RIADÓ A PARLAMENTI törvényesítés SUMÁKSÁGA ELLEN!

Kedves Harcostársaim!

Azt a feladatot kaptam a legutóbb a Magyarok Szövetségének Összehangolóitól, hogy készítsem el a tervezett PTK módosítás anyagának „kritikáját”!

Sajnos soha nem mélyültem el annyira a kötelmi jogban, vagy annak kapcsolódó részeiben, hogy egy komoly elemzésre vállalkozhassak, hiszen én csak az államjog és alkotmányosság területén szereztem némi jártasságot. (de ott is csak természetjogi vonalon!)

"Majdnem laikusként" azt azonban meg tudom mondani, hogy valami nagy piszkosságnak kell a dolgok mögött lenni ahhoz, hogy ennyire siettetik a törvény elfogadását, s elolvasva a két kollégám szakvéleményét nagyon is meggyõzõek az érveik.

A sumákság értelmezésében és a korrekció módját illetõen én, sajnos nem tudok megoldást javasolni, de a lényeget megosztom veletek és nagyon köszönöm Zoli barátom önzetlen segítségét, hogy a kollegák véleményét is beépítette.

Edit írását elõre teszem, mert õ „lefordította” egyszerûbb nyelvezetre.

Honfiúi szeretettel: Dr. Bene Gábor

Általános riadó minden tisztességes magyar emberhez!

Úgy tûnik, hogy a mai hatalom gátlástalansága nem ismer határokat. Úgy tûnik, hogy nekik semmi sem elég. A legújabb és talán az utóbbi idõk legaljasabb lépésére szánta el magát. A készülõ Ptk. módosítással mentesíteni kívánják magukat a mindenkori felelõsségre vonás lehetõsége alól. Elõre dolgoznak, biztos, ami biztos alapon.

Szövevényes, átlag ember számára nem is érthetõ módon kívánják elérni az elmúlt évtizedek rablóprivatizálói, hogy amit jogtalanul megszereztek az övék is maradhasson.

Bonyolult lenne a jogi passzusok között végigvezetni a kedves olvasót, lássuk inkább a lényeget.

Ha jelenleg semmissé nyilvánítanak egy privatizációs szerzõdést, mert a privatizáló nyilvánvalóan tisztességtelenül, bagóért szerzett egy milliárdos ingatlant, akkor kötelezhetõ arra, hogy a tisztességes vételárért a zsebébe nyúljon. Az új Ptk. ezen a helyzeten fog változtatni!

Az eddigi jogi szabályozással szemben a tervezet azt mondja ki, hogy a szerzõdéskötést megelõzõ állapot természetbeli helyreállításánál azt a pénzt, amivel a privatizáló alaptalanul gazdagodott, 5 éven túl már nem kell visszafizetni! Azt nem lehet senkitõl sem követelni!

„2. A Javaslat az érvénytelenség jogkövetkezményeit koncepcionálisan új alapokra kívánja helyezni azokban a gyakori esetekben, amelyekben a szerzõdéskötést megelõzõ állapot természetbeni helyreállítására nem kerülhet sor.”

Vagyis, ha mondjuk van egy jó erkölcsbe ütközõ privatizációs szerzõdés 1990-bõl, és ezt semmissé nyilvánítják, akkor az állam nem követelheti vissza azt az alaptalan gazdagodást, amihez a privatizáló hozzájutott! A törvénytervezetnek ez a jogszabály-helye ténylegesen a gazdasági elszámoltatás lehetõségétõl fosztja meg a többséget azzal, hogy az állami vagyonnal kapcsolatban a szabad préda lehetõségét adja a mindenkor hatalmon lévõ kisebbség kezébe.

Úgy vélem, hogy ideje ébredni minden tisztességes magyar embernek. Úgy vélem, hogy meg kell akadályozni a leáldozófélben lévõ kormány utolsó vergõdéseiben, az elmeháborodottság jeleit magán hordozó ötlet megvalósulását.

