A Magyarok Szövetsége kontra Halász József vitában döntsön: Mindszenty bíboros beszéde!

Szeretném önöket gondolkodásra késztetni!

Amikor a hercegprímásról írt anyagom megjelent, többen jelentkeztek nálam és arról faggattak, hogy mi okból lettem legitimista? Holott csak a jogi következetességem az, ami erre utalhatott, hiszen soha nem vallottam magam királypártinak, csupán a szentkorona alkotmányos szerepének vagyok rendíthetetlen híve. Majd tegnap megjelent a Magyarok Szövetségének az MTI Országos Sajtószolgálata által kiadott közleménye, miszerint:

Kapcsolatfelvétel történt a Magyarok Szövetsége és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia között. Ma pedig megkaptam Halász József levelét amelyben reagál erre az aktusra. Elõször arra gondoltam, hogy válaszolok Jóska Bátyámnak, hogy a magyarok ne nyissanak több frontot egymás ellen, mert éppen elég az is, ami jelenleg megoszt bennünket. Ám - elismerve, hogy sok igazság is lapul Halász József tarsolyában - úgydöntöttem, hogy az általam mégjobban tisztelt Mindszenty József beszédével válaszolok a "földim" elgondolkodtató - de szerintem elhamarkodott - álláspontjára.(BG)

Sorrendben tehát az MTI hír az elsõ,

Halász József reagálása a második

és Mindszenty beszéde a harmadik a sorban.

MTI Országos Sajtószolgálat (OS) Közleménye!

Kapcsolatfelvétel a Magyarok Szövetsége és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia között Budapest, 2010. május 3., hétfõ (OS) - A Magyarok Szövetségének kezdeményezésére a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia márciusi ülésén Dr. Márfi Gyula veszprémi érseket bízta meg azzal, hogy találkozzék a Szövetség vezetõivel. Erre a találkozóra 2010. március 28-án a veszprémi érseki palotában került sor, ahol Márfi érsek fogadta Vukics Ferenc elnököt, Benis Miklós gazdasági vezetõt, valamint Pigler Gertrud és Blum Lászlót Veszprém megyei elöljárókat.
A találkozó célja elsõsorban néhány múltbéli félreértés tisztázása volt. A félreértések tisztázása közben fény derült egyes médiumok felelõsségére is, amelyek a Magyarok Szövetségét úgy mutatták be, mint ún. “újpogány szervezõdést , amely leértékeli a történelmi keresztény egyházak szerepét a magyarság életében.
A barátságos légkörben lezajlott megbeszélésen a felek szükségesnek tartották az alábbiak tisztázását és közzétételét:
A Magyarok Szövetségének illetékesei leszögezték a következõket:

1. A Szövetség alapvetõ célkitûzései nem ellenkeznek a Katolikus Egyház hittani és erkölcsteológiai tanításával. Céljait a keresztény értékrend alapján szándékozik megvalósítani. A Szövetség arra törekszik, hogy a keresztény egyházaknak az eddiginél nagyobb beleszólása legyen a társadalom életébe.

2. A Szövetség nagyra értékeli a magyar történeti keresztény egyházak szerepét – ezen belül a Magyar Katolikus Egyház szerepét is – a magyarság életében. A kereszténységnek nagy és pozitív szerepe volt népünk történetében már a honfoglalás elõtti idõkben is, és ma is pozitív szerepe van nemcsak Magyarországon, hanem a határainkon túl élõ magyarság körében is.

3. A Magyarok Szövetsége együttmûködésre törekszik valamennyi történeti keresztény egyházzal, így a Magyar Katolikus Egyházzal is, elhatárolódva azoktól az áramlatoktól, amelyek a Teremtõ szándékait figyelmen kívül hagyó és a történeti keresztény egyházak tanításával ellenkezõ, õsi pogány kultusz felelevenítéséhez kötik a magyarság nemzettudatának megújítását. A Szövetség elhatárolódik a fajimádó és fajgyûlölõ áramlatoktól is.
A Magyar Katolikus Egyház nagyra értékeli a Magyarok Szövetségének célkitûzéseit, nevezetesen az alábbiakat:

1. A magyarságtudat erõsítésére törekvést, amelyhez hozzátartozik a népi-nemzeti hagyományok ápolása is,
2. A közösségtudat ápolását, ezen belül a keresztény családmodell népszerûsítését, az egyházi és világi, értékvédõ és értékteremtõ közösségek segítését, illetve a hazaszeretetre nevelést.
3. A Katolikus Egyház különösen is nagyra értékeli a Szövetség törekvését az individualista, egyház- és nemzetellenes irányzatok pusztító hatásainak ellensúlyozására.

