Hogyan találjuk meg a bennünket képviselõ Hiteles Pétert”?

Ma ismét kaptam két, érdekes levelet. Az egyikben néhai Siklaky István gondolatit boncolgatja a szerzõ, a másikban egy párt kabinetvezetõje és fõtanácsadója tesz megjegyzéseket, egy sikeres és nem pártszerûen mûködõ "munkacsoportra". Azért kell végigolvasnunk a leveleket, hogy a mai magyar valósággal találkozva, egy kicsit kilendüljünk a szokásos politikai gondolkodás medrébõl és megtaláljuk a ránk váró közjogi küzdelem eszközrendszerének minden lehetséges színterét.

BG

Motto:"Egy gyönyörû tóba a kis halak világába beengednek nagy cápákat, és egyenlõ feltételekrõl beszélnek."

Bóna Mária Ilona

Hogyan találjuk meg a bennünket képviselõ „Hiteles Pétert”?

Miért hallgat a magyar értelmiség?

A kérdésfelvetés indokolt, de nem pontos!!! Ugyanis, az értelmiségiek azon képviselõi hallgatnak, akik kiszolgálói voltak, mint politikai elkötelezettek a kommunizmus eszméivel hatalmat gyakorlókkal. Ugyanakkor, azt hangoztatják, hogy:

"Mint társadalmi réteg, önálló politikát sem folytathat, tevékenységét azoknak az osztályoknak az érdekei határozzák meg, amelyeket szolgál..." Filozófiai kislexikon Kossuth/1976.; (Huszár Tibor: Történelem és szociológia: 69. oldal., Magvetõ, Pécs/1979.);"

Szelényi Iván szerint, viszont: "..a kelet-európai értelmiség nyilvánvalóan nem osztály. Nemcsak hatalmának osztályjellegét nem ismeri fel, de az osztálynélküliség és a megegyezés ideológiáját pártolja, s - ami még nagyobb paradoxon - azt állítja, hogy a hatalom, amelyet az értelmiségiek gyakorolnak, voltaképpen a proletariátus hatalma. 1982."

A lényeg: "a hatalom, amelyet az értelmiségiek gyakorolnak, voltaképpen a proletariátus hatalma." mondatrészen van. Mert valójában, kiszolgálói voltak annak a politikai apparátusnak, amelyik megszállta az egész magyar társadalmat! A függetlenített kisz- párt- és szakszervezeti tikárok ott voltak minden egyes vállalat és intézmény élén. Pártirányítás volt minden szinten. Iskolázottságukat tekintve, sok diplomahalmozó is volt közöttük. Ezért értelmiséginek gondolják magukat.

Pedig, nem a diploma teszi az értelmiségit értelmességivé!

De, kik is azok a "proletárok", akikrõl szól ez a - Szelényi-gondolat?

Remélem, hogy senki nem azonosítja a ma proletárját azzal, akinek nevében úgymond megvalósították 1945 után a proletárdiktatúrát?!!

Mert a proletár, valójában a modern rabszolga.

Modern rabszolga: a hatalomgyakorlók által „társadalmi tulajdonként” kezelt, neki életét és utódait tekintve is kiszolgáltatott, "minden joggal fölruházott", de azzal élni nem tudó, kizsákmányolt dolgozó.

Kikbõl is lett az 1960-as, 70-es és 80-as évekre "modern rabszolga"?

A legnagyobb tévedésünk az volt, hogy nem ismertünk fel egy nagyon fontos társadalmi igazságot! Mégpedig, azt: hogy az 1980-as, 90-es évek munkássága nem azonos azokkal a

proletárokkal, akik 1945 után megvalósították a proletárdiktatúrát, hanem sokkal inkább azonosak azokkal, akiken megvalósult az! És hiába ezen sorsüldözöttség, mert ott, ahol ragaszkodtak a családon belül megõrzött hagyományokhoz - ott a velük született intelligencia (tanulékonyság) révén elõbb-utóbb - belõlük kerülnek és kerültek ki a polgári demokráciát akaró ÉRTELMISÉGIEK.

