BELMAGYAR VISZÁLYT KELT VUKICS?

BELMAGYAR VISZÁLYT KELT VUKICS?

MOTTÓ:„A hibákra fel kel hívni a figyelmet és dolgozni kell azon, hogy kijavítsuk azokat.”PI

Mielõtt reagálnék Mihályi Molnár László barátom szakmailag kitûnõ cikkére, idéznék egy másik „szélsõséges barátom” gondolataiból.

„…..nem kellene tovább feszíteni a húrokat, s ellenséget keresni ott, ahol a barátok is vannak. Az árulókat ki kell vetnünk magunk közül, és ez meg is történik azt hiszem az MSZ-ben és a Jobbikban, de a Gárdában (stb.) is, mert akkor van értelme a munkánknak.

A hibákra fel kel hívni a figyelmet és dolgozni kell azon, hogy kijavítsuk azokat.”

S én, a nemzeti ügy iránti feltétlen alázattal jegyezném meg, hogy valóban nem kellene tovább feszíteni a húrokat, s inkább azzal kellene foglalkozni, hogy az olvasó megszokja a különbséget a hazug és igaz politikai nyilatkozatok, az egyéni véleménynyilvánítások és a szándékos csúsztatások között. Ám ha Mi, a nemzeti oldal publicistái is alkalmazzuk a „fõsodor” csúsztatási technikáit, akkor bármilyen jól van megírva egy cikk, kárt okozunk a tájékozódni vágyóknak!

Éppen ezért kijelentem, hogy csupán egyéni véleménynyilvánítás az, amit most Önök elolvasnak tõlem. Nem az MVSZ és nem is a MSZ tagjaként „nyilatkozom” tehát, hanem gondolkodó magyarként, közéleti emberként.

A jelenlegi nemzeti oldal felépítése, vagy tagoltsága vonatkozásában – az ál-nemzetiektõl eltekintve – három markáns vonulat figyelhetõ meg, amelyek együttmûködése már nagyon kívánatos lenne, de még akadnak akadályai:

1./Vannak olyan magyar szervezetek (pl. politikai pártok, alapítványok) akik kifejezetten a politikai küzdõtérre induló személyekbõl állnak és a nemzet elõtt álló feladatokat a választási komédia keretei között tartják megoldhatónak. 2./Vannak még olyan személyek is, akik nem képesek másokkal együttdolgozva, vállvetve küzdeni a nemzeti célokért, s így magányos farkasként teszik ezt.

Õk esetleg kis létszámú csoportban tevékenykednek és próbálják a jövõt alakítani a nemzeti érdeknek megfelelõen, reálisan vagy irreálisan de küzdenek!

3./ Vannak viszont olyan személyek, akik ráébrednek a széttagoltságunk egyetlen gyógyszerére, a nemzetépítés fontosságára, s azt nemcsak egyszerûen a nemzettudatot erõsítõ tudással, hagyományõrzéssel és ezek alapos terjesztésével, hanem az önszervezõdés szükségességének meghirdetésével, sõt annak, valóságos rendszerbe szervezésén munkálkodnak.

Ezen három kategória, különbözõ egyéniségeket és tudásszintet feltételez. Van ebben olyan, amelyik csak politikai éleslátást és kifejezõkészséget kíván. A másikhoz viszont elegendõ a tudás és az összeférhetetlenség, vagy inkább az önnön küldetésének a túlértékelése. A harmadikhoz viszont a nemzeti oldal eddig elkövetett taktikai hibáinak a felismerése is szükséges, de nem kell hozzá politikusi elhivatottság és erõszakosság, de kell az elkötelezettség és az alázat. Sajnos ezek így - ilyen tiszta formában - nincsenek jelen a magyar politikában és a különbözõ átfedések miatt nem is egyszerû, e kategóriákba belegyömöszölni a személyeket és szervezeteket.

Fenti Posta Imre idézet azonban világosan rámutat a nemzeti oldal helyzetének és mai szétforgácsolódásának okaira, tehát a hibáinkra és a gyengeségeinkre.

