BG: A gazdasági métely és a körbetartozás!

A gazdasági métely és a körbetartozás!

A sajátos magyar probléma az, hogy az élet minden területén anomáliák sorakoznak, s az emberek megpróbálják mindezt „békaperspektívából” látva megoldani. Az igyekezet nagyon tiszteletre méltó és becsületes, de sajnos nem elegendõ, mert ebbõl a látószögbõl nem vehetõ észre az igazi probléma.

Akkor járunk hát el helyesen, ha megvizsgáljuk a magyar társadalom alapbetegségét, az erkölcsi és alkotmányos (jogi) krízist, amely csak gyökerekig leásva oldható meg.

(Ez egyúttal azt is jelenti, hogy nem kerülhetõ meg annak a kimondása, hogy jelenleg a Rákosi-kádár diktatúra jogi folytonosságában élünk, s ezt csak akkor változtathatjuk meg, ha visszatérünk a történelmi magyar államok közjogi gondolkodásához, alkotmányosan!)

Állításom szerint tehát minden bajunk forrása e két okra - az erkölcsi és az alkotmányos válságra - vezethetõ vissza, s ha ennek a megoldására lesz politikai akarat a parlamentben, akkor egy szerencsés és emelkedõ nemzetté fogunk válni!

Jelen írás két részbõl áll. Az elsõ az a levél, amelyet a körbetartozás alapvetõ okairól írtam, s amelyben a gyökerekig próbáltam hatolni. A második, amelyet ide másoltam a Von-Ker Bau honlapjáról.Ebben precízen, de békaperspektívából látható a magyar építõipar minden gondja.

I. rész

Való igaz az, hogy a jelenlegi katasztrofális gazdasági helyzetben is a foglalkoztatás 72 százalékát biztosítják, kis hazai cégek. Ám ha az Õ hétköznapi problémáit próbáljuk úgy megoldani, hogy annak nincsenek meg a jogi és erkölcsi alapjai, akkor bizony melléfogunk! Tehát az elsõ lépés az alkotmányos magyar állam visszaállítása, s ebbõl következik minden más!

Álláspontom szerint ugyanis a körbetartozás legfõbb oka a nemzetközi és hazai szinteken egyaránt mesterségesen teremtett "pénzszûke", amelynek eddig a jogalkotás adott teret. (a banki törvény ugyanis csak feles!)

Ezért kell egy új sarkalatos vagy alaptörvényt létrehozni, amely szabályozza a jogalkotás kereteit és korlátozza az alsóház mozgásterét, mert a „focisták sem határozhatják meg a pályán a szabályokat, s a bírót végképpen nem õk választják meg”! Az alkotmányozás néven közismerté vált tevékenységet tehát, nem a törvényhozás végzi, hanem egy erre létrehozott, s a hatalomtól független testület, de õk is társadalmi konszenzussal és hagyományos közjogi gondolkodással felvértezett civilek bevonásával, azonban õk is csak a történelmi alkotmányunk jól bevált jogelveire építve dolgozhatnak! (hiszen ami bevált, azt nem kell módosítani!)

Bár az erkölcsi és a jogi háttérrel van alapvetõ baj, de fel kell ismernünk, hogy a pénzmultiplikátor jellegû rendszer sajátossága az, amit ma gazdasági válságnak titulál pénzmanipulációs új világrend és annak média rendszere!

Az ún. "nagy gazdasági világválság" egyik begyorsítója is a lánctartozás volt.

A kevésbé köztudott pénzügyi szisztéma ugyanis, a következõkön alapszik:

1./ A bankrendszer bármikor képes hitelpénzt elõállítani tetszõleges mennyiségben.

2./ Ez a pénzmennyiség szolgálja a normális gazdasági folyamatok fenntartását.

(nem okozhat addig inflációt, amíg valós értékek állnak a hitel fedezete mögött)

3./ Ha viszont nem a termelés - tehát a normál gazdasági folyamat - biztosítására, hanem spekulációs célokra állítanak elõ hitelpénzt nagymennyiségben úgy, hogy nincs mögötte valós értékû és mobilizálható értékmennyiség, akkor beállhat a krach. (ez a pénzügyi összeomlás)

4./ valójában az egykori "túltermelési válságnak" is ez volt az oka, hiszen csak azért nem tudták a vásárlók megvenni az árúkat, mert nem volt pénzük.