Igen, a polgári demokráciát akarók oldalán - akiket jobbosoknak gondolnak, helytelenül - található értelmiségieket nem feltétlenül tesz a diploma, vagy a felsõfokú képzettség értelmiségivé. Sokkal inkább az a FELELÕSSÉG AHOGYAN ÉLIK AZ ÉLETÜKET! Felelõsség önmagukkal és környezetükkel, munkájukkal, az egész magyar társadalommal szemben, vagyis: mellett! Mostanra többen eljutottak annak felismeréséhez, hogy már a polgári demokráciához való visszatérés sem lehetséges, mert hiányzik hozzá a polgár. Az a polgár, aki rendelkezik mindazon társadalmi- és önismerettel, amely ahhoz elengedhetetlenül szükség lenne, hogy polgárként gondoljon önmagára és a környezetében élõkre. Ezen értelmiségiek többnyire sorsüldözöttek voltak a szocializmus nevezetû rendszerben. Ezért nem VOLT módjuk a tõkefelhalmozásra és bizony õk nem tudtak meggazdagodni. Õket meglehetõsen szolid anyagi körülmények között ért a rendszerváltozás nevezetû változás.

Õk, Síklaky Istvánnal az élen, 2004. március 15-én az Országos Nemzeti Bizottmány tagjaival a szegedi Dómban a Szent Koronára tett ünnepélyes esküjével elkötelezte magát „… a Szent Korona Fõhatalmába való visszahelyezésére, a történelmi alkotmányosság és a jogfolytonosság helyreállítására.”

Egyszerûbben fogalmazva: társadalmi berendezkedésünket tekintve, vissza kell térnünk a Szent Korona-tan szerinti országláshoz!

Amiért a szocializmusban aktív politikai tõkébõl gazdasági- anyagi tõkét kovácsoló "értelmiségieknek" az az érdekük, hogy megmaradjon a nép szellemi és egzisztenciális kiszolgáltatottsága, ezért olyan nagyon fontos ezen "értelmiségieknek" az, hogy fenntartsák a velük rokonszenvezõkben azt a hitet, hogy õk továbbra is az õ érdeküket képviselik...

HÁT EZÉRT (IS) HALLGATNAK! HALLGATNAK ÉS ELHALLGATNAK!

ELHALLGATJÁK AZ IGAZSÁGOT!!! PEDIG AZ SOKKAL ALATTOMOSABB FAJTÁJA A HAZUGSÁGNAK, MINT A SZEMTÕL SZEMBENI HAZUGSÁG!!!

MERT AZ ELLEN NEM LEHET VÉDEKEZNI NEM LEHET MEGFELELÕ ÉLETSTRATÉGIÁT KIALAKÍTANI!

Lásd a 2006-os tavaszi választásokat! Az igazság ELHALLGATÁSÁVAL taktikázva megszerezték a közben plebs-szé váló szavazópolgárok többségének bizalmát. Cserébe olyan megszorító- életlehetõségeket megszüntetõ törvényeket hoznak, amit nem lehet szó nélkül hagyni! Az, hogy ott tartunk, ahol és annyira általánossá vált és oly széles néprétegre kiterjedt a "blebs"-ség, azért foglalkoztat a probléma oly nagyon.

Ahhoz, hogy megértsük ennek a folyamatnak a lényegét, vissza kell mennünk a polgárosodást szorgalmazó Horthy-korszakba. Az a nemzedék, amelyik tagjai akkor, az 1920-as -30-as években váltak ifjakká - többnyire paraszt (kulák) származású fiatalok - elindultak a városokba szakmát tanulni. Majd, mint mesteremberek visszamentek a falujukba, ahol üzletet, kis mûhelyt nyitva hasznosíthatták a megszerzett szakmai tudásukat. Csakhogy a proletárdiktatúra nevében, az 1945-öt követõen bele kényszerítették a TSZ-ekbe, illetve beterelték õket a gyárakba.

A következõ nemzedék, az õ gyermekeik - az 1940-es években születettek - pedig úgy nõttek föl, hogy csak azt látták, hogy "paraszt", vagy "melós a fater, meg a mutter". Ez a gyökértelen, vágott-virág-rövid életûek nemzedéke. És, amiért ez a nemzedék úgy nõtt föl, hogy a megmásított történelmünkkel, tehát: hazugságokkal igyekeztek teletömni a fejüket, elveszítették - ha volt is valamennyi - identitásukat!

