A választásokon ön dönt!?

A választásokon ön dönt!?

(Kánaáni üveggyöngyök, népbutítás, vagy reálpolitika?)

Ugye szükségtelen elismételnem, hogy az adósságcsapdában szenvedõ magyar állam tekintélye a nullával egyenlõ. A gazdasági káoszban azonban, nagyon is sokan tudnak halászni a zavarosban, s így az õ számukra ez a helyzet valójában maga a Kánaán. A szokásos „összeesküvés elméletet” kiabálóknak jelen dolgozatommal is üzenem, hogy nincs összeesküvés elmélet, csupán az összesküvésnek a gyakorlata létezik, s ezt sajnos mi nagyon is érezzük, szinte naponta a bõrünkön. Írásom nem valami depressziós nyomás alatt született magyar búslakodás, hanem a kitûnõen megszervezett népbutítás elleni: vád- és védirat.

A teljesen lejáratott tekintélyû magyar államot az elmúlt nyolc esztendõben megszálló és kirabló bûnbanda, az utolsó napokat tölti a hatalomban. Ám mi, nem lehetünk nyugodtak.

Az állam tekintélyének lerombolása ugyanis, nem múlt el nyomtalanul és az új kormánynak egyértelmû intézkedéseket kellene tenni azért, hogy az államalkotó akaratból megszületett magyar államnak újra legyen tekintélye (autoritása) és ez csak a legitimitás teljességével érhetõ el, ami a Rákosi-kádár rendszerrel meglévõ jogi folytonosság megszüntetésével érhetõ el. Lesz az új kormányban elég bátorság és bölcsesség ahhoz, hogy meglépje a szükséges lépéseket? Mindez nem látható elõre csak sejthetõ, de ha a folyamatosan létezõ magyar államcsõdöt továbbra is fenntartja, s az IMF lélegeztetõgépén hagyja az országot szenvedni a friss levegõ helyett, akkor az, egyértelmûen elvezet a magyar állam teljes szanálásához.

Szomorúan állapítom meg, hogy valószínûleg ez volt a „rendszerváltásnak” nevezett és felülrõl levezényelt akciónak a végsõ célja és értelme. Errõl persze akkor tudnánk meg többet, ha az akkori államvezetés prominensei megszólalnának, vagy megjelennének a valós eseményeket és mozgatórugókat feltáró visszaemlékezéseik, s a kiadványokat (különösen Grósz Károlyét) nem cenzúrázná senki. Tudom, hogy ez a kívánság a mai világban szinte lehetetlen, de azért leírom, hátha felébredne a lelkiismerete, akinek van a kiadásra lehetõsége. A tisztánlátás érdekében leírom azt is, hogy a világméretû összeesküvés gyakorlata nem úgy látható át, hogy a napi hírekkel és politikai- gazdasági elemzésekkel tömjük tele a fejünket, hanem az elmélyült gondolkodás, vagy meditáció segítségével. Egy „klasszikussá” vált könyvbõl idéznék pár gondolatot, s azt kezdem el darabokra szedve értelmezni és elemezni.

1./ 'Kényurunk elismerésére sor kerülhet már az alkotmány lerombolása elõtt is,’

Az általam már olyan sokszor emlegetett magyar történelmi alkotmány megszüntetésére, lerombolására tehát már megvolt a szándék 1901 elõtt is, hiszen a fenti idézet több mint száz esztendõs. A ’kényurunk elismerése’ kifejezés viszont megfelel a mai szóhasználatban az új világrend kifejezésnek, amelyet a két Bush nagyon szívesen használt a beszédeiben. Én nem szívesen „fordítanám” tehát ezt a kifejezést világkormánynak, bár megértéséhez ez a kifejezés jobban hozzásegítene. A fenti mondatrész tehát így hangozna Bush fogalmazásában: Az új világrend bevezetésére már sor kerülhet a nemzetállamok alkotmányosságának a teljes megszüntetése elõtt is….

2./ ’ az akkor fog bekövetkezni, amikor a nép, miután a végsõkig kifárasztotta uralkodóinak - általunk elõidézett - szabálytalankodása és tehetetlensége’

Ha a fenti mondatrészt világviszonylatban elemezzük, akkor az ’uralkodóinak’ szó helyett a lejáratódott politikai és gazdasági elitet kell behelyeznünk, a ’szabálytalankodása és tehetetlensége’ szavak helyett - a jelen magyar viszonyok között is - a törvényellenes szabadrablás és az üveggyöngyökért való közvagyon kótyavetyélés szavakat kell használnunk, amely a tengerentúlon a banksegítõ támogatás félreérthetõ pozitívuma helyett, az egyetlen használható kifejezés. Mindez Bush nyelvezetében tehát: ……..ha a népet végsõkig kifárasztotta az általunk szándékosan lejáratott politikai és gazdasági elit, törvényellenes szabadrablása és az üveggyöngyökért történõ közvagyon elkótyavetyélése….

