Levél a szegedieknek, a Tiszagyöngye lebontása kapcsán.

Sajnálom a Tiszagyöngyét!

Kedves Olvasó! Sajátos és önéletrajzi ihletésû ez az írás. Bocsánat érte.

Az 56’ utáni generációknak az akkori rendszer új praktikákat mutatott be. A megjelenõ televízió, a blues és rockzene kiragadta a társadalom nagy részét a mindennapok reális valóságából és – bár nem tudtunk róla, de – egy virtuális világot pakolt körénk, ahol már nem volt szükség a néphagyományokra, a magyarság múltjára, de figyelem elterelõ tömegszórakoztatásra igen.

A beszûkült lehetõségek vasfüggönyözött világában a nyugati zene iránti rajongás vált divattá az ifjúság körében és mindenki zenekart alapított! Természetesen én is. Egy Körforgalom nevû csoportot hoztam létre akkori barátaimmal, s amatõr zenekarunkkal végigzenéltük a megye városait, falvait. Egy-két alkalommal a Jate Klub, a Kiszöv és a Tiszagyöngye is helyszíne volt a zenekari bulinknak! Akkoriban, több olyan népszerû személyiséggel játszottam együtt, akikbõl késõbb diszkós, azaz dee jay lett. (Szilágyi István, Kakuszi Béla, stb.) 1976-ban felbomlott az éppen aktuális Körforgalom, de megmaradt a stabil „szerelem” a nyugati zenekultúra iránt, s az elvállalt bulikat már az éppen akkor elõretörõ új mûfaj képviselõjeként, mint diszkós teljesítettem. Mind a zenekarozás mind a diszkó: egyfajta újszerû és hõsies fityiszmutatásnak tûnt a hatalommal szemben, hiszen úgy hittük, hogy a „szabad világ” zenéit játsszuk itt, a kommunistának hazudott diktatúra legvidámabb barakkjában.

A jogi egyetem öt esztendeje alatt végig diszkózhattam az országot. Szinte minden nagyvárosban voltak bulijaim és így nem rázott meg az sem, amikor az egyetem elvégzése után nem kaptam meg az ügyvédi gyakornoki állást, mert ahhoz, pártbizottsági ajánlás kellett volna. (Nekem persze, aki nyíltan voltam ellenzéki, és soha nem dörgölõdztem hozzájuk, ilyen nem járt!) Azért nem viselt meg túlságosan ez a nyilvánvaló diszkrimináció, mert a közben megszerzett legmagasabb fokozatú (Á kategóriás) diszkós és elõadómûvészi engedélyeimmel sikereim voltak és jól is kerestem, ami azokban az években ritkaságnak számított. Volt is irigység körülöttem rendesen.

Szeged elsõ mindennapos diszkóját a Kékcsillag Presszóban mûködtettem. A korszakra jellemzõ, hogy - egy nyár után -, csak azért kellett abbahagyni, mert nagyon nagy volt az érdeklõdés, s az üzletvezetõ érvelése szerint: „nem lehet így vendéglátást folytatni, ha még a csilláron is lógnak”! Kicsit rimánkodtam, hogy szûrjük meg a közönséget, szedjenek belépõjegyet, de erre nem voltak hajlandóak! A Volán klub, a Szõrme Klub, az EÜ. Fõsuli, a Jate Klub, a Textil és a Szote Klub voltak a népszerûek akkoriban Szegeden, s ezek többségében én voltam a rezidens diszkós.

A Tiszagyöngye étterem diszkósítását már a hetvenes években elkezdték a kollégáim. Pl. Horváth Andrásnak kitûnõ KISZ és pártkapcsolatai voltak, így keddenként ott düböröghetett a KISZ-DISCO. Nekem persze már csak akkor volt lehetõségem próbálkozni, amikor az ÁFÉSZ-nek a nyereségre volt szüksége. Az igazi áttörés 1981-ben következett be, amikor Simon Ernõ elnyerte a Tiszagyöngye üzemeltetési jogát egy versenytárgyaláson. Elõször közölte, hogy nem lesz itt diszkó, mert az zavarná az éttermi vendéglátást.

Majd egy hét múlva eljött hozzám, hogy a licitált eszközmegváltás összegét kölcsön adnám-e neki?

A Tiszagyöngye Night Club 1982. május elsején indult be, s a Bene Disco védjegy népszerûsége ekkor már biztosította a sikert. Mielõtt önfényezésnek tûnne mindez, elárulom, hogy a Bene Disco nem csak az én érdemem, hanem a munkatársaimé: Gregus Zoltáné, Mulatti Árpié, Szilágyi Istváné, néhai Molnár Sanyié (Maki), Balázs Alberté és még sokan másoké, akik ötletekkel, nyomdai munkával, fénytechnikai bravúrokkal segítették a produkciót. Meg kell még említenem a Bene Disco fõ szponzorát – édesbátyámat – Bene Jóskát, aki az Egyesült Államokból küldözgette részemre azon bakeliteket, amelyek miatt az én diszkómnak mindig más hangzása lehetett, mit a többieknek, akik a Magyar Rádió - Komjáti György - Teenager Party-jából építkezhettek csak. Mindehhez persze kellet egy diszkóra tökéletesen alkalmas hely, s ez volt a Tiszagyöngye!

Mint a hely egyik finanszírozója, managere, valamint dizájnere és dee jay rezidense, én osztottam be a kollégákat, hogy naponként más-más stílusban és más típusú zenéket lejátszva a mûsor színes és mozgalmas legyen. Mindezek mellett diaporámás vetítések, késõbb videó diszkó vonzotta a tömeget. Mert az elsõ naptól kezdve óriási volt a tömeg, egyértelmû volt, hogy az ország egyik legnépszerûbb diszkójává emelkedett a hely.

Az elsõ év után megváltam a „saját gyermekemtõl” és átmenetem a Tisza másik partjára a Szõke Tisza Hajóbárba lemezlovasnak, majd a fõvárosban alapítottam meg a MOMENT Disco Clubbot, amely már a „rendszerváltás” elõtt rendszert váltott, hiszen kiürítettem vele a KISZ által agyontámogatott Csillagfény Diszkót, s a hétvégi Fortuna Clubnak is lefeleztem a közönségét. Mindez nem azért történt, mert nyugtalan természetû lettem volna, hanem képtelen az emberi hibák „érdekvezérelte” tolerálására. Soha nem voltam képes elfogadni a kapzsi és gátlástalan pénzhajhászokat, a tisztességtelen kollegákat, s inkább hagytam veszni a bejáratott helyet, de ebben nem tudtam megalkudni.

Talán ez az oka annak, hogy ma már a pesti tanítványaimmal sem tudok túl sûrûn találkozni. Dj Sterbinszki, Dj Levi, Dj Jován, Kühl Tomi és a többiek a siker útját járják, én pedig visszavonultam, mert más értékeket fedeztem fel önmagamban. Rájöttem, hogy diszkós tevékenységem egyfajta rombolása volt bennem a magyarságtudatnak. Rájöttem, hogy önkéntesévé szegõdtem a globalizmusnak. Ma már nem tartom magam dee jay-nek, sõt jogásznak sem!

A dee jay kötelessége, a szórakoztatás minden körülmények között, de ma nincsenek meg hozzá a társadalmi körülmények, ám most a Tiszagyöngye lerombolása elõtt, ezen utolsó alkalommal még erõt veszek magamon, hogy szórakoztassam a nagyérdemût, hogy visszapörgessük egy kicsit az idõt és megidézzük a múltat. Jogásznak viszont, azért nem tartom már magam, mert nem tudom tisztelni a mai "jogot" amelyrõl világosan látom, hogy a korrumpált jog színfalai mögött, már régen nincs jogrend, csak fejlõdésnek álcázott jogtalanság és országrombolás.

Sajnálom, hogy lerombolják a Tiszagyöngyét. Sajnálom - pedig mint épület -, egy szocreál borzalom. De nekem/nekünk mégis egy darabja volt az életünknek. A Kádárizmus legvidámabb barakkjának egy színtere, amire csak azért jó visszaemlékezni, mert akkor még fiatalok és naivak voltuk és nem láttuk át, a már akkor beinduló globalista konzumbolsevizmust!

Sajnálom azokat, akik ma kiszolgálják a globalistákat, még akár a Gyöngye lebontásával is.

Szeged. 2009.11.06. Bene Gábor S.