Trianon ízû DEMOKRÁCIA?

Trianon ízû DEMOKRÁCIA?

Trianon kapcsán utaztam életemben elõször Párizsba. De hiába kerestem Ady Párizsát, ahol Szent Mihály útján ballagott éppen a Szajna felé, s lelkében égtek, kis rõzse-dalok, mert az a Párizs már a múlté. Ez már nekem csak: Trianon! Megtaláltam viszont a globalizmus gátlástalanságának nemzetpusztító jeleit, mert a nagyvárosi szemét talán kisebb, mint Demszky Budapestjén, de a lelkekben már a profitmaximalizálás és a gátlástalan zsákmányszerzés az úr a francia fõvárosban is. Ha csak ez a két ország létezne a földön, akkor egyszerûbb lenne a helyzet, mert a nagy francia forradalom embertelen nyaktilója és „alkotmány” özöne állna szemben az Én hazám egy, és az idõk kezdetén „íródott” alkotmányával és a magyar néplélekkel. Ugye milyen egyszerû lenne a választás a kettõ között? Szerencsére nekem megadatott, hogy nem kellett választanom, mert õseim ezt megtették helyettem. Magyarnak persze nem születni, hanem lenni kell, és soha el nem feledni Trianont, és a megcsonkításunk második fázisát, amikor a történelmi alkotmányunktól fosztottak meg minket! Az elsõ stációban keresztre feszítettek, s levágták a végtagjainkat. A másodikban az agyunkat – az alkotmányos jogtudatunkat – mûtötték ki a koponyánkból. Ám, mintha a mûtét nem sikerült volna tökéletesen….

Hogyan is volt alkotmányos a magyar nemzet?

Magyarország volt a kontinentális Európa elsõ országa, amely alkotmánnyal, mégpedig egy nagyon demokratikus, ún. nemesi alkotmánnyal rendelkezett. Ha összehasonlítjuk a görög demokráciával, akkor meglepõdve tapasztaljuk, hogy ott a helóták és a rabszolgák erõszakkal ki voltak abból rekesztve, de a magyarság esetében ilyen nem létezett. A jobbágyságot szokták felhozni, mint „jogfosztott” réteget, ám a Kárpát-medencét visszafoglalók szabad emberek voltak, s az itt talált népeket sem tették rabszolgává, hiszen az avar népesség nyelve és kultúrája rokon volt így „jogkiterjesztést” alkalmaztak. A magyar alkotmány evangéliumi szellemiségû, s kezdetének a 851-es Vérszerzõdés esküjének pontjait tekinthetjük. A szkíta vagy szittya szerzõdési rítust ma is fellelhetjük a katolikusok szentáldozásában, ahol Jézus vére szerepel az új és örök szövetség megkötésénél. A magyar Vérszerzõdés rögzíti a tagok és a fõ egymáshoz való viszonyát, hasonlóan Jézus és az egyház viszonyához, ahol Jézus a fõ, s a hívek az egyház misztikus teste. Rögzíti a hatalommegosztás mellett a közösen szerzett javak feletti rendelkezést, valamint a kor szintjén megfelelõ szankciókat is. Ez a koronként megújuló és fejlõdõképes magyar (jog) hagyomány - mint egészséges történelmi alkotmányosság -, szervesen fejlõdött egészen a második világháborút követõ évekig, a bolsevik diktatúra hamis „alkotmányozásáig”!

A Szent Korona Tannak nevezett magyar alkotmány, minden más megoldásnál jobban garantálta a hatalom megosztását, s ezzel kizárta a diktatúra, vagy abszolutizmus lehetõségét. Ahol az uralkodó államfõ – lehetett az: király vagy kormányzó – valóban országa elsõ szolgája volt, s ha megsértette az alkotmányt felelõsségre lehetett vonni. Ezt az õsi ellenállási jog biztosította, hogy a jogokat a Szentkorona teste – a nemesség – hûtlenség vádja nélkül érvényesíthesse. Ezért tekintették a középkori Magyarországot - Velencéhez hasonlóan - nemesi köztársaságnak. A magyar alkotmánynak nem egyszerûen szimbóluma a Szent Korona, hanem maga a korona az alkotmány foglalata, sõt az állam maga. Ezért mondták azt, hogy a Szentkorona a legfõbb szuverén és a Szentkorona országa: a jog országa. Nálunk joguralom létezett már akkor, amikor Európa többi részén ez elképzelhetetlen volt, elsõsorban a király túlhatalma és az „ellensúly” törvényi biztosításának hiányában. Az õsi magyar jogállam nemcsak népeinek az egyenjogúságát biztosította a kor szintjén bámulatos precizitással, hanem a hódító szándékokat is féken tartotta. A ma nyugati demokráciáknak nevezett államok abban az idõben azért válhattak gyarmatosító és népeket kiirtó abszolutista hatalmakká, mert nem volt semmilyen fék a gátlástalan és mohó hódító szándékok kapcsán, sõt az ott már akkor jelentkezõ monetáris diktatúra nyomására kénytelenek voltak más népek életterét, vagyonát megszerezni. A magyar királyok a koronázási esküjükben arra tettek fogadalmat, hogy megtartják az õsi törvényeket és megtartják az országot, a francia, angol, spanyol uralkodók viszont az ország területének és vagyonának a gyarapítására esküdött, amelyet egyébként szinte saját vagyonaként kezelhetett, tehát nem létezett számukra valódi korlát.