Mindkét fél hisz abban, hogy a hitnek és a keresztény értékrend elfogadásának döntõ szerepe lesz Magyarország megújulásában. A felek remélik, hogy a megújulás megvalósítható, és ennek érdekében készek az együttmûködésre.

Veszprém, 2010. április 16.
Aláírók:
Vukics Ferenc a Magyarok Szövetsége elnöke Dr. Márfi Gyula veszprémi érsek

A fenti hírre így reagált: Halász József

A Magyarok Szövetsége vezetésének meghasonulása

A Magyarok Szövetsége eddig az õsi hagyományok felelevenítõjeként és követõjeként szerepelt, ezzel állított maga mellé tömeget, elfogadva azt a Szent Korona értékrendbõl eredõ ideológiai paradigmaváltást (gondolkodási mód váltást), amelyet Molnár V. József képviselt a Szövetségen belül. Ez alapján remélni lehetett, hogy a jogi és gazdasági gondolkodási mód váltás is rövidesen bekövetkezik, és a Magyarok Szövetsége az egyetemes magyarság egységgé alakításának vezérereje lesz.

Ezt a reményt oszlatta szét a tegnap nyilvánosságra hozott közlemény a Magyarok Szövetsége és a Magyar Katolikus Püspöki Kar közötti kapcsolatfelvételrõl[i], amely „A Magyarok Szövetségének illetékesei leszögezték a következõket:” fejezetének harmadik pontja a következõt tartalmazza:

„3. A Magyarok Szövetsége együttmûködésre törekszik valamennyi történeti keresztény egyházzal, így a Magyar Katolikus Egyházzal is, elhatárolódva azoktól az áramlatoktól, amelyek a Teremtõ szándékait figyelmen kívül hagyó és a történeti keresztény egyházak tanításával ellenkezõ, õsi pogány kultusz felelevenítéséhez kötik a magyarság nemzettudatának megújítását. A Szövetség elhatárolódik a fajimádó és fajgyûlölõ áramlatoktól is.”

Ezzel a Magyarok Szövetsége megtagadta a Kurultájok szellemét, megtagadta Molnár V. Józsefet, Karault és megtagadta mindazt az értékrendet, amely hagyományaink tartalmát adják.

Errõl nincs értelme többet írni, legfeljebb emlékeztetni XVI. Benedek pápa húsvéti „Urbi et orbi” üzenetére[ii], összehasonlítva a Szent Korona Értékrend szerinti ideológiai paradigmaváltás lényegével[iii].

Kelt Szegeden, 2010. május 4-én.

A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel:

Halász József, a Szent Korona alázatos szolgája

Az általam tisztelet Halász József szövegébõl kiemelném e következõ állítást: "Ezzel a Magyarok Szövetsége megtagadta a Kurultájok szellemét, megtagadta Molnár V. Józsefet, Karault és megtagadta mindazt az értékrendet, amely hagyományaink tartalmát adják." Miután Karault már nem tudjuk megkérdezni, nagyon is szükséges lenne ismerni Molnár V. József álláspontját, s akkor nyilatkozni, hiszen egy-egy ilyen természetû nyilatkozat - különösen egy nemzetszolgálatáról ismert személy esetében - sokakat eltántoríthat a Szövetségtõl! Én nem veszem a bátorságot, hogy bárki helyett nyilatkozzam, s így Mindszenty - minden szempontól fontos ismereteket is tartalmazó - beszédét javaslom azok számára, akik szeretnének tisztább képet kapni.(BG)

Mindszenty bíboros ünnepi beszéde 1974. június 21-én

(St. Louis, a „Mindszenty Foundation” bankettjén)

Most, hogy ez a Foundation tagjait összegyûjtötte és a névadója is jelen van, úgy látszik szükségesnek, hogy meg kellene indokolni azt, miért is van ez a Foundation?

