A KURULTÁJ, Friedrich Klára és Én.



A KURULTÁJ és EGY KITILTÁS ÜGYÉBEN.




A napokban valaki megvádolt azzal, hogy szétküldtem egy írásomat névaláírás nélkül, s ebben a Kurultájt mocskoltam.


Én azonban minden írásomat alá is írom, s azt, aki nem ezt teszi: gyáva alaknak tartom!


Ebben az esetben is , ahogy ezt a TOVÁBBKÜLDÉS kapcsán jeleztem is, csak TOVÁBBKÜLDTEM az írást!


Nem írtam ugyan semmi elítélõt a TOVÁBBKÜLDÉS mellé, csak egyszerûen továbbküldtem. Ez valószínûleg hiba volt, de Én, csak értelmes embereknek küldtem, akik szerintem fel tudták mérni, hogy a levélben melyek az igaz és melyek a hamis állítások!


Elsõsorban azért küldtem tovább, hogy lássuk végre az ellenünk mûködtetett szalámitaktika szörnyûségét és térjünk már észhez.


Ellenfeleink ugyanis minden apró nézeteltérést, aljas módon kihasználnak! Ebben profik, ez a hívatásuk!



Jelen esetben sem a Kurultáj támadása a célom, csak az általam igen tisztelt Friedrich Klára könyveinek kitiltása kapcsán született írását teszem közzé!

Nem minõsítek, nem foglalok állást, csak közzéteszem.


A véleménydiktatúra elleni harcunknak ez is egy lehetõsége, mindig és mindent a nyilvánosság elõtt tenni!




Természetesen várom a támadásokat:








Friedrich Klára: Betiltva, kitiltva…



Válasz Balogh S. Évának és Bíró András Zsoltnak



2010 júniusában két oldalról is betiltandónak ítélték Szakács Gáborral közös írásainkat. A „két oldalról” azonban csak látszat, a mélyben a gyökerek mintha összefonódnának.


Egy barátunktól kaptam meg a Galamus csoport honlapján megjelent, Szakács Gábort és személyemet, valamint munkásságunkat kifogásoló írást: http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=15555:tuenderek-es-a-soetet-erk&catid=49:cssbalogheva&Itemid=77



Sem a „mû” címe mellett, sem alatta nem volt név, így egy ideig a névtelen levelek szemétkosarába került, mígnem kiderült, hogy a fejlécen található a szerzõ, Balog S. Éva, akirõl addig soha nem hallottam, tehát nem is bánthattam meg semmivel.


Balogh S. Éva a Galamus honlap szerint az Eötvös Loránd Tudományegyetemre járt két évet, majd Amerikában folytatta tanulmányait, végül a Yale Egyetem tanára lett, foglakozása történész. Ez az egyetem vendégtanárnak hívta meg Tamás Gáspár Miklóst. (Wikipédia) http://hu.wikipedia.org/wiki/Yale_Egyetem



A Galamus honlapon többnyire a Fideszt és a Jobbikot bíráló írások találhatók, ebbõl következtethetünk a szerzõ politikai irányultságára.



1. Balogh S. Éva (a továbbiakban B. Éva) szerint félrevezetjük a „naiv” hallgatókat.


Válaszom: Elõadásainkat komoly szakirodalom alapján tartjuk, szakirodalmamban több száz mû szerepel, ezek szerzõi B. Éva szerint tehát mind félrevezetik a hallgatókat és olvasókat.


Könyveink és elõadásaink másik forrása, hogy személyesen felkeressük a rovásemlékek helyszíneit, nem állami támogatásból, hanem kis tanári nyugdíjamból és férjem Szakács Gábor szintén alacsony fizetésébõl.


Hallgatóink nem „naivak”.



2. B. Éva szerint nem találtunk kiadót a Kõbe vésték, fába rótták címû könyvükre.


Válaszom: Nem is kerestünk kiadót, B. Évát félretájékoztatták. Könyveinket mindig mi adjuk ki, mert a csekély bevételbõl tartottuk fenn eddig támogatók segítségével a Kárpát-medencei Rovásírás Versenyeket.



3. B. Éva szerint könyveink tudománytalan fércmunkák, nem érti hogyan lehet ezeket az O.SZ.K elektronikus könyvtárába feltenni.


Válaszom: Véleményét magammal szemben magánvéleményként kezelem, felhasznált forrásaim nevében viszont tiltakozom. Ha nem teszi fel az O.SZ.K. akkor most pénzt kellett volna kiadnia egy „fércmûért”, hogy bírálhassa.



