy a jogászok alkotmánynak nevezik, pedig csak egy ránk erõltetett hatalmi szabályzat – ál-alkotmány – amit csak éppenhogy eltûr a nemzet.

ZsCs: Augusztus 20-a mit jelent ma egy magyar alkotmányjogász számára?
CsCs: Amellett, hogy történelmi szempontból az államalapítás ünnepe, sõt az új kenyéré is, a most hatályos alkotmány, az 1949. évi XX. törvény születésére is emlékezhetünk ezen a napon.

BG: Ezen a napon fosztottak meg bennünket attól a joghagyománytól, amelyre büszkék lehettünk. Európa elsõ alkotmányos jellegû alaptörvénye volt a mienk, sõt már a Vérszerzõdéstõl kezdõdõen megvoltak a szokásjogban az alappillérek, s ezen a napon nemcsak ettõl, de a történelmi elõdállamoktól is elválasztottak, amiért cserébe egy moszkvai ál-alkotmányt kaptunk, amit globalistává alakították az elvtársak 89-ben.

ZsCs: Idén lesz hatvan esztendõs a módosított alaptörvény…
CsCs: Valóban. Érdekes, amit Horvát Attila jogtörténész mondott korábban: Magyarországnak akkor lett elõször írott alkotmánya, amikor az (Figyelem!) alkotmányosságát elveszítette. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a magyarságnak volt egyfajta történeti alkotmánya, amely a Szentkorona-tanban fejezõdött ki.

BG: Nemcsak létezik történeti alkotmányunk, hanem bevált és jól mûködött! Csak azért vették el tõlünk, hogy hitében, erkölcseiben, tartásában megtörje a nemzetet, s kialakulhasson egy lumpen és hagyománytagadó, gyáva massza, amit nemzetnek nem, népnek talán, de inkább csak lakosságnak lehet hívni! (Tisztelet a kivételnek, aki tudja és érzi a magyar alkotmányosság hiányát!)
ZsCs: Nem kelt túl jó érzéseket az emberben, hogy jelenlegi alkotmányunkat, még ha jórészt módosították is, eredetileg a Rákosi-féle „fordulat éve“ utáni esztendõben fogadták el.
CsCs: Igen, különösen, hogy a sztálini alkotmányt oktrojálták ránk ezzel. Szokták is tõlem gyakran kérdezni, hogy miképpen kellene módosítani az alaptörvényt, illetve hogy szükség van-e új alkotmányra. Elõször is, a mai magyar alaptörvény „a betûjét tekintve“ akár lehetne egy modern jogállami alkotmány is.

BG: Csakhogy ennyi erõvel én is lehetnék primadonna, csak át kellene magamat operáltatni, meg kellene tanulnom a repertoárt, s legfeljebb kifütyülnek a nézõk. Miért nem térünk vissza ahhoz a szerves jogfejlõdéshez, amit a magyar állam 1949.–ig produkált, hiszen „akár” meg is tehetnénk! Vagy egyedül nekünk tilos?

ZsCs: Miért csak akár?
CsCs: Nagyon sok múlik például azon egyrészt, hogy a gyakorlatban miképpen alkalmazzák az alaptörvényt, másrészt pedig, hogy a tételes jogszabályok egyes esetekben mennyiben követik az alkotmány elveit. Ez utóbbi azt a kérdést veti fel, hogy mennyire alkotmány-konform az egész jogrendszerünk.

BG: A saját jogrendünk mindig is az alkotmányon alapult, csak 1949-tõl vált az alkotmánynak csúfolt törvény kijátszhatóvá. Ezt a diktatúra fel is használta. 1989-ben az alkotmányos elveinkbõl valóban csempésztek át az ál-alkotmányba, de az erkölcsös jogrendnek kijáró jogkövetõ tisztelet és az alkotmánysértés szankcionálása alapvetõen hiányzik belõle. Mindez olyan, mintha egy bûnözõre bíznánk egy komoly szerzõdés megkötését, pedig magunk is ráérnénk megkötni.