A gyerekeikrõl nem is beszélve! Õket már a globális szabadosság szellemében találta a bal-liberális médiaforradalom... az agymosás, butítás...

A másik réteg, amelyiket eleve proletár státuszban talált a bolsevizmust ránk szabadító kommunista politikai elit – „kiemelve õket a termelésbõl” - vagy valóban tudtak élni a hirtelenjött lehetõséggel és tovább tanulhatott (de, mit? és hogyan?, hiszen mindent átírtak a kommunista demagógiával) lakást kaphatott, családot alapíthatott, szolid egzisztenciát teremthetett. Aki meg annyira menthetetlen volt megmaradt lumpenprolinak.

Ehhez a réteghez jött az identitás nélküli, vágott-virág gyökértelen nemzedék az önpusztításos, lepusztulási életvitelével.

Ezért is volt tragikus, hogy ilyen állapotban érte a Magyarországon élõk többségét az EU tagság.

Így ír errõl Bakai Kornél 2003-ban:

„Súlyos társadalmi igazságtalanságok terhelték a Horthy-kort, de abban a zsellér és a nagy gyáros is egyetértett, hogy ezredéves országunk felszámolásához és tönkretételéhez nem

adjuk a hozzájárulásunkat, mert - amint Declassé francia külügyminiszter mondotta volt:

"Egy nemzet sincs megalázva azzal, ha legyõzték, vagy ha késsel a torkán aláírt egy végzetes békeszerzõdést, de becstelenné válik, ha tönkretételéhez maga is készéggel hozzájárulását adja".

Ma nincs olyan számottevõ nemzeti erõ, amely kiállna a magyar érdekekért, amelyik rá merne mutatni arra, mi volt és mi ma a magyarság szerepe Európában?

A magyarság 1100 esztendeje, rokonai révén másfélezer éve birtokolja a Kárpát-medencét és mind etnikailag, mind genetikailag, mind nyelvileg egy teljesen más világot jelentett itt, Európa kellõs közepén. (megjegyzem: a tatárlakai és a boszniai rovásemlékek 7 és 40 ezer éves itt tartózkodásunkat bizonyítják, még ha el is hallgatja ezt a média! BG) A környezõ hatalmak és népek kezdettõl nem tudták megbocsátani és elfogadni, hogy Kelet Népei uralják Európa szívét. Gondoljunk Atillára, az avarokra vagy a magyarság megítélésére. Tény, hogy a magyarság számára is sokszor felmerült a gondolata annak, nem Kelettel kellene-e vállalni a sorsközösséget? Gondoljunk IV. Bélára, Mátyás királyra, 1526 utánra. Mindig a Nyugat védelmét vállaltuk! 1919, 1945, 1956 jelzik ezt az újabb idõben!

S most arról papol mind a négy parlamenti párt, hogy a boldogságnak csakis egyetlen útja van: az Európai Unió. 1990-ig csak a Szovjet Unió volt. Európa újraegyesítését emlegetik, holott Európa csakis a római impérium korában volt egységes, úgy-ahogy. Máskor soha. Ezt a romlott lelkületû birodalmi egységet akarta felváltani a nagy Atilla király egy másfajta egységgel. Megölték.

S gondolnánk-e, hogy már a XIX. században felmerült az Európai Egyesült Államok ötlete és vágya tulajdonképpen ezredéve él Európa nyugati nagyhatalmainak gondolkodásában? Mert itt valójában a francia-német hegemónia megteremtésérõl van szó. Ezt a célt szolgálta már 1947-ben a Marshall-terv, majd 1958-ban az EGK, késõbb a Közös Piac hat országgal.