Az árulókat ki kell vetni – írja Imre barátom -, a hibák kijavításán pedig: dolgozni kell! Én csak felhívom a figyelmet az egymás lejáratásában rejlõ hibákra, de nem tudom kijavítani õket, mert ehhez sem lehetõségem, sem tehetségem nincs. Lehet tehát pártban gondolkodni, magányos farkasként küzdeni és a nemzeti önszervezõdést segíteni! Ez a három út áll az aktív közéleti magyar emberek rendelkezésére, s nekik kell választani ezek közül!

Mihályi Molnár László barátom cikkének címét éppen azért használom fel most, mert szeretnék neki is segíteni, hogy találja meg azon igazodási pontokat, amelyekre nagyon nagy szüksége lesz a jövõ magyarságának! Felrója Vukics Ferencnek, hogy meghívta és beszélgetett egy mûsorban Geönczeöl Gyulával, aki a Magyarok Világszövetsége Szlovákiai Országos Tanácsa elnökének adta ki magát! Nem õt kellene errõl megkérdezni, hogy miért tette? S ha megindokolná?

Én készséggel elhiszem, hogy már nem õ az elnök. Viszont egy tehetséges és a nemzeti ügyet szolgálni kész ember, aki esetleg nem tudott beletörõdni a leváltásába. Szerintem akkor járunk el korrekt módon, ha egy ilyen emberrel – minden vélt vagy valós hibája ellenére – leülünk és félretéve a sérelmeket, megpróbálunk szót érteni, hiszen mindenkire szükségünk van a reánk váró óriási közjogi küzdelemhez!

Ez a nemzet érdeke és nem a másik nemzetben gondolkodó társunk folyamatos ledorongolása, a másik munkájának lenézése, lekezelése. Persze más a helyzet, ha valaki bizonyítani tudja, hogy a kritika alá vett személy hazaáruló, ügynök, besúgó, stb.

Ha Mihályi Molnár László barátom cikke nem jelenik meg, akkor én nem vettem volna a bátorságot, hogy megkritizáljam ezt a nemzeti oldalon már igen elterjedt gyakorlatot. Így viszont – minden jó szándék ellenére azt gondolom -, (az MVSZ tagjaként) hogy a saját szervezetünk, védekezésnek álcázott lejáratásának tûnik ezen kirohanás. Mert mit mondanak erre az egyszerû emberek? Ne mások diktálják már, hogy kit hív meg Vukics a saját mûsorába!

Elismerem, hogy Patrubány Miklósra és dr. Popély Gyulára vonatkozó rágalmakat határozottan vissza kell utasítani, de talán emberi módon és nem üzengetve az Interneten, hanem személyesen és alaposan átbeszélve a konfliktus gyökereit, mert a megoldás csak így születhet meg, két (nem hibátlan) de jó magyar ember között!

A sérelmi politika vezetett a nemzeti oldal szétaprózásához, s ha a jelenlegi „nemzetpolitikusaink” olyan kitûnõek lennének, akkor ez nem következhetett volna be! Lehet felhozni az érveim ellen, hogy az ügynököknek nincs gerincük, azok nem sértõdnek meg, azok folyamatosan dolgoznak ellenünk. Ez igaz, de nekünk már nincs idõnk megsértõdni, elvonulni!

Nekünk nincs más esélyünk csak az összekapaszkodás, nekünk félre kell tenni most minden egyéni sérelmet, le kell tennünk a karriervágyról, az egyéni ambíciókról, mert elvész e nemzet!

Nem lehet felróni Vukics Ferencnek, hogy meghívott egy olyan személyt, akit az MVSZ ellenségként kezel és valószínûleg fordítva is így van. Szerintem csak azt szabad Vukicsnak felróni, hogy nem hívta meg Patrubányt is ugyanarra a beszélgetésre. A békítés hiányát fel lehet neki róni! A meghívást nem!