Nirschné Henn Edith Magyarok Szövetsége

Emberek! Állampolgárok! Magyarok!

Jogászok egy csoportja az elmúlt napokban felfigyelt egy „ügyes” trükkre, amely az állami vagyont üveggyöngyökért kiárusítók és az azt szarugombokért megszerzõk részére nyújt törvényes alapot, komoly jogi hátteret. Ez a trükk az új polgári törvénykönyv alábbiakban ismertetett 5:86. §-ának (3) bekezdésében található. Amennyiben a tervezet 5:86. §-ában írtakat az országgyûlési képviselõk hétfõn elfogadják, akkor már csak néhány óra van az ország lakossága többségének teljes tönkre-tételéig, végleges kizsákmányolásáig!

Ha a Tisztelt Ház az új Ptk. 5:86. §-át a jelenlegi tartalommal elfogadja, akkor nem lehet visszakövetelni az el(f)osztogatott nemzeti vagyont.

A lényeg, hogy tisztességtelenül elprivatizált állami vagyont csak a szerzõdés semmissé nyilvánítása útján lehet visszaszerezni. A semmisségrõl tudni kell, hogy: azt jelenti, hogy ha egy szerzõdés jogszabályba ütközik, vagy a jóerkölcsbe ütközik (vagyis ha gyomorforgatóan tisztességtelen), akkor az a szerzõdés érvénytelen. Az érvénytelenség megállapítását határidõ nélkül lehet kérni, mert ami egyszer semmis, az nem fog megjavulni az idõ múlásával sem. A semmis szerzõdésre alapított igény tehát nem évül el!

A semmisség következtében érvénytelen szerzõdés jogkövetkezménye az eredeti állapot helyreállítása, vagy – ha ez már nem lehetséges, akkor – a jogtalan állapot pénzbeli kompenzálása.

A jelenleg még hatályos Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése egyértelmûen kimondja, hogy „Érvénytelen szerzõdés esetében a szerzõdéskötés elõtt fennállott helyzetet kell visszaállítani.” A (2) bekezdés pedig ma még arról rendelkezik, hogy „Ha a szerzõdéskötés elõtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerzõdést a határozathozatalig terjedõ idõre hatályossá nyilvánítja. Az érvénytelen szerzõdést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka - különösen uzsorás szerzõdés, a felek szolgáltatásainak feltûnõ aránytalansága esetén az aránytalan elõny kiküszöbölésével - megszüntethetõ. Ezekben az esetekben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítésérõl.” (Hát ez az!)

A könnyebb érthetõség kedvéért az új törvény(javaslat) szövegét kell összevetni a jelenleg hatályos törvényi szabályozással. A jobb érthetõség kedvéért a hivatkozott törvényhely által alkalmazott alapelvek javasolt szövegét is ismertetjük.

Ennek megfelelõen a

T/5949. törvényjavaslat

a Polgári Törvénykönyvrõl

I. Könyv: Bevezetõ rendelkezések

1:1. § [A törvény célja]

Ez a törvény állapítja meg a személyek és a jogképességgel felruházott más jogalanyok vagyoni, személyi és családi viszonyaira vonatkozó alapvetõ szabályokat, az igazságosság, méltányosság, mellérendeltség és egyenjogúság elvei szerint.

3. Cím

Az érvénytelenség

I. Fejezet

A semmisség és a megtámadhatóság

5:76. § [A jóerkölcsbe ütközõ szerzõdés]

Semmis az a szerzõdés, amely nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.

5:79. § [A feltûnõ értékaránytalanság]

Ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke között - anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné - a szerzõdés megkötésének idõpontjában feltûnõen nagy az értékaránytalanság, a sérelmet szenvedett fél a szerzõdést megtámadhatja. Nem hivatkozhat feltûnõ értékaránytalanságra az, aki arról tudott, vagy kellõ gondosság mellett tudnia kellett volna, továbbá az, aki a feltûnõ értékaránytalanság kockázatát vállalta.

