A Kell-e nekünk szentkoronás alkotmány? c. írás szerzõjének.

Vitaindító nyílt levél KissÁdámnak, a Kell-e nekünk "szentkoronás" alkotmány? c. írás szerzõjének.

Tavaly megjelent írását olvastam a minap a Hírszerzõn, s megdöbbentem azon, milyen nyíltan támadta - témához nem értõ szerzõként - a magyar történelmi alkotmányt és annak legfontosabb központi elemét.

Írásából egyértelmûen kiderül, hogy éppen a kitörölhetetlen magyar közjogi gondolkodástól retteg legjobban az ön által mentegetett ál-demokrácia. Hiszen bértollnokként nem véletlenül próbálja a bevált magyar alkotmányosságot alapjaiban megingatni, jelentéktelenné nyilvánítani és feleslegessé minõsíteni. Nem tisztem a Jobbikot védeni, hiszen pártsemleges vagyok, ám az igazság képviseletében le kell írnom: ön óriási tévedésekben él, s teljesítménye ennél „kissebb” már nem is lehetne! Kérem önt, vagy tájékozódjon és cáfoljon meg, vagy ne írjon többé a történeti alkotmányról.

Íme közlöm az ön eredeti szövegét, s alá írott megjegyzéseimet, más méretû betûtípussal kék színnel és aláhúzással jelölöm:

KELL-E NEKÜNK SZENTKORONÁS ALKOTMÁNY?

Kisgazdák, Mdf és a Fidesz után most a Jobbik akarja feléleszteni a Szent Korona-tant. A Szentkorona-tant nem szükséges feléleszteni, hiszen nincs elalélva, csak agyon van hallgatva az önök véleménydiktatúrája által!

Szent Korona-tanra épülõ alkotmánnyal váltaná fel a mostanit a Jobbik. A párt szerint a mostani alkotmány nem tekinthetõ alkotmánynak, csupán egy toldozott-foldozott alaptörvénynek, melynek preambulumában is szerepel, hogy ideiglenes. Amit most alkotmánynak neveznek, az egy törvénytelen alaptörvény, illetve csak egy hatalmi szabályzat, amelyet a bolsevik irányultságról a globalista irányultságra állítottak át, 1989-ben!

A Szent Korona-tan, és a korona jogi szerepe újra és újra elõkerülõ kérdése a mai magyar közéletnek, de többnyire csak torzítva, misztikus (titokzatos) ködbe burkolva és félreértelmezve sikerül róla beszélni. Ebben teljesen egyetértünk, de éppen a jelenlegi politikai osztály nem hajlandó arra, hogy a korona jogi szerepérõl széles társadalmi párbeszéd nyíljon, mert ha beszélnek is róla, akkor csak a pártpolitika által érintett, vagy csak a befolyásolt személyek nyilatkozhatnak a kérdésben! A titokzatos ködöt õk fújják magukból.

"a Szent Korona megtestesíti az ország régi szabadságait, joggá nemesedett szokásait, és az ország sarkalatos törvényeit, amelyeket összefoglaló néven Magyarország történeti alkotmányának nevezünk. A legfontosabb magyar alkotmányos alapelvek, amelyek államformától függetlenül kell, hogy érvényesüljenek: törvénysértésre jogot nem lehet alapítani, a nemzet minden hatalom forrása, a végrehajtó és törvényhozó hatalmat meg kell osztani, minden etnikai, vallási és nyelvi kirekesztés, különbségtevés elfogadhatatlan, erõszakos társadalmi átrendezések helyett jogkiterjesztés" - indokolja a jobbik programja, hogy miért szükséges a Szent Korona-tanra alapozni a régi-új alkotmányt.
Olyan szépen idézi a Jobbik programját, hogy nincs értelme semmit hozzáfûzni, legfeljebb annyit, hogy tessék már elolvasni újra azt, amit kimásolt onnan! Hátha akkor meg is fogja érteni a mondanivalót!