Tehát nem túltermelés történt, hanem mesterséges "pénzszûke", amely hatalmas profitot hozott a pénzpiac óriásainak és csõdbe juttatott több ezer kisbankot. (ez volt a nagyhal és kishal este a 30-as évek Amerikájában.)

5./ valójában a közpénzrendszer ezt meg tudná akadályozni, hiszen ha csak az állam által kibocsátható a pénz, akkor ez esetben valós közmunkaprogramra felpántlikázott pénz kibocsátásával a "pénzszûke" megoldódna úgy, mint a New Deal idején, vagy

Ahogyan Németország intézte1934-tõl.(mindkettõ gazdasági csodaként mûködött!)

Ám Amerikában a FED egyértelmûen magánbank, s így a válságból neki extra haszon keletkezett, mint ahogy most is történik Amerikában!

6./ Sajnos azonban a közpénzrendszer - szinte láthatatlanul - átalakult hazánkban is magánpénzrendszerré, s a Stuttgarti Központi Bank utasításait hajtja végre a MNB.

(ilyenkor persze a monetáris politikáról fecsegnek, de közben a gazdaságot manipulálják!)

Ha a politikai akarat meglenne ennek a rendbetételére, akkor s monetáris politikát és a hitelpénz kiadásának jogát az állam visszavenné. Ez technikailag három lépésbõl állna:

A./. A MNB irányítását az OGY. pénzügyi bizottságának, vagy az ÁSZ-nak a felügyeletére bíznák, s azok folyamatosan ellenõriznék, hogy miként ténykedik a jegybank, s rászorítanák a nemzeti érdek elsõdleges képviseletére! (A képzõdõ profit a költségvetésbe folyna be, s a veszteségek kapcsán felelõsségre vonnák a felelõsöket, hiszen ma ez nem így mûködik!)

B./ A magánbankok 5%-os tartalékrátáját felemelnék 95-100 %-ra, s így nem állíthatnának elõ fedezetlen hitelpénzt többé! (Ez egyúttal az államháztartást erõteljesen fel is javítaná!)

C./ a Magyar Fejlesztési Bankot alaposan feltõkésítenék és komoly mennyiségû közpénzt pumpálnának a gazdaságba, hogy az olcsó hitelekkel - amelyekkel a lánctartozásokat is szabályozottan rendezni lehetne –, s így feloldják ezt a mesterséges a gazdasági blokkolást. (persze kötelezõ jogszabályi keretek is kellenek, mert szabályozás nélkül nem megy simán!)

A hazai kis és középvállalkozások megmentését azonban nem lehet megoldani kizárólag pénzügyi eszközökkel, hiszen a mûködés, foglalkoztatás elõfeltétele, hogy legyen olyan biztonságos megrendelésük, melybõl a költség biztonságos kitermelésének a lehetõségét megadja. Ez pedig a mai helyzetben csak egy jól átgondolt és az önkormányzatok számára kötelezõvé tett – de a források biztosítása mellett –, szankcionált közmunka program rendszere lehet csak. A fent említett ’jogszabályi keretek’ alatt elsõsorban azt értem, hogy a jogok és kötelezettségek egyensúlyát helyreállítva, vessen véget a magyar törvényhozás a pénzmanipulációs és a nyerészkedõ vállalkozások mûködésének, s csak tisztességes és valós árakon lehessen munkát vállalni, s az elvégzett munkát szabályzott idõkereten belül kelljen a vállalkozónak kifizetni. (az már részletkérdés, hogy reklamáció esetén milyen biztosítékot köt ki a törvény, de erre is óriási szükség van, a tisztességes munkamorál helyreállítása okán.

(remélem, nem voltam bonyolult!)

Honfiúi szeretettel: Bene Gábor S.

II. rész

A magyar vállalkozások világa olyan, mint egy évek óta zajló, maratoni akadályfutó verseny, ahol Sándor György klasszikus szavaival szólva; „egyenlõ pályák, egyenlõ esélyek… (Én biciklivel megyek!)” várják a nevezõket.

