Pesti vagy londoni vicc?

Pesti vagy londoni vicc?

„Mi a különbség egy segélyezett megélhetési bûnözõ és egy, számla nélkül költségtérítést felvevõ parlamenti képviselõ között?
A különbség az, hogy a képviselõ sokkal gazdagabb, mégis sokkal többet lop.”

Pesti vicc?

Ha véletlenül a magyar alsóház szócsatáit hallom egy televíziós közvetítés jóvoltából, akkor nem az jut eszembe, hogy odafigyeljek, hanem azonnal a kikapcsolásra gondolok. Szégyellem ezen érdektelenségemet az úgynevezett politikai színház iránt, de meg tudom magyarázni a plebejus indulataimat és érzéseimet.

Pedig nagyon fontos szerepet tölt be a parlamenti közvetítés a „köztévének” csúfolt adó életében. Az állandóan csõd közeli „köztelevízió” nekünk adófizetõknek a legtöbb pénzünkbe, nekik pedig - ez a kis parlamenti közvetítgetés - a legkevesebbe kerül. S a közpénzbõl „kiénekelt” sajton kívül, nemcsak attól foszt meg minket a „köztévé” amit a képviselõi szellemesség, a megszólalások között bekiabálva produkál, hanem attól az élménytõl is, hogy láthassuk az üres padsorokat és a felhalmozódó szeméthegyet, ami a politikusaink kultúrájának és érdeklõdésének legbiztosabb jele.

Természetesen csak akkor tuti a teltház, ha a saját költségtérítésükrõl szól a szavazás. Milyen érdekes, hogy évekig senki sem törõdött a számla nélküli költségtérítés gyakorlatával, s mi „szélsõségesen” igazságkeresõk nem is nagyon tudhattunk errõl, mert „úgy õrizték a titkot” mint ha az életük függött volna tõle.

Persze mindebbõl az is látható, hogy nemcsak a történeti alkotmányosságunk hasonló Angliával, hanem a politikai bûnözõink is hasonló „trükkök százait” vonultatják fel, ha a potya pénzrõl, a költségtérítésrõl van szó!

S milyen érdekes, a hagyományos magyar jogrend és az angol közötti alapvetõ kapcsolat nem derül ki egyetlen egy bulvárújságból sem, viszont a fehérgalléros bûnözõink hasonlósága nagyon is!

A The Daily Telegraph - amely a legnagyobb brit jobboldali napilap -, májusban indított riportsorozata feltárta, hogy a brit parlamenti képviselõk - kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt - milyen képtelen címeken, tehát valószínûleg csalárd módon vettek fel óriási költségtérítéseket az elõzõ években. Rögtön felmerül az emberben a gondolat: vajon mit szeretne eltakarni ezzel a színi elõadással a brit kormány, mert ezt már itthon alaposan megszoktuk!
Lehetséges, hogy volt ilyen szándék, ám a belpolitikai botrányt kavaró „bilit” egy úgynevezett „független vezetésû bizottság” ellenõrzi át, s ez esetleg elérheti, hogy visszafizetések és büntetések kövessék a botrányt! Szinte hihetetlen, hogy eközben nálunk átverik Seres Máriát és az aláírókat egy nevetséges módosítással, s nem hajlandóak komolyan venni azt a népakaratot, amelyet pedig nem csak 386 választópolgár írt alá. Szóval minden hasonlóság ellenére, mégis hihetetlen nagy a különbség a két ország jelenlegi és elitnek aligha nevezhetõ csapata között.

Ha már a párhuzamot a történelmi alkotmányosság kapcsán is megvontuk, akkor például nem felesleges elmondani, hogy az Unió (ami valójában még az ír népszavazás ellenére is csak közösség!) joganyagába Anglia szállította az Õ Magna Chartáját (1215), ami az egyszerûség kedvéért kb. a magyar Aranybullának (1222) felelne meg.

S vajon mi magyarok miért nem vihettük az Aranybullát és a Szent Korona tant magunkkal az unióba, mint ahogy az angolok tették? Mennyivel rosszabb vagy jobb a miénk az angol koronaeszmétõl?

Valószínûleg a lényegre tapintottam, mert mi azért nem kaphattuk vissza eddig a történeti alkotmányt és a Szent Korona közjogi tanát, mert akkor nem lehetett volna bennünket gyarmatosítani! Az angol koronaeszme nem veszélyes az Unió számára ám a magyar annál inkább! Mert nekünk, az önálló és független államiságunk függ a Szent Korona tantól, s ezen az õsi alkotmányosság érvényesülésétõl megremegne az egész Unió falanszter rendszere, egy olyan precedens teremtõdne, amely felismerhetõvé tenné a csaló pénzhatalmi diktatúrát, s a természetjog és a jogpozitivizmus viszonyát.

