BENE GÁBOR: KESERÛ PIRULA a HATALOMNAK és a HATALOMBA VÁGYÓKNAK az MSZ!

KESERÛ PIRULA a HATALOMNAK és a HATALOMBA VÁGYÓKNAK az MSZ!

Hogy szellem és ne hús tegyen magyarrá....

(Az alcímet Babitstól vettem kölcsön, s arra kívánok vele utalni, hogy az irigység a húsnak, a testnek a negatívuma, s ha felülemelkedünk a hívságokon, akkor nem a mellékelt korszellem, hanem az õsök szelleme irányít majd bennünket!)

A Szentkorona Tv Szerkesztõinek!

Nem kívánok a Magyarok Szövetsége kapcsán megjelent anyaguk minden mondatára reagálni, hiszen nekem nem állnak rendelkezésemre bizonyítékok - legfeljebb következtetések – és az, hogy jelen voltam a bösztörpusztai gyûlésen, ahol 200-250 ezer fõ jelent meg, tehát az állításuk (50. 000 fõ) hamis! A regisztráció csak 170 ezer fõt mutatott, de az érdeklõdõk tömegeit senki sem számolta meg, s én is csak szerényen saccolok.
Nem tudhatok tehát mindent megcáfolni, viszont az általam nagyon tisztelt Dr. Varga Tibor mondataira bõvebben reagálnék.

Gondolatainak összegzése így hangzik:
Újabb mû-rendszerváltás készülõdik. Az alkotmányos rend védõje - egy õrnagy - nem állhat annak megdöntésének élére!

Varga Tibor egy nagyon felkészült és elhívatott jogtörténész. Ezért tudnia kellene, hogy ma Magyarországon nem mûködik az alkotmányos rend! Pontosabban, amit ma alkotmányos rendnek neveznek a politikusok és a médiaszemélyiségek, az nem alkotmányos és nem rend! Ha mi magunk is átvesszük a szóhasználatot tõlük, akkor ne csodálkozzunk, hogy senki nem érti a jelen alkotmányos válság gyökereit! Egy ilyen kijelentés tehát - ha szándékaiban nem is, de hatásában - az egyszerû hallgatóság megtévesztése, s a fogalmak további homályosítása!

Nem beszélhetünk alkotmányos rendrõl, mert a magyar alkotmányosság az: amit 1944-ben bekövetkezett német bevonulás majd szovjet megszállás felfüggesztett, s a mai napig nem állt helyre. Az, hogy mennyire nem rend, hanem - jogi szempontból - rendetlenség, azt 2006 õsze óta nem kell bizonygatnom azoknak, akik velem együtt nyelték a könnygázt, vagy sérültek meg a rendõrnek látszó bûnözõk kezeitõl.

A második mondat tehát így szólna helyesen: Az alkotmányosnak hazudott rendszer védõi közül - ha valaki felismeri és ki is mondja, hogy mikor lenne valódi alkotmányosság Magyarországon - azon személy nagy veszélyt vállal ugyan magára, de minden tiszteletünket megérdemli!

Ha egy ilyen személy, élére áll annak a közjogi küzdelemnek - amelynek szabadságharcát 1956-ban megvívta a magyarság - azt a személyt a hatalom elsõsorban azért nem fogja eltávolítani az állásából, mert ezzel elismerné hatalmának, de jure illegitim voltát!
(A közjogi küzdelem lehetõségeirõl szívesen küldök önöknek dolgozatot, ha kérik! A 70/360 35 95 számra küldje el e-mail címét!)

Varga Tibor szerepe a magyar közjog visszaszerzése területén óriási, mert elõadásaiban felhívja a lakosság figyelmét a hagyományos magyar jog finomságaira, annak korszerû és egyedülállóan magas szintû hatalommegosztási gondolataira. Azonban minden tiszteletem mellett, kétségbe vonom a politikai felkészültségét és az emberismeretét.
A politika ugyanis éppen arról híres, hogy ha titkosszolgálati eszközöket vet be, akkor nagyon figyelmesen teszi azt.
Ezért logikátlan, egy - egyébként karizmatikus - személyt átküldeni a nemzeti oldalra, hogy szervezze meg a nemzet ellenállását az idegen jogrend (tehát saját maga) ellen, mert ezt bármikor felhasználhatja az ellenzék (nem a langyos, hanem a valódi) az „ügynök” hiteltelenítésére.
Aki azt feltételezni, hogy egy katonaembert - aki egyébként a szakmájának kiválósága - eltávolíthatnak a hadseregbõl azért, mert a nemzeti öntudat szintjének emelésére, egy markánsan nemzeti civilszervezõdést hoz létre, az nem ismeri a jelen (egyébként jogtalan) jogrendszer korlátait és belsõ logikáját!