5:84. § [Az érvénytelenség joghatása]

(1) Az érvénytelen szerzõdés nem hoz létre kötelezettséget a szolgáltatás teljesítésére, illetve jogosultságot a szolgáltatás teljesítésének követelésére.

(2) Ha az érvénytelen szerzõdés alapján teljesítés történt, a felek jogviszonyát a bíróság - bármelyik fél kérelmére - az 5:85-88.§-okban foglaltak figyelembevételével rendezi. A bíróság a jogviszony rendezésének módját a kérelemtõl eltérõen is megállapíthatja, nem alkalmazhat azonban olyan megoldást, amely ellen valamennyi fél tiltakozik.

(3) A fél a szerzõdés érvénytelenségének megállapítását kérheti a bíróságtól akkor is, ha ezzel egyidejûleg nem kéri a felek közötti jogviszony rendezését.

5:86. § [Az eredeti állapot helyreállítása vagy pénzbeli megtérítés elrendelése]

(1) Érvénytelen szerzõdés esetén bármelyik fél kérheti a teljesített szolgáltatás természetbeni visszatérítését, feltéve, hogy maga is visszatéríti a számára teljesített szolgáltatást. A visszatérítési kötelezettség az elévülési vagy az elbirtoklási idõ beálltától függetlenül terheli a szerzõdéskötés elõtt fennállt helyzet visszaállítását kérõ felet.

(2) Ha a szerzõdéskötés elõtt fennállott helyzetet természetben nem lehet visszaállítani, a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítését. Ezt a jogkövetkezményt alkalmazhatja a bíróság abban az esetben is, ha az eredeti állapot helyreállítása célszerûtlen.

(3) A teljesítéssel a kárveszély a szerzõdés érvénytelensége ellenére a másik szerzõdõ félre száll át.

(4) A fél nem köteles az ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítésére, ha bizonyítja, hogy a számára teljesített szolgáltatást visszatéríteni olyan okból nem tudja, amelyért a másik fél felelõs. Ha pedig a fél a szolgáltatás ellenértékét megfizette, kérheti annak visszatérítését akkor is, ha õ maga a számára teljesített szolgáltatást visszatéríteni nem tudja, feltéve, ha bizonyítja, hogy ennek oka olyan körülményre vezethetõ vissza, amelyért a másik fél felelõs.

A kiemeléssel jelölt szövegrész a következõket tartalmazza:

„Ha a szerzõdéskötés elõtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítését. Ezt a jogkövetkezményt alkalmazhatja a bíróság abban az esetben is, ha az eredeti állapot helyreállítása célszerûtlen.”

Ezt a javaslatot kell összevetni az eddig hatályban volt (és jelenleg is hatályos) 1959. évi IV. törvény (Polgári Törvénykönyv, a továbbiakban: Ptk.) 237. §-ának (2) bekezdésében megfogalmazott törvényszöveggel, amely akként szól, hogy

„Ha a szerzõdéskötés elõtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerzõdést a határozathozatalig hatályossá nyilvánítja.”

az ide alkalmazandó Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésében írt – semmiség – törvényi lehetõségeire vonatkozó rendelkezések figyelembevételével.

