Nyílt levél Ficónak!

Kérlek minden magyart, hogy olvassa el Malárik Attila szlovák származású magyar állampolgár, nyílt levélét, amelyet Robert Ficóhoz, a Szlovák Köztársaság miniszterelnökéhez címzett, s amelyhez nem is kellene hozzátenni semmit....

Legfeljebb annyit, hogy a Kápát-medencei békességet utoljára a Szent Korona tudta megteremteni. Nem kellene tehát hazudozni a Nagy-Morva Birodalomról, nem kellene letagadni a Tiso féle valóban fasiszta diktatúra szörnyûségeit, a benesi dekrétumokat és más nyílt magyar ellenes intézkedésekhez ragaszkodni, hanem szembe kellene nézni a múlttal.

Az idõnként fellángoló soviniszta nacionalizmust el kellene felejtenie a szlovák politikának is, mert itt az idõ felsorakozni a Szent Korona védõernyõje alá....

Hiszen a jelen Európai Unio "uralmára" is elfogja majd mondani egyszer egy tisztességes szlovák azt, amit Hlinka páter mondott 1925-ben: "Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert az ezer esztendõs magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh uralom hat éve alatt!" BG.

Az alábbiakban tehát Malárik Attilla nyílt levelet olvashatják...

Robert!

Szlovák származású magyarországi magyar állampolgárként írom Neked levelem.

Igen, tót atyafiként. Õseimet valamikor, talán az 1700-as években

telepítették a Felvidékrõl a Pilis oldalába. Tömegesen költöztették

ide õket éppúgy, mint Békésbe vagy a Nyírségbe, hiszen szükség volt a

munkájukra. Földmûves, favágó, mészégetõ, szorgos, katolikus emberek

voltak. A betelepített területek közül talán a mai napig a

legszínesebb a Pilis lakossága. Olyan, mint egy kicsinyített

Kárpát-medence. Szinte faluról falura más nemzetiség lakja. Tótok,

svábok, rácok, a városokban inkább magyarok, de egymással jószomszédi

békességben. Emlékszem, gyerekkoromban, ha valaki tótként a szomszéd

faluból hozott magának menyecskét, nem szólták meg érte, hogy sváb

vagy magyar lánnyal esett szerelembe, de azért jólesõen vette

Piliscsév népe tudomásul, ha a tót zsák a saját foltját találta meg.

Úgy nevelkedtem, hogy nekem természetes volt a családban a tót beszéd.

Nagymamám tótul pletykálkodott, beszedált a barátnõivel, de éppoly

természetesen szóltak az idegenhez magyarul, mint a gyermekeikhez

tótul. Nem volt ebben semmi erõltetett, semmi mesterkélt. Nem a nyelv

számított, hanem az ember. Nem is lehetett ez másképp A lakosságcserék

után is sok családnak maradt rokonsága a Felvidéken, így oktondi dolog

lett volna sovinisztának lenni. Az én családomnak is maradtak magyar

ajkú rokonai Bátorkeszin (ha meg akarod keresni a térképeden: Bátorové

Kosihy), mi itt maradtunk tótnak Piliscséven. Malárikok, Mladeneczek,

Hudákok, Hubacsekek, Hugyeczek, Zsibritovszkik és a többiek. Nem

fogott rajtunk a nemzetállami politikai akarat, maradtunk a

szülõföldünkön. Miért is ne maradtunk volna? A családunk soha nem

érezte ennek a hátrányát. Szeretünk itt lakni, a család emlékezete óta

ez a hazánk. Én magam a szülõfalum általános iskolájában szlovákul

tanulhattam, és lehetõségem volt a budapesti Szlovák Tanítási Nyelvû

Általános Iskola és Gimnázium tanulójává válni. Járhattam volna

Pozsonyban egyetemre, mint osztálytársam, de kamaszkori romantikus

elképzelések miatt inkább a hajózást választottam. A polgármesteri

hivatalban - akkoriban még tanácsnak hívtuk - helybeliek dolgoztak,

aki akarta, így tótul is intézhette a dolgait. Amióta az eszemet

tudom, kétnyelvû táblákat láttam minden középületen, és a miséken

szlovák zsoltároskönyvbõl énekelte a falu hagyománytisztelõ népe a

szent énekeket. Igen, otthon a szülõfalumban, a mi templomunkban az

oltár mellett a mai napig megférnek egymás mellett a magyar és a

szlovák színek.

Ki merem jelenteni: Magyarországon a származásom miatt sohasem ért

semmiféle hátrány. Ha megkülönböztettek, azt mindig elõnyömre tették.

Soha nem kellett szégyellnem azt, hogy tót vagyok. Eddig. És éppen

ezért írom ezt a levelet Neked.

Az elmúlt nyolc évben Magyarországnak olyan kormánya volt, amellyel

Nektek, szlovák nacionalistáknak több közös dolgotok is volt. Közös

volt Bennetek az, hogy a néhai pártállamok internacionalista, bolsevik

ideológiáján nõttetek fel. A gondolkodásotokat ma is ez határozza meg.

