MEGFELELÉSI KÉNYSZER és a KORJEGYZÕK NYÍLT LEVELE!

Dr. Bene Gábor S. : A MEGFELELÉSI KÉNYSZER.

A 89 éves Horváth János korelnök az alakuló ülés – „köztársasági elnök” általi – megnyitása után arról beszélt, hogy az újonnan választott alsóház olyan dolgokat kíván tenni, amivel eddig még adósak maradtak.

Megjegyezni kívánom, hogy a korelnök úr volt az egyetlen, aki 2006 szeptemberében az országgyûlés épületébõl kisétált hozzánk a Kossuth térre és idõs kora ellenére felküzdötte magát a színpadra, majd bocsánatot kért a néptõl, az addig mutatott politikusi érzéketlenség miatt. Igaz, azt követõen már nem jött többet, de a gesztus szép volt.

Most azonban Õ volt a korelnöke az alsóháznak és ígéretet tett az „adósságok” teljesítésére.

Ez is egy szép gesztus, s mi egyszerû magyar emberek nagyra értékelnénk, ha valóra is válna. A hatalomba kerülõ miniszterelnök is szépen beszélt: „tudom mit vár az ország. Meg is fogom tenni, véghez fogom vinni, amit várnak tõlem.” A gesztus ismét szép, bár nem egyértelmû. Mert az ország mentális állapota, az agymosással birkózó lakosság túlnyomó részénél sajnos, katasztrofális. A tudatunkért folyó háborúban – amely nagyon régóta zajlik -, sokan vesztettük el a józan, elemzõ gondolkodás képességét, s akiknek megmaradt, azok is gondban vannak az információhoz jutás minõsége tekintetében. A monetáris világkép, az aranyborjú tisztelete ugyanis általános betegségé vált, megfertõzött minket a „kufárság vírusa” amely minden csatornán ömlik ránk, s a reklámok õrületében szinte el sem gondolkodunk azon állításon, hogy: „amíg ön alszik, a pénze dolgozik ön helyett”! Nos, a pénz nem dolgozik, nem állít elõ értéket, sõt nem is mosogat el helyettünk! A pénz sajnos maga a vírus, s ez a kufárság vírus a magánpénzrendszer csapdáin keresztül dolgozik, de ellenünk. A pénzünk sajnos már régen nem a Kossuth által kibocsátott „közpénz”, hanem a monetáris diktatúra által ránk rakott béklyó, az adósság csapda nagyon körmönfontan kialakított, de mégis átláthatóan mûködõ rendszere.

Vajon erre is gondolt-e az új miniszterelnök és a rövid ideig regnáló korelnök? Vajon tudnak-e arról, hogy mindezt megváltoztatni, s a közpénzrendszer visszaállításához nem 2/3-os többség szükségeltetik, hanem – feles törvény lévén – csak bátorság és jó politikai megérzés kell? Én biztos vagyok abban, hogy tudják ezt, hiszen ez csak a társadalom 95 százalékát képezõ és „alattvalóvá” züllesztett társadalom nem tudhat róla, s nem értheti meg mindezt a szükséges információk hiányában. Ilyenkor mindig belém hasít egy gondolat, hogy mindez csak a megfelelési kényszer megnyilvánulása, vagy talán mégis a lelkiismeret hangja lenne?

A leköszönõ Bajnai viszont egyértelmûen a megfelelési kényszer hatása alatt magyarázkodott, s be is jelentette, hogy feljelenti Vona Gábort, mert ilyen mellényt viselni (sic!) tilos, ez törvény! Magyarországon tehát a törvény nem a bûnözõk megfékezésére, a gazdaság rablólovagjainak, a politikai maffia és a korrupció megfékezésére, hanem a mellény viselés szabályainak pontosítására alkalmas csupán. Mindannyian tudjuk – vagy ha nem, akkor ezért történhet meg mindez –, hogy a jelenlegi állam legitimációja erõsen megkérdõjelezhetõ, ám ez nem zavarja azt az embert, akinek a lelkén szárad több öngyilkos libatenyésztõ halála. Aki a jelenlegi adósságcsapda fedelét rá is csavarozta a magyar államra, nehogy képesek legyünk belõle kitörni. De neki most búcsúképpen ez a legfontosabb: „ilyen mellényt viselni tilos, ez törvény! Vajon kinek akar még most is megfelelni Bajnai Gordonka?

Megjegyzem, hogy e-közben a rendõrségen már elhatározták Hagyó Miklós szocialista alpolgármester és társainak letartóztatását, aki szükségtelen szerzõdéskötésekre kényszeríttette a BKV vezetését, s ezzel a „törvényes” eszközzel tolhatták ki talicskán a közpénzt a cégtõl. Vajon akkoriban merre járhatott a ”törvény” ily kemény õre: Bajnai elvtárs?

Szerintem már a rendõrség is érzi, hogy új szelek fognak fújni, s az új megfelelési kényszer legyûrte a félelmet az eddigi politikai maffiózóktól, s helyette a hibázók felelõsségének megállapításától való félelem és állásféltés érzésének félelme kerítette õket is hatalmába.

