Aki magyar, velünk tart! AKI MAGYAR, az VELÜNK TART!

Október 23 elõtt mindig elõtódulnak az emlékek. Elõször az ötvenedik évforduló torokkaparóan könygázas borzalma, majd a tízedik évforduló elõtti nyájaskodó kihallgatások, s végül az a kevés emlékvillanás,amely magához a szabadságharchoz köt.

1956. október 26.-án, a délutáni órákban ott álltam nõvéremmel Szegeden, a Brucknertõl államosított vaskereskedés bezárt ajtaja elõtt. És négy évesen együtt kiabáltam a tömeggel. Az ott összegyûlt magyarok ugyanis azoknak szurkoltak, akik az Anna - kút melletti MÁV Üzemvezetõség tetejérõl éppen lefûrészelték a már nyíltan gyûlölt vörös csillagot.

Késõbb elmentünk tíz éves nõvéremmel Édesapánkhoz – aki akkor a Hungária Szálloda éttermében dolgozott – s õ azonnal haza is kísért bennünket. Utunk közben a felvonuló munkásság és diákság folyamatosan azt skandálta, hogy: „egy forintért kenyeret, Rákosinak kötelet.” Amikor elmentünk a felvonulók mellett, még ránk is kiáltottak: „Aki magyar, velünk tart!” Ez a mondat azóta is itt cseng a fülemben, s meghatározza a gondolkodásomat! Aki magyar, az velünk tart!

Az 56-os eseményekbõl csak e néhány villanásra emlékezem.

Meg arra, hogy pár napig csak ragyogó arcú emberekkel lehetett találkozni, s mindenki bizakodó volt a jövõt illetõen. Nem sokkal késõbb, mikor édesapám felrakta a családot egy lovas kocsira, hogy szüretelni induljunk, már csak igen nehezen jutottunk el a közeli faluba, mert a pesti országúton minduntalan félreállítottak bennünket. Ekkor már november harmadika volt, és százasával dübörögtek a tankok a fõváros felé. Csak reménykedhettünk, hogy a pesti srácok nem ijednek meg az akkori legnagyobb szárazföldi hadseregtõl!

A déli harangszó az egész világon a nándorfehérvári hõsökre emlékezik, akik megmentették a törökök elõrenyomulásától egész Európát. Sajnos a pápa nem ajándékozta meg ’56 magyar hõseit egy második harangozással, ezért a szívünkben mi harangozzunk a Pesti Srácoknak! Európa védelmében az õ szerepük, bizony semmivel sem volt kisebb, mint a Hunyadi János vezette törökverõknek.

Mindig emlékezzünk az 1956-os szabadságharcunkra, amely sebet ütött a nagy Szovjet birodalom elbizakodottságán, amely ettõl fogva már nem volt képes tovább hazudozni a világnak népfelszabadító ámításait.

És emlékezzünk, hogy bennünket akkor is a Nyugat árult el. Hazánkat újra odadobták a gátlástalan bolsevistáknak, amivel jelezték, hogy partnerként fogadják el a rablókat. Kezet fogtak a vértõl csöpögõ kezû gyilkosokkal, kezet fogtak a diktátorokkal, a hóhérlegényekkel.

Mindhiába bíztatott bennünket a Szabad Európa Rádió, sorsunk megpecsételõdött. A saját elvtársait is kivégeztetõ kádári zsarnokság szelleme telepedett ránk. A „horngyulák” utódai pedig azóta is nyíltan becsmérlik és lenézik az egész világot felforgató szabadságharcunkat.

Tehetik, mert ma is õk vannak hatalmon. Tehetik, mert a gátlástalan szabadrablást privatizációnak nevezték és kapitalistává váltak. Tehetik, mert hagytuk magunkat elámítani az ál-demokrácia és a neo-liberalizmus által.

Ezeket a hazug, tolvaj senkiháziakat örökre ki kell zárni az általuk „svájcisapkának” nevezett Szent Korona alattvalói közül, s a hatalomnak még a közelébõl is!

És vissza kell állítanunk az igazságos magyar jogrendet. Mely a Szent Koronában gyökerezõ sajátosan magyar állam-modell alapja, a magyar közjogi gondolkodás elidegeníthetetlen része. Ezt iktatta ki az ország megszállása után elsõként a bolsevik rablóbanda.

Bûneiket nem felejthetjük el soha! Nem felejthetjük a lelki terrort, nem felejthetjük a hétmillió abortuszt, a nemzettudat tönkretételét, az akasztásokat, és nem felejthetjük a gulyás-kommunizmus eredeti célját sem: Magyarország teljes eladósítását.

Ezeket a bûnöket nem mi követtük el, hanem õk, a hatalom jogtalan bitorlói.

Semmilyen formában nem menthetjük föl a gyilkosokat, nem adhatunk menlevelet az ország kiárusítóinak, a rablóknak, mert a bûn az bûn marad. A hóhér és az áldozat nem téveszthetõ össze. E két fogalmat csak a jelenleg hatalmon lévõ bûnözõk, valamint azok szekértolói próbálják összemosni.

Aki magyar, velünk tart!

Velünk, akik komolyan vesszük az árpádi szövetség megkötését. Akik 1956 elbukott szabadságharca után gyõzelemre akarjuk vinni közjogi harcunkat is. Akik október 25.-én 11 órára ide jövünk emlékezni a Kossuth térre, s akik vasárnap 14 órára felmegyünk a Várba is, hogy az október 25.-i gyilkos sortûz napján ott is kinyilvánítsuk: az eleink által megkötött vérszerzõdés ma is érvényes!

Tartsatok velünk ti is, mert Árpád óta minden magyar tagja ennek a szövetségnek, akár tud róla, akár nem. Ha ti velünk tartotok, akkor egyesülnek lelkeink, s velünk lesz az õsi szövetségkötés óta valaha élt összes magyar akarata és ereje is. Mert csak összefogással gyõzhetünk!

Bukott szabadságharcaink ellenére eddig minden esetben visszaállítottuk a magyar alkotmányosságot. Ez egyedül csak az ’56-os szabadságharc után nem állt még helyre!

Senki sem akadt a rendszerváltók közül, aki ezt zászlajára tûzte volna.

Pedig 1956-ban megvívtuk a fegyveres harcot. Most a közjogi harcon van a sor.

Rajta, magyar testvéreim, vívjuk meg most együtt közjogi küzdelmünket!

De ne engedjünk se a 48-ból, se 56-ból, sõt 2006-ból sem!

Aki magyar, most is velünk tart a magyar alkotmányosság visszaszerzéséért!

Jogunk van a jogtalansággal szembeszállni! Jogunk van saját jogrendünkhöz! Jogunk van egy államhatalom felett álló örök igazsághoz, a Szent Koronához!

Aki magyar, velünk tart!

ISTEN ÁLDJA AZ IGAZ, jogaikért mindig kiálló MAGYAROKAT!

Szeged. 2009.10.21.

Dr. Bene Gábor S.