Közös az ellenségképetek is. Te és szlovák nacionalistáid a

magyarokkal rémisztgetitek most a szlovák választókat, a most

megbukott posztbolsevik kormányunk is tõlük, tõlünk féltette a saját

korrupt demokráciáját. Most a kettõs állampolgárságról szóló magyar

törvénnyel kapcsolatosan a magyarországi szocialistákhoz kísértetiesen

hasonló módon fasizmusról vizionálsz. Te, aki foggal-körömmel

ragaszkodsz a benesi dekrétumok életben tartásához! Kormányfõ létedre

nem szégyelled magad? Ezzel a goebbelsi propagandafogással igyekszel

Európában szavazatokat szerezni? Nem kételkedem, sokan fognak Rád

szavazni, de remélem, nem elegen. Persze mindenkinek jobb volna, ha

lenne a kormányzásodnak eredménye, és nem a magyar kártyával játszva

kellene 19-re még lapot húznod a kampányban. Emlékszem, Nádszegen

(Trstice) megboldogult Pali barátom mesélte: - Amikor a szlovákok

közül lejön bárki a "hegyrõl" ide a Csallóközbe, mindig elcsodálkozik

azon, hogy ezek a magyarok nem olyanok, mint amilyennek a televízióban

mutogatják õket. Nem gyûlölködnek, nem utálják a szlovákot, hanem

barátságos, vendégszeretõ emberek. Még jogaikban a saját

szülõföldjükön megnyomorítva is képesek a szlovák embert is szeretni,

barátsággal fogadni az utazót, a vendéget teli kézzel továbbengedni.

Mert bizony soha nem volt az egyszerû emberek között olyan ellentét,

mint amilyet Ti szítotok. Tetszik, nem tetszik, de közös a két nép

történelmébõl majd´ ezer év. Ami történelmi érték ma Szlovákiában

található, az a Magyar Királyságban a Felvidéken együtt élõ két nép

közös alkotása. A két nép jóban-rosszban együtt tudott élni, amíg a

szlovák nacionalizmust a békés együttélés ellen nem fordítottátok.

Önös politikai érdekbõl.

De ezen a ponton ajánlom a figyelmedbe a Nap és a Szél történetét.

Arról vitatkoztak, hogy melyikük az erõsebb. Melyikük tudja a

juhászról elõbb levenni a subáját. A Szél tépte, cibálta a juhász

subáját, de minél jobban tépte, a juhász annál jobban magára húzta. A

Nap ekkor kisütött, melengette a juhászt, aki magától vette azt le.

Ugye tudod, mire gondolok? A magyarországi szlovákság nyelvtudásában,

létszámában, identitásában jelentõsen sorvad, különösebb asszimilációs

kényszer nélkül is. Tudod, itt szeretnek minket. De nemcsak minket,

hanem a svábokat, rácokat, ruszinokat, örményeket is. És mert itt

szeretnek minket, jelentõségét veszíti az, hogy honnan származunk.

Nincs értelme a szlovákságunkat fitogtatni. Csak az ember méretik meg.

A gyermekeink már nem szlovákul tanulnak, hanem angolul és németül.

Miért is tennének mást? Kire legyenek büszkék? Rád? Arra, aki szlovák

nemzetállamot vizionál, és ezt hazugságokkal, embertelen kollektív

jogfosztásokkal akarja elérni? Ideje lenne tudomásul venned - még ha

frusztrál is ez a dolog, - hogy Szlovákia létrehozásakor színmagyar

területek kerültek az új közigazgatás hatálya alá. Tovább

nyújtózkodtak elõdeid Trianonban, mint ameddig a szlovák takaró ért.

Így vált az ott élõ magyar lakosság saját akarata ellenére Szlovákia

államalkotó nemzetévé is.

Robert! Te vagy az elsõ számú szlovák közszereplõ. Rád, a

magyargyûlöletbõl élõ szlovákra nem lehetnek büszkék a gyerekeim. És

én sem.

Ennek ellenére érdeklõdve figyelem, mit csinálsz, és mit mondasz, mert

Te vagy Szlovákia kormányfõje.

Robert!

Idegesnek tûnsz mostanában, és idegességedben hibázol. Ha valaki

megkapja a magyar állampolgárságot, akkor Te elveszed tõle a

szlovákot? Mit gondolsz, mit szólnak majd az Európai Unió urai? Meg

kell majd magyaráznod, hogy fordulhat elõ az, hogy a magyar határ

mellett tucatjával vannak olyan települések, ahol nemcsak szlovák

ember nem lakik, hanem szlovák állampolgár sem. Akkor az mitõl lesz

jogosan Szlovákia? Nem tûnik ez a vagdalkozás bölcs döntésnek. Épp

ezzel bizonyítod be a trianoni döntés tarthatatlanságát. És ha ez

sikerül, na akkor aztán tényleg ideges lehetsz majd, mert a saját

nacionalistáid fognak elzavarni. Talán akkor majd belátjátok, Ti,

határokon túli szlovák testvérek is, hogy a szeretet erõsebb a

gyûlöletnél.

Robert! Bizony, többre mennél szlovákként, ha szeretnéd a magyart!

Üdvözlettel:

Malárik Attila, szlovák származású magyarországi magyar állampolgár

/Felvidék Ma/