Szlovákia nagykorúsága?

Bene GáborS.: Szlovákia nagykorúsága?

„Ha kialakulna itt egy valamilyen kisebbség, a Szlovák Nemzeti Párt gyorsan elbánna vele. Ha a Szlovák Köztársaság érdekei ellen dolgoznának, villám-gyorsan kiutasítanánk õket az országból.” Mondta Ján Slota a napokban.

Ezek a szavak világossá teszik minden épeszû ember számára, hogy Szlovákia kiskorú. Ilyen buta és történelmietlen mondatokat elmondani abban a városban - amely sokáig volt a Magyar KIrályság koronázó városa -, egyenesen szégyen. Ha bezzeg a Jobbik, vagy a Magyar Gárda valamelyik képviselõje mondana ilyet, akkor egész Európa visszhangozná – az egyébként is szajkózott – fasiszta veszélyt! De nem õk, hanem a Szlovák parlament egyik pártjának jelentõs személyisége nyilatkozta ezt.

Annak az országnak a politikusa, amely az 1910-ben, a még egymilliós létszámú õslakosságot – a magyar etnikumot, az elmúlt 90 évben megfelezte úgy, hogy a szlovák népesség ezen idõszak alatt megnégyszerezõdött!

Az õ politikájuk - az etnikai tisztogatástól, a megfélemlítésen és erõszakos asszimiláción keresztül -, már mindent kipróbált. De ilyen messzire, csak a Tiso-féle nemzetiszocialista korszak és a bolsevik típusú Benes - dekrétumok idõszakában merészkedett a szlovák politika.

Egy Európában már régen nem szokásos módszert vezettek be ismét:

“Az állampolgárnak kötelessége lesz a jövõben bejelenteni, ha egy új állampolgárságért folyamodik. E kötelesség elmulasztását 3319 euróval fogják büntetni.” Ez a vicces törvénymódosítás július 17-én lép majd életbe. Éppen ezen a napon, (ám 1992-ben) fogadta el a pozsonyi parlament a Szlovákia szuverenitásáról szóló nyilatkozatot, még a Csehszlovák állam fennállása idején. Ez a közel 18 esztendõ sem volt elég arra, hogy a szlovák politikai osztály felnõjön a feladatához és a nép, a szlovák állampolgárok érdekeit figyelembe véve mûködjön. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja nem véletlenül, demokrácia- és alkotmányellenesnek tartja az állampolgársági törvény ilyen módosítását és alkotmánybírósághoz, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságához fog fordulni.

(Megjegyzem, hogy ezek az intézmények is a háttérhatalom függvényei, ezért csak akkor várható tõlük pozitív döntés, ha egyéb céljaik is vannak a döntéssel, pl. más nációknak Magyarországra való települését szeretnék ezzel megsegíteni.)

A pozsonyi parlamentben a jó öreg Meèiar is „visszaemlékezett” arra, hogy a XX. századi világháborúkat mindig a magyarok robbantották ki.

(vicces ugye?)

Szegényen látszott, hogy komolyan gondolja amit mond, s fogalma sincs az igazságról. Arról, hogy 1914-ben egyedül Tisza István szavazott a háború ellen, a második világháborúban pedig Németország rohanta le Lengyelországot, sõt éppen a Tiso-féle Szlovákia engedte át a német csapatokat a lengyelek déli határszakaszára. Valami miatt arra sem emlékezett a komoly politikus, hogy Horthy Magyarországa viszont ellenállt Hitler ilyen irányú parancsának, amit persze a szlovák bábállam, azonnal és örömmel teljesített.

Vladimír Meèiar mindezt megtetézte még azzal is, hogy megjegyezte:

„a mostani magyar fasiszta-revizionista kormány, ezeket a hagyományokat követi.” (sic) Szavaiból sütött a félelem és a tudatlanság. (Erre szokták mondani, hogy: izomagyú szegény!)

Az a félelem, amely a szlovák politikai osztály egészébõl árad a magyar Országgyûlés döntése kapcsán, az nemcsak a választási kampány eredménye, és fõleg nem a “kettõs állampolgárság” várható hatásának reális felmérésébõl származik, hanem egy szándékosan felszított és túlvezérelt: nemzeti nacionalizmus eredménye.

A józanul gondolkodó szlovákok – ha nem is tudják pontosan, de – érzik ennek a politikai és érzelmi hisztériának a negatívumait, hiszen - ha tetszik ez a “nagymova” vezéreiknek, ha nem: együtt élt a két nép a Szent Korona joghatósága alatt problémamentesen, jó néhány évszázadig.

Persze elismerem, hogy létezik magyargyûlölet Szlovákiában.