Az eltávolítás következménye az lenne, hogy sokkal inkább megerõsítené Vukics Ferenc hitelét, mert ha ezt a lehetõségét is kihasználná a hatalombitorló csapat, akkor éppen a hatalom leleplezõdése válna annyira egyértelmûvé pl. a katonák körében is, hogy onnantól nem lenne szükség a parlamenti színjáték mindennapi elõadásaira sem.

Azt nem kétlem, hogy ha komolyan felvetõdött volna a párttá alakulás lehetõsége a Magyarok Szövetségén belül, akkor vagy Vukics lépett volna ki a szervezõdésbõl, (mert õ nem egy új pártban látja a megoldást) vagy emiatt a felettesei mozdították volna el, hiszen egy pártszervezõdés már konkrét és közeli veszélyt jelentett volna a hatalom számára, s ezt gond nélkül meg is indokolhatták volna.

A Magyarok Szövetsége éppen azért keserû pirula a hatalomnak, mert nem lehet azzal vádolni, hogy a hatalomra tör, viszont világosan megfogalmazott célrendszerének a nyílt megtámadása olyan szinten leleplezné õket, hogy kimutatná a politikai osztály – eddig jól eltitkolt – összefonódását, s a jogállami hiátust és a rendszer (de jure) tarthatatlanul illegitim és ál-demokratikus voltát is.

A valódi nemzeti oldalon sincs egyetértés a módszereket illetõen és nincs egyértelmû stratégiai állásfoglalás sem. Sõt, bizonytalanok a szereplõk abban is, hogy a nép felébresztése hogyan és mikor történhet meg olyan hatásosan, hogy annak valós társadalmi következményei is legyenek.
Minden "vezetõ" (vagy önjelölt nemzetmentõ) a saját útját kívánja járni, s eközben nem veszik észre, hogy a valódi szervezõmunkát, a nemzeti öntudat megerõsítését és annak egy irányba terelését a Vukics féle csapat végezte el.

Sajnálom, hogy ez nem világos sokak számára, de akik az õ munkájának eredményén fanyalognak és a háttérben valami titkos küldetést vélnek, azok eddig beszéltek, tervezgettek, koncepciókat fabrikáltak, esetleg kis üzletet csináltak a nemzeti érzés megcsapolása révén. Persze akadnak olyanok is, akik más karizmatikus személyek által befolyásolva tevékenykedtek ugyan, s szabadidejük feláldozásával és anyagi áldozatokat is hozva oroszlánként küzdöttek, de eddig elkerülték az egységesülõ nemzetszervezés eredményes útját.
Nem Vukics Ferenc személye tehát a fontos, hanem amit elvégzett. Nem hibák és ellentmondások nélküli ez a munka, de eredményes és a jövõbe mutató.

Ezt a szervezõdést már nem tudja megállítani a suttogópropaganda és az irigykedés, mert túl sokan találkoztak vele és gyõzõdtek meg a szövetség üzenetének fontosságáról. Elbizonytalanítani lehet a híveit, de vele szembefordítani - mint ahogy az a különbözõ, veszélyesnek ítélt pártokban történt -, már nem tudják! Szerintem a nemzetiek közötti bizalmatlanság teljesen érthetõ, mert a megosztással megbízott ügynökök valóban itt vannak közöttünk. Bolond is lenne az illegitim hatalom nem védekezni! Eddig nagyon is jól dolgoztak ezen megosztók ellenünk, s csak kérdés, hogy mennyi jóhiszemû embert tudnak majd a jövõben befolyásolni, elbizonytalanítani? Nagyon remélem, hogy a valódi nemzeti érzéssel bírók, egyre kevésbé lesznek majd áldozatai az alaptalan és logikátlan vádaskodásoknak, mert felismerik, hogy amit tesznek az önszalámizás!

Ha még sem lesz eredményes az a közösségszervezõ és lelki-szellemi táplálékot adó munka, amit a Magyarok Szövetsége végez, akkor majd nézzenek magukba azon jóhiszemû kritikusok, vagy irigykedõk, akik más utakon próbálkozva döbbentek rá: hogy kevesen vannak, s bennük sem bízik már senki!

Mert, hogy ez lesz az alaptalan vádaskodásoknak hatása, az biztos!

Szeged, 2009-10-08 Dr. Bene Gábor S.