Majd következett a Maastrichti Szerzõdés, amelynek világos célja a kisnemzetek felszámolása és szuverenitásuk megszüntetése. Az egyik legsúlyosabb becsapás annak emlegetése, hogy az EU-ban megszûnnek a határok és ez meghozza a szétszabdalt magyarság számára is az óhajtott egyesülési lehetõséget. A belsõ határok megmaradnak és a kisebbségekkel az unió egyáltalán nem törõdik! Csak ajánlásaik vannak, amelyeket nem kell betartani és nem is feltétele a felvételnek. Gyakorlati jelentõségük egyáltalán nincs. Hoztak különbözõ határozatokat (1987, 1994,1995,1997), de az un. országjelentésekben teljesen hamis képet festettek, például Romániát mintaállamnak minõsítették, Szlovákiának a pártjára álltak. Az EU-ban kisebbségi törvényt soha nem fognak hozni. A kultúra, az oktatás, a nyelvhasználat, az egészségügy, az adóügy a nemzeti kormányok kezében marad. Az EU valójában a német és francia bank-oligarchia egyeduralmának kiterjesztése, az európai érdek és "közélet" azt jelenti: mi az õ érdekük. Valójában egy óriási piacbõvítésrõl van szó, mivel Európa gazdaságilag lefelé tendál. Egy gyönyörû tóba a kis halak világába beengednek nagy cápákat, és egyenlõ feltételekrõl beszélnek. Svédország, Ausztria csalódott. Írország külön utakat próbál.

A piac (80 milliós Közép-Európa!) mellett leginkább a földet kívánják megszerezni. Kivált a Kárpát-medencében, hiszen ütközõ zóna ez! 1992 óta lényegében megvalósult az EU behatolása Magyarországra, de mégis megmaradt a forint, a (látszólagos) szuverenitás. 10 milliós Magyarországnak nem kellett azonnal átvennie a 350 milliós Európa sok évtizede gyakorolt rendjét. Az árszínvonal uniós lesz, a bérszínvonal marad (kb. 1/3-a, 1/10-e a nyugatinak!) 1944-ben Magyarország és Ausztria egyformán állt, ma egynegyede a mi életszínvonalunk az osztrákokénak.

Magyarország csak akkor maradhatna meg, ha most - az utolsó pillanatban és utolsó esélyként képes volna NEM-et mondani, mert felkészületlen, mert speciális nemzeti érdekeit senki nem képviseli majd. Ha független maradhatna, új feltételekkel kezdhetné a tárgyalásokat, mert az EU-nak mindenképpen kell a Kárpát-medence (is), tehát éppen nem szigetelõdnénk el, hanem felértékelõdnénk.

Az éves tagdíj 70/80 milliárd forint lesz. Mindez persze, jól tudom, álom, hiszen már minden el van döntve. Verd meg a pásztort s szétszéled a nyáj. Hogyan jutottunk idáig? Hogyan

süllyedtünk idáig? A cselédsorsig.” (Elhangzott a MAG 2003. januári ülésén)

Síklaky István szerint, „…Kelet-Közép-Európa népei nem attól várhatják a boldogulásukat, ha belépnek az EU-ba és ezzel önrendelkezésüket föladva beleolvadnak a pénzuralmi világrendbe, hanem attól, ha a jelenlegi átmeneti állapotukból hosszú távon fenntartható, az emberek és a népek egymás közti, és a természeti környezettel való harmóniáját megvalósító, természetes társadalmi-gazdasági rendszert hoznak létre…Közösen kell védekezniük a nemzetközi pénzoligarchia erõi ellen, amelyek természetesen mindent meg fognak tenni azért, hogy megakadályozzák a kelet-közép-európai régió kiszakadását birodalmukból. Azt a nemzetközi önrendelkezést fenntartó együttmûködést, amelyet Kelet-Közép-Európa népei kialakíthatnának, az a Kelet-Közép-Európai Konföderáció.”

Síklaky István már korábban megírta, hogy a „…magyar kezdeményezõk keressék meg a térség országaiban a hasonlóan gondolkodókat, és igyekezzenek velük egyetértésre jutni a Konföderációról. Ha ez sikerül, és e gondolkodókból és aktivistákból álló körök lefordítják hazájuk nyelvére a Konföderációról addig kialakított gondolatokat, ezeket az Internet segítségével is célszerû megismertetni saját országuk közvéleményéve. Ha sikerül ezt a programot eddig a pontig eljuttatni, akkor az elgondolásokat rendszeres közös tanácskozásokon tovább lehet érlelni és finomítani. Eközben pedig globális szinten – és magyarországi viszonylatban is bekövetkezhetnek sorsfordító változások.” Megjelent a LÉTBIZTONSÁG ÉS HARMÓNIA c. könyvében.