3./ Amikor a nép,….., így fog felkiáltani: "Távolítsátok el õket és adjatok nekünk egy új világuralkodót, aki egyesít minket és megszünteti a viszályok okait - a határokat, a népi hovatartozást, a vallásokat, az államadósságokat -, ki békét és nyugalmat ad nekünk, melyet nem találhatunk meg mostani uralkodóink és képviselõink alatt."
Ennek a Bush-féle átirata pedig, így szólna: … amikor a mi általunk médiabefolyásolt nép, szabad választásokon követel az egységes világnak olyan uralkodót, aki megszünteti a nemzeteket, a határokat, az ellentéteket, s ez által a békét és a demokráciát - minden idõben - biztosítja. Olyan uralkodót, aki kemény kézzel megvédi az államadósságok kamatfizetési kötelezettségét minden terroristával, fundamentalistával és nemzetieskedõ maradival szemben. Aki az államadósságok visszafizetésérõl, vagy annak bármilyen pici csökkentésérõl hallani sem akar! Ez a reálpolitika!

Aki tud a sorok között is olvasni annak teljesen világos az általam „lefordított” százéves szöveg. Akinek viszont nincs meg ez a képessége, az gondolkodjon el azon, hogy hallucináció-e a magyar politikai színház folyamatos elõadása, amely a nagy világszínház része, s ahol vannak kitûnõ és kevésbé jó szereplõk, de mindig mi nézõk fizetünk, ha akarjuk az elõadást nézni, ha nem! A most következõ években kétféle elõadásra van lehetõségünk. Vagy a régi rendezõk fogják a régi szövegkönyvírók mûveit elõvenni, s leporolni, vagy egy régebben már elfogadott rendezõ - szakítva az eddigi függõségeivel -, új szövegkönyvírókat alkalmaz, akik egy hagyományainkon alapuló, de a vadonatúj helyzethez a legjobban alkalmazkodó darabot írnak neki. Az új darab, nem fog tetszeni a függõséget eddig kiépítõ és fenntartó régi szövegkönyvíróknak. Különösen azért nem, mivel elvesztik a darabjaik után eddig bekaszált busás jövedelmet! Bizony még morogni is fognak, de ha egyértelmûen nekünk esnek - valamilyen átlátszó vádaskodással -, vagy netán bosszúból fel akarják gyújtani a színházat, akkor az ’uralkodóinak - általunk elõidézett - szabálytalankodása és tehetetlensége’ kitétel megváltozását a bõrén fogja érezni a nép, s ahogy a magyar történelemben oly sokszor: egységbe tömörülve, sikerül majd visszaállítani az alkotmányosságot!

Olvassuk tehát össze, hogyan is hangozna egységesen ez a százéves szöveg Bush nyelven:

Az új világrend bevezetésére már sor kerülhet a nemzetállamok alkotmányosságának a teljes megszüntetése elõtt is, ha a népet végsõkig kifárasztotta az általunk szándékosan lejáratott politikai és gazdasági elit, törvényellenes szabadrablása és az üveggyöngyökért történõ közvagyon elkótyavetyélése. Amikor majd, a mi általunk médiabefolyásolt a nép, szabad választásokon követel az egységes világnak olyan uralkodót, aki megszünteti a nemzeteket, a határokat, az ellentéteket, s ez által a békét és demokráciát biztosítja a számunkra minden idõben. Olyat, aki kemény kézzel megvédi az államadósságok kamatfizetési kötelezettségét minden terroristával és nemzetieskedõ maradival szemben. Olyat választ, aki az államadósságok visszafizetésérõl, vagy annak bármilyen pici csökkentésérõl hallani sem akar! Ez a reálpolitika!