Mi is az alkotmány?

Egyrészt a közjogi berendezkedés legfontosabb elvrendszere az alkotmány.

A mindenkori állam alapértékeinek rendje és kultúrája, amelybõl minden más jog keletkezése vagy megszûnése származtatható. Másrészt nem szigorúan csak a jog, hanem az életmód és kultúra is, hiszen az alkotmány az emberek mindennapi, hétköznapi életének a kerete, erkölcsi zsinórmértéke.

A jog oldalán a legmagasabb rendû közjogi elvek és szabályok, amelyek az állami jogalkotás folyamatára és szervezetére vonatkoznak, de a legfontosabb közigazgatási szervek, alapintézmények szervezetét, mûködését meghatározzák. Minden alkotmányos élet alapja a közös megegyezés. Ahol, ha nincs is leírva valami, de a szokásjog szerint élnek és mások életét is csak segítõ módon befolyásolják, mert a közjót senki rovására nem akarják, mert a bevált jogokat évszázadok csiszolták olyanra, hogy azt mindenki elfogadta, mert a jogok és kötelezettségek illettek és terheltek mindenkit, társadalmi szerepe szerint.

Ezt a tisztességes és szentkoronás gondolkodást verte szét a nyugat által elterjesztett soviniszta vírus és fejelte meg a bolsevizmus rémtetteivel kísért hazugságállam ál-demokratikus és ál-szocialista tobzódásával.

A fennen hirdetett humanizmussal és önrendelkezési joggal szemben alkalmazott, szégyenletesen igazságtalan és hazugságokra alapított trianoni békediktátum tudta csak a Szent Korona országainak népeit egymás ellen fordítani, s hagyományos együttélését és szolidaritását megtörni. A Szent Korona alkotmányossága olyan kötõerõ volt a Kárpát-medence népei között, hogy semmiféle népszavazást nem mertek megkockáztatni az elcsatolt területeken – Ausztria kivételével –, mert biztosak voltak õk is abban, hogy a nemzetiségek nagyobb része is a Szent Koronát, a bevált és élhetõ jogrendet fogja választani. Mi – akik a megcsonkított hazában élünk –, vajon miért nem látjuk ezt olyan világosan, mint ellenfeleink?

Vajon miért nem ragaszkodunk foggal és körömmel a Szent Korona bevált és élhetõ jogrendjéhez?

Hogyan lehet az, hogy a magyarság már a 851-es Vérszerzõdésben rögzítette és ma, ezt a szent esküvést - amely megtartott bennünket -, s amely a fejlõdés során a legalkalmasabb jogrendet alakította ki számunkra, elfeledni rendeli a politika?

Melyek is voltak a vérszerzõdés legfontosabb tételei?

1. A közösség választással bíz meg egy uralkodásra alkalmas személyt, hogy feje legyen a nemzetnek, s egyúttal dönt a közösen szerzett javak igazságos megosztásának rendjérõl is.

2. Bár a közösségé minden hatalom, de a közösséget szolgáló állam megszervezése érdekében, átadja a közhatalmi jogok egy meghatározott részét – a tanács ellenõrzése mellett – a nemzet fejének.

3. A kor szintjén megfelelõ joghátrányt helyez kilátásba – tehát szankcionál –, ha a megkötött szerzõdést bárki és bármikor megszegné.

4. Az Aranybullából ismert ellenállási jog már ekkor világos szokásjogi elem lehetett, hiszen a közösség tagjai büntetlenül szembeszállhatnak a Fõvel, ha az megszegi esküjét, s nem tartja be a szkíta szokású vérrel pecsételt szerzõdést.

