2009. október 10. A VÉRTANÚK TERÉN!

2009. október 10. a Vértanúk terén.

A HVG mai anyagában találtam a Háromtucat ember tüntet a kormány lemondásáért.címû híranyagot.

Súlyos csúsztatás már maga a cím is, hiszen nem a kormány lemondásáért és nem háromtucat ember tüntet, de a többi igaz. Így van ez már Magyarhonban régen, az újságíró keresi a szenzációt, s közben elmegy a legfontosabb dolgok mellett.

A tények: Azon Kossuth téri tüntetõk, akiket nem tudott megfélemlíteni a hatalombitorlók rendõrsége, bírósága, s akiket a munkahelyükön sem kezdtek el zaklatni a kiállásukért, több mint három esztendeje járnak ki minden este, tüntetni a magyarnak nevezett hazugságállam ellen, s valódi rendszerváltást követelve akarják visszaszerezni a magyar jogállamiságot.

Több százan lehetnek õk, akik felváltva járnak ki az 1919-es bolsevik mészárlásról elnevezett térre, az 1956-os mártír miniszterelnök szobra mellé. Felváltva járnak ki, hiszen más teendõik is vannak és legtöbben még messze is laknak a helyszíntõl. A környékbeliek vagy félnek, vagy jómódban élnek, vagy nem értik meg a céljaikat, s ez megakadályozza õket a nemzethez tartozás felvállalásában. Mert aki ma nem érzi, hogy milyen veszély leselkedik a nemzetre, az tudatlan, vagy áruló! Én magam is csak ritkán tudok kimenni közéjük, mert messze – egy vidéki városban - lakom. Ám tisztelem õket, mert õszinték, kitartóak és demokraták! Márait, Bibót, Wass Albertet, Tormay Cecilt olvasnak és tudják, hogy: demokratának lenni annyi: mint nem félni!

Persze a média süket erre a demonstratív megnyilvánulásra, hiszen a félévszázados agymosás következtében a médiamunkások is elhiszik azt a hazugságözönt, amelyet elõbb a bolsevik diktatúra, majd a pénzhatalmi diktatúra ültetett el a fejekben Magyarországon.

Nem régiben egy konferencián megkérdeztem egy prominens személyiséget, hogy miként történhetett az, hogy a jogi karokon „ott felejtõdtek” a régi elvtársak, sõt azon professzorok sem lettek a katedráról leparancsolva, akik pedig kiszolgálták az elvtársak minden jogtalan „jogi” igényét? Mit gondolnak, mi volt a válasz? Három nevet sorolt fel, akik szerinte megakadályozták mindezt: Antal, Sólyom, és Orbán! Én persze nem tudom megítélni, hogy mekkora ennek az igazságtartalma. Végképp nem szeretnék senki ellen nyílt kirohanást tenni, így nem állíthatom, hogy ez az igazság! De az a tehetetlenség, amivel ma az államelnök és az ellenzék vezére nézi az országunk lepusztítását az bizony elgondolkoztató! Megtörténhetett volna mindez akkor, ha a 89-ben a valódi magyar alkotmányossághoz térünk vissza?

Ám az is biztos, hogy ma a jogásztársadalom legnagyobb része nincs tisztába azzal, hogy a jelenlegi jogrendszer mennyire idegen a hagyományos magyar jogi és elsõsorban közjogi gondolkodástól. Hogyan lehetne akkor megkövetelni, azon újságíróktól – akik még az állásukat is nagyon féltik -, hogy õk tisztában legyenek azon mondatokkal, amiket a Kossuth téri tüntetõk több mint három esztendeje követelnek szóban és írásban egyaránt.

Az persze nem tûnik fel szinte senkinek, hogy e demonstráció egyedülálló módon hirdeti az egész világnak a magyarág kitartását a saját jogrendje, a saját alkotmányossága mellett.

Mert nem csak a 2010-es költségvetés és nem csak a „libajnai” kormány lemondatása, - s végképp nem a célnélküli zavarkeltõ tüntetés -, hanem annak az alkotmányosságnak a visszaszerzése a céljuk, amelyrõl lassan mindenki megfeledkezik. Pedig ez tartotta életben a magyar államiságot a nehéz évezreden át, s ez tartaná meg a jövõben is, ha… ?

Ha nem az lenne a feladata a médiának, hogy az õsi lobogót összemossák a nyilasokkal, a jogkövetelõ tüntetést a Fidesszel, az alkotmányt az alaptörvénnyel, a népet a nemzettel, stb.

„A megmozdulást a korábbi Kossuth téri tüntetõk, a magukat Magyar Nemzeti Bizottság 2006 nevû szervezet jelentette be. A szervezõk elmondása szerint a 2010-es költségvetés elutasítása mellett a kormány lemondását kívánják elérni.” Ez a modern újságírás. Nem a dolgok mögé nézni, nem a lényeget megragadni, hanem lejáratni, összemosni, nevetségessé tenni!

Milyen érdekes, hogy nekem azt mondták, hogy a gyermekeinkért, unokáinkért tüntetünk! Ugye mekkora a különbség! Azt már, hogy a fenti elsõ mondat magyartalan, nem is említem!

"Vajúdik a Föld, és a Kárpát-medencében szüli a jövõt" írta egy szentember, valahol a Himalája egy kolostorában. Ennek a vajúdásnak vagyunk mi most részesei, s jó ha tudjuk: akinek nincs olyan múltja, amelybe kapaszkodni lehet, annak nem lesz jövõje!

A kárpát-medence tehát annak szüli meg a jövõt, aki büszke a múltjára és nem kell neki kitalálnia, mert ott él a lelkében a történelem, a hit, a kultúra és a jogrend.

Ne engedjétek, hogy elvegyék tõletek azt, ami a tiétek! Olvassatok utána, hogy miért olyan különleges a magyar történeti alkotmány, s miért hallgatják ezt el elõlletek! Legyen minden magyar olyan kitartó, mint a Kossuth tériek, hideg esõben, hóban, szélben, vagy forró napsütésben! Mert a kitartók a jövõ emberei!

Szeged.2009-10-10 Dr. Bene Gábor S.