4. B. Éva kifogásolja, hogy Zajti Ferenc és Röck Gyula két mûve bekerült szakirodalmamba.


Válaszom: Zajtit csak akkor lenne joga kifogásolni, ha értékesebbet alkotott volna, mint õ. Röck Gyulának ezt az egy mûvét ismerem, B. Évától egyet sem, tehát nem tudok összehasonlítást tenni.



5. B. Éva kifogásolja a könyvben megjelent verset, amelyet Szakács Gábornak tulajdonít.


Válaszom: Egy egyetemi tanár figyelmesebben olvashatna, remélhetõleg szegény hallgatóinak dolgozatait nem keverte össze. A verset én írtam, nem a férjem. A keserûségemet fejeztem ki, hogy olyan lények élnek e bolygón, akik nem szavazták meg 2004 december ötödikén a kettõs állampolgárságot, tehát azoktól, akik eltartják õket, még egy igazolványt is megtagadnak.



6. B. Éva kifogásolja, hogy Szakács Gábor egyik írásában arra szólítja fel a magyar gyerekeket, hogy elsõ céljuk a tanulás legyen.


Válaszom: Bizonyára attól fél B. Éva, hogy ha a magyar gyermek tanul, ki fogja a sok filozófust, szociológust, politológust, filmesztétát és hasonló „nélkülözhetetlen”, jól fizetõ állásokat betöltõket eltartani, kiszolgálni. Szakács Gáborral azért is küzdünk, hogy minél több magyar gyerek járjon egyetemre. Mi nem tehettük meg. Érettségi után háromszor jelentkeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, de nem vettek fel, pedig nem a tanulmányi eredményeimben volt a hiba. Engem az Ortutay Gyula és Rákosi Mátyás eszméit kiszolgálók klerikális reakciósnak minõsítettek, mert nem voltunk kommunisták, templomba jártunk, édesanyám kuláklány volt, édesapám többgenerációs értelmiségi. B. Évát felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, én csak fõiskolát végezhettem évekkel késõbb.



A kommunisták célja az 1945 elõtti értelmiség teljes lecserélése volt. Létrehozták a „szakérettségi” intézményét így azok a proligyerekek is kaptak diplomát, akik kézzel-lábbal tiltakoztak ellene. Vezetõ helyzetbe kerülve, néha nem is rosszindulatból, hanem tudatlanságból tették tönkre az országot.


Így jött létre Magyarországon az a ma is jellemzõ érdekes helyzet, hogy nem mindenki értelmiségi, aki diplomás. 38 évig tanítottam s közben ennek sok példáját láttam. Például találkoztam olyan gyermekfelügyelõvel, aki doktori minõsítést érdemelt volna, míg az igazgató, aki alatt dolgozott, nem volt tisztában alapvetõ helyesírási szabályokkal.



7. B. Éva idéz Roga királyfi címû mesekönyvembõl, pontosabban a borítójáról és aggódik, hogy a fiatalságra milyen hatással lesz az általam írt tündérmese.


Válaszom: Nem tudom, aggódott-e a gyermekekért B. Éva, amikor a magyar nyelv sajátosságaihoz nem alkalmazható angolszász globális olvasástanítási módszert vezették be az 1970-es években az iskolákban. Gyermekek százezreit taszították ezzel az olvasás-írás-helyesírás zavarok szakadékába.


Aggódott-e a gyermekekért B. Éva, amikor a Madonna nevû, felsõruházatot nem kedvelõ énekesnõ könyvét kísérelték meg mindenféle hirdetésekkel rásózni a gyermekekre.


Nincs tudomásom arról, hogy B. Éva akár történészként, akár magánszemélyként aggódott volna, milyen hatással lesz a gyermekekre egy Benedek Szabolcs nevû szerzõ Mathias Rex címû alkotása, amelyben Mátyás király elképzelt naplóját írta meg. Ilyesmik szerepelnek benne, mintha Mátyás írta volna: „Rémes, hogy ittas állapotban milyen rettenetesen bûzlik az ember széklete. Rohad a belekben a szesz, azért. Az elõbb megpróbáltam szellenteni, de amint éreztem, hogy a beleim megmozdulnak, inkább összeszorítottam a seggem két partját, erõsen tartottam attól, hogy beszalad”. (Forrás: Lovas István, Magyar Nemzet, 2002/6/21)


Hasonló testtájak köré fûzi gondolatait és verseit Allen Ginsberg, a hazánkban is többek által ünnepelt amerikai személyiség. Emlékszem egy ilyen sorára az Üvöltés címû kötetbõl: „Anyám mellén a hat fekete szõrszál…” Talán a gyerekek számára mégis kevésbé ártalmas egy hunokról szóló tündérmese, mint az anyja mellén szõrszálakat számolgató költõ. Úgy tudom Ginsberg egyetemen is tanított Amerikában, remélem ebben tévedek.


