A MAGYAR CÍMERNEK VALÓBAN NINCS KORONÁJA?

A MAGYAR CÍMERNEK NINCS KORONÁJA?

A Szent Korona kapcsán elképesztõ téveszmék terjedtek el a köztudatban. Sokan nem értik meg, hogy a magyar állam címerén lévõ koronánk, miért nem a címer koronája? A Magyarok Szövetségének a jelvénye, egy olyan – kicsit szokatlan címer –, ahol a Szent Korona nagyobb a címerpajzsnál és két oldalán lelógnak a csüngõk.

Vajon miért van ez így?

Kicsit messzirõl fogom kezdeni, de mindez szükséges a téma megértéséhez!

A magyar nemzet államalkotó akarata hozta létre a magyar államot azért, hogy a közjó és a közérdek egybeesésével egy minden Hungarus számára élhetõ, biztonságos államban élhessük meg a közösségi szabadság élményét. Ma viszont az eltúlzott személyes szabadság korlátlanságával találkozunk lépten-nyomon. Ezért lehet a jogot a napi politika szolgálólányává tenni, a valódi igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatást bevezetni, az erkölcsöt és a tudományos igazságot leválasztani a hatalomról, s a közbeszédben az igazság helyett a hamisságot tolerálni.

A magyar joghagyomány azonban nem ez, s nekünk az a szent kötelességünk, hogy az idegen jogrend szépen hangzó de következmények nélküli elemei helyett, visszaszerezzük a saját jogrendünknek, saját joghagyományi formáját, a magyar alkotmányosságot, amelynek központi eleme a Szent Korona. Ha ezt, nem értjük meg, akkor azt a gondolkodási és "lélekmásságot” is nehéz, amit a mi õseink hoztak vissza magukkal a szkíta õsállami létbõl. Ez esetben folyamatosan fogunk értetlenül bámulni arra, aki azt állítja, hogy a magyar címernek nincs koronája, hanem a Szent koronának van állama és címere. Azért nagyobb tehát a korona a pajzsnál, hogy ezt a tényt jelképezze a Magyarok Szövetsége, minden Hungarus számára.

Hogyan lehetséges az, hogy a koronának állama van?

A magyar közjogi gondolkodásban a Szent Korona a szuverén, ami azt jelenti, hogy a fõhatalom teljességére és annak korlátlan és kizárólagos gyakorlására jogosult. Az államvezetés ugyanis, nálunk nem gyarló emberi személyek részére volt fenntartva, hanem a szakrális király helyett a Szent Korona személyének elvont fogalmába tartozó igazságos jog uralkodott, az állam felett álló idõtlen szkíta joghagyományként. Tehát az idõtlenül igazságos jog uralma alatt éltünk, s ezt a jogot nem lehetett naponta változtatni a politikai érdekek változása szerint.

Ha ugyanis nem emberi személy az, aki az uralom teljességét – tehát a szuverenitást – magáénak mondhatja, akkor a legfõbb szuverén (a Szent Korona) mellett uralkodó király, kormányzó vagy testület, éppen úgy alárendeltje az igazságos jognak, mint az ellensúlyt képezõ másik tag, aki eredetileg átadta szuverenitását a Szent Koronának, tehát a nép, a nemzet, az állampolgárok. A legfõbb szuverén tehát a Szent Korona, de ezt a hatalmi teljességet a nemzet ruházta rá azért, hogy az uralkodó és a nép közé beépítsen egy biztosítékot. Az alkotmányosságunk felépítése tehát a nemzet-korona-uralkodó hármasságára épül, amely a hatalomgyakorlás megosztottságát és a „felek” mellérendelését jelentette, a magánérdek visszaszorítása és a közjó szolgálatának érdekében. Valójában a korona mi magunk is vagyunk, s ezért sem lehet problémás a "népszuverenitás" átadása az isteni tökéletességnek, a Szent Koronának. A korona bonyolult személyiségét még tovább lehet fokozni, s ezt a magyarság mindig értette is.

A legfõbb szuverén – akit tárgy létére személyként tisztelünk – egyedül, emberi beavatkozás nélkül nem tudja a fõhatalom teljességét korlátlanul gyakorolni, tehát szükséges az uralkodó is mellé. Az uralkodó viszont a nem gyakorolhatta a hatalmat kizárólagosan - hiszen osztoznia kellett a nemzettel -, sõt mellérendelt szerepet kaptak (az uralkodó és a nemzet), mert egymás nélkül nem dönthettek és nem is mûködhettek törvényesen. Ezen egymásmellé rendelés sokszor megakadályozta az abszolutista-uralkodást, illetve a diktatúra kialakulását egészen az ország 1944-es megszállásáig.

A koronának van tehát állama, hiszen õfelsége kapta meg a szuverenitást a nemzettõl, vagy néptõl, s nem a király személye. Ha a koronának van állama, akkor világos, hogy neki van címere is. Az újságírói és politikusi hozzá nem értés (az újságíróknak: dilettantizmus) csúcsa az, hogy a koronát sokan úgy kezelik, mintha nem maga a Korona volna az államiságunk. Pedig éppen ez az, ami megkülönböztet bennünket évszázadok óta azoktól a népektõl, akik hagyták magukat kiirtani, vagy hagyták az államukat veszni és a többség-kisebbség uralmával az örök igazságok és értékek rendszerétõl megfosztani magukat.

Az igazság ugyanis nem többség-kisebbség kérdése, de nem is fegyveres, vagy a napi politikai érdekek jogi diktátuma, hanem a jól bevált joghagyomány kiérlelte rend, nálunk magyaroknál a Szent Korona õsi-keresztény jogrendje.

A korona a magyar nemzet államisága, s csak neki lehet magyar címere.

A címer egy pajzs a hétszer vágott mezõvel - a hét vezér vérszerzõdéskori vérvágásával -, amely szövetségkötés akkor a Turul nemzetséget emelte pajzsra, tette uralkodóvá, azaz a Szent Korona fejévé. A címerpajzs másik fele az apostoli kettõs kereszt, ami Szent István „uruszágát” jelképezõ hármashalom áll, mert az apostoli méltóságot a világon egyedül az õ országa kapta meg a pápától. Tehát a szentistváni ország és nemzet, azaz a Szent Korona testét és tagjait jelképezi a címerpajzs másik fele. A Szent korona két egymásmellé rendelt tagját felmutató magyar címer tehát, a tagjainak jelképe is. A Szent Koronának vannak tagjai, így van õket jelképezõ címere is. Nem az államnak van tehát címere, hanem Szent Koronának van állama és címere is! Erre is emlékeztessen bennünket a magyarok, õsi vérszövetsége.

Szeged, 2010-04-26 Dr. Bene Gábor S.