ELHANGZOTT A KOSSUTH TÉREN......

Helyes döntés-e, hogy hazamentek?

Meglepõdtem, amikor Végh Miklós felhívott, hogy legkitartóbb Kossuth téri tüntetõk elbúcsúznak pénteken a tértõl, s a Guinniss rekordok közé illõ tüntetést -1314 nap után - megszakítják, mert bíznak abban, hogy alapvetõ változás történik a belpolitikában. Meglepõdtem de megértettem: nem unták meg és nem mentek haza eddig, mert érezték, hogy tartoznak ennyivel nemzet hírnevének, s a Hibbant Néró nagyképûen kimondott szavait megcáfolandó, majd négy esztendeig kitartottak. Meglepõdtem, de nekiültem, hogy leírjak egy rövid visszaemlékezõ beszédet…

Több mint 1400 nappal ezelõtt egy langaléta táncos komikus bohóc a sarokba szorította a rendszerválásnak nevezett átmentési akció pártját, a Rákosi-kádár diktatúra utódpártját a kapitalizálódott Maszopot. Ott ültek az Õszödön a sokat megélt régi bolsevikok, és megrökönyödve hallgatták a fiatal, vezérkomlexussal és összerabolt milliárdokkal jól felszerelt Hibbant Nérót, aki hírhedt beszédével magához láncolta õket éppen úgy, mint ahogy a legendás conquistador, a spanyol Cortéz, aki elvágta a visszavonulás útját azzal, hogy felgyújtatta a saját hajóit.

Több mint 1300 nappal ezelõtt, a langaléta táncoskomikus ocsmány beszéde kiszivárgott, és ahogy az emberek hallgatták a gátlástalan hatalombitorlót - azon a stúdióminõségû felvételen -, rádöbbentek, hogy véget ért egy kor, a hiszékenység, a naivitással kibélelt magyar történelem egy álságos korszaka, s kezdõdik a joghelyreállító harc, az alkotmányért folyó közjogi küzdelem korszaka.

Ma este azonban ennek a közjogi küzdelemnek a három és fél éves utcai korszaka is véget ér, a harc (reméljük) bevonul az országgyûlés épületébe. A folyamatos Kossuth téri tüntetést ugyanis nem véletlenül hallgatta agyon a bal és jobboldali sajtó. A hatalom és az ellenzék sem akart hallani arról, amit a Kossuth tér képvisel, az alkotmányos jogainknak visszaszerzésének követelését.

Az erre irányuló erõfeszítés meghatározója lett sokunk életének. Szinte életformává vált számunkra a minden esti találkozás, s amikor már a családom egységét veszélyeztette ez az önként vállalt közéleti szereplés, akkor de csak akkor vonultam vissza a szülõvárosomba.

Kedves Kossuth téri, állhatatosan kitartó, közjogi harcosok!

Nem távolodtam el tõletek, mert lélekben mindig itt voltam veletek, írtam a Kossuth tér újságjába a cikkeket, önszervezõdõket segítettem, szerveztem a nemzetépítõ civil szervezetek munkáját, elõadásokat tartottam a magyar alkotmányosság kérdéseirõl, s mint pártoskodástól elhatárolódó írástudó, védtem a Jobbikot a különbözõ támadások ellen. Nekem, határozottan hiányozni fog a Vértanúk tere, ahol az elmúlt másfél évben folyt a mindennapos tüntetés a 65 év óta elhazudott magyar alkotmány mellett és a hazugságállam diktatúrája, ál-demokráciája ellen. De hogyan is kezdõdött ez a tüntetés?

Hogyan is vetõdtem vidéki emberként a Kossuth térre, 2006, szeptember 18-án? A lelkiismeret hozott, hogy tegyek valamit a hazámért, mert megszállták az államunkat a legaljasabb Nérók, s nem titkolták tovább az addig rejtetten mûködtetett szándékaikat.

Néhány kép bevillan a múltból: a Gonda Lacival való ismerkedõ kézfogás, a színpadépítés és a táborikonyha, a hangosítás gyermekbetegségei és a sátrazók ébredése. A demonstrációs koporsó és a tábori konyha felszámolása. A székely himnusz szövegének Kossuth téri változata, amit itt hallottam elõször, a naponta növekvõ tömeg és az ellenszínpad, ahol összetörték a kocsim elejét, a Molnár Tamás vezette sajtótájékoztatók és október 22.-ének éjszakája, amikor Takács András megegyezett a rendõrökkel, de Satu nem akarta a teret elhagyni. És a másnap, a szörnyû 50.-ik évforduló.

