Szili Katalin Szövetsége a Jövõért?

Szili Katalin Szövetsége a Jövõért?

Én már azt hittem eldõlt, hogy szebb jövõt, vagy szoci jövõt ad nekünk a Jóisten?

De úgy tûnik, hogy a világ még vajúdik egy kicsit és az új gazdasági-politikai forma megszületése, nem lesz szenvedés nélküli.

A Szili-féle szövetség alakulásán több kérdés fogalmazódott meg Szöllõsy Istvánné szavai nyomán.

Választ szeretne arra, hogy: kellett-e koalíció a neoliberális SZDSZ-szel?

Feltétlenül szükséges volt-e arra a kapitalizmusra, amely válságok és fellendülések váltakozásában mûködik?

Hogyan volt képes az MSZP a döntésekbõl kihagyni és folyamatosan hazudni a népnek, de a párt tagjainak is?

Meghaladható-e a mai kapitalizmus?

Bár a kérdésekre szívesen meghallgatnám a választ, de nem hiszek abban, hogy a jelen ál-baloldali pártja, vagy annak egyes tagjai képesek lennének korrekt válaszokat adni.

Remélem, hogy a neoliberális politikát baloldalinak hazudó politikai színház, utolsó felvonásához érkeztünk. A bolsevik diktatúrában sem voltak ennyire rosszak a politikai ripacsok, mint ma. Nem értik, hogy a többség uralma, a fennen hirdetett demokrácia is megdõlt már a mûködésük következtében, s a nép régen rájött arra is, hogy a többségnek nincs feltétlenül igaza, azért mert többség! A magyar társadalom jobbik fele megértette, hogy az állam felett álló igazságos jog uralma az, amely a szebb jövõt tudja biztosítani, s nem a médiamanipulációs baloldaliság vagy jobboldaliság. De nem is a demokrácia kicsúfolása, a nemzeti értékek lenézése, s a hagyományos jogállamiság felcserélése egy ellensúlyok nélkül „üzemelõ jogszabálygyár felhatalmazásával”! A baloldaliság hitelét vesztette és jön a jobbik.

Persze nem a pártrendszer az, amely kivezet a kátyúból, hanem a hagyományos jogrendszer.

Az a jogrend, amely nem idegen a magyar néplélektõl, s méltányos, erkölcsös és igazságos.

Vajon milyen jövõt szeretne magának az, aki végigasszisztálta a gyurcsányi pusztítást?
Nemcsak Szili, de az egész MSZP kimutatta az elmúlt években a valódi természetét és hajlandó volt a hatalomért feláldozni a párt maradék hitelességét. Ami valójában nem is létezett soha, de ezt, az 1956-os véres megtorlás utáni a Kádári manipuláció eltakarta az emberek szeme elõl. S az emberek szeretnek hinni! A Horn Kormány eladta a feldolgozóipart, a stratégiailag fontos energia szektort, s ezzel kiszolgáltatta az államot és a lakosságot a nyugati tõkének. Az ál-demokrácia színfalai mögött eldöntötték, hogy 56 minden célkitûzését sárba tiporják és a semlegesség helyett a NATO, a függetlenség helyett az UNIO, mert a harmadikutas gazdasági rendszert már a „nép-nemzeti MDF” sem akarta, de a tõkéssé lett „ál-szocialisták” végképpen nem! A szovjet államadósságot átjátszották a saját zsebükbe, a multik adókedvezményes behívásával, tönkretették a magyar kis és közép vállalkozók nagy részét. De az adósságcsapda további erõsítésével a saját szavazóbázisukat is megbüntették és a D209-es pénzügyi manipulátor gazdasági csõdre játszó lépései, s a jóléti államra vonatkozó üres ígéretei visszafordíthatatlanná tették a szocialistának csúfolt párt lehetõségét a jövõbeni megtisztulásra. Az sem igaz, hogy ezt nem látták a párt prominensei. Ám ekkor jött a nagy elõadás, a politikai színház „szocialistára” festett színfalakkal és az új – táncos komikus - sztárral eljátszotta a 2004. december 5-én a Nemzeteláruló c. drámát. Ezután következett a legrosszabb. Felmutatta az országnak a politikai bûnözés értékrendjét, s az államot megszállta a régi gárda helyére törtetõ, kiéhezett maffia milliárdosok hada. A baloldali értékrend bûnözõ értékrenddé, a liberális pedig a legaljasabb magyargyûlölõvé vált. S már nem is titkoltan, nem a színfalak mögött, hanem szinte kérkedve és a nézõtéren vágták a magyarság arcába az igazságot, röhögve és gusztustalanul. A színpadi ellenzék mindezen idõ alatt gyáván megfutott minden kihívás elõl, s jogállami eszközökrõl papolt, egy de jure illegitim, hazug, antidemokratikus, közvagyonától megfosztott és intézményrendszerében legyöngült és agyon korrumpált állam, valamint roncs társadalmának hathatós védelme helyett. Testvérpártot választott magának és a kezét dörzsölgetve nézte végig a pusztítást, amit a „szocialista-kapitalizmus” végzett az államunkban. Közben a beígért „kánoán” megérkezett, a lakópark és kaszinóváros képében. A Gyurcsányizmus látványos bukását még meg tudta akadályozni a kormányváltás, de a Libajnai kormány „közgazdászai” az eladósításnak egy olyan fokára vitték az országot, hogy innen már nincs visszaút, a csapda bezárult. A havi 185 milliót keresõ Kapolyi László és a csekély 1,5 milliót (plusz 300 E Ft költségtérítést) bezsebelõ Szili mellett persze kispályás Hunvald és Zchuslág, de mégis õk ma az igazi arcai a baloldalnak. No meg a homoszexuális vonuláson a fütyisnyalóka osztogatók között sétálgató Fletó, aki önimádatában nem tudja felmérni sem, hogy taccsra tett egy pártot, amelyet egy Pozsgai szintû politikus talán felemelhetett volna, de egy ilyen gyalázatos svihák semmiképp.