A Szent Korona, a Szent Korona-tan, a "szentkoronás" alkotmány régóta gyarapítják azoknak a történelmi-politikai problémáknak a listáját, amiket se kiköpnie, se lenyelnie nem sikerül a rendszerváltás utáni magyar közéletnek. Fel kell világosítanom, hogy nem történt rendszerváltás, csak gengszterváltás, s azt elismerem, hogy az átmentés kormányai nagyon jól dolgoztak, hiszen a mai napig nincsenek felelõsségre vonva az 50-es, 60-as, 70-es, 80-as évek bûnösei sem, s közjogi szabadságharcunk sem tudott még kibontakozni a tudatlanság miatt. Ha valódi rendszerváltás jön, akkor megoldja problémáitit a magyarság!

A különféle radikális jobboldali-nemzeti szervezeteknek alapkövetelése a "szentkoronás" alkotmány visszaállítása. A jobboldali parlamenti pártok is mind elõhozakodtak már a Szent Korona-tanra épülõ alkotmánymódosítással. Elõször a 94-es választások elõtt az MDF és a Kisgazdák kezdeményeztek ilyen célú alkotmánymódosítást.
Sem jobboldali, sem radikális nem vagyok. Viszont ha ilyen sok nemzeti szervezet alapkövetelése a sajátos magyar alkotmány visszaszerzése, akkor vagy nincs demokrácia, vagy még az akaratnyilvánítás alaplehetõségei se mûködnek!

Kormányzása idején a Fidesz is a Szent Korona-tanra alapuló alkotmány bevezetését tervezte. Az akkori huzavona nyomán született meg a 2000/I.-es Szent Korona-törvény, és az az alkotmánybírósági határozat, mely kimondta, hogy a koronának nincs közjogi funkciója.

Hohó! Hát itt tartunk? A pártképviselõk által megválasztott „alkotmánybírák” döntik el, hogy van ténykedése a magyar közjogban a koronának vagy nincs?

Ennél azért többet vártam az ellenfelektõl, hisz ez a diktatúra nyílt beismerése!

A korona-revival része volt a mai napig kritizált korona-áthelyezés és -úsztatás is.

Én szégyellem azt, ha valaki nem tud magyarul. Miért nem írja, hogy korona-feléledés, vagy korona hagyomány megújulás? S miért nem tiszteli a koronát?

A Medgyessy-érában ismét felmerült a korona áthelyezése, 2007-ben Gyurcsány Ferenc pedig személyesen Angela Merkel német kancellárnak panaszolta el a korona parlamenti jelenlétével kapcsolatos problémáit.
Nagyon is érezhetõ mennyire szeretne megszabadulni a koronától a bûnbanda, de még inkább a Szentkorona-tantól. Semmi sem veszélyezteti a hatalombitorlók helyzetét annyira, mint a korona és a hozzá köthetõ szellemiség: az igazságos és méltányos joguralom veszélye. Ahol nincs: haveri segítség, kis és nagy mutyi, közvagyon lenyúlás, hanem be kell tartani a törvényt mindenkinek, egyformán!

A kérdésnek a rendezetlensége mellett a másik jellemzõje a mellébeszélés.

Ön valóban mellébeszél, hisz a rendezetlenséget az álságos pártok okozzák!

A Szent Korona szerepe körüli jogi-politikai huzavona láthatóan híján van a kérdés józan és tényszerû feldolgozásának. Helyette féligazságok, téves értelmezések és szakrális-transzcendens áltudományosság uralják ezt a kérdést is, mint megannyi más rendezetlen történelmi problémát.

A politikai huzavonával talán még egyet is érthetnék, de jogilag az ügy teljesen világos, hiszen a „jogtalanság jogot nem alapít” elve szerint a mai állam teljes mértékben illegitim, s az erõszaknak és a megtévesztésnek a keveréke az, amely ezt az államot fenntartja. Nem ebben van a féligazság, hanem a hatalmi ál-elit hazudozásaiban és a megvásárolható középosztály gyáva, megalkuvó tetteiben.

A témáról több írást is megjelentetõ Zétényi Zsolt ügyvéd, a Nemzeti Jogvédõ Alapítvány kurátora szerint például a koronának van közjogi és metafizikai-teológiai misztériuma is, utóbbi az egyszerû földi halandók által nem is fogható fel.

