Lovas István: Drága Afganisztán

Lovas Pista írásán nagyon el kellene gondolkodnia a hazai politikának. Mert ha csak arra emlékezünk, hogy: "...az idegen katonákat vigyék el tõlünk, s a mieinket hozzák haza...", már akkor is szembeköpi a saját történelmünket minden politikus, aki ezt az egy pontot felejti, illetve ellene cselekszik! BG

Lovas István: Drága Afganisztán
2010-08-29.

Hende Csaba szavaival "aljas orvtámadás" érte Afganisztánban a Magyar Honvédség Tartományi Újjáépítési Csoport konvoját, aminek következtében életét vesztette Pappné Ábrahám Judit posztumusz hadnagy. E cikk leadásakor életveszélyes állapotban és kómában hozták haza Kolozsvári György zászlóst, aki társaival együtt szintén a tálibok támadásakor sérült meg.

Teljes együttérzésünk az övék.

Ugyanakkor fel kell hagynunk az emberéletben és anyagiakban hatalmas károkat okozó önámítással.

A tálibok afgánok, még akkor is, ha szarvval és patával ábrázoljuk õket. Az afganisztániak jó része érzi úgy, hogy hazájukat védik egyrészt az idegen megszállók, másrészt a megszállók által a nyakukra ültetett korrupt afgán kormánnyal szemben. A tálibok - melegítsük fel a régi szót, hogy megértsük az új helyzetet - partizánharcot folytatnak. Talán emlékszünk a szovjet partizánokra, akik a Szovjetuniót a II. világháborúban megtámadó német csapatok ellen harcoltak, olykor az elfogott katonákat élve megskalpolva. Amikor orvul támadtak - ez tették szinte mindig, hogy ellensúlyozzák a szemben álló fegyverek mennyisége és minõsége közötti különbséget -, nem volt újsághír, sem elítélt harcmodor. Honvédelemnek nevezték a szovjetek. Ugyanennek a kifejezésnek használata miért tilos akkor, ha az amerikai és NATO-megszállók ellen folyik az eszközökben szintén nem válogatós harc?

Afganisztánban a magyar részvétel döntés eredménye. E részvétel - minden ellenkezõ állítással szemben - nem kötelezõ. Legutóbb a hollandok mondtak búcsút a reménytelen háborúnak. Továbbá, az ott harcoló magyar katonák nem sorkatonák, hanem anyagi ellenszolgáltatás jegyében vállalták és vállalják a veszélyt. A költségeket az adófizetõk állják.

Az Egyesült Államok belerokkan újkori háborúiba. Joseph Stiglitz Nobel-díjas amerikai közgazdász és a Harvardon tanító Linda Blimes kollégájával 2008-ban megjelent könyvük becslése szerint az afganisztáni és iraki háború költsége csillagászati: 3 ezerbillió (egy billió = 1012) dollár. A szintén Nobel-díjas Paul Krugman közgazdász másfél hete írt cikke szerint Amerika iszonyatos eladósodottsága eredményeként az országban sorra és szó szerint hunynak ki a fények, mert egyszerûen nincs pénz közvilágításra.

Afganisztánt történelme során eddig senki nem tudta leigázni.

Mérget vehetünk rá: ezután sem tudja.

A nappal békés pastu, hazara, tadzsik és üzbég paraszt éjjel félelmet és áldozatot nem ismerõ partizán.

A katonának önként kiutazó honfitársainkat pedig óva kérjük, gondolják meg: életüknél nincs drágább.

Lovas István