ZsCs: Kell még módosítani a jelenlegi alaptörvényünket, vagy egyenesen új alkotmányt kell tetõ alá hozni?
CsCs: Szokták mondani, hogy a jelenlegi alkotmány a lényeget illetõen egyetlen mondatában azonos a régivel: Magyarország fõvárosa Budapest.

BG: Sajnos a barátom téved, mert a „Népköztársaság fõvárosa: Budapest” az eredeti szöveg, de nem ezen apró tévedés okán került hatalomra hazánkban a KISZmaffia!

CsCs: Ráadásul ha a tartalmat nézzük, akkor azt látjuk, hogy rengeteg módosításon ment keresztül a normaszöveg. Elõször 1989 októberében történt nagyon nagy revízió, amikor is rendkívül fontos jogintézményeket ültettek be, aztán pedig az elsõ szabad parlamenti választások után. Mindazonáltal sokan felvetik azt, hogy az 1989-es alkotmány-revíziót egy illegitim parlament hajtotta végre.

BG: Az Országgyûlés valóban illegitim volt! Sõt, eltitkolták a nép elõtt azt is, hogy a „békés” rendszerváltás ára a bolsevik elit átmentése volt, amit az illegitim parlament segített elõ, éppen az akkor beiktatott rendkívül fontos jogintézményekkel(pl.AB) melyek a jogfolytonosságot kisiklatták. Az illegitim jogrendû államunkat ma már csak az tartja életben, hogy a népet a tudatlanságban tartva elhitetik vele, hogy minden törvényes, pedig az MSZMP képviselõk vezették be a kapitalizmust, s õk szavazták meg az ál-alkotmányt is!

CsCs: Egy szó mint száz, van, aki új alkotmányban gondolkodik, van, aki a jelenlegi revíziójában, és van olyan is, aki a Szentkorona-tant támasztaná fel.

BG: Soha senki nem hatálytalanította a Szent Korona alkotmányosságát, akkor miért kellene feltámasztani? Nincs az meghalva, csak el van hallgatva!

ZsCs: Ez utóbbinak van realitása?
CsCs: Sehol nem tudok példát arra, hogy egy írott alkotmányt történetire cseréltek volna vissza.

BG: viszont arra sincs példa, hogy egy bevált jogrendet erõszakkal lecserélõ, s háborús és népellenes bûnöket elkövetõ hatalmat, váltáskor: át lehessen menteni.

Ennyi erõvel, ha ellopják a barátom legújabb Mercédeszét, s a rendõrök adnak helyette egy szétesõben lévõ Trabantot, s ha nem találják meg a Mercédeszt, akkor ne is erõlködjünk, mert kaptunk helyette egy „autót”! Hogy is van ez?

CsCs: Persze a Szentkorona-tan több eszméje, különösen a jogfolytonosságé, példaértékû,(ez az!) de az óta a társadalom, illetve a tudomány, a jogrendszer is rendkívül sokat fejlõdött, így kompromisszumra volna szükség.

BG: Éppen ellenkezõleg Csabám! A hatalommegosztás legfontosabb eleme még ma is a Szentkorona állameszmében a legmodernebb, mert csak az akadályozza meg száz százalékosan a diktatúrát! Ha érvényben lett volna: nincs Gyurcsány! 20 éve várunk és csak bámultuk, hogy kötik a paktumokat a hátunk mögött. Most már elég! Térjünk vissza a szerves jogfejlõdéshez: ennyí a kompromisszum!

CsCs: Én azt javaslom – a francia példát is figyelembe véve –, hogy a számában is módosítandó alaptörvényünk vagy az új alkotmányunk preambulumába vegyük be, hogy jogfolytonosságot vállalunk a régi magyar joggal.

BG: Új alkotmány nem kell, de a többivel egyetértek! Ki kell végre mondani: bûnös rendszernek tartjuk a Kádár kort! Meg kell valósítani a hatalommegosztás tartalmi elemeit és minden bevált jogintézményt, vissza kell, helyezünk jogaiba!
ZsCs: Ezt egy teljesen új alkotmányba vagy a jelenlegi tovább módosított változatába foglalná bele?
CsCs: Szakmailag nem tekinthetõ rossznak a jelenlegi alaptörvény, viszont mivel a módosítgatásoknál hiányzott az egységes koncepció, így kétségkívül toldozott-foldozott lett. Egy merõben új normaszöveg azonban hihetetlenül komoly szakmai elõkészítõ munkát igényelne, ráadásul a világ alaptörvényeinek és a magyar alkotmánybíráskodásnak a tapasztalatait bele kellene foglalni.