Voltaképpen 60 esztendõt kellene felvonultatni, mert az utolsó hatvan esztendõ az indoka annak, hogy miért van ez a Foundation. Már a 19. század hetvenes éveiben egy francia jelentõs történész írta ezeket a szavakat történetében: „Mikor fogunk mi franciák és nyugati népek megfizetni annak az áldott magyar nemzetnek közel ezer éven át tartó vérhullását miérettünk, mikor fizetjük meg valahára?”

1911-ben gróf Apponyi Albertet, barátját meglátogatta Theodore Roosevelt amerikai elnök Eberhardon, a Csallóközben Apponyi birtokán. Apponyi elvitte õt a magyar képviselõházba és Theodore Roosevelt felszólalt a parlament ülésén. Ezt mondotta: „Én szükségét érzem annak, hogy köszönetet mondjak a magyar nemzetnek azért, hogy Európában léte kezdetétõl fogva szüntelenül védte a mögötte elterülõ Európát a barbárok betörése ellen. De nemcsak Európáért tette ezt, hanem tette az Európa méhében lévõ Amerikáért, az egész Újvilágért. Ha én ezt nem tudnám, akkor én nem tartanám magamat mûvelt embernek, de mert tudom, azért elmondom, és köszönetet mondok a magyar nemzetnek!”

Kilenc esztendõ múltán ugyanazon pártban már más elnöke volt az Egyesült Államoknak, és így történt, hogy Magyarországtól elvették területének 68 százalékát, és meghagyták nem egész egyharmadát, 32 százalékot. Csak kilenc év kellett hozzá, nem több. Aztán egy irtózatos tehertételt vágtak az ország nyakába, ami sok lett volna akkor is, ha száz százalékban megmarad. Elgondolhatjuk, mi lett abból, hogy egyharmadnál kevesebb kapta meg azt a töméntelen terhet. Még a szereplõ nagyhatalmak is egyik a másikat okolta, hogy miért kellett ezt tenni. De hát elmúlt. Jött aztán egy új idõ, bár meg kell említenünk, azt is kitalálták, hogy tulajdonképpen az elsõ világháború nem is volt más, mint hogy vele kiirtsanak minden háborút véglegesen. Ezt az Egyesült Államok elnöke mondta el, amikor egy kicsit berzenkedett az ország törvényhozása. Mégis jött egy újabb háború. Még szörnyûbb volt, mint az elsõ, amelynek ki kellett volna irtania a háborút véglegesen. Újra nagyszerû ígéretek hangzottak el. Az atlanti ígéretekben gyönyörû szép szavak voltak, ígérték a félelemtõl és rettegéstõl mentes életet.

Azt is emlegették, hogy lesz most „self determination”. A háború alatt hibáztatták Magyarországot azért, mert Németország oldalán volt. Az ország ki akart lépni a háborúból. Fordult a szövetségesekhez, és azok azt mondták, elõbb gyõzze le Hitlert, aztán akkor tudomásul veszik a kilépési szándékot. Ez különös kívánság. A világ összes nagyhatalmai öt esztendeig veszõdtek azzal, hogy Hitlert elintézzék, és ettõl a szegény, egyharmada alá leszorított országtól követelték azt, hogy különb fegyveres hatalom legyen, mint õk együttvéve.

Eljött a háború vége és akkor azt a csonkot is, ami megmaradt Magyarországnak, azt is odaajándékozták egyesült erõvel a Szovjetnek, mint gyarmatbirodalmi részt. Ez mind a hatvan évbe tartozik bele.

Ezután jöttek a biztatások, hogy lesz majd választás az összes közép-európai államokban, egészen demokratikus alapon. Sõt volt kívánság, de nem volt határozat erre vonatkozólag, hogy a szövetséges hatalmak ellenõrzésével történjék a választás. Hát aztán volt választás. Azt is megállapították, hogy minden párt indulhat, kivéve a fasiszta pártokat. Magyarország beadta a jelentkezését, csupa a fasizmus alatt börtönviselt ember írta alá. Magyarország adta a bõséget fasiszta börtönöknek, csak éppen ezek nem kaptak választójogot. Így aztán a megmaradt pártok kerültek be, és a kommunista párt még így is csak 16 százalékot tudott behozni, a „dicsõséges orosz hadsereg” jelenlétében és közremûködésével.

