Nyuszómuszó! - avagy miért hallgatják agyon Magyarországon az év legfontosabb cikkét?

Megszületett az év legfontosabb gazdasági cikke a Financial Timesban. Abban a folyóiratban, amelyre oly árgus szemekkel tekint minden magára valamit is adó pénzügyi szakember, amelynek a magyar költségvetési hiányt ostorozó írásait véres kardként szokták körbehordozni az újabb és újabb megszorítások után ácsingózó közgarázdák. Most mégis csend van, ordító csend. A brit lap ugyanis azt az igen velõs megállapítást tette, hogy Lengyelország Európa messze legjobban teljesítõ gazdasága, s ennek legfõbb oka, - tus és dobpergés - "hogy Lengyelországban sokkal nagyobb a kis- és középvállalati szektor, mint a szomszédos országokban", ezért "kevésbé függ a külkereskedelemtõl, mint kisebb szomszédai".

No, hát ezért a mély hallgatás. Ezért találni csak nagyítóval olyan hírportált, vagy napilapot, amely ezt leközölte volna - s azok is csak pár soros kishírként. Pedig most errõl kellene zengenie az egész médiának, ezt kellene ronggyá elemezni a Világgazdságban, a HVG-ben, a Cash Flow-ban meg az összes olyan fórumon, ahol egyébként oly nagyon figyelnek, mit súg a londoni City. Persze akkor csúnyán rászakadna a plafon a szakma hazai "krémjére", a lengyellászlókra, vértesandrásokra és peccsnigmáriazitákra. E jeles gazdasági fenoménok munkássága ugyanis az elmúlt két évtizedben másból sem állt, mint a multinacionális nagytõke dicséretébõl. Újra és újra prófétai lelkülettel hirdették a "nemzetközi pénzügyi körök elvárásainak" evangéliumát. Ami persze rajtuk kívül senkinek nem jelentett örömhírt - a mindenkori kormány azonban rendszeresen földig borult e nagy varázslók mágikus tudása elõtt.

A Financial Times cikkét olvasva a bankreklám derék papucsférje is a homlokára csapna: Errõl beszélek Nyuszómuszó! Mert errõl beszélünk, gyõzködünk, ordítunk már hosszú évek óta mi, "felelõtlen, radikális dilettánsok". Hogy az irdatlan adókedvezményekkel és gigászi állami támogatásokkal hazánkba csábított multinacionális nagytõke messze többet árt, mint használ. Évente eurómilliárdokat visznek ki az országból, miközben taccsra vágják magyar kis- és középvállalkozások ezreit. Hányszor elmondtuk, te jó ég! És a válasz, amellyel lesöpörték miden érvünket, rendre ugyanaz volt: a multik sok munkahelyet teremtenek, és olyan biztos financiális háttér áll mögöttük, amirõl a csóró kis magyar cégek nem is álmodhatnak. Ezzel szemben számos tanulmány kimutatta már, hogy a mûködésük következményeképp becsõdölt hazai vállalkozások megszûnése által jóval több ember kerül az utcára, mint ahányat a nagy gyárak hangárai fel tudnak szippantani - nem beszélve arról, hogy ugyanannyi kedvezménnyel és dotációval a magyar cégek akár másfélszer annyi munkahelyet is képesek lennének megteremteni, mint az idegen mammutvállalatok. A biztos háttérrõl pedig sokat tudnának mesélni a General Electric dolgozói, akik hónapok óta rettegve járnak dolgozni, s azon morfondíroznak a futószalag mellett, vajon melyikünk nem áll már ott jövõre.

Lengyelországban megtörtént az igazi rendszerváltás. Kissé ott is megkésett ugyan, de 2004-tõl a nemzeti radikális Jog és Igazságosság kitakarította a posztkommunista-globalista rablóelitet. A Kaczynski-ikrek egy laza mozdulattal beintettek az ott is mindig mindent jobban tudó neoliberális "szürkeállománynak", és hozzáláttak egy nemzeti érdekeken nyugvó, a hazai vállalkozásokat támogató, és elsõsorban a belsõ piac felpörgetésére épülõ gazdaságpolitika építéséhez. Egy idõre még a Tesco üzletláncot is számûzték az országból. Sajnos a varsói nemzeti koalíció 2007-ben szétesett. Az õket felváltó polgári liberális kormányzat már jobban igyekszik kedvében járni a multinacionális tõkének, ám - mivel nem neoliberális ámokfutókról van szó - alapjait tekintve nem tértek le az elõzõ három évben kitaposott útról.

S lám, az eredmény még véletlenül sem a nagytõke pánikszerû menekülése, egekbe szökõ munkanélküliség, és pénzügyi armageddon lett - hanem Európa legjobban teljesítõ gazdasága, az Unió egyik motorja, amely lassan, de biztosan építi magát regionális középhatalommá. A lengyelek mindezt alig öt év alatt érték el. Ha jövõre jól döntünk, 2015-ben átvehetjük tõlük a vezetést!

Balogh Gábor
Forrás: Barikád.hu (Neményi.net)