Nem szeretnék egy rókáról több bõrt lehúzni, de most képzeljük el ezt, Gyurcsány Ferenc által artikulálva:(lehetõleg a hallgató csukja be a szemét, s az olvasó Fletó stílusban nyomja!) Az új baloldal jótevõ hatalmának bevezetésére - sor kerülhet a köztársaságban is, sõt a nemzetállamok alkotmányosságának a teljes megszüntetése elõtt is, ha a népet végsõkig kifárasztotta az általunk szándékosan lejáratott politikai és gazdasági elit – nevezzük nevén: Orbán miniszterelnök úr és a Jobbik fasizmusa! Az általuk megvalósított: nemzeti vagyon törvényellenes szabadrablása és az üveggyöngyökért történõ közvagyon elkótyavetyélése. Amikor a mi általunk médiabefolyásolt a nép, szabad választásokon követel az egységes világnak – ezen belül a magyar szocialistáknak - olyan uralkodót, aki aztán nagyon is tudja, hogy mi kell a tisztességes, balodali magyar nemzetnek. Négy év múlva majd ismét én fogok következni, aki megszünteti a nemzeteket, a határokat, az ellentéteket, s ez által a békét és demokráciát biztosítja a köztársaság számára - és az SZDSZ/LMP számára is - minden idõben. Olyat fog választani az ország a személyemben, aki kemény kézzel megvédi az államadósságok kamatfizetési kötelezettségét minden terroristával és nemzetieskedõ maradival szemben. Aki az államadósságok visszafizetésérõl, vagy annak bármilyen pici csökkentésérõl hallani sem akar, viszont a nyugdíjasoknak biztosítani fogom a svéd modellt, de az állam lehetõségeinek a figyelembe vételével. Ez a reálpolitika!

Jelen dolgozatomban elemzett és a mai helyzetre átírt idézet tehát, egy százéves és már klasszikusnak számító könyvbõl származik, amelyet sokáig hamisítványnak tartott mindenki. Én sem kívánom a ’hamisítvány’ minõsítést megcáfolni, hiszen nincsenek meg hozzá a megfelelõ bizonyítékaim. Viszont a mindennapi élet és az elmúlt száz esztendõ arra hívta fel a figyelmemet, hogy ezt a hamisítványt valószínûleg elolvasták a cionista gondolkodók és valószínûleg meg is tetszett nekik, mert azóta egyre másra tapasztalhatjuk, hogy ezt-azt megvalósítottak belõle. A ’hamisítvány’ készítõje tehát, ha nem is a cionista bölcsek közül került ki, de nagyon rafinált és rettenetesen jó rábeszélõ képességgel megáldott személy lehetett. Aki ráadásul – milyen véletlen – eljutott a gátlástalanságnak arra a fokára, ahol a másik ember lenézése és semmibevétele szinte már természetes. Végsõ idézetként ennek szemléltetésre álljon itt egy idézet a könyvbõl, amely hosszú távú program, a világuralom megszerzéséhez vezetõ út manipulációs technikáiról, s gojok leigázásáról. Íme az idézet:

„Mint önök azonban nagyon jól tudják, azt, hogy az összes nemzet kifejezést adjon ilyen kívánságoknak, csak úgy érhetjük el, ha minden országban megzavarjuk a nép és kormány közti viszonyt, annyira összetörve az emberiséget egyenetlenséggel, gyûlölettel, veszekedéssel, irigységgel, sõt még sanyargatások alkalmazásával, éhínséggel, betegségek beoltásával, nyomorral is, hogy a gojok ne lássanak más kivezetõ utat, mint azt, hogy menedéket keresnek a mi teljes pénzbeli és minden egyéb vonatkozású fõhatalmunknál.”

A legvégsõ kérdésem tehát csak ennyi: Valóban elhiszi, hogy ön dönt a választásokon?

Mert ha igen, akkor legalább mi magyarok (szerintük: gojok) vegyük észre a valódi kivezetõ utat, amelyet éppen a zsidóség mutat meg nekünk, a hagyománytiszteletével és a saját „alkotmányához” a talmudhoz való ragaszkodásával. Ragaszkodjunk mi is jogelveinkhez, õsi alkotmányunkhoz s ezt világosan hozzuk a Fidesz vezetése, és az új kormányfõ tudomására!

Vegyük vissza ezt a megmaradt kincsünket – ami pénzben nem mérhetõ – ne hagyjuk, hogy kicseréljék, ragaszkodjunk hozzá, õrizzük a lehetõ legnagyobb gondossággal, hiszen tovább kell adnunk az utánunk jövõ nemzedékeknek. A történelmi alkotmány tehát: minõségi kérdés!

Szeged, 2010-04-25 Dr. Bene Gábor S.