Jött aztán a második választás, ahol félmilliós szavazathamisítással, valahogy egy baloldali szövetség megalakításával a kommunista párt gyõzelemhez jutott. Vannak adatok arra vonatkozólag is, hogy az a félmillió a valóságban egymillió volt. A szavazók közül – ahogyan erre a püspöki körlevél rámutat – tisztes nõk, sõt apácák is, mint romlott nõk kizárattak a választójogból. A püspöki körlevél szóvá tette, de orvosolatlan maradt az mind a mai pillanatig. Félelemtõl, rettegéstõl mentes béke - és a tisztes nõket, akik a népért dolgoztak szüntelen, azokat megtették utcai nõknek. Ez szintén beletartozik a hatvan esztendõbe.

Most jött a békekötés. A szegény közép-európai politikusok vakon bíztak abban, hogy majd jön a békekötés. És amelyik pillanatban az orosz meg a fõhatalmak aláírják a békét, abban a pillanatban az orosz hadsereg ki fog vonulni. Azért is voltak gyöngék, mert gondolták, hogy az orosz kivonulásakor úgyis vissza tudnak csinálni mindent. Hát nem így történt.

Amikor az orosz aláírta a békeszerzõdést, akkor lépéseket tett a szövetséges társaknál, és azt mondotta: ugyan aláírója a magyar békeszerzõdésnek, de azért nem fogja csapatait kivonni, sõt a szövetséges társaknak a hozzájárulását kéri, hogy mivel neki Ausztriában is vannak megszálló csapatai, Magyarországon is maradhassanak meg a megszálló csapatai, békeszerzõdés ide vagy oda. Kilenc esztendõ múlva Genfben barátkoztak az orosz és a hatalmak. És akkor valahogy szõnyegre került a dolog, hogy a Hitlerhez tovább tartozó Ausztria legyen szabad. Akkor az Egyesült Államok budapesti követsége figyelmeztette az itthoni hatóságot, hogy ha Ausztriából kivonul az orosz, hát vonuljon ki akkor Magyarországról is. Kétszeri sürgetésre sem kaptak választ erre. Így aztán még a mai napig is, bár letellett az indok határideje az Ausztriából való kivonulással, mai napig is vígan él az orosz hatalom Magyarországon, a többi hatalmak mély hallgatásával.

Így vannak a békék mostanában, a hatvan év alatt. Aztán még tegyük hozzá azt, hogy Magyarországon a papok esküt tesznek, ha valami álláshoz jutnak, az istentelen államra. Sõt a püspöki kar is kénytelen volt esküt tenni az istentelen államra. Magyarországon én vagyok az egyetlen püspök, akit nem alázott meg ez az eskü.

A világ közönsége, az Egyesült Államok közönsége sem ismeri, mi van Közép-Európában. Ha ismerné, égbeszakadó panasza és tiltakozása jelentkeznék az egész vonalon. Tegyünk hozzá egy-két megjegyzést. Mi legyen az útiránya a Foundationnak?

Kövessük az Evangéliumot! Legyetek okosak, mint a kígyók, de legyetek olyan szelídek, mint a galambok. Legyetek erõsek a hitben és az elvekhez való ragaszkodásban. Ne tûrjétek a hit balsorsát a földkerekségen, és ne tûrjétek ezt a hazárdírozást az elvekkel. Legyetek hõsiesek az elvek hirdetésében és az elvek terén soha el ne kedvetlenedjetek. Mert rajtatok áll! (Kiemelés a rovatvezetõtõl) Ti jobb viszonyok között éltek, mint a boldogtalan Európa. És a helyesen gondolkozó ember részvéte jelentkezzék azokkal szemben, akik bûnös könnyelmûségnek lettek az áldozatai.

Isten áldását kérem a Foundation vezetõségére, tagtársaira és minden munkájára.

Forrás: Csonka Emil: Krónika Mindszenty bíboros amerikai útjának egyik jelentõs szakaszáról. München, 1974 (kézirat) [1974 június 5-22.] Függelék 14-17.