Majd eszembe jut a Batthyány örökmécses melletti napok, a zárás környékén mindig megjelent az egyik ház erkélyén egy nemzeti zászló és megvilágította a tulajdonosa egy lámpával. Micsoda erõt adott az akkor nekünk! Eszembe jutnak a Gyurcsány Futamok, a vonulások Fáber Karesz és Tatár Jóska szervezésében, a hétvégi kiruccanásaink Budapest peremkerületeibe, ahol az emberek nem is tudtak arról, hogy a tüntetés folyamatos, vagy a rendõrökkel való játszadozás, és a nagy kordonbontás napja, vagy az Erzsébet hídon történõ demonstráció. Az elõállítások, a fogda, vagy a rendõrkocsiban ücsörgés: lebilincselve. Mennyi nagyszerû emberrel ismerkedtem meg, mennyi felemelõ emlék, s mennyi tapasztalat a diktatúra gátlástalan, aljasságáról.
Most, hogy négy év ál-szocialista kormányzás után visszanézünk, csak a romokat látjuk, s nem vigasztal, hogy mi Kossuth tériek ezt elõre megmondtuk…

Szétverték az egészségügyet, a vasutat, a vidéki életet, az oktatást. Leépítették a társadalom igényszínvonalát, a médiumok ezerrel nyomják az agymosó primitívségeket, magán céljaik szolgálatába állították a rendõrséget, a titkosszolgálatot, az államapparátust és a jogszolgáltatást. A fortélyos félelem eszközeivel rátelepedtek az értelmiségre és bevezették az álszent, de nagyon is bolsevik jogállamot, ahol a sakkban tartott képviselõház tagjaival megszavaztattak minden olyan törvényt – akár naponta is –, amire szüksége volt a milliárdos Fletó-LiBajnai hatalombõvítéshez.

Ha ma befejezzük a tüntetéssorozatot, amelynek célja a politika világának megtisztítása volt – az erkölcs forradalma – akkor sem pihenhetünk meg, még egy kicsit sem. Nem értük el a legfontosabb célt: a magyar alkotmányosság visszaszerzését, ami biztosította volna, hogy soha elõ ne fordulhasson többé, a gyurcsányi hatalom modell! A jelen illegitim államnak csak bûnei vannak. Ám ez az állam nem a mi akaratunkat, s nem a mi érdekeinket képviseli. Nagyon is kell figyelnünk tovább, hogy mi fog történni a képviselõházban, mert addig, amíg nem áll fel a felsõház – remélhetõen az 1956-os szisztéma alapján – addig nem lehet nyugodt a Kossuth tér, mert az alsóházi szisztéma nem nyújt a nemzet számára elég biztosítékot a változásra.

Közjogi Harcostársaim! Köszönöm, hogy itt lehetek, köszönöm a bizalmat és a szeretetet, amit naponta kaptam tõletek. Máris érzem, hogy mennyire fog hiányozni! Köszönöm a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 minden tagjának és vezetõjének, hogy kitartottak, és nem riadtak vissza a rendõrségtõl, a feljelentésektõl, a bírósági tárgyalásoktól, a pénzbüntetéstõl, elzárástól. A parlamenti választások eredményei alapján ez a kitartó csapat úgy érezte, hogy a vállalt feladatunk véget ért. Nem mentek haza akkor, amikor Gyurcsány megjósolta, s közben megszervezõdött egy nemzeti párt és jó néhány nemzetpolitikával foglalkozó civilcsoport, akik megkezdték a közjogi küzdelmet a magyar alkotmányosság visszaszerzésért. A „Kossuth tér vissza tér” szlogenje azonban nem üresedik ki, hiszen”alkalmi jelleggel, és aktuális nemzeti ügyekben" az össze szokott tüntetõcsapat hallatni fogja a hangját a jövõben is, s én is itt leszek mindig, ha szükség lesz rám, ha hívtok: én jövök!

Köszönöm nektek tüntetõtársaim, hogy - a magatok választotta nemzetszolgálattal - tevékenyen részt vettetek a magyar lakosság felébresztésében, mert a Jobbik sikere a Ti sikeretek is! Sokat tettetek azért, hogy a bolsevik-globalista agymosás ellenére az utcán lett ellensúlyozva a "közszolgálatinak" csúfolt médiumok hazugság folyama. A közjogi harc azonban nem ért még véget, csak egy másik formát vesz fel akkor, amikor megalakul a polgári kormány. Mert mi történik akkor, ha nem váltják be ígéreteiket? Ha a nem lesznek tisztességes bíróságok, s ha nem állítják ezek elé a politikai és gazdasági bûnökkel terhelt képviselõtársaikat? S, hogyan fognak teljesíteni a gazdaság, a banktörvény, az alkotmány, és a bûnösök vagyonelkobzása ügyeiben? A közjogi küzdelem csak akkor érhet véget, ha Bocskay, Rákóczi, Kossuth és az 56-os Pesti Srácok utódaiként, elérjük azt, amit elért a Szatmári Béke, a kiegyezés, vagy az 1920-as Nemzetgyûlés: tehát visszaállítjuk a jogfolytonosságát a magyar alkotmányosságnak!
Ha megszûnik végre a Rákosi-kádár rendszerrel való jogfolytonosság és a Fidesz frakció, megszavazná (a Jobbik ezt biztosan támogatná) a történelmi alkotmányunk igazságos örökérvényû jogelveinek az érvényre juttatását, jogaiba való visszahelyezését, s az idegen eredetû jogrend felszámolását!
A Fidesz képviselõinek a felvilágosítása lesz most a legfontosabb feladata minden jó magyar értelmiséginek, aki világosan látja, hogy a jövõ csak a történelmi, magyar, közjogi múlt elismerésével kezdõdhet el! Az Isten áldjon meg a hûségéért minden magyart, aki eddig is tett, és ezután is tevékenyen küzd a haza alkotmányosságának visszaszerzéséért! Áldja meg az Isten a Kossuth térieket!

Éljen a haza és legyen végre alkotmányos a szebb jövõ!