STOFFÁN GYÖRGY és KI a JOBBIK?

Szösszenet Stoffán Györgynek!

Kedves Stoffán úr!

Ha megengedi, reagálnék a legutóbbi írásának egy mondatára, s abból a dolgok lényegre tapintanék.
Szerintem minden politikussal szemben kell, hogy fenntartásunk legyen, mert a politikusi lét úgy lett kitalálva, (no vajon hol találták ki?) hogy neki, ne is legyen más választása csak a társadalom egységének megosztása. Széchenyi mondta ki világosan, hogy a pártoskodás megosztja a nemzetet!
Magát a politikai pártokat is evégbõl találták ki, hozták létre. Higgye el, nem gondolom azt, hogy errõl Önt, éppen nekem kellene felvilágosítanom.

Pár napja a következõt olvastam Öntõl az Interneten:
"Lehet, hogy mazohista is vagyok...de - élvezem amikor baromságokat olvashatok magamról, ahelyett, hogy a dolgok lényegét gondolná át néhány elvalult tisztelõm...".
Nos szerintem nem mazochista, de én sem vagyok elvakult, így bátorkodom megjegyezni a következõket, hátha élvezni fogja.
Az a kitétele, hogy: Szálasit éltetõ és a beteges „szálasizmust” magyarázó Diana apukája belügyi tiszt, nagyon is meghatározó az Ön írása kapcsán.
Tudja az a baj, hogy a két szocialista gondolkodás között nagyon kicsiny az eltérés. Az egyik a bolsevista szocializmus, amely bármikor köpönyeget tud fordítani, s pillanatok alatt válik globalista kapitalistává, kollaboráns kiszolgálóvá.
A másik a nemzeti jelzõvel illetett szocializmus, amelynek tagjai közül nagyon sokan váltak a Szovjet megszállás után az MDP (gyengébbek kedvéért ez, az akkori bolsevik párt!) tagjává és nagyon is szívesen szolgálták ki a Rákosista szadistákat, s verték a magyarokat rendesen.
Persze ha a vezetõ réteget vizsgáljuk meg, akkor mást tapasztalunk, mert a Rákosi-Gerõ-Farkas csapathoz nem lehet még hasonlítani sem senkit. S ráadásul a törvénytelen, bolsevik, bûnözõ banda rövid úton felkötött mindenkit, akit csak ért a rivális szocialisták közül.

(Mi már megtapasztaltuk, hogy mennyire nem tûrik a konkurenciát!)

Tudja, én nem akarom a Nyilaskeresztesek között is fellelhetõ "rablóbandát" megvédeni, de a rablóbanda, az rablóbanda! Bármely jelzõvel illetjük tehát a szocialistákat, õk mindig is betegesek voltak, még ha akadt is köztük olyan, aki nagyon tisztességes és igazi hazafi volt!(mert azért akadt!)

Egyszóval, nem akarom tovább elemezni nagybecsû sorait, mert ha már ön is kettõs mércét alkalmaz, és nem fogalmazza meg, hogy: a Szálasit éltetõ és a beteges „szálasizmust” magyarázó Diana apukája viszont nem egyszerûen belügyi tiszt, hanem a Rákosi-kádár jogfolytonosságot elismerõ, mai és utód – állam belügyese! Nos, ha erre – tehát a dolgok lényegére - nem hívja fel a figyelmét az olvasónak, akkor nem is érdemes tovább olvasni!

Pedig Ön írta, hogy a dolgok lényegét kell átgondolni!

Amikor a Magyarok Szövetségét támadta meg, akkor nem írtam önnek, mert nem akartam védekezni, hiszen tagja vagyok a szövetségnek. Most viszont, hogy a Jobbikot támadta, meg akartam õket védeni.
Le akartam írni, hogy Ön bizonyítékok nélkül "következtet"!

Ám sajnos elvette a kedvem az írástól!
Ön - ha akaratlanul is - de nem azokat támadja, akiket kellene!

Akik szó nélkül hagyják, hogy a magyar alkotmányosságot elfelejtse a nemzet!
Ön sajnos, nem arról írja a sorait, hogy gyalázatos módon hazudik az értelmiség a történelmi alkotmányosságunkról, amikor azt állítja: az középkori és elavult!
Pedig ön is tudja, hogy ez nem igaz!

Ma van az emlék napja a Pákozd melletti csatának. Ahol a - magyar király által kinevezett - magyar kormányra és a magyar alkotmányra esküt tett csapatok ütköztek azokkal, akik azt hitték, hogy a lázadók ellen harcolnak, pedig maguk voltak a lázadók!
A magyar soha nem volt lázadó!
A magyar mindig a jogát kereste! A történelmileg kiharcolt alkotmányos jogát!
Ön kire tett esküt?
Mert én (egyszerû ember) nem értem pontosan mire is alapozza azt, amit ír.

De azt tudom, hogy a Jobbik a magyar Történelmi Alkotmányra esküdött föl!
Ha kiderülne, hogy nem, akkor én is ostoroznám õket!

Remélem, elfogadja a párhuzamot!

Honfiúi megbocsátással: Dr. Bene Gábor S.

Ui:”.. rögeszméjük alapján, agresszív, szakadatlan agymosás, sulykolás eredményeképpen …...a pártideológiát közéleti gyakorlatba áttolva – az emberi gyöngeséget, a félelmet leplezõ kényelmet kihasználva - tehetik. Alkalmas ellenfelük pedig nincs. A nem marxista politikai tényezõk beleizzadnak az önnön eredménytelenné tételükbe.” Prof. Virágh Ferenc