Vasárnap a Villányi úti konferencián megjelent Mesterházy (miniszterelnök-jelölt), a (vodkagyáros) Baja Ferenc, Hegyi Gyula (Tíz év után) képviselõ, a (Kommunista) Munkáspárt 2006 vezetõje Vajnai Attila és azok, akik még hisznek az új hazugságok lehetõségében. Akik elhiszik, hogy ezzel a garnitúrával még hitelesíteni lehet a baloldali álmokat! Valaki azt írta nekem a napokban, hogy: A társadalmi baloldal segítheti a politikai baloldalt. Csakhogy nincs politikai baloldal, hanem a pénzszagot megérzõ politikai ripacsok gyülekezete ez! Ócska tolvajok segítõi, a mi kutyán kölykének gyámolítói, a magyar társadalom legaljasabb söpredéke, akik visszaéltek a baloldaliság elfogadottságával, s éppen azokat rabolták ki legkegyetlenebbül, akik hittek bennük. Soha nem éreztek felelõsséget a társadalomért, hanem gyûlölték a „hálátlanokat” a Kádárizmus ellen szavazó társadalmat.

Számos eredményt vállalhatnak büszkén: az ország lumpenizálását, a lakásmaffia erõsítését, a munkanélküliség folyamatos emelkedését, az ország teljes eladósítását, a multinacionális vállalatok támogatását és a pénzhatalommal való folyamatos kollaborációt.

Ezek ne beszéljenek a jövõrõl és vegyék már észre, hogy (bár én pártellenes vagyok, de) nem a Jobbik az ellensége ennek a nemzetnek, hanem éppen a saját elvtársaik, akik ide kormányozták az országot.

Ugye nem akarják a Jobbikra fogni a válságot, a szemkilövéseket, a közvagyon kiárusítását, a hatalommániákusok egészségügyi randalírozását, a felvett hitelek elpocsékolását, stb., stb,.

A magyar baloldal nem csak cserbenhagyta és elárulta a szegényeket, hanem elvette tõlük a nemzettudatukat is. Megfosztotta õket a jog igazságosságától, a hagyományos magyar alkotmányosságot a szemétre dobta, mint egy ócska rongyot. 1956 harmadikutas gazdasági tervét, szintén. Ám most eljött az idõ és az MSZP kerül a történelem szemétdombjára. Visszavonhatatlanul!

Szeged, 2009. november. 30. Dr. Bene Gábor S.