A politikai haszonlesést leleplezõ szösszenetek.


A politikai haszonlesést leleplezõ szösszenetek.



1./ Hack Péter kifogásolja, hogy a Fidesz törvénytervezetében technikai elírás történt. Szerinte a „nemzetiszocialista és kommunista bûnök tagadása” szóösszetételben hibás az „és” kifejezés, s helyette a „vagy” szót kellene használni! Szerintem viszont nem ott van a tévedés, mert a nemzetiszocialistaként és a nemzetellenes szocialistaként ( ez tévesen: kommunista) valóban elkövetett bûnök és azok tagadása is, egyaránt veszélyes a társadalomra. A tévedés ott van, hogy a nemzetellenes szocialisták alatt sokan csak a szocikat értik, pedig az SZDSZ még inkább odatartozik.



2./ Valamelyik fõokos nyilatkozott a rádióban, hogy a Fidesz kormányzás alatt – a Jobbik nyomására – újra kezdõdik a kultúrharc. Szerintem viszont soha meg sem szûnt, hiszen a televíziókban folyamatosan ugyanazokat a gyûlölködõ pofákat látni, akik a „létezõ szocializmus” évei alatt is osztották számunkra az észt, csak akkoriban moszkvai ízesítéssel. Ma viszont ezt a szellemi háborút piacnak álcázzák és a pénzoligarchia érdekében, kicsit rejtõzködve moderálják a szavaikat.



3./ A statisztikai kimutatások szerint a bûncselekmények száma csökken.


Szerintem a statisztikusok is olvasták Winston Churchill gondolatait e témában.


Tehát a kérdés csak az: vajon ki és kinek számára hamisította ezt a statisztikát?



4./ Az LMP – valódi neve: Lehet Magyarországból Palesztina? – azon aggódik, hogy a „három csapás” módosításai miatt úgy járunk, mint Kalifornia: Olyan túlzsúfolttá válnak majd a börtöneink, hogy többet kell költeni rájuk, mint az oktatásra. Szerintem ezek tudnak valamit!


A. / Ott eddig kevés börtön volt, a bûnelkövetések magas számához viszonyítva.


B./ Kaliforniában nem a szövetségi költségvetés, hanem a háztulajdonosok és alkalmazottak közvetlen iskolaadói biztosítják az oktatás fedezetét. Hogy is van ez?



5./ Trianon kényes téma a francia diplomáciának, s ezért konferenciát rendeznek róla Budapesten úgy, hogy francia, szlovák, román, olasz, szerb és magyar történészeket hívnak meg vitára. Szerintem megspórolhatnának vele egy csomó kiadást, ha elolvasnák gróf Apponyi Albert 1920-ban a „béketárgyalásra” megírt és francia nyelven is elmondott beszédét. Bár akkor sem figyeltek az érvekre!



6./ Jeszenszky Géza – egykori külügyminiszter – elmondta egy televíziós interjúban, hogy már a kezdetek kezdetén felajánlotta az Egyesült Államok külügyminisztériuma a segítséget az „új világrendhez” való kapcsolódáshoz.


Szerintem a régi magyar (alkotmányos) világrendhez kellett volna csatlakozni, mert a „járt utat a járatlanért el ne hagyd” közmondása ismét bebizonyosodott!



Szeged, 2010-05-31 Dr. Bene Gábor S.