A rajtvonalnál felsorakozott, a feltételeket komolyan vevõ versenyzõk között ott helyezkednek a hazai „bennfentesek”, akik tudják, hogy rájuk egészen más elõírások vonatkoznak, mint a pártfogók nélküli többségre, a külföldi kivételezettek, akiknek külön, „ akadálymentesített és különleges szolgáltatásokat, kedvezményeket biztosító VIP útvonal” dukál, és futócipõt húznak azok is, akik surranó pályán, a versenyt felügyelõk szeme elõl rejtve, könnyített menetfelszerelésben teszik meg a távot.

A maratoni akadályfutást megszervezõ kóklereket, szerencsére néhány héten belül elcsapják, a kérdés csupán az, hogy az új vezetés hogyan szerez érvényt a szabályoknak, mit kezd az elgáncsolt, felrúgott, útszéli sárba lökött kisvállalkozókkal és mit azokkal, akik mindenen és mindenkin átgázolva törtetnek a céljaik felé?

12 + 1 érv az önhibájukon kívül csõdhelyzetbe került, foglalkoztató, értékteremtõ munkát végzõ hazai kis- és közepes vállalkozások konszolidálása mellett.

1. Társadalmi érdek a foglalkoztatottság fenntartása, növelése. Jellemzõen azok a vállalkozások kerültek nehéz helyzetbe, melyek az érdemi munkát elvégzik és foglalkoztatnak. Ha hagyjuk ezeket a cégeket megsemmisülni, elvész a lehetõség arra, hogy a legrövidebb idõn belül jelentõsen nõjön az országban a munkahelyek száma. Itt a képesség, a szaktudás, az eszközök még jelen vannak, egy bekövetkezõ csõd azonban esélytelenné teszi a túlélést. Az elmúlt évek során nagy számban hagyták el az országot azok a vállalkozók, akik jó szaktudással és kellõ önbizalommal rendelkeztek. A visszajelzések alapján szinte kivétel nélkül boldogulnak az új környezetben is, ami szintén azt jelzi, hogy aki itthon életképtelennek, gyenge képességûnek lett nyilvánítva, az a magyar vállalkozó máshol könnyen megállja a helyét. Jelenleg is folyamatos az elvándorlás, így megrendelés esetén sokszor problémát okoz a megfelelõ szaktudással és tapasztalattal rendelkezõ szakember megtalálása. Szerencsére sokan egyáltalán nem szeretnék a hazájukat elhagyni, hiszen ide köti õket minden és jogos elvárásuk lenne, hogy kiszámítható körülmények között dolgozhassanak. Tekintettel arra, hogy a jelenleg külföldön dolgozó vállalkozók nem fognak egyik napról a másikra hazatérni, így a gazdaság beindításához szükség lesz mindenkire, aki képes és akar dolgozni, függetlenül attól, hogy az elmúlt évek gazdasági ámokfutása milyen mértékben tette tönkre a vállalkozását. Ahhoz, azonban, hogy a most már nagyon rossz állapotban lévõ cégek újra csatasorba tudjanak állni, létszámot tudjanak bõvíteni, levegõhöz kell õket juttatni és az elszenvedett veszteségeik miatt munkára kész állapotba kell õket segíteni.
2. A legrugalmasabban a kis- és közepes vállalkozások tudják bõvíteni alkalmazottaik számát, amennyiben perspektívát látnak maguk elõtt. A jelenlegi katasztrofális gazdasági helyzetben is a foglalkoztatás 72%-át teljesítik: kis hazai cégek
3. Egy nemzetközi vállalkozás letelepedésénél a munkahelyteremtést 18-20 millió forinttal támogatja az állam, munkahelyenként. Ezek javarészt nem minõségi, jellemzõen összeszerelõ jellegû munkahelyek. Egy kisvállalkozás ennél nagyságrenddel kisebb összegbõl is innovatívabb, emberközpontúbb állásokat tudna létrehozni normális gazdasági mûködés esetén hosszú távra, míg a nemzetközi cégek egyik napról a másikra odébb állhatnak.