Aki ezt nem képes felfogni – mint például ön, az elemzett írás szerzõje – az ne idegeskedjen, hanem olvassa el Zétényi Zsolt vaskos kötetét, amelynek címe „A történeti alkotmány”! Ha még akkor sem érti, forduljon hozzám: a diktatúra egyetlen valódi ellenszere a Szentkorona-tan! Ezért nem akar foglakozni vele a politikai osztály, de a gengszterváltás nyertesei közül senki, hisz nekik így jó.

A korona mint tárgy és az ország létezése és mûködése közötti kapcsolatra pedig még vadabb magyarázatok születtek, melyekben hemzsegnek a Dan Brown munkáit is megszégyenítõ titkos utalások, arányrendszerek, jelek és egyéb misztikus dolgok.
A magyar közjogi hagyománynak valóban vannak a keleti misztikában és a magyar lelkiségben gyökerezõ elemei is, de most vitázzunk materiális alapon! Írjon inkább arról, hogy ma központosítható a hatalomgyakorlás, s az uralmi váltógazdálkodás megtartása érdekében csúfolják meg a demokratikus elveket!

"Szentkoronás" alkotmány írott formában sosem létezett.

Tudom, hogy ezt tanították az iskolákban, de attól még ez óriási csúsztatás!

Angliának és Izraelnek sincs chartális típusú „alkotmánya”! Csak nekünk lenne kötelezõ? Ráadásul miután a rovással készült jogemlékeink megsemmisültek, az írott Aranybulla(1222-31) elismerten a legrégebbi kontinentális alkotmánylevél!

Az 1945-46 elõtti Magyarország "történelmi alkotmánya" az idõk során kialakult szokásokból és különféle politikai egyezségekbõl összeálló, a történelmi változásokkal együtt fejlõdõ jogi elmélet volt, mely Magyarország közjogi státuszát határozta meg. Ennek, bár eredete a Habsburg-uralomnál régebbi, fõleg a birodalmon belüli önállóság szempontjából volt jelentõsége.

Ugye nem kell magyaráznom azt, hogy a Habsburg birodalomnál veszélyesebb államközösségbe erõltettek be minket a politikusaink, olvasatlan szerzõdést szavazva meg, érdekeink képviselete helyett a kiszolgáltatásunkat képviselve? Most még nagyobb jelentõsége lenne az alkotmányosságunknak, mint akkor!

Szent Korona-tan ennek a jogi elméletnek a kulcseleme. Azt mondja ki, hogy az országban minden jog és hatalom forrása a Szent Korona, mely ilyen értelemben jogi személyiség. A Szent Korona tagja az ország összes állampolgára, akiket ugyanazok a jogok illetnek meg. A hatalmat pedig (mivel a Szent Korona-tan "érvényessége" idején Magyarország királyság volt) a király és a nemzet közösen gyakorolja, utóbbi az Országgyûlés által.
Valóban! Nem fordulhatott volna elõ az, amit nap, mint nap megélünk, hogy itt rövidítenek meg, ott csapnak be, s az államtól csak ígéreteket kapunk. Mert a történelmileg kicsiszolódott alkotmányunk biztosítaná a jogi alapokat a rendhez.

A pártképviselõkbõl álló alsóházat és a civil-népképviselõkbõl álló felsõházat a közvetlenül választott államfõ ellensúlyozná. A kormánynak pedig a vármegyék és az önkormányzatok lennének az ellensúlyai ismét. Most viszont egy kézben van minden, mert mindenrõl a pártpolitika és a pártfegyelem szavazógépe dönt.

A Szent Korona-tanhoz mindmáig ragaszkodók ennek az elméletnek mindenféle szakrális, transzcendens és egyedülálló jellegzetességeket tulajdonítanak. Ebbõl következik az az érvelés, mely úgy képzeli, hogy a Szent Korona jogrendbe visszahelyezésével a szó szoros értelmében "helyreállna" az ország rendje a koronából sugárzó erõ és hatalom által. Az ennél reálisabb elméletek is úgy vélik, hogy szükség van a "történelmi folytonosság" visszaállítására. "Az ország súlyos állapotban van. A válságból a kivezetõ utat a történelmi alkotmány jogfolytonosságának visszaállítása adja a Szent Korona-tan alapján" - fogalmazott már 2005-ben Papp Lajos professzor egy népi konzervatív értelmiségi találkozó után.
No persze nem csak a professzor gondolja ezt így, hanem több millió magyar!