A jövõre nézve a két törvényszöveg közötti különbség – többek között – azt jelenti, hogy ha például a közismert sukorói ingatlan(ok) tulajdonjogát akár természetes, akár jogi személy megszerzi, és a szerzés (az ingatlan megszerzésére megkötött szerzõdés) jogszabályba ütközik,vagy azt a jogszabály megkerülésével kötötték meg, úgy bár a szerzõdés ugyan érvénytelen, de az elfogadásra váró új jogi szöveg alapján – amennyiben a jogszerzõ (nevezzük az egyszerûség kedvéért vevõnek) „jóhiszemûen és ellenérték fejében szerzõ” félnek adja tovább pillanatokon belül az ingatlant, akkor késõbb úgy marad (maradhat) a ki tudja hányadik (n-dik) további szerzõ fél tulajdonában az ingatlan, hogy az elsõ szerzõje csak akkora pénzösszeget köteles az eredeti állapot helyreállítása során az ingatlan(ok) tulajdonosának – jelenleg talán ez még a Magyar Államnak – fizetni, amekkora pénzösszeg az elsõ szerzõ fél által a szerzõdés szerint a Magyar Államnak kifizetésre került. Az új jogszabályhely szerint – a semmisség ellenére – a sukorói ingatlan(ok) tulajdonjoga maradna annál az n-dik tulajdonosnál, aki/amelyik a semmis szerzõdéssel kapcsolatosan eredményesen hivatkozna (mert hivatkozhatna) az 1997. évi CXLI. törvény 5. §-ának (3) bekezdésében írtakra. Ez a jelenleg hatályos jogszabály a következõket tartalmazza:

1997. évi CXLI. törvény

az ingatlan-nyilvántartásról

5. § (1) Az ingatlan-nyilvántartás - ha törvény kivételt nem tesz - a bejegyzett jogok és a feljegyzett tények fennállását hitelesen tanúsítja. Ha valamely jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztek, illetve, ha valamely tényt oda feljegyeztek, senki sem hivatkozhat arra, hogy annak fennállásáról nem tudott.

(3) A jóhiszemû szerzõ javára az ingatlan-nyilvántartást - az ellenkezõ bizonyításáig - az oda bejegyzett jogok és feljegyzett tények tekintetében akkor is helyesnek és teljesnek kell tekinteni, ha az a valóságos helyzettõl eltér. Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban jóhiszemû jogszerzõnek minõsül az, aki az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerez jogot.

A jelenleg hatályos szabályozás szerint ugyan szintén maradna (maradhatna) az ingatlan tulajdonjoga az n-dik tulajdonosánál, azonban a semmisséget megállapító bíróságnak ez esetben – a szerzõdés érvénytelenségétõl függetlenül – hatályban kellene tartani a szerzõdést a határozata meghozataláig, és az ingatlannak a perben kirendelt igazságügyi szakértõ által meghatározott, a bírói döntés meghozatalának idõpontjára vetítetten megállapítható forgalmi értéket kellene fizetnie annak, aki az ingatlant elsõ szerzõként már nem tudja a Magyar Államnak visszaadni.

Tehát a korábbi és új jogi szabályozás között különbség igen lényeges.

A törvénytervezet „sorai” között elrejtett „trükk” a következõ. Az elfogadásra kerülõ új törvényszöveg alapján a jóhiszemû harmadik személy jogszerzõnek (azaz az elsõ vevõt követõ vevõnek) mindössze azt az értéket kell a korábbi tulajdonos Magyar Állam felé a az eredeti állapot helyreállítása során megfizetnie, amennyit a Magyar Állam (például a Suchmann Tamás által folyamatosan alkalmazott VÁTI valamelyik cége által) a szerzõdés aláírásának idõpontjában meghatározott.

Ezzel szemben a jelenleg még hatályos jogszabály(ok) helyes alkalmazása esetén ugyanilyen szerzõdésnek ugyanilyen bírósági elbírálása esetén legalább arra van/volt lehetõség, hogy az ingatlan tényleges forgalmi értékét a bíróság által kirendelt igazságügyi szakért(õk) határozza / határozzák meg.

A fentebb kiemelt jogszabályhelynek a hétfõi napon történõ elfogadása azzal a rendkívüli veszéllyel jár, hogy a még létezõ valamennyi állami tulajdonban lévõ intézmény ingatlanjait (akár törvénytelenül is) értékesíteni fogják a következõ hónapokban nevetséges áron (amelyen általában a VÁTI által meghatározott „forgalmi érték”).