Valószínû, hogy Síklaky elképzelését gondolta tovább és dolgozta ki Halász József, amikor 2008-ban a Magyarok Házában tartandó vitára hívta az érdeklõdõket, ahol elõterjesztette a csatolmányban megküldött programját.

Visszatérve Síklakyhoz, aki már 2002-ben azt írta és hangoztatta, hogy „… krízis elérte a centrum-országokat is. A világ pénzügyi rendszerének az összeomlása nagyon is reális lehetõség, ezért fel kell készülni következményeinek az elhárítására.”

Egy ilyen felkészülést szolgál Síklaky Istvánnak azon elképzelése, hogy Magyarország és a sorsában osztozkodó többi kelet-közép-európai nép együtt dolgozzon ki védekezési stratégiát. Nagyon fontosnak tartotta, hogy a kibontakozó válság idején e népek kezében legyen az a térkép és iránytû, amellyel biztonságosan kikerülhetnek a pénzuralmi rendszer romjainak útvesztõibõl, s felépíthetik a fenntartható természeti és humán-erõforrásokon nyugvó létbiztonság harmonikus társadalmát.

Síklaky arra ösztönzött minden írásában, hogy ne legyünk sorsunkba beletörõdõ borúlátók (pesszimisták), mert az emberiségnek nem kell elkerülhetetlenül pénzrabszolgaságban élnie. De óv a könnyelmû derûlátástól (optimizmustól) is amely szerint elég türelmesen várni, hiszen a végén úgyis minden jóra fordul. Nem fog magától megszûnni a kamatszolgaság. Szinte biztos, hogy a pénzuralmi rendszer kialakítóit és haszonélvezõit csak kemény és szívós munkával lehet elõjogaik feladására kényszeríteni.

Síklaky azt ajánlja, hogy öntevékenyek (aktívak) legyünk és vegyük saját kezünkbe a sorsunkat.

Öt lépésben fogalmazta meg a hogyant.

Most csak a „harmadik lépés”-tõl kezdve idéznék:

„…a harmadik lépésre akkor kerül sor, amikor a jelenlegi párt/pénzuralmat gyakorlók meghirdetik a következõ országgyûlési választásokat. Tudjuk, hogy az ország választókerületekre van osztva. Tekintsünk egy ilyent, mondjuk Példa-megye 3. sz. választókerületét. Ebben a választókerületben – mondjuk – 20 község van, falvak és kisvárosok. Mindegyik községben mûködik már egy-egy „nemzeti bizottmány. Ezek küldötteibõl megalakul a Választókerületi Társadalmi Jelölõbizottság. Ez a Bizottság kiválaszt egy körzetben jól ismert, tehetséges, tisztességes embert, nevezzük Hiteles Péternek. A Bizottság Hiteles Péterrel köt egy választási szerzõdést.

A választási szerzõdésben felsorolják a rendszerváltáshoz szükséges legfontosabb teendõket – például az Országos Nemzeti Bizottmány által kiadott „Mit kíván a magyar nemzet” címû12 pontos felhívás alapján. A szerzõdés szerint Hiteles Péternek megválasztása esetén az Országgyûlésben e pontok megvalósítását kell kezdeményeznie illetve támogatnia. A szerzõdés záró rendelkezése pedig úgy szól, hogy ha Hiteles Péter ezt a kötelezettségét nem teljesíti, és ezt a Társadalmi Jelölõbizottság számon kéri, akkor önként lemond mandátumáról. (Erre egyelõre törvény nem kötelezi, „csak” a becsület, ezért az ilyen szerzõdést „becsületszerzõdésnek” nevezzük.) Várható, hogy Hiteles Péter állni fogja írásban adott szavát, egyrészt, mert a körzetben mindenki tisztességesnek ismeri, másrészt, mert tudja, hogy ha nem tartja be a szerzõdést, sok évre elveszíti a megye választópolgárainak a bizalmát. (Éppen ezt célozta meg a Magyarok Szövetsége is a Társadalmi Szerzõdés címû és az EU választásokon szereplõ képviselõjelölteknek felajánlott ún. megbízási szerzõdéstervezetében, amelyes sajnos nem írt alá egy jelölt sem. BG)

