ARTÚR: A Poór megtette…

A Poór megtette…

„A napokban elfogadott háromcsapás törvény nem vonatkozik a rendõrt halálra gázoló férfira, mivel eddig még nem állt erõszakos bûncselekmény miatt a bíróság elõtt. A rendõrökkel azonban már többször összetûzésbe került, és nem a mostani, tragédiával végzõdõ eset volt az elsõ, amikor kivonta magát az intézkedés alól” – írja a hetivalasz.hu.

A közvélekedés e legutóbbi bûnügyben egységesnek mondható, ezért is kérdõjelezõdik meg az állítólagosan a társadalom többségének érdekében született jogszabály. Az erõltetett iramú törvénygyártás során óhatatlanul képzõdhettek hibák, bár ezt nem igazolhatja a túl hosszúra nyúlt felkészülési idõ, amely a kétharmados párt számára rendelkezésére állt. Gondolom, senki nem állítja, hogy az elmúlt nyolc év nem szolgáltatott elegendõ tapasztalatot a bûnüldözés számára.

Mint a fenti idézet tartalmazza, az ismételten õrizetbe vett személy nem volt ismeretlen a rendõrség számára. A homályos „kivonta magát az intézkedés alól” megfogalmazás - azt gondolhatnók - kisebb vétségeket takarhat, mondjuk például három csoki, avagy éppen gazdátlanul(?) heverõ ásó-lapátra vonatkozó lopás vétsége - utóbbi természetesen a szóbanforgó egyén által végzendõ közérdekû munkavégzés céljából.

E kissé humorosnak tûnõ megfogalmazás egycsapásra(!) drámai hangulatúvá válik, ha az olvasó felidézi a keletinél történteket. Újabb veszteséget könyvelhet el magának a monopolíciánk, akár csak a halálos gázolást eredményezõ sikertelen üldözést, vagy a magát egyenlõbbnek tartó bûnözõ személyét, törvénytiszteletét tekintjük.

Nem beszélve az utólagosan hõsi halottá nyilvánításról, amely a hátrahagyott családot semmiképpen nem vigasztalja.

Eszerint az egyoldalúan, csakis a gárda elleni látványos fellépésre kiképzett, és felszerelt rendõrség csõdöt mondott. A keleti országrészben legfeljebb gátépítésre alkalmas rendõri állomány képtelen megfékezni az egyre nagyobb méreteket öltõ bûnözést. Egy, a médiának nyilatkozó járõr szerint vannak falvak, ahová nem mernek bemenni!

Azaz, efféle helyeken történik a rendõr(ök) megtámadása fõként a megélhetésiek részérõl, különösebb következmények nélkül.

A csakis a gárdához kapcsolt hamis vád - az atrocitás - ellenben valósággá válik a nagyszámú rokonsággal bírók részérõl - mindahány esetben.

Lehet a földön békésen ülõket közelrõl gázpermettel lefújni, többszörös túlerõ által legyûrni és rabomobilba vetni, de a felfegyverkezve, támadólag fellépõ nagycsaláddal szemben egyedül a nyúlcipõ használata engedélyezett.

Kérdezem: mire jó az a törvény, amely a kis értékû lopást még mindig büntetlenül hagyja; a kiskorú, de már a társadalomra veszélyes egyént nem bünteti?

És az a személy (Poór Z.), akit a rendõrök nem oly rég az autója kerekének kilövésével tudtak csak megállítani - az háborítatlanul flangálhatott a törvénytisztelõ polgárok között?

Mégis, egy mezei jogkövetõ polgár hogyan értelmezze az „utoljára április végén kapták el lopás miatt, de a büntetõ törvénykönyv alapján még õrizetbe sem tudták venni” - megjegyzést? Ezzel is bizonyítottan az összecsapott BTK a többségi társadalom számára (még mindig) nem nyújt kellõ védelmet. Ugyanígy a sebtében felállított, kellõ számú személyzet nélküli õrsök, irodák sem.

A falvak lakossága továbbiakban is rettegésben él, a közbiztonság szemernyit sem javult - még ha a jóvágású, öltönyös belügyi államtitkár ennek ellenkezõjét állítja is. (S)intér úrral együtt mehetnek a levesbe.

Közbiztonság? Visszatartó erõ? Elrettentés?

Nem a háromcsapás törvénye kell, hanem az egy lövésé!

Arthur