BG: Ha nem is rohamtempóban, de hozzá kell kezdeni, hiszen 1920-26-ig dolgozott rajta a Nemzetgyûlés, hogy vissza tudja állítani a szerves fejlõdését az alkotmánynak! A Magyarok Szövetsége már letett az asztalra egy tervezetet, de eddig még nem jelzett vissza a hatalom. Valami lenézést érzek én ebben.

CsCs: Egyébként, amit nagyon nem muszáj, azt nem változtatnám meg.

BG: Egyetértek! Ami jó az maradjon – de ez a szerves jogfejlõdés elve is –, s ami rossz: azt javítjuk! Az én véleményem a szükséges lépésekrõl az alábbiak:

1./ Kimondani, hogy a rendszer eddig sem volt legitim, s a bolsevik korszak pedig: bûnös!

2./ Felállítani egy olyan testületet, amely az egész nemzet és a Szent korona képviseletére alkalmas, tehát nem pártkatonák, kommunista-globalista közjogászok és hasonló elkötelezettségû jogtudósok vezetik!

3./ Õk, mint a Szentkoronára felesküdt testület, a korona fejeként megállapodnak az igazságos jogelvekben, s elõkészítik az alaptörvény tervezetét. Ez a testület a felsõházat - 1956-os alapon választott civilkontrollként, és a joghagyomány alapján mûködõ második (társadalmi) kamaraként - jogilag megalapozza és összehívja. Jelenlegi és volt párttag nem kerülhet be.

4./ A két ház megtárgyalja a történeti alkotmány jogelveire épült alaptörvény vagy sarkalatos törvények tervezetét, s azt a képviselõknek legalább 4/5-e el is fogadja. Így állna helyre a JOGFOLYTONOSSÁG a történelmi magyar államok sorával, és a történeti alkotmánnyal, melynek része lesz a szerves jogfejlõdéseként elfogadható új, sarkalatos vagy alaptörvény is!

5./ Az így megszületett alaptörvény értelmében a köztársasági elnök címe kormányzóra változik, az államforma pedig vagy azonnal alkotmányos királyság, vagy a döntést a népre bízzák. Az alaptörvény parlamenti elfogadása után rendezendõ népszavazáson döntenek tehát a szavazópolgárok az alaptörvényrõl, sõt az államformáról is! A német, majd szovjet katonai megszállással megszakított legitim állam, csak a jogfolytonossággal szerezhetõ vissza!

CsCs: A Független Jogász Fórum keretei között egyébként mi mostanság dolgozunk egy alternatív alaptörvény-szövegen, viszont azt tudatosítani kell, hogy egyes kérdések meghatározása értékválasztások függvénye. Van, ami a jog belsõ rendszerébõl még levezethetõ, ám akad, ami nem. Egy példa: egy- vagy kétkamarás legyen-e az országgyûlés? Egy másik: a köztársasági elnököt a nép vagy a parlament válassza? Úgy gondolom tehát, hogy az ilyen kérdésekben elõzetes népszavazásnak kellene döntenie.

BG: Vannak kérdések, amelyeket nem lehet többségi alapon eldönteni, mert a többségnek sincs mindig igaza. Ráadásul a magyar közjogi hagyományt õseink vére és szenvedése alakította ki. Az õ akaratukat – amely a jövõnek, tehát a mi gyermekeinknek is jogokat és közjót akart – nem dobhatjuk félre, pártpolitikai érdekekért! A fõhatalmat ezért nem szabad emberi személy kezébe adni, hanem az államot is kordában tartó Szent Korona igazságos joguralma kaphatja meg!

ZsCs: Többen, fõleg radikális körökben egy alkotmányozó nemzetgyûlés szükségességét hirdetik. Megkerülhetõ-e a magyar Országgyûlés?
CsCs: Nem ördögtõl való gondolat ez. Mégis úgy gondolom, nagyon komoly szakmai elõkészítéssel kellene egy alaptörvényt alkotni, amelyet a jelenlegi parlamenttel, mint az alkotmányozás letéteményesével kellene szentesíttetni.

