Az alkotmányosság és 56!

Az alkotmányosság és 56!

Alkotmányosság nélkül élünk már több mint hat évtizede.

Közben a nép megkérdezése nélkül változott az állam elnevezése többször is. Sem az államformáról, sem az alkotmányról, de még az alaptörvényrõl sem kérdezte meg senki a népet, amely pedig (állítólag) a legfõbb hatalom birtokosa. (...minden hatalom a népé....?)

Eközben a Magyar Állam minden intézménye alkotmánynak tekinti azt a ránk erõszakolt sztálini alaptörvényt, amely megváltozott ugyan 1989-ben, de azért biztosította a bolsevik rablóbanda hatalmának megtartását. Az egész rendszerváltásnak hívott cécó a túlélést szolgálta akarva vagy akaratlanul, de eredményesen. Az idegenbõl kölcsönzött jogrend pedig arra alapult, hogy a képviseleti demokrácia jól mûködik a világ más tájain és a pártok túlhatalmának megfékezésére elõbb–utóbb létrejön majd a civilkontroll Magyarországon is.

Az idegen jogrend azonban a magyar viszonyok között nem mûködhet jól.

Nekünk azért fontos a saját alkotmányosságunk (amit elhazudnak!) és a saját jogrendünk (amit kiforgattak!), mert az biztosítaná számunkra, hogy a tûzhöz közelieket is felelõsségre lehessen vonni és 1956 szabadságharcából - minden értéket kihagyva – ne tudják átformálni reformkommunista forradalommá! 1956. egy elemi erejû népképviseleti formát dolgozott ki, egy alulról építkezõ formát, amely az igazságosságot és a demokráciát tûzte zászlajára. A mai rendszer azonban nem igazságos és nem demokratikus! Az átöltözködöttek lenyúlták 56-ot, a közvagyont, sõt az egész államot és a beígért szociális piacgazdaság helyett: a globalista õrület ménzmanipulációs világválságát kaptunk a nyakunkba.

"Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

Ezt írta egykoron Tamási Áron, s ezen állítás igazságtartama ma is erõteljes és aktuális! A globalista elitet kiszolgáló politikai osztály elvesztette minden tekintélyét, s 2006. õszétõl pedig, csak a média agymosás, a félelemgerjesztés, az ellenzék léte és legitimizáló hatása tartja õket hatalomban.

Alkotmányosság nélkül élünk már több mint hat évtizede.

Ha persze megszüntetnék a pártlistákat, akkor teljesen kikerülnének a hatalomból az egykori bolsevikok maradékai és utódai. Ez azonban valahogy nem célja a jelenlegi ellenzéknek, mert erre kínálkozott lehetõség a tavasszal, amikor az OVB átengedte a Gyirán féle népszavazás kérdését, de egy politikai erõ sem állt az ügy mellé! Pedig én már nagyon szeretném tudni, hogy valójában melyik párt vállalja fel 1956 valódi örökségét: a semlegességet, függetlenséget és a kapitalista valamint szocialista gazdaság elvetését? Meg érem-e azt, hogy végre errõl beszéljenek az alsóházban a pártképviselõk?

Az idegen jogrend a magyar viszonyok között nem is mûködhet jól.

Most amikor az 56-os szabadságharc eltiprására emlékezünk, akkor jusson eszünkbe az is, hogy maga a Gerõ beszéd sem lehetett véletlen! Éppen jókor jött a szovjeteknek, mint az 1953-as németországi tankfelvonulás, ahol hazaszaladtak a tüntetõk. Talán nálunk is erre számítottak, s ezért gerjesztették az egészet. Persze nem számíthattak a gerjesztõk a Pesti Srácok hõsiességére és kreativitására. A világhódító álmokkal rendelkezõ szovjet vezetés álmában sem gondolta, hogy mennyire leleplezi majd a magyar szabadságharc legázolása a Szovjet imperializmust a józanul gondolkodó világ elõtt. De különösen a nyugati kommunista pártok tagsága elõtt.

Igen. Mi már megint a nyugatot védtük, ezúttal a bolsavizmustól!

Közben forradalmunk befejezettlen maradt, mert nem hogy alapvetõ és radikális erkölcsi változás nem történt, hanem még szabadságharcunk sem vezetett valódi eredményre, hiszen a bolsik még ma is itt vannak, sõt õk uralkodnak rajtunk! Azok ülnek tehát ma is a bársonyszékekben, akik ellen fegyvert fogtak a Pesti Srácok! A Rákosi-Gerõ korszak elevenedett meg újra a Gyurcsány folyamatos hazugságaiban. S hazugságra nem lehet jövõt építeni, bár azóta is hazugság van mindenütt, és addig nem nyílhatnak ki újra ‘56 virágai és nem hozhatják meg a termést, ameddig a hazugság divat a politikában, s a köznapi életben is. Ha marxista lennék, akkor boldogan idézném az 1867-ben kiadott Tõkét. (nem azt a tõkét amit a bolsevik csemeték a saját zsebükbe gyûrtek)

"A tõkések a munkásosztályt egyre több és több drága áru, épület, és technika megvásárlására fogják buzdítani. Ezzel együtt arra ösztönözve õket, hogy egyre több drága hitelt vegyenek fel mindaddig, amíg a hitelek visszafizethetetlenekké válnak.” Nem ismerõs ez valahonnan?

Csak mostanában már nem tankok vonulnak be, hanem mi a multikhoz!

Emlékezzünk a hõsökre, akik ellenálltak 200 000 szovjetnek, de nekünk csak ennek a néhány vacak multinak kellene ellenállni!

Szeged, 2009. 11.04. Dr. Bene Gábor Sándor