Ha a természetjogi értékekhez térnénk vissza, akkor nem kellett volna Gordon Brown miniszterelnöknek az azonnali kérdések órájában mentegetnie a képviselõket! Megemlítette, hogy van bennük annyi alázat, hogy belássák: a közbizalom megingott, és ennek az intézménynek (a parlament alsóházának) a megroggyant tekintélyét csak alapvetõ változtatásokkal lehet helyreállítani.

Például az angol bizottságnak meg kell majd vizsgálnia az elmúlt négy évben az ideiglenes lakóhellyel összefüggõ képviselõi igényeket – s ha nem helyénvaló igényeket nyújtottak be – akkor jöhet a büntetés! (És nálunk mi fog történni?)
Az angol tervek szerint a jelenlegi önszabályzáson alapuló rendszert a parlament mindkét házában a képviselõktõl független, törvényi szabályozás váltaná föl, vagyis egy egészen új parlamenti ellenõrzõ szervet hoznának létre, s e testületet hatalmaznák föl a képviselõi juttatások szabályozásával, de létrehoznának egy kötelezõ magatartási kódexet is, amely az elképzelés szerint komoly szankciókat biztosítana. (Én azért népszavazást rendelnék el a képviselõi fizetések és a költségtérítés meghatározására!)

Lehet ilyenkor azt mondani, hogy: Lám lám, az angol képviselõ is lop, pedig ott a történeti alkotmány ma is mûködik! Valóban, de ott nem lesz a dolog következménynélküli és a – valóban nagytudású - angol közjogtörténészek máig a magyar közjogi hagyományt tartják a legfejlettebbnek, sõt az egyetlen tökéletes történeti alkotmánynak Európában! (nem is értik, hogy miért nem ragaszkodunk hozzá foggal-körömmel?)

Sajnos megjósolom, hogy amíg nem tudunk visszatérni az alkotmányos alapjainkhoz, s nem ûzzük el az idegen jogrendet ránk erõszakoló bolsevik bandát, addig nálunk még az angol szinten sem lehet az erkölcsi tételeket és magatartási kódexet bevezetni!

Hiszen még ma is ott ülnek a magyar alsóházban azok, akik nemcsak személyükben, de családi „örökségük” által is részesei voltak a legocsmányabb önkényuralmi rendszernek és legfeljebb annyit hajlandó válaszolni a kényes kérdésre, hogy: Na és?
Ott ücsörög és hízik az adófizetõk pénzén az a Keleti György, akinek az apja: Keleti Ferenc volt az MDP álnevû bolsevik párt központi vezetõségének adminisztratív osztályvezetõje - végig a Rákosi-korszak alatt -, de ott üdül Horn Gyula pufajkás miniszterelnök unokahúga: Havas Szófia, aki arról híresült el, hogy jó bolsevikként, szemrebbenés nélkül hazudja az 56-os forradalmunkat és szabadságharcunkat fasiszta megmozdulásnak! A mindkét szülõje AVH-s tiszt kategóriában: Pethõ Iván és Bauer Tamás „erõsíti” azt a csapatot, akik hozzászoktak a kivételezéshez már gyermekkoruktól. Az utóbbi „elvtársfióka” nemrégiben még a Fletónak is tanácsadója volt. A véres kezû ÁVH-sok utódai jelentik a mai magyar alsóház tagjai számára a mintát. Azt tudhatjuk, hogy milyen fontos a viselkedés elsajátításban a mintakövetés. Ezek után elvárhatja-e valaki, hogy a képviselõink változtassanak a „pénzlenyúlási” gyakorlatukon és vegyék komolyan azt a kötelezõ magatartási kódexet, amelyet a hagyományos magyar alkotmányosság megtartása esetén még le sem kellett volna írni, nemhogy szükségessé vált volna egy egészen új parlamenti ellenõrzõ szerv létrehozása.

Az angolokban még maradt némi tisztesség, mert helyre kívánják állítani a parlament megtépázott tekintélyét, s inkább lemondanak a „lenyúlás” lehetõségérõl, de ezek a veretes bolsevikok által mintázott képviselõink erre (mint látható is) teljességgel képtelenek. Nézzünk csak meg alaposan, hogy mirõl is mondtak le eddig az elvtárs-urak?

Mert én semmi ilyenrõl, eddig nem is hallottam!

Szeged. 2009-10-06 Dr. Bene Gábor S.

Ui: ha esetleg zavaró, hogy csak SZDSZ és MSZP képviselõket soroltam fel, úgy megemlítenék egy személyt, aki az MSZMP-s múltja ellenére kaphatott külügyminiszteri posztot a polgári kormányban, s az Uniós tárgyalások nagy részét õ bonyolította le, vagy egy másik, aki még az MSZMP delegáltjaként tárgyalt a Kerekasztal Tárgyalásoknál, s az akkori belügyminiszter elvtárs Horváth István vejeként egészen a Fidesz kormány kancellária-miniszterévé fejlõdött. Én kíváncsian várom a következõ idõszak alsóházi ténykedését, de ne feledjék az írás legfontosabb gondolatát:”.. az õsi alkotmányosság érvényesülésétõl megremegne az egész Unió falanszter rendszere..”