Mivel a rendszerváltó országgyûlési választás még a jelenlegi, torz választási törvény szerint kell, hogy végbe menjen, a Nemzeti Bizottmányok Országos Hálózatában összefogott politikai erõ valamilyen e célra kiválasztott vagy létesített párt képviselõiként jegyezteti be a becsületszerzõdéses képviselõjelölteket a választási bizottságoknál. Ennek folytán a rájuk és az alkalmi választási pártra leadott szavazatoknak megfelelõen listás képviselõi mandátumok is létrejönnek. Ezeket a mandátumokat olyan jelöltek kapják, akik megkötötték a becsületszerzõdést a társadalmi jelölõbizottsággal, de nem kaptak elegendõ szavazatot. Így tehát õk is növelik a választóknak és egyben az alkotmányos rendszerváltásnak elkötelezett képviselõk számát. (A Magyarok Szövetsége viszont nem kíván még választási párttá sem válni, mert nem hiszi, hogy azzal a módszerrel lehetne megjavítani a hibát amellyel azt elõidézték! A közjogi küzdelemhez elõször is nemzettudat kell, másodszor annak a tudása, hogy mit vettel el tõlünk – a valódi magyar alkotmányt és jogrendszert -, amelynek hiánya vezetett a jelen válsághoz! A közjogi küzdelemre kell rászorítani a képviselõket is, mert a magyarságot idáig megtartó történeti alkotmányt vissza kell szereznünk és a mai viszonyainkra kell alkalmazni igazságos elveit. Nem vitatjuk, hogy egy írott alaptörvényre is szükség van, amelyet csak népakarat fogadhat el, s amely nem lehet ellentétes a hagyományos magyar alkotmányosság elveivel, amely azonban nem alkotmány, csak sarkalatos vagy alaptörvény mert a joghierarchia csúcsán mégis a történeti alkotmánynak kell állnia! BG)

Negyedik lépés: a szavazás. Ha a választókerület 20 községének nemzeti bizottmányai jól végezték felvilágosító-szervezõ munkájukat, akkor Példamegye 3. sz. választókerületében nagy többséggel képviselõvé választják Hiteles Pétert. Olyan képviselõvé, aki nem valamelyik (pénzhatalmi zsoldban álló) párt vezetõségének utasításai szerint szavaz az Országgyûlésben, hanem a választóival kötött szerzõdés szerint.

Ötödik lépés: a nagy többségben Hiteles Péterekbõl álló Országgyûlés meghozza a rendszerváltó törvényeket, mégpedig elsõként egy új választási törvényt, amellyel a következõ választás alkalmával kétkamarás Országgyûlés jön létre, ahol az alsóház feladata a törvények kezdeményezése, a felsõház pedig minden esetben ellenõrzi, hogy a kezdeményezett törvény társadalmi hatásait jól megvizsgálták, a törvény valóban a társadalom nagy többségének érdekeit szolgálja és a jövõ generációk érdekeit sem sérti, és összhangban van a történelmi alkotmánnyal, más szóval: a jó erkölccsel. – Megindulhat az alkotmányos rendszerváltás.

ADJA ISTEN, ÍGY LEGYEN!”

Az összeállítást megfogalmazta és közreadta: Bóna Mária Ilona Bp-en, 2009.09.28-án.

Az idézõjelbe tett szövegrészeket A SZENT KRONA NÉPE KELET ÉS NYUGAT KÖZÖTT címû Magyar a Magyarért Alapítvány kiadványából vettem át.

Nyílt levél a nemzeti oldalnak

-Eljött a finálé!-

Jócskán magunk mögött hagytuk az eufórikus ’90-es éveket. Mára nincs ember kerek

e hazában, aki nem látná, hogy jégre vittek bennünket, és sokan láthatják már azt is,

hogy iszonyatos árat fizetünk érte. Nincs értelme szaporítani az eltelt két évtizedrõl

megszületett tanulmányok sorát, inkább nézzük a jövõt, közös jövõnket.