Aggódott-e vajon B. Éva, amikor 16 éves gyerekeket börtönöztek be az 1956-os forradalom után, mert egy kiló kenyérrel igyekeztek hazafelé. Vagy aggódott-e, hogy milyen hatással van Szögi Lajos tanár kislányaira, hogy apjukat a szemük elõtt verték agyon brutálisan.



8. B. Éva történész és büszkélkedik vele, hogy nem tudja, ki volt Roga hun király.


Válaszom: Milyen történész az, aki nem ismeri Németh Gyula turkológus, akadémikus Attila és hunjai címû könyvét, vagy Szász Béla A hunok története, Attila nagykirály címû könyvét. Csak két olyan könyvet említettem, amelyeket akadémiai körökben is elfogadnak forrásként. E két könyvben tájékozódhat személyérõl, Szász Béla külön fejezetet szentel neki, Rua, Ruga, Rugila, Ruas, Rhoas, Roga, Rhoilas…néven ismert, ahogyan a külföldi történetírók nevezték, Jordanes például Roas-nak.



B. Éva végül riogatással és fenyegetéssel zárja irományát: „Veszélyes dolog ez, ami ellen erõteljesen fel kellene lépni”.



B. Éva felszólítását rögvest meg is fogadta Bíró András Zsolt, a Kurultaj szervezõje és rendezvényérõl kitiltotta könyveinket, többek között szegény Roga királyfit is. Szorgalmas ember lévén mások könyveit szintén kitiltotta, és milyen érdekes véletlen, hogy a B. Éva által kifogásolt Zajti Ferencét is! Milyen véletlen hogy Bíró András Zsolt is az ELTE padjait koptatta, s lám irodalmi ízlésük is találkozik.



Bíró András Zsolt (a továbbiakban B. András) kitiltására válaszolok a következõ gondolatokkal.



B. Évával ellentétben B. Andrásról már hallottam, mert Szakács Gábor készített vele beszélgetést a Magyar Demokrata számára, ezt meg is találtam a Kurultaj honlapján, de férjem nevét eltávolították róla, pedig sokat dolgozott a cikkel.



B. András foglalkozása humánbiológus. A magyarok rokonait üdítõ változatosságként, sajátos egyéni vizsgálati módszerrel nem a manysik és hantik, hanem a kazakok között találta meg, de azért a Kurultaj honlapjának fejlécén a türk népek mellett a manysikat és hantikat is ott hagyta a biztonság kedvéért.



B. András kifogása Szakács Gáborral közös feltételezéseink és kutatási eredményeink ellen az, hogy véleményünk szerint a magyarság kárpát-medencei õsnép. Szerintünk mindazok, akik a besenyõ beüldözéses 896-os honfoglalást erõltetik, megtagadják a magyarok õsidõk óta itt élõ elõdeit, akik itt a külföldi régészek által is elismert nagy jelentõségû újkõkori, rézkori, bronzkori mûveltségeket létrehozták és saját írásuk volt. Elõdeink innen áramlottak ki felfedezõ és tanító útjaikra, majd ide tértek vissza a késõbbiekben szkíta-hun-avar-magyar népnevek alatt. Ezt régészeti, néprajzi adatokkal, de fõként a rovásírás emlékeivel igyekszünk bizonyítani. Igyekszünk, tehát nem kitiltunk. Viták elõl sem kitiltással térünk ki.


B. Andrást még népszerûsítettük is, honlapunk Kitekintõ rovatában ezek után is megtalálható Szakács Gábor vele készített beszélgetése.


( www.rovasirasforrai.hu )



A két támadás hátterében az a mûvelõdéstörténeti rendszerváltás áll, , hogy a finnugor elméletet most már le kell cserélni a török elméletre. A finnugor ugyanis makacs hagyományõrzõ népség, azt hiszem ez az egyetlen amiben hasonlítanak a magyarokra. Hiába küldték a nyakukra azt a sok egyetemistát meg néprajzost állami pénzen, nem voltak hajlandók megtanulni a magyar szavakat, magyar népdalokat, de még a magyar nótákat sem, pedig az „Akácos út…” nagy érv lett volna rokonságunk mellett, újabb akadémiai székfoglalók hangozhattak volna el.