Ám ennek csak egy oka lehet, mégpedig a hamisított történelem szemléleten való nevelés, ami bár nem elfogadható, de nagyon is érthetõ egy olyan nemzetnél, amelynek nem volt saját országa és történelme. Sõt még a nyelvi kultúrájának a kialakulását is, csak a magyar tolarenciának köszönheti. (Megjegyzem: az akkoriban szokásos európai tolarenciáról, sokat és tanúságosat tudna mesélni pl. egy franciaországi breton.)

Azt is elismerem, hogy a történelemhamisítás sokszor eredményes is lehet egyes államoknak, hiszen Trianonban nem hasíthatták volna le a csehek a magyar felvidéket, ha évtizedekig nem hazudoznak történészeik a “nagymorva” birodalomról. Ám a szlovákság azóta már rádöbbenhetett arra, hogy a csehek mellett csak másodrendû állampolgárok lehettek a közös államban, s ezért is következett be a kilépésük a Trianon-Párizsi békediktátumok béklyójába szorított államkeretbõl.

Sajnos 1992-ben még nem várhattuk el tõlük azt, hogy az évtizedes agymosás ellenére térjenek vissza a számukra is megfelelõ jogokat biztosító Szent Korona oltalma alá, hiszen sem Õk, sem Mi nem láthattuk elõre a veszélyt, amelyet a nemzetek Európája helyett létrejött “Európai Egybesült Államok” jelentettek a kelet-közép európai kisnemzetek létére.

Ma viszont már világosan láthatóak ezek a veszélyek, s ezért a háttérhatalom minden eszközzel törekszik az “oszd meg és uralkodj” elvének a legerõteljesebb megvalósítására, vagy továbbvitelére.

A köztájékoztatás világát már régen megszálló erõk tehát, mesterségesen tartják fenn a gyûlöletet, s ezért nem csillapul a magyarellenesség, sõt egyre jobban erõsödik.

A nekünk valójában hálával tartozó gyepû-nemzetekben ezen érzés tehát: csak mesterségesen van elõállítva és felszítva!

A szlovákok esetében pedig, különösen erõsen jelentkezik ez, hiszen még õsállami létük történelmi felszámolását is a magyarokra fogta az alaposan meghamisított történelemtanításuk, holott a morvák birodalma soha nem lépte át a Kárpátokat, tehát e hamis állítás: egyenesen képtelenség!

A történelemhamisítás azonban nem foglalkozik azzal, hogy valami lehetséges volt, vagy lehetetlen. A hamisításnak éppen az a lényege, hogy minél nagyobbat hazudnak, annál többet hisznek el belõle a szerencsétlen becsapottak, mert el sem tudják képzelni, hogy valaki ilyen ordenáré módon hazudjon.

Ráadásul Szlovákia, még a Magyar Apostoli Királyság címerpajzsának a felét is ellopta, s a színeket átalakítva, a saját államcímerévé tette.

A mesterségesen szított magyargyûlölet ma már odáig merészkedett, hogy leplezetlenül diszkriminál egy olyan népet, amely nem bevándorló, hanem õslakó, sõt a teljes Szlovák államterület - az õsi települési földje.

Ezzel a törvénymódosítással a szlovák állam, már nyíltan megkülönbözteti állampolgárait, megsértve ezzel az Emberi Jogok Egyességokmányát, s már nemcsak az anyanyelv használatát, hanem a hivatalviselését is korlátozni kívánja a magyar etnikumnak! Mi ez ha nem gazdasági és politikai eszközökkel elkövetett genocídium, népirtás?

- Kíváncsi lennék, hogy pl. egy amerikai, vagy izraeli állampolgársággal is rendelkezõ szlovák polgár esetében: elbocsátják-e majd a biztonsági szolgálattól, vagy a rendõrségtõl?

- Megfosztanák-e a szlovák állampolgárságától õket, arra hivatkozva, hogy önkéntesen vettek fel egy másik állampolgárságot is?

A kérdés persze költõi, de érdemes elgondolkodni a kettõs mérce használatának szlovák gyakorlatáról.

(A pozsonyi parlament nemzeti frakciójában egy svájci és egy orosz állampolgár is ül, s ez úgy tûnik -, senkinek sem jelent, különösebb problémát.)

Megjegyzem: nem is csodálkozom azon, hogy még ezt is meg merte lépni a szlovák politikai osztály, hiszen már a Benes Dekrétumok kapcsán is kiderült, hogy az “Európai Egybesült Államokat” nem érdekli a kollektív bûnösség „törvényszintû” megállapítása a tagállamaiban, sõt a magyar-német etnikum folyamatos, bocsánatkérés nélküli diszkriminációja sem.

(Sajnálatos módon Európában: sokan nem is értik, hogy történhetett ez?)