Azt már tudjuk, hogy a „nagypolitika” két évtizeden keresztül gyakorlatilag mindent

véghez vitt, amit eltervezett. Olyannyira sikeresen hajtotta végre a számára kitûzött

feladatot, hogy gyakorlatilag ellenállás nélkül halmozhatta a gyõzelmeket. Még a

saját „ellenzékét” is megszervezte.

A régi és az új kollaboránsokból szervezõdött politikai „elit” mára elkísérte a nemzetet

a gödörig, és már csak egy apró mozdulat hiányzik, hogy bele is taszítsa. Mindenki

ismerheti a nemzeti vagyon sorsát, az adósságcsapdát. Láthatja a szegénységet, a

kilakoltatásokat, a bankok és a mögöttük állók hatalmát, és az egész életünket és

jövõnket meghatározó, a magyarságtól életidegen és természetellenes hatalmi

mámorban úszók tobzódását. A kérdés az, hogy van-e lehetõség, van-e esély a

megmaradásra, ennyi áruló között egy apró gyõzelemre? Van-e még bennünk

valamiféle életigenlõ virtus? Hogy azt ne mondjam: felelõsség és kötelesség azokkal

a milliókkal szemben, akik az életüket adták e hazáért. Van-e kötelesség- és

felelõsségérzés az elkövetkezõ generációkért, akik már köztünk vannak, és akik még

ez után születnek magyarnak?

Túl vagyunk az elsõ húsz esztendõn. Azt már tudjuk, hogy a jelenlegi parlamenti

pártokban nem bízhatunk. Egyikben sem, hiszen mind részese és haszonélvezõje a

csoportosan, elõre kitervelt módon, aljas indokból, bûnszövetségben,

nyereségvágyból, folytatólagosan elkövetett bûncselekmény-sorozatnak.

Akkor mi a megoldás ebben a helyzetben, amikor a rablók az arcátlan tolvajlások,

hazugságok árán felhalmozott, rablott holmin összeveszve, magukat és egymást

gyengítik?

Nincs nagy választék a palettán.

Egy évtizeddel ezelõtt a Honfoglalás 2000 Egyesület az akkor még leginkább

hallgatott rádiómûsor védelmében létrehozta a Vasárnapi Újság Hallgatóinak Baráti

Körét. Tanulságként álljon elõttünk, hogy három hónap alatt több mint 10.000

jegyzett tagja lett a baráti körnek. Ezt az ötletet az akkor már liberálisból nemzetivé

avanzsált Fidesz elsajátította, és létrehozta a Polgári köröket. Ismerjük a történetet. A

kötelezõ semmittevés és a tevékenység szószerinti tiltása megbosszulta magát, és

megszületett a Jobbik.

A pártépítés hosszú folyamata elkezdõdött, és minden buktatójával együtt lassan a

csúcsra ér.

A váratlan nagyarányú siker az EP választások alkalmával, egyértelmûsítette azt,

hogy a társadalom jelentõs hányada radikális változtatásokat akar. A látens

támogatottság nyílt politikai akaratként való megjelenése, zavart keltett az erõben.

Ez mindenkinek üzenet-értékûvé vált. De zavar keletkezett a Jobbikban is. Az már

tisztán látszik, hogy a jelentõs és nem várt siker biztos alapokat jelent az országgyûlési

választásokon remélt sikerekhez.

Egyúttal felvetõdik a kérdés, hogy miként színesedik majd a politikai paletta? Ki kivel

lesz? Az MSZP padlón fekszik, és a jelenlegi helyzetét tekintve nem sok esélye van,

hogy elkerülje a „törpe párt” elnevezést.

Az SZDSZ gyakorlatilag elemeire hullott, de nem szûnt meg. Az új trükk az MDF színû

SZDSZ. Egyenes az útjuk az MDF-be, ahol a több ezer éves genetikai irányelvek által

vezérelve elõbb szimbiózisba kerülnek, majd módszeresen kilakják a gazdatestet.

Ennyire pocsékul még soha nem állt ez a két „rendszerváltó” és ezért,

talán soha ekkora esélye nem volt a nemzeti törekvések törvényalkotói státuszának,

mint most.