Ritkán idézek a nyíltan nemzetellenes közjogász Halmai Gábor mondataiból, de most kivételesen megteszem: „a rendszerváltás lezáratlan (ál)alkotmánya beépített konfliktusokat tartalmaz az Alkotmánybíróság és a parlament, az alkotmányosság és a demokrácia között, és hosszútávon lehetõvé teszi az (ál) alkotmányos diktatúrát bármely olyan erõ számára, amely a rossz választási rendszer következménye-ként megszerzi a parlamenti helyek kétharmadát. S nekünk meg kell óvni magunkat a liberális jogállamisággal, aligha össze-egyeztethetõ Szentkorona-tan felélesztésétõl is.” Eddig az idézet, s azt kell hozzátegyem: igaza van! Most lehetõség kínálkozik a Fidesznek az ezerévig megtartó, Szentkoronás alkotmány jogfolytonosságának helyreállítására, a jogszerû történeti alkotmányosságunk visszavételére, amely az európai közjog egy fejlettebb változata, s ahol törvény és szokásjog harmóniában korlátozza az államot és a polgárt a közjó érdekében. A kérdés csupán az, hogy él e ezzel a lehetõséggel, összehív-e Nemzetgyûlést?

Nincs mire alapozni

Valóban nincs mire alapozni azt, hogy letagadják ezeréves, bevált közjogunkat, hiszen „minden hatalom a népé” sugalmazza a ránk tukmált ál-alkotmány is. De milyen kár, hogy ezek csak szavak, de minden következmény, tartalom nélkül. Ugyanis nem szankcionálja a ’törvénytelen alaptörvény’ megsértését semmi! (?)

A Szent Korona-tan misztikumból való kiszabadítását Eckhart Ferenc jogtörténész, a Horthy-rendszer kulturális elitjének tagja kísérelte meg.

Mi történik akkor, ha elfogadom ezt az állítást? Sõt még meg is toldom Hajnal István méltatásával, amelyet „ A szentkorona-eszme története” c. Eckhart mûve kapcsán született: „A szentkorona–eszme nem valami sajátos magyar közjogi szellem teremtménye, mint azt a politika hirdette, hanem a nyugat európai kultúrfejlõdésben gyökerezõ gondolatok sajátos magyar alakja”! Ha ez a valóság, akkor vajon miért lett kihajítva 1949-ben, s miért nem volt rá szükség 1989-ben? S mi az oka annak, hogy a „a nyugat európai kultúrfejlõdésben gyökerezõ gondolatok sajátos magyar alakját” Orbán Viktor sem látja szívesen?

Nem furcsa ez? Hiszen itthon mindenki a nyugat európai mintákra hivatkozik.

Eckhart 1941-ben A szentkorona-eszme története címmel kiadott könyvében igye-kezett eloszlatni a mítoszokat és tévhiteket, rámutatva arra, hogy a Szent Korona-tan lényegében megegyezik az európai keresztény monarchiák hasonló jogelméletei-vel, melyek lényege, hogy a korona által megtestesített államhatalom nem a király szemé-lyes és abszolút hatalmát jelenti, hanem a néppel/nemzettel megosztott uralmat.

Éppen az elõbb írtam le, hogy nálunk 1944 óta, nincs is hatalommegosztás! A pártfegyelemmel mûködõ alsóházban, azt szavazza meg minden képviselõ, amit a pártvezetõség akar. Így választják meg a legfõbb ügyészt, az ÁSZ elnökét, az MNB elnökét, a Legfelsõbb Bíróság elnökét, az államfõt, stb. De beszélhetünk e néppel/nemzettel megosztott uralomról akkor, ha semmilyen ellensúly sincs?
Ha alkotmánybírók döntenek arról is, hogy alkotmányossági népszavazás nincs?