Lehetséges, hogy Szlovákia rövidesen eléri a 18-adik életévét, de a "nagykorúságot", szinte biztosan nem! A szlovák államnak ugyanis Fico miniszterelnök éppen olyan, mint nekünk volt Gyurcsány, mert ezeknél a régi vágású bolsevikoknál megfelelõbb embert az ország tönkretételéhez, még lámpással sem találhattak volna a szlovák testvéreink.

Tehát - a becsapottak felvilágosítása közben - csak arra kell várnunk nagy türelemmel, hogy a szlovák etnikum is rádöbbenjen: sem a régi Cseh-szlovák állam, sem az EU, nem adott nekik annyi szabadságot, és védelmet, mint egykor a magyar Szent Korona.

Egyébként most, június 3-án érkeznek majd Párizs - Versailles környékére azok a Szentkoronás magyarok és hungarusok, akiknek fájdalmas a békediktátum drámai hatása. Az évforduló kapcsán megszervezett demonstrációjukkal rávilágítanak azon igazságtalanságra, amit Trianonban a világ magyarsága – de minden más etnikumú Szent Korona tag ellen is – elkövettek az akkori gyõzõk, és a mögöttük rejtõzõ pénzügyi háttérhatalom.

Ez a rendezvény remélhetõleg felhívja a békediktátumot ránk kényszerítõ nagyhatalmak és a világ közvéleményének figyelmét arra az alapvetõ igazságtalanságra, amit az önrendelkezés hazug hangsúlyozása mellett követtek el egykor. Az Antant, éppen az önrendelkezõ népszavazások megtartásáról feledkezett meg, miközben felerõsítette az utódállamok szélsõségesen gyûlölködõ nacionalizmusát, tehát éppen azt segítette elõ aminek a megszüntetését hazug módon meghirdette!

Azóta is égbekiáltó az a hazugság, amit az utódállamok, de különösen a szlovák politikai osztály elkövet nap, mint nap. Ám soha nem lett volna szükség hazugságokra, ha akkor – amikor az agymosás még nem bódította el a fejeket – megtartották volna nemzetközi ellenõrzés mellett a népszavazásokat, hiszen annak eredményeire lehetne ma hivatkozniuk!

A trianoni magyar tárgyalóküldöttség ezt javasolta is, de a rablóbéke kitervelõi nem akartak kudarcot!

Ezt a történelmi csalárdságot nemcsak a magyarság ellen, hanem a többi – velük békésen együtt élõ – népekkel szemben is elkövették, hiszen az utódállamok ettõl a területrablástól nem lettek tisztán nemzetállamok, hanem pl. Szlovákia nagy százaléka került elnyomott, kisebbségi sorba.

A magyar etnikum nem kapta vissza a többségivé erõszakolt szlovákoktól azt a nagylelkûséget, amellyel õket illette az ezer éves állam.(sajnos így történt ez a többi elcsatolt területen is!)

A szlovák – és a többi volt Szent Korona területén élõ nemzeteknél – a nagykorúság tehát csak akkor következhet majd be, ha felismerik a közös érdekeink miatti felelõsséget, s a Szent Korona joghatósága alatt akarnak majd szembeszállni a bennünket együtt tönkretevõ globalizmus - sátáni erõivel. Hiszen a Kárpát-medence – mint földrajzi, gazdasági és politikai egység – valószínûleg életképesebb lenne, és polgárainak érdekeit sokkal hatékonyabban tudná képviselni, mint a széttagolt és egymás ellen kijátszott utódállamok. Valószínûleg éppen ezért nem szorgalmazták az ellenérdekelt centrumállamok a Visegrádi közeledést, de a Duna menti összefogást sem, hiszen a periférikus országokat egy kis hazugsággal és ígéretekkel könnyen lehetett egymás ellen hangolni, érdekeiket egymással szembe fordítani, piacaikat orvul megszerezni.

A Nagy-Trianon palota elõtti téren, azért fogunk összegyûlni most június 4-én, hogy 90 esztendõ után jelezzük a világnak: nem nyugszunk bele az igazságtalanságba, a trianoni ország csonkításba, az utódállamok erõszakos asszimiláló, s a magyarságot – valamint a Szent Korona eszmét – megalázó viselkedésébe, hiszen ez, csak a gyarmatosítóinknak kedvez.

Bennünket pedig kötelez a Kárpát-medencei közös múlt, az asszimiláció nélküli együttélés sok százados hagyománya, a harmónia teremtõ Szent Korona védõernyõje alatti egységesülés.

Mert ez nem más, mint az etnikai megkülönböztetés nélküli Apostoli Királyság eszméje!

No hát ezért sem nyugszunk bele!

Alkotmányos szebb jövõt kívánok tehát nemcsak minden magyarnak, de minden hungarusnak is!

Szeged, 2010-05-29