4. Nemzetközi tapasztalatok bizonyítják, hogy a sok kisvállalkozásra alapozott termelés lényegesen kiegyensúlyozottabb körülményeket biztosít, mintha néhány nagyobb óriás cégre építjük a gazdaság mûködését. Ezért a már tapasztalattal rendelkezõ, de most rossz helyzetben lévõket meg kell menteni, hogy ne kelljen mindent újra teremteni és ne vesszen el a megszerzett tudás. Követendõ példa Lengyelország, ahol a hazai kisvállalkozások segítségével a gazdaság megrázkódtatás nélkül, folyamatos növekedést produkálva jut túl a gazdasági válságon.
5. A hazai kisvállalkozásokra alapozott gazdaság sokkal kevésbé van kitéve a külgazdasági folyamatoknak, képes önellátásra, az elõállított termékeket helyben értékesítik, helyben keletkeztet forrásokat. Gyarapodásuk a közvagyont szolgálja.
6. A belsõ piac kiépítése a helyi gazdasági partnerkapcsolatok alakulására pozitív hatással bír, jótékonyan hat az emberek biztonságérzetére, hangulatára, erõsíti a társadalmi összetartozást.
7. A torz hazai viszonyok közepette életképtelenné tett vállalkozások vezetõi sok esetben külföldön keresnek boldogulást. Szinte minden esetben elmondható, hogy aki itthon a lehetetlen vállalkozói körülmények között vergõdött, az Németországban, Ausztriában, vagy Új Zélandon szinte szárnyakat kapott és rövid idõn belül önerejébõl talpra állt, gyarapodni kezdett. A magyar vállalkozó szinte az egész világon megtalálja a szerencséjét, tehát tehetséges, kreatív, szívós és rátermett. Nem érdemelné meg, hogy a saját hazájában értékeljék e tulajdonságait és engedjék az ország javára is dolgozni?
8. Társadalmi fejlõdésünk miatt jelenleg még kevés tradicionális családi vállalkozás mûködik hazánkban. Nem szabad engedni, hogy tömegesen szûnjenek meg olyan kis cégek, ahol már a gyerekek is belenõttek a feladatokba és néhány éven belül a második generáció vehetné át a stafétabotot. A generációkon keresztül öröklõdõ szakmai tudás, vállalkozói vagyon biztonságosabbá teszi a szolgáltatást és stabil egzisztenciát jelent a vállalkozó családoknak. E vállalkozások megmentésének sokkal nagyobb a társadalmi hozadéka annál, hogy meggondolás tárgyává se tegyük konszolidálásukat!
9. Tapasztalatunk szerint a kis- és közepes vállalkozások vezetõi - mivel közvetlen, napi kapcsolatban vannak alkalmazottaikkal - érzékenyek munkavállalóik szociális gondjaira és lehetõség szerint segítséget is nyújtanak, amennyiben módjuk van rá. Sokukra jellemzõ a karitatív gondolkozás, így, ha a vállalkozás helyzete stabil, szívesen adományoznak jótékony célokra, vagy támogatják a helyi egészségügyi, oktatási, vagy kulturális intézmények mûködését. A kis- és közepes vállalkozások megerõsödése össztársadalmi érdek, hiszen javítják a foglalkoztatás minõségi és mennyiségi mutatóit és közösségi szerepvállalásukkal erõsítik a helyi közösségek összetartozását.
10. Az értékteremtõ, becsületes magyar mikró-, kis- és közepes vállalkozások elszenvedett veszteségeik miatti erkölcsi és anyagi rehabilitációja alapvetõen szükséges ahhoz, hogy az új kormány – ígéretéhez híven – vállalkozóbarát környezetet tudjon kialakítani. Ez a legelsõ lépés, hiszen egzisztenciálisan, lelkileg padlóra került, de eddigi teljesítményük alapján többre képes vállalkozók nem tudnak csodát tenni. A felhalmozott tudást, tapasztalatot megbocsájthatatlan vétek lenne veszni, hagyni.
11. A kis- és közepes vállalkozások tömeges ellehetetlenülése, csõdhelyzete, ami veszélyezteti az ország gazdasági állapotát, nem a csillagok szerencsétlen együttállásának, esetleg valamilyen sorscsapásnak a következménye, de olyan folyamat, melynek létrejöttében felelõsség terheli mindazokat a politikai és gazdasági szereplõket, akik mulasztással, vagy tevõlegesen részt vállaltak a magyar kis- és középvállalkozások tönkretételében. Ezért rehabilitációjuk, konszolidálásuk megkerülhetetlen egy olyan politikai erõ számára, mely az ország mûködését erkölcsi és morális alapokra kívánja helyezni.