A „fortélyos félelem igazgat” váteszi mondata tehát tovább él, de remélhetõleg a „következmények nélküli ország” lassan felszámolódik. Az önszervezõdõ magyar nemzetnek azonban be kell látnia, hogy a ma „törvénynek” kikiáltott papír halom helyett, nem új papír halomra, hanem a szokásjogi alapon jól mûködõ magyar alkotmányosságra van szüksége. Az idegen jogrendet és „törvényeket” pedig vigyék vissza oda, ahonnan származik, s nekünk jó lesz a régi bevált jogelvekre épülõ magyar történeti alkotmány. Az országnak ugyanis leginkább ezzel maradtak adósak, s leginkább ezt várja el az ország, még akkor is, ha kevesen tudják ezt így megfogalmazni, de minden ember érzi, hogy az igazságosságra van leginkább szükség, azt pedig, a szerves jogfejlõdés tudná leginkább szolgálni. A magyar közjogi gondolkodás ugyanis alkotmányon a mûködõ jogrendet is értette, a törvényt is, amit mindenkinek be kell tartania, de csak akkor, ha az a bevett (beváltnak is mondható) szokások szerint is „törvénynek” minõsül. Tisztázni kellene végre, hogy van jó és rossz, s a kettõ közül szabadon választhat mindenki, ám a választásának – törvényes – következményei lesznek!

Ne a mellényeseket üldözze már végre az állam, hanem a bûnözõket!

Szeged. 2010-05-16

Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr!

Csalódással fogadtuk, hogy a Fidesz felsõ vezetésének utasítására Horváth János korelnök úr szakított a hagyománnyal, s az Országgyûlés alakuló ülésén jelen állás szerint nem olvashatja elõ az esküt a legfiatalabb képviselõ, sõt egyik korjegyzõ sem – miután mindegyik a Jobbik soraiból került ki. Ezért engedje meg, hogy három kellemetlen kérdést tegyünk fel Önnek.

A szokásjog példátlan felrúgását az egész magyar ifjúságnak szóló, borús üzenetnek tekintjük. A minisztériumok szerkezete és az ifjúsági bizottsági elnöklet ellenzéknek odadobásából már láthattuk, hogy az új kormány mostohagyermekként fog kezelni minket, fiatalokat, s a területen megszorítások várhatóak.

A közjogi hagyomány semmibevétele azt mutatja, hogy az 53%-os támogatottsággal aránytalan, kétharmados többséghez jutó Fidesz bármire képes. Kubatov Gábor listavezetõjük adatbázisával így nemcsak minket, korjegyzõket diszkriminálhatnak párthovatartozásunk alapján, hanem pl. bármely elhelyezkedni próbáló fiatalt.

Miniszterelnök-jelölt úr!

Horváth Jánossal tegnap délután baráti hangvételû beszélgetést folytattunk, melynek során egyértelmûen kiderült, hogy a Fidesz vezetésétõl kapott utasítást a kirekesztõ lépésre. Nem tartja méltatlannak, hogy egy ilyen idõs embert kényszerítenek a piszkos munka elvégzésére? Korelnök úr megilletõdötten mesélte nekünk, hogy 1945-ben átélhette a korjegyzõi feladat megtisztelõ ellátását is. Ezek után különösen nehéz neki a fiatalok kenyerének elvétele.

A magyar ifjúsághoz intézett, korjegyzõi kiáltványunkban azt ígértük: „Mindent meg fogunk tenni azért, hogy visszaszerezzük a magyar ifjúság elrabolt hazáját és jövõjét.” Ezt most ki kell egészítenünk azzal is, hogy ifjúsági jogainkért is harcba szállunk. Miniszterelnök-jelölt urat 1998-ban nem zavarta, hogy az akkor mindannyiunknál fiatalabban honatyává vált Zuschlag János olvasta elõ az esküt, az akkori kormánypárti korelnök sem javasolt mást. Most mi a fenntartása a legifjabb képviselõvel, miért bánik mostohagyermekként vele?

Mint azt a barikad.hu megírta: a 2006-os alakuló ülésen is Horváth János volt a korelnök, akkor így adta át a szót az MSZP-s Nagy László korjegyzõnek (akivel szintén nem volt baja a Fidesznek): „Az Országgyûlés hagyományainak megfelelõen az eskü szövegét a legfiatalabb képviselõ olvassa fel.” Néhány napja az fn.hu-nak nyilatkozva Horváth azt mondta, neki még nem szóltak, hogy változtasson a hagyományon, de lehet, hogy a hétfõi frakcióülés után „elbeszélgetnek” vele arról, kit is jelöljön. A fideszes Lázár János korábban jelezte: „minden képviselõnek az az érdeke, hogy a magyar Országgyûlés megalakulása a Magyar Köztársaság közjogi hagyományaihoz méltó módon történjen meg”.

Miniszterelnök-jelölt úr! Miért alkalmaznak kettõs mércét?

Tisztelettel:

Dúró Dóra, Farkas Gergely, Samu Tamás Gergõ, Bana Tibor

az Országgyûlés korjegyzõiMEGFELELÉSI