Amennyiben a következõ kormány ezen a helyzeten változtatni akar, úgy legalább másfél év kell a törvény újabb módosítására, de ekkor is ténylegesen tudomásul kell venniük a „törvényesség”, valamint a „jogállamiság” alapján, hogy ami a hétfõi szavazást követõen a törvény (csak feltételezhetõ) változtatásáig meg fog történni, az az „alkotmányos rendbe illeszkedõen” törvényes volt.

Ez természetesen azzal a veszéllyel jár, hogy a majdani új kormány sajnálkozni fog, hogy nem tud az „európai normák” szerint mást csinálni, mint tudomásul venni az így kialakult helyzetet.

Ezt tetézheti az is, hogy a köztársasági elnök úgy hirdeti ki az új törvényt, hogy nem kér elõzetes normakontrolt és a népnek „elmagyarázza”, hogy õ sem tudott mást tenni, mint amit tett.

Azért, hogy mindenki megérthesse:

ha jelenleg semmissé nyilvánítanak egy privatizációs szerzõdést, mert a privatizáló nyilvánvalóan tisztességtelenül, bagóért szerzett egy milliárdos ingatlant, akkor kötelezhetõ arra, hogy a tisztességes vételárért a zsebébe nyúljon. Az új Ptk. ezen a helyzeten fog változtatni!

Az eredeti állapot visszaállítását kérõ fél elévülési és elbirtoklási idõ beálltától függetlenül fennálló kötelességének kimondása elaltatja a felületes jogértelmezõt, mert ez azt a jogi látványosságot kelti, hogy semmisség esetén, - mint eddig - az eredeti állapot helyreállítása mindkét fél szolgáltatása esetén egyaránt határidõ nélküli. Az alábbiakban viszont kiderül, hogy mirõl van szó! Arról, hogy az eddigi jogi szabályozással szemben a tervezet azt mondja ki, hogy a szerzõdéskötést megelõzõ állapot természetbeli helyreállításánál azt a pénzt, amivel a privatizáló alaptalanul gazdagodott, 5 éven túl már nem kell visszafizetni! Azt nem lehet senkitõl sem követelni!

A törvény indoklása kifejti, hogy „ - tipikus esetben - dologszolgáltatás áll szemben pénzszolgáltatással, és ezek visszakövetelésének idõbeli lehetõsége eleve különbözõ.” (Például, ha az állam üzemet adott pénz ellenében.) A törvénytervezet indoklása nem vitatja, hogy az eredeti állapot helyreállítása címén a dologszolgáltatás (például az üzem) visszakövetelhetõ, mert a tulajdoni igény nem évül el. Az indoklás pontosan így szól: „Az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeni megtérítésére vonatkozó igény – mint egyfajta alaptalan gazdagodási igény – kötelmi természetû igény, és az általános elévülési idõn belül érvényesíthetõ.” És most figyeljenek!

Az indoklás kifejezetten kimondja, hogy: „2. A Javaslat az érvénytelenség jogkövetkezményeit koncepcionálisan új alapokra kívánja helyezni azokban a gyakori esetekben, amelyekben a szerzõdéskötést megelõzõ állapot természetbeni helyreállítására nem kerülhet sor.”

VÉGKÖVETKEZTETÉS: Ha például van egy jóerkölcsbe ütközõ privatizációs szerzõdés 1990-bõl, és ezt semmissé nyilvánítják, akkor az állam nem követelheti vissza azt az alaptalan gazdagodást, amihez a privatizáló hozzájutott! A törvénytervezetnek ez a jogszabály-helye ténylegesen a gazdasági elszámoltatás lehetõségétõl fosztja meg a többséget azzal, hogy az állami vagyonnal kapcsolatban a szabad préda lehetõségét adja a mindenkor hatalmon lévõ kisebbség kezébe.

A Jóisten könyörüljön rajtunk, Mi pedig gondolkodjunk el ezen!

(Szerezni csak tulajdonostól lehet, az állam pedig nem tulajdonos, csupán a közvagyon kezelõje!)