Így most életbe lép a második változat, a török származás. Ezt még valamikor a XIX. sz.-ban dolgozták ki, nagy látszatvitát is rendeztek Hunfalvy Pál és Vámbéry Ármin között, egyetemi tananyag lett az ugor-török vita. Harmadik lehetõséget persze nem adtak a magyaroknak, a szkíta-hun elõdök fel sem merülhettek. A törökös Vámbéryt akkor vállon veregették: maga várjon bátyám még százötven évig, mert mi a finnugor rókáról további bõröket akarunk lenyúzni.



Az õsi magyar rovásírást a finnugor idõszakban el kellett hallgatni, mert mégis, hogy néz az ki, hogy a „rendes” finnugoroknak nincs írásuk, a magyaroknak meg van. Hunfalvy Pál úgy oldotta meg a kérdést, hogy 1881-ben egy német nyelvû munkájában kijelentette:


a magyaroknak sem volt írásuk, a rovásírást csak néhány XVII. századi tudós szerkesztette. Ezt azonban csak azokkal tudta elhitetni, akik nem ismerték a hiteles rovásemlékeket.



Az eljövendõ török idõszakban elõre látható õsi írásunk sorsa. Az lesz, hogy a türköktõl vettük át, mi tanultuk tõlük. Már készül az ezt igazoló nagy tudományos mû, diplomás történészek, egyetemi oktatók írják. De ne feledjük: a finnugor elméletet igazoló nagy tudományos mûveket is diplomás történészek, egyetemi oktatók írták. Akkor most kinek is van igaza? És ki a tudománytalan?



Bár a török rokonságelmélet kevésbé megalázó, mint a finnugor, de a Trefort Ágoston féle módszert már nem lehet még egyszer alkalmazni a magyarságnál.



Nincs nekünk Szakács Gáborral semmi kifogásunk ezek ellen a szegény kazakok ellen, mint bolygónk Isten által teremtett lényei ellen. Nehéz sorsú embereknek néznek ki, akik nem is nagyon értik, miért kerültek hirtelen a nagy érdeklõdés középpontjába, miért kaparásznak a magyarok kutatók a szájukban.



Nem hisszük, hogy a kitiltott könyvek listáját B. András egyedül állította össze. A lista egy háttérben meghúzódó, kicsinyes, tehetségtelen személyiség lelkén szárad, aki így áll bosszút mindazokon, akikkel szemben okkal-ok nélkül kisebbrendûségi érzése van.



Mi Szakács Gáborral B. Éva nemtetszése ellenére is, továbbra is azt üzenjük a magyar gyerekeknek, hogy tanuljanak, ne drogozzanak, ne igyanak, ne dohányozzanak, ne tegyék tönkre az egészségüket, ne vitatkozzanak a tanárral, hanem szerezzenek jó jegyeket, járjanak egyetemre és hódítsák vissza az egyetemi katedrákat.



Ajánlom B. Évának olvasásra Móricz Zsigmond Erdély trilógiáját, annak is elsõ kötetét, a Tündérkertet, hogy lelke barátkozzék a tündér szóval. Ipolyi Arnold Magyar Mythológiáját is ajánlom, sok szó esik benne a tündérekrõl.


B. Andrásnak pedig el kéne végre olvasni mindazokat a mûveket, amelyeket kitiltattak vele.



Nem Szakács Gábor és én kezdtük ezt az ügyet, B. Évát nem ismertük, B. Andrást pedig népszerûsítettük. A két támadás nem csak idõben esik egybe, hanem gyökerük is közös. B. Éva és B. András a kárpát-medencei õshaza elmélet ellen lépnek fel, nehogy a finnugor elmélet összeomlása utáni átmeneti ûrt a kárpát-medencei õshaza tudata töltse ki. Hiszen ha a magyar is csak jöttment betolakodó, könnyebben ki lehet rakni innen.



A magyar ember nem támad meg senkit, de támadások esetén nem térdel bûntudatosan a sarokba, mint ahogyan támadói szeretnék.


Mindent kifejez Márai Sándor három szóból álló verssora: „Népek Krisztusa, Magyarország”



2010/június