De hol érvényesül a Montesquieu hatalommegosztási elméletének a gyakorlata?

Eckhart mûvérõl a rendszerváltás óta újjáéledt „nemzeti” irodalom mélyen hallgat.

Az ön ezen állítása a legnagyobb bizonyíték arra, hogy fogalma sincs arról, amit itt leír. Hiszen éppen Eckhart munkája az, amely tudományos alapossággal rehabilitálta a Szentkorona-tant! Másrészt, ha olvasná írásaimat, találkozhatott volna Deér József reális soraival: ”Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a szentkorona eszméje Eckhart mûve által válik majd a mai és az elkövetkezõ magyar nemzedékek szellemi tulajdonává” Legalább utána olvasott volna „szaktárs”!

A korona és a tan értelmezése pedig ma is a mitizáló-transzcendens elméleteknél tart, míg ellenzõi – ha ritkábban akad ilyen – elavult, „horthysta” elméletnek tartják.

(Megjegyzés az olvasónak! Tessék értékelni, hogy sokadszorra szeretné belénk sulykolni Kiss Ádám a számára kiadott feladatot, ami kb. így hangozhatott a fõszerkesztõ szájából: mutasd be, hogy természetfölötti és érthetetlen zagyvaság a Szentkorona-tan. Óvatosan pedzegesd a Horthy fasizmust, hogy a királyság is visszakanyarodás a múltba, sõt visszafejõdés a feudalizmusba! Érted? Ám ha részletekben tévednék is, az írás magáért beszél, s ismétli a közgondolkodás jelenlegi ismerethiányos, félremagyarázó, ál-demokratizmusát és butaságait.)

Pedig mindezeket lefejtve látható, hogy egy "szimpla" monarchikus elméletrõl van szó, amibe ráadásul még a polgári demokráciák lényege is benne foglaltatik, hiszen a tan azt is kimondja, hogy az állampolgárok között jogegyenlõség van, és választott képviselõiken keresztül gyakorolják a hatalmat.
Csak hogy megint bakot lõtt a bértollnok, hiszen nem monarchikus elmélet, s fõleg nem szimpla! Már a középkorban respublicának nevezték Magyarországot, mert jól tudták, hogy nincs királyi egyeduralom! Ráadásul az államforma kérdés népszavazásra is vihetõ, hiszen az EU államainak kb. fele királyság! A polgári demokráciáknál pedig sokkal fejlettebbek lennénk, ha a felsõház felállítását az 1956-os elemi erejû népképviseleti rendszer tanulmányozásával állítanánk fel.

Az 1944 óta eltelt idõszak felszámolta a Szent Korona-tannal fémjelzett uralmi, közjogi viszonyokat.

Valóban így van, de ezzel nem kellene dicsekedni, mert a legalább ezer éves közjogi fejlõdést megszakító Rákosi-kádár diktatúrával viszont jogfolytonosak vagyunk ma, s az annak intézményrendszerét állították át globalista szolgáltra.

Ez 1946-ban történt meg hivatalosan a köztársaság kikiáltásával.

Több dolgozatomban is írtam már arról, hogy idegen erõszakkal nem lehet sem jogrendet, sem alkotmányosságot, sem befolyásnélküli választásokat pótolni!

Márpedig köztársaságot kikiáltani egy szuverenitásában korlátozott országban, a nép megkérdezése nélkül, csak a Vorosilov-féle kommunista utódok képesek!

Az ezt felfüggesztõ kommunista diktatúra után viszont a köztársasági államformához tért vissza az ország 1989-ben, ez a többség által azóta is elfogadott a jelenlegi politikai rendszer alapjaként.
A többség azóta is bojkottálja a választásokat, a kisebbség pedig rohan az urnákhoz, mert vagy nyertes, vagy azt hiszi a szerencsétlen, hogy oda fog tartozni! Így pedig a jogrendszernek nincsenek alapjai, ezért törvénytelen!

Ennek következtében napjainkban a Szent Korona-tannak nincs alapja.