12. A magyar kis és középvállalkozások tömeges ellehetetlenítésével a magyar gazdaság megtartó, kreatív, önálló boldogulásra kész ereje szûnhet meg, szociális válságba sodorva azokat, akik munkavállalói tömegek foglalkoztatására lennének alkalmasak. A szociális helyzet romlása, a kilátástalanság kiszámíthatatlan társadalmi folyamatokat, káoszt indíthat el, melynek következményei beláthatatlanok lehetnek. A foglalkoztatás 70%-ért felelõs magyar kkv szektor víz fölött tartása nemcsak magyar, de európai uniós érdek is, hiszen motorja lehet a hazai gazdaság talpra állásának, ezáltal a társadalmi helyzet stabilizálásához is hozzájárulhat. Sok esetben a család több tagja is a vállalkozásban dolgozik, így a csõd földönfutóvá teheti azokat, akik egyébként saját magukon kívül 5-10 munkavállalónak nyújthatnának megélhetést. Segítségnyújtás híján, aki eddig adó- és járulékfizetõ volt, az egzisztenciális ellehetetlenülés miatt megjelenhet a szociálisan rászorulók között.
+1. Az önhibájukon kívül tönkrement értékteremtõ és foglalkoztató kisvállalkozások konszolidálásával kapcsolatban még érdekképviseleti vezetõk is azt a téves elképzelést hangoztatják, hogy ez a folyamat kizárólag az adófizetõk pénzén történõ anyagi forráshoz juttatást jelenti, ami az ország jelenlegi állapotában lehetetlen. Láttunk már erre példát a bankok konszolidációjánál és a saját bõrünkön tapasztalhatjuk, hogy mire mentünk vele. A hazai vállalkozások konszolidációját nem lehet megoldani kizárólag pénzügyi támogatással, hiszen a mûködés, foglalkoztatás elõfeltétele, hogy olyan megrendelés állománnyal rendelkezzenek, melybõl az összes költség biztonsággal kitermelhetõ és az elvégzett munkát belátható idõn belül kifizetik. Meggyõzõdésünk szerint az értékteremtõ, foglalkoztató, önhibájukon kívül rossz helyzetbe került cégek konszolidálása komplex folyamat kell legyen, melynek célja, hogy talpra állítsák azokat, amelyek eddigi mûködésük alapján képesek azonnal a foglalkoztatás növelésére és segíthetik a hazai gazdaság gyors magára találását. A konszolidáció semmiképpen nem lehet öncélú, szükségességét az a társadalmi igény alapozza meg, hogy értékes, hosszútávra tervezhetõ munkahelyek teremtõdjenek, ezáltal javuljon a munkavállalók egzisztenciális helyzete, csökkenjen a társadalmi feszültség. A vállalkozások részérõl ezt a jogos elvárást az állami szervezetek évek, évtizedek óta folytatott kritikán aluli, vállalkozóellenes, bûnözõi köröket bátorító gyakorlata alapozta meg, mellyel súlyos károkat okoztak nemcsak a kiszolgáltatott hazai vállalkozásoknak, de az egész magyar gazdaságnak és a társadalomnak is. A Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért tagjai által szorgalmazott konszolidáció semmiképpen sem ellentétes az európai uniós irányelvekkel, hiszen az Európai Unió Kisvállalkozási Törvényének egyik pontja kimondja, hogy azokat a vállalkozókat, akiknek tapasztalatlanság, vagy rajtuk kívül álló események miatt került csõdbe vállalkozásuk, megilleti a második esély. Kívánatos, hogy a kudarcból tanulva ne fordítsanak hátat az üzleti életnek, hiszen másodszorra biztosan körültekintõbben vezetnék a cégüket. E törvénypont, illetve az Európai Unió kisvállalkozások helyzetbe hozását elõtérbe helyezõ irányelvei miatt hatványozottan méltányosnak tartanánk, ha az önhibájukon kívül csõdbe jutott magyar kis- és közepes cégek vezetõi esélyt kapnának arra, hogy a teljes egzisztenciális ellehetetlenüléssel szemben, támogatást kapva, újra építsék vállalkozásukat.