A GONOSZ, VÉN GYILKOS!

A gonosz, vén gyilkos!

„A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem-kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemû európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bõrt igénylõ hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja..." Alexander Szolzsenyicin

A Bûn és Büntetlenség c. filmben szembe találkozhatunk a valódi kommunistával. 1990 óta nem nyilatkozott sajtónak, de most a Mandiner csapata megszólaltatta, s a filmben láthatjuk, amint a márokpapi templomban többször is keresztet vet. (?) Szerveztek a számára szülõfalujában falugyûlést, ellenforradalomnak nevezhette 1956-ot (nem õ az elsõ), parodizálta Habsburg Ottót, raccsolva mondogatta a „forradalom” szót, sõt még királynak is nevezte. (sic) A forradalom utáni megtorlás egyik fõbûnösérõl, Biszku Béláról készítették ezt a dokumentum szerû filmet, s szóra bírták ugyan az évtizedeken át konokul hallgató gyilkost, de beismerést, bocsánatkérést kipréselni nem tudtak belõle.

Szerintem ennek, éppen a jelenlegi hazugságállam az oka. A vén gyilkosnak azért nincs semmilyen lelkiismeret furdalása - ahogy a halálos ítéletek aláírásakor sem volt -, mert a „kapitalizmus” jelen gátlástalansága éppen Õt látszik igazolni. Egy hithû kommunista áll tehát elõttünk, aki a „szép” nyugdíja ellenére nem hódolt be az Õt is átmentõ rendszernek, nem köszöni meg az életben maradását, sõt világossá is teszi mindenki számára, hogy nem bánt meg semmit! Ezt sikerült elérnie a bolsevik alapokra építkezõ liberális, ál-magyar államnak az elmúlt húsz évben! Ezt sikerült elérni a hazugságra alapozott politikai felépítménynek és az illegitim vizekben pancsoló „jogállami” rend õreinek! Talán azt kellett volna a riporternek megkérdezni tõle, hogy kit utál jobban: Gyurcsányt vagy Orbánt?

A Bûn és Büntetlenség c. filmben az MSZMP egykori fõgyilkosát láthatjuk. Cinizmusa, szemtelensége, hataloméhsége, gátlástalanság nem csökkent, csak az évek jártak el felette. Nézem a 89 éves arcot. Hegyes áll és hegyes orr, valamint szúrós tekintet. Meg van gyõzõdve igazáról. Vajon akkor, ha a rendszerváltás nem a politikai színház elõadásaként, hanem a valós demokrácia és a valós történelmi magyar államok jogfolytonosságára alapozott államként mûködne, vajon akkor mit mondana a vén gyilkos? S, ha 1956 elvei szerint alakult volna a történelem? Ha nem dobták volna a szemétre, maguk az 56-ra hivatkozó politikusok a harmadikutas gazdaság, a semlegesség, a nemzeti függetlenség ideáit, akkor ma már felelõsségre vonva - az életfogytiglant morzsolgatná egy börtönben -, s ott biztosan megvilágosodott volna.

De akkor is szégyenkezhetne, ha nem ajnározná a bolsevik alapokra építkezõ jelenlegi polgári „ál-demokrácia” a Habsburgokat – intézetet finanszírozva emléküknek közpénzbõl –, s a legifjabbnak EU képviselõséget, a Vöröskereszt vezetõi posztját és még kitudja mi mindent felajánlva! Igen, ennek a tudatában tartja magát a vén gyilkos egy hõsnek, hiszen joggal gondolhat arra: ha ez jár a Habsburg nemzetnyomorító utódnak, akkor egyszer még neki is emlékmûvet emelnek ezek a marha magyarok!

De akkor, minek tartaná magát a vén gyilkos, ha a liberalizmussal hetvenkedõ bolsevik utódok nem számolhatták volna fel a közvagyont, nem tehették volna tönkre azt a gazdaságot, amelynek éppen a hozzá hasonlók voltak a sírásói. Tehették ezt elõször az államosítással, majd a közös vagyon (párthû) mûködtetésével, s végül a „privatizációnak” elnevezett szabadrablással!