Újra próbálom hangsúlyozni: azzal, ha valaki százszor elmond egy hallatlan butaságot, az még nem válik igazzá! Csak a korona mögött áll ezer esztendõ!

A magyar társadalom azért nem lépett fel eddig az 1949. XX. ál-alkotmány ellen, mert a megtévesztés kettõs volt: az ideiglenesség hangsúlyozása miatt hihetõ volt a valódi alkotmány jogfolytonosságának helyreállítási szándéka, másrészt mivel az állam úgy tekintett az ál-alkotmányra, mint egy valódira, s ezzel összemosódott a közbeszédben és az oktatásban is az alaptörvény és az alkotmány fogalma. Ezért hitték el sokan, hogy alkotmányos állam vagyunk!

Ennek következtében napjainkban a Szent Korona-tannak nincs alapja.

Nem azért, mert elavult társadalmi rendet valósít meg.

Még szép, hogy legalább azt elismeri: nem elavult!

Egyszerûen nincs rá szükség, mivel a népképviseletre vonatkozó része érvényesül, a királyi hatalomra vonatkozó részének pedig nincs alanya.

Azért ne Kiss Ádám döntse el, hogy mire van a nemzetnek szüksége! Látszik, hogy kevés fogalma a van a szerzõnek a Szentkorona-tanról. A fõ ugyanis nem kell, hogy király legyen, az lehet éppen államelnök, kormányzó, de még államfõ vagy nádor is. Sõt a köztársasági elnök is felfogható a Szent Korona fejének, ha a test – azaz a nemzet – is elfoglalhatná méltó helyét. Arra nincs ugyanis szüksége a magyarságnak, hogy a közjogi hagyományainkat kicseréljék egy bármilyen tetszetõs idegen jogrendre! Annak ugyanis csak kárát láthattuk eddig, ahogy az elmúlt évtizedek ezt szépen meg is mutatkozott.

Király és közjogi tartalom nélkül jogi aktusokhoz, eskütételhez használni pedig - ahogy Antall György a Heti Válaszban megírta - parvenüség.

A felkapaszkodott újgazdagok valóban szeretik az elõkelõségek szokásait majmolni, de itt most nem errõl, hanem magyar joghagyományokról van szó, s aki ilyen primitíven és rosszindulattal tudja használni az idegen szavakat, attól meg kellene vonni a lehetõséget, hogy egy magyar érzelmû kiadványban megjelenhessen, hiszen az a szóhasználat ilyen összefüggésben, valóban egy primitív parnevüség!

Mindez a Jobbik programjára is elmondható. Az ország "régi szabadságai és sarkalatos törvényei" lezárt - jobbára a királysághoz mint uralmi formához kötõdõ -, a jelen történelmi helyzetben nehezen értelmezhetõ történelmi fogalmak.

Az ön felkészültségével kedves Kiss Ádám, valóban nehezen értelmezhetõ! A királysággal mint uralmi formával nincs bajuk sem az angoloknak, sem a spanyoloknak, sem a svédeknek és sorolhatnám. Igaz Sólyomnak hívták az államfõt nálunk, de mégis a végrehajtó hatalom feje Gyurcsány uralkodott erre felé még nemrégen. Azt az „uralmi formát” persze nem kritizálta a szerzõ!

A program által hangsúlyozott alkotmányos alapelvek pedig a mostani alkotmány szerint is érvényesülnek - már ha a gyakorlatban is betartanák õket, amit viszont a Jobbikon is számon lehet kérni.

Ám én azt látom, hogy a Jobbik kér számon választási ígéreteket, más pártokon! A mostani pedig nem alkotmány, de ál-alkotmányként sem tartja be még a hatalom sem, s tudjuk jól, hogy annyit ér a jog és az elvek amennyit betartanak belõle. Az alkotmányos Magyar Királyságban pedig a jogot a gyakorlatban is be tartották, Kiss Ádám pedig elismeri, hogy a következmények nélküli országban nem tartják be. A bizonyítványt tehát éppen ön állította ki azokról, akiket véd.

Dr.Bene Gábor S.