De van egy nagyon fontos, mondhatnám: életbevágó hiányossága a Jobbiknak.

Egyszerûen kevesek. A jelenlegi támogatottság az országgyûlési választásokon

résztvevõ szavazók arányát alapul véve, az EP-választásokon elért 15 százalékról, a

jelenlegi támogatottság változatlansága mellett jelentõsen csökken. Úgy 7

százalékra. Nos, ha a támogatottság emelkedne – és ezért a jelenlegi kormányzat

mindent meg is tesz – akkor sem jelenthet majd meghatározó erõt, azaz, kormányzati

szerep csak egy háttérben maradó, „a kisebb kormányzó párt” szerepkörében

testesülhet meg. És ez nem a Jobbik menybemenetelét jelenti majd, hanem

ellenkezõleg: ….szálla alá pokloknak.

De vele együtt száll majd a magyar nemzet még megmaradt hajlíthatatlan tömege

is, hiszen a nagy fordulat ismét elmarad.

A másik lehetõség sem kecsegtet semmi jóval. Mert mire is lenne képes egy

meglehetõsen heterogén ellenzék, amely egy baloldali, egy neo-ultraliberális, és egy

nemzeti tömörülésbõl áll?

2011-tõl eladható a magyar föld. Ennek megakadályozásához nagyon kevés a 7-8-

10 százalék. És akkor még nem is beszéltünk a vagyonunk visszaszerzéséhez szükséges

törvények megalkotásáról, az új magyar alkotmányról, a banki törvényrõl,

Magyarország felvásárlásáról….a jövõnkrõl.

Egy gondolatnyi múlt.

A kisgazdák elárulása és a párt máig tartó sorsa lett az ország veszte. Torgyán soha

nem hagyta volna aláírni a föld eladását szentesítõ göteborgi szerzõdést, amit aztán

eltávolítása után Martonyi és Orbán sietve aláírtak.

Magára maradt az önmagát is felfaló kisgazdapárt. Képtelen volt megbirkózni az

oda delegált és felbérelt, vagy éppen saját képességeik hiányát sem látó önjelölt

elnökök, és a végtelen történetté íródott bírósági procedúrák következtében

kialakult helyzettel. Szépen csöndben megszülettek a nagybirtokok, mezõgazdasági

vállalkozók lettek a gazdálkodók helyett, és a parasztember megint földönfutó, vagy

legjobb esetben cseléd lett a saját földjén. Már most meg lehet mondani, hogy

mikor kell majd vízum és útlevél, hogy átmenjen egyik faluból a másikba, hogy

meglátogassa az unokáit.

A Fidesz feláldozta az országot saját (és elvárt) hatalmi céljáért. Megvásárolt és a

kirakatba ültetett néhány disz-pintyet a szétvert pártokból. Kiderült, hogy ezek az

emberek egy-egy már nem létezõ pártot képviselnek, hiszen a családjukon kívül senki

nem támogatja õket. Ez pedig kevés volt, és kevés lesz a gyõzelemhez.

Ez tanulságul is szolgálhat mindazok számára, akik a gazdatársadalmat figyelmen

kívül akarják hagyni, vagy akik a képviseletükre törekszenek anélkül, hogy szervesen

kötõdnének a párthoz, annak hagyományaihoz. Súlyos és sorsdöntõ tévedés az, ha

a Jobbik azt hiszi, hogy egy háromtagú, frakciónélküli, és mindenhonnan kirekesztett,

brüsszeli képviselettel felvállalható és hatékonyan képviselhetõ a kisgazda akarat.

Mert elsõsorban a dolgok a látszat ellenére még eldõlhetnek itthon a

törvényhozásban. Oda viszont a kisgazdák kellenek. A megfelelõ súlyú itthoni

országgyûlési képviselet majd megmondja, hogy mit kell képviselni Brüsszelben.

Arról sem szabad a Jobbiknak megfeledkeznie, hogy EP-választási sikereit jó részben

a párt nélkül maradt kisgazdáknak köszönheti, akik most visszatérnek a Torgyán

vezette „anyapárthoz”.

A minél nagyobb országgyûlési képviselet elérését szolgálja az újjászervezõdõ

kisgazdabázis. