Az ügyész kétszer is kérte a halálos ítéletet!

Az ügyész kétszer is kérte a halálos ítéletet!

(Nyugodjon békében az erkölcsi forradalom hõse: Belovai István)

Elhunyt az Amerikai Egyesült Államokban Belovai István, akit a kollaboráns bolsevik diktatúra bírósága azért ítélt életfogytiglani fegyházra, mert a kémanyagok fordítása során felismerte egy új világháború kitörésének lehetõségét, s tájékoztatta az USA illetékeseit arról, hogy egy kémbanda informálja a szovjeteket a szigorúan titkos védelmi adatairól.

Elhunyt Belovai István, aki nem árulta el hazáját, hanem a megszállók ellen és a béke érdekében cselekedett! Felismerte, hogy szovjet kalandorpolitika képes az információk birtokában háborút indítani, s ezzel a magyar polgári lakosság és katonák értelmetlen pusztulását akadályozta meg.

Sokat elárul a rendszerváltásnak hazudott hatalomátmentésrõl az, hogy az „új rendszer” sem rehabilitálta õt.

Pedig a megszállók elleni fellépés nem minõsíthetõ árulásnak! Csakhogy azok, akik itt felejtõdtek az „új rendszerben” ugyanolyan árulói maradtak népüknek, mint azelõtt.

Az USA háttérhatalmi függõségét világosan látom és a két világrend szembenállásának összefüggéseirõl is határozott véleményem van. Ennek ellenére én: tettét hõsiesnek minõsítem az adott idõszakban. Nem így a hatalomba betonozott „rendszerváltó” politikai osztály. Mert õk, nem rehabilitálták! Ion Mihail Pacepa – aki Ceausescu kémfõnökeként állt át – megkapta a rehabilitálást a saját hazájától, de Belovai István nem!

Pedig a hadsereg felsõ vezetésében egyetlen ilyen bátor és hazaszeretõ ember nem akadt a nyolcvanas években, aki tenni is mert, s nem csak a saját karrierjére hanem a magyar jövõre gondolt.

Néhány – a hadseregen kívüli - tisztességes ember lépett fel érdekében, s „bajtársai” semmit nem tettek, sõt elítélték „árulását”.

A Magyar Köztársaság (vajon létezik-e ilyen?) akkori elnöke (Göncz Árpád)

– kegyelembõl (sic!) – 15 évi szabadságvesztésre változtatta életfogytiglani fegyház büntetését, s a fennmaradó éveket felfüggesztette ötévi próbaidõre. Így bocsátották szabadon Belovai Istvánt, több mint 5 esztendõ letöltése után. Azon tábornokok, akik hûségesen kiszolgálták a szovjetekkel kollaboráló rendszert maradtak a hadseregnél, Belovai alezredes viszont (aki hazája és az emberiség érdekében ténykedett) egy tönkrement házassággal és egy útlevéllel „gazdagabban” távozhatott a szülõhazájából, mert még a priuszát sem törölték el. Õ természetesen az erkölcsi gyõztes és nekünk kötelességünk emlékezni erre!

A megszállók ellen fellépõ Belovai Istvánt ezennel tiszteletbeli Kossuth térivé fogadom és ígérem, a legnagyobb kitüntetésre fogom javasolni a valódi rendszerváltás utáni elsõ - valóban magyar - kormánynak!

Magyarok! Imádkozzunk egyet érette is!

BG