BG: Már a liberális Bibó István is kifogásolta, hogy a törvényhozó hatalom nem alkotmányozhat, de a politikai hatalom semmiképpen nem teheti, hiszen a saját ellenõrzését és a mûködési szabályait senki, még a politika sem állapíthatja meg! Nagy baj, hogy eddig nem tiltakoztunk a törvényhozók „alkotmányozása” ellen! CsCs: Az új alaptörvényt pedig, úgy vélem, egy népszavazásnak kellene megerõsítenie.

BG: Ez a népszuverenitás! Az alaptörvényt viszont csak a módosíthatatlan történeti alkotmányunk alapelveire szabad felépíteni, s a hatalom nem vehet részt egyedül az elõkészítésben, hanem a történeti alkotmányban jártas és nemzetben gondolkodó civileket kell vele megbízni! A Magyarok Szövetsége pedig felajánlja a már elkészített tervezetét munkaanyagként, s súlyához mérten részt is vállal ebben az óriási munkában.

ZsCs: Említette, hogy a Független Jogász Fórum keretei között dolgoznak egy alternatív alaptörvény-szövegen. Mi a céljuk ezzel, és várhatóan mikor készülnek el vele?
CsCs: A jövõ év elejére készülhet el, a célunk pedig az, hogy teljesen szakmai mederbe tereljük a különbözõ társadalmi kezdeményezéseket. Ezúton is rá kívánunk mutatni arra, hogy van, ami a jogból levezethetõ, de vannak olyan kérdések, amelyek nem. Ez utóbbiak esetében így alternatívákat dolgozunk ki. Más esetekben külföldi alaptörvények és a magyar alkotmánybírósági gyakorlat tapasztalatai alapján körvonalazódhat az üdvös megoldás, megint más kérdések-et illetõen pedig nem biztos, hogy el kell térni a jelenlegi normaszövegtõl. Egyelõre tehát elsõsorban tudományos, szakmai elõkészítõ munkát végzünk, de nyilvánvaló, ha lesz rá politikai, illetve társadalmi akarat, akkor a munkálatok további menetében is szívesen részt veszünk.

BG: Minden külföldi mintánál fontosabb a joghagyományunk, különösen a sajátosan tartalmi hatalommegosztás, amelyet Európa nem ismer, s amely a hatalomkoncentrációnak, diktatúrának az egyetlen ismert és bevált meghiúsítója.

ZsCs: Egy évtizede követ el a Magyar Országgyûlés mulasztásos alkotmánysértést azzal, hogy nem rendezi valamiképpen a hazai etnikai és nemzeti kisebbségek parlamenti képviseltének ügyét. Mi lehetne tenni?
CsCs: Egyik tudományos munkában pontosan arra tettem alternatív javaslatot, hogy legyen szankciója a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértésnek. A konkrét kérdésre vonatkozóan pedig azt tudom mondani: a hazai etnikai és nemzeti kisebbségeknek vagy egy kétkamarás rendszerben, mondjuk egy úgy-nevezett Felsõ Házban kellene képviseletet biztosítani, vagy pedig a választási rendszert kellene átalakítani, különös tekintettel a listás parlamenti küszöbre.

BG: Ma már nem mismásolható el, hogy konfrontálódni szükséges a jogfolytonosságot ellenzõ ál-elittel, mert a hatalom – Bibó István szerint is – demoralizál, s ezért ellenõrzésre szorul! Szükséges tehát a civil felsõház, a pártonkívüli nemzetben gondolkodók ellensúlya a pártos alsóházzal szemben.

Vissza kell térni ahhoz az alkotmányhoz, amely nem pártpolitikai akarat által, hanem szerves fejlõdésben módosul, s amelynek megsértését szankció sújtja!

A riportot készítette: Zsolnay Csongor 2009. 08. 20 06: 20

Ha nem lesz erkölcsi változás – s ez csak a koronának szóló tisztelettel kezdõdhet –, akkor ugyanabban a pocsolyában fogunk totyogni még évekig. BG