5. A szerzõdés fogadalommal, tehát õsi szokás szerinti esküvel szentesítõdik.

Mirõl is szól a vérszerzõdés?

a./ Az alkalmas személyek közül demokratikusan kiválasztott vezetõ szükségességérõl,

b./ a folytonossággal megszüntethetõ hatalmi vetélkedésrõl,

c./ a szuverenitás egy részének –kontrollálható - átadásáról,

d./az igazságos elosztásról, mint a jogok és kötelezettségek egyensúlyának pontos meghatározásáról,

e./a nép, illetve nemzet és a hatalom viszonyáról,

f./ valamint a szankciókról, ha megszegik a szerzõdést!

Szerves jogfejlõdésünk során éppen ezen állameszmének a tökéletessé fejlõdését láthatjuk a Szent Korona szerepét kiemelõ Alkotmányunkban.

A valódi magyar alkotmányt 1944. március. 19. óta, a német, majd a szovjet megszállás következtében használaton kívül helyezték. Nem is tehettek mást, mert az alkalmatlan volt a hatalom koncentráció kialakítására, a magánvagyonok és a közvagyon elrablására, a jogok és kötelezettségek egyensúlyának megbontására. Ha 1989.-ben a magyar közjogászok és politikusok teljesítik a kötelezettségüket és a jogfolytonosság helyreállításával, visszatérnek a történelmi alkotmányunkhoz, akkor ma – éppen úgy, mint 1940-ben – egy erõs állam és erõs gazdaság mûködne a Kárpát-medencében, s az elcsatolt területek román, szerb, szlovák lakói is visszavágynák a Szent Korona országát, s nem kellene a magyarellenességgel küzdenünk. A magyar alkotmányosság megakadályozta volna az ország közvagyonának eltüntetését, és a lakosság kifosztását. A magyar alkotmányosságot azért nem adták nekünk vissza, mert érezték, hogy a globalista daráló kése kicsorbult volna, s a mindent eluraló profitszellem darálóját, még képes is lett volna megállítani. Ma sajnos már azt láthatjuk, hogy a 800 esztendeig velünk együtt élõ horvát nemzet is feladja a szuverenitását, s önként ugrik bele a darálóba.

A világ „önként” veti alá magát a globalista õrületnek, amely egy erkölcsi és gazdasági katasztrófa szélére sodorta az emberiséget, miközben az európai centrum országok kényelmesen „gyarmatosították” a periféria országait. (Lásd: Görögország, Portugália, Spanyolország, Írország, Olaszország, stb)

A pénzközpontú gondolkodás és a mértéktelen profitvágy uralja azt a kimondottan életellenes törekvést, amely nemcsak a társadalmakat, hanem a természetet is kifosztja a lehetõ legaljasabb trükkökkel, s a föld eltartó képességét olymértékben rombolja, hogy valóban szükségessé váljon a „Lugánói Tanulmányban” elõre jelzett létszám csökkentése az emberiségnek.

Történelmi alkotmányunk védelmet adott volna a nemzeteknek is, de a természetet is képes lett volna és képes is lesz megvédeni! A föld ugyanis nem tõke és nem szaporítható, hanem a nemzeti közösségek létalapjául rendelt megújuló erõforrás, a teremtõ adománya. Ezért nem értjük az egykori fõtárgyaló Martonyi János hozzáállását, hiszen ha akkor nem is értette a magyar birtoktan lényegét, de mára már fel kellene nyitnia a szemét a látásra. Nem régiben jártak Izraelben, ahol egyértelmûen az Isten adományának tekintik a földet, s nem is szerezhet rajta tulajdonjogot senki – hiszen ha nincs is Szent Koronájuk – de az állam a tulajdonos és a birtoklás joga is csak, izraeli állampolgárt illet meg.

- Lehetséges, hogy Õk, – minden arabgyûlöletük ellenére –, a saját polgáraik érdekét is képviselik, amíg a hazai terepen mûködõ politikusaink jól megvannak az idegen érdekek képviseletével?

- Lehetséges, hogy nem veszi észre a lakosság a történelmi alkotmányosságunk, valódi demokráciájának ordító hiányát?

- Lehetséges lenne, hogy az évezredes kitaposott és bevált út helyett, most egy politikai garnitúra adjon nekünk egy új (?) „alkotmányt", amelynek hatásait nem láthatjuk elõre?

- Van-e értelme elhagyni a járt utat a járatlanért ma, amikor végre belátta a politika, hogy változtatni kell a jelen ál-alkotmány hatalmi szabályzat jellegén?

- A demokrácia tényleg ad lehetõséget arra, hogy egy napi politikai érdektõl vezérelt törvényhozó hatalom megalkossa a saját szabályrendszerét?

- Nem lenne egyszerûbb felvállalni a történelmet, s õseink közjogi érzékét?

Erre a hat kérdésre kerestem a választ ebben az írásban.

Remélem, önök megtalálják a helyes választokat!

Szeged, 2010-06-09 Dr. Bene Gábor S.