Ennyi erõvel a magyarnak csúfolt és közpénzbõl fenntartott televíziónak naponta kellene felróni, mert õk rendszeresen meghívják például Havas Szófia MSZP képviselõt, aki az, 56-os forradalom nyílt megtagadója, sõt a pufajkás Horn unokahúga, vagy Bauer Tamás: volt SZDSZ képviselõt, aki korábban MSZMP tag volt, az utóbbi idõben Gyurcsány tanácsadójaként szerepelt, s csak mindkét szülõje - stílszerûen - ÁVH-s tisztként mûködött. Ha Vukics ezeket hívta volna meg, - bármilyen szándékkal -, azt bizony fel is kellene róni! De egy Geönczeöl Gyula meghívása nem az a kategória, amibe bárki beleszólhat kívülrõl. Vagy már odáig jutottunk, hogy nyíltan lehet bárkit nemzetárulónak nevezni nálunk is?

Vukics Ferenccel szemben az is felmerült, hogy a Régióülésen vendégként minõsíthetetlenül és magyar emberhez méltatlanul viselkedett, majd bocsánatkérés nélkül távozott. Valóban furcsa és érthetetlen az ilyen viselkedés! Megkérdeztem tõle, hogy mi történt és csak annyit válaszolt: „Azok ott politikusok voltak, Én pedig egy parasztgyerek vagyok! Nekem valahogy nem megy a csúsztatás!”

Nos, Én is parasztgyerek vagyok, s nekem sem megy a csúsztatás! Ezért újra kijelentem, hogy:

A Magyarok Szövetségével nem kívánom kijátszani a határozott irányvonalú és nagy hagyományokkal bíró Magyarok Világszövetségét, amely a magyar nemzeten esett gyalázatok orvoslását elsõrendû feladatának tartja. Aki ilyet ír, az nem tudja mi a célkitûzése az MSZ-nek! Annak részt kellene vennie a munkájában, s nyitott elõtte az ajtó, hiszen ennek (Árpád óta) minden magyar ember tagja, ha tud róla, ha nem!

Azt pedig, hogy az MVSZ helyébe egy langyos és megalkuvó, szélhámosságot sem nélkülözõ szervezet akar lépni, azt nem kétlem. De hogy ez, nem a Magyarok Szövetsége abban biztos vagyok. A nemzet iránt elkötelezett embereknek el kellene egymást fogadnia, minden emberi hiba és minden sérelem ellenére együtt kellene küzdeni a magyarság megmentése, felemelése érdekében. Ez a kötelessége!
A felesleges és kisstílû sárdobálás, nemcsak a Magyarok Szövetsége számára elszomorító tény, hanem azok számára is, akik tehetetlenül és reménykedve várják a magyar-magyar összefogást!

Senkit nem kívánok megsérteni, de ki kell mindezt mondanom!

Remélem sikerült felnyitni mindazok szemét, akik eddig nem vették észre mi is az ellentétek alapja: A nyilatkozók önnön tévedhetetlenségükbe vetett vak hite! Mind ez rám is vonatkozhat, hiszen nekem sincs a zsebemben a bölcsek köve. Kijelentem, hogy Vukics Ferenc sem hibátlan ember! Én pedig végképp nem vagyok az! Tehát akár még tévedhetek is! A kritikát azonban el fogom viselni, s ha valaki árulónak, vagy ügynöknek nevez attól még nem biztos, hogy elhagyom nemzetépítés frontját, vagy visszavágok, hogy: inkább te vagy az ügynök és az áruló! Nem teszem, mert ez nem viszi elõre az ügyünket!

Sokkal inkább megköszönöm, Patrubány Miklósnak azt a CD-t, amelyet az aradi hõsökre emlékezve adott ki a Magyarok Világszövetsége, s amelyet a mai megemlékezésen meg fog hallgatni a Magyarok Szövetségének szegedi csapata.

Remélem nem feleslegesen írtam le mindezt, s nem kell többé hivatkoznom a július 10-én írt cikkemre, amely megtekinthetõ a nemzetihirhalo.hu oldalon a nevem alatt és „a Psalmus Hungaricus kapcsán” a címe! Ha tehetik, olvassák el és emlékezzenek az aradi hõsökre!

Õk mit tettek volna a jelenlegihez hasonló helyzetben?

Szeged. 2009. 09. 06. Dr. Bene Gábor S.