A Bûn és Büntetlenség c. filmben magával az ördöggel találkozhatunk. Ráadásul még meg is érthetjük. Persze nem a gyilkosságokat és kínzásokat, amit 1957-61 között belügyminiszterként rendelt el, s nem a tönkretett életeket, hanem a végeredményt, amit ma az ország egyharmada folyamatos létbizonytalanságban elszenved. A mai hazugságállam szerinte kimondatlanul is - igazolja az Õ egykori döntéseit. Biszku véleménye szerint Nagy Imre bûnös, és az egész ellenforradalom volt (persze nem õ az egyetlen), hiszen 3000 kommunistát kivégeztek.

(Vajon honnan veszi ezt a butaságot? Sehonnan! Ez a gátlástalan cinizmus, hiszen õk gyilkoltak békés polgárokat, ártatlan gyermekeket a bosszúszomj miatt!)

Meg van gyõzõdve a maga igazságáról, de csak azért, mert látja az országban a végeredményt, ami legalább olyan sivár és kétségbeejtõ, mint az Õ és elvtársai által megvalósított „szép új világ” volt.

Nagy kritika ez a jelen hazugságállamának, ahol a felelõsségre vonásról mindig csak papolnak, s a bûnöknek vagy nincs következménye, vagy elképesztõen szerény a büntetés. Neki – az akkori bûnök egyik fõ felelõsének – ma már nem nyilatkozni kellene, hanem vallani végre! De nem újságírók elõtt, hanem a bíróságon. Több száz kivégzés, több tízezer meghurcolt ember, sortüzek, amelyek fegyvertelen tömegekre irányultak, mindez valódi népirtás, tehát erre nincs elévülés. Ráadásul, ma már Õ az egyetlen túlélõ. Aki ha megússza a földi felelõsségre vonást, akkor példáján majd joggal gondolhatja a jövõ minden diktátora, hogy „boszorkányüldözés” az Õ felelõsségre vonása is!

Futni hagyása tehát a legrosszabb minta lenne a jövõ Magyarországának!

De van-e jellemzõbb a mai „demokráciára” mint az, hogy még a film bemutatását is letilthatja a vén gyilkos – jogaira hivatkozva! (S milyen jogai voltak egykor nála a Pesti Srácoknak?)

Én pedig azt mondom, hogy nincs bocsánat! De ne is kérjen bocsánatot, mert akkor a keresztényi gondolkodás még megbocsátana, pedig ha a Komócsinnal tervezett puccs megbuktatja Kádár óvatos reformjait, akkor a rendszerváltáskor egy kemény bolsevik diktatúrát kellett volna felszámolnunk, ami biztosan vérrel járt volna. S, neki 1989-ben sem lett volna lelkiismeret furdalása a fegyvertelen tömegbe lövetni gépfegyverrel! Az életfogytiglanok és az akasztások „hõse”, a hazafiakat megtörni szándékozó kínzások belügyminisztere, mindent megtett azért, hogy megfélemlítse a magyarságot, ma pedig békében él otthonában, a „kiérdemelt” jó nyugdíjából gondtalanul sziesztázik. Pedig olyan elszántan gyilkoltatott, hogy gondolatai szerint, az: „ellenforradalmi szervezkedés bûnöseinek felelõsségre vonásánál a politikai jellegû bûncselekményeknél sok az enyhe ítélet és viszonylag kevés a fizikai megsemmisítések száma”

Ez Biszku Béla az ördög!

Aki kevesli a halált, a fizikai megsemmisítést.

Én mégse kérem a jó Istent, hogy semmisítse meg. Éljen csak soká, s szenvedjen, mert a gyors halál, túl enyhe büntetés lenne számára. A vén gyilkosnak ugyanis minden látszat ellenére pokol az élete. Errõl – ha már a mai jogállami senkik nem is – de a benne lakozó gonosz gondoskodik.

Szeged, 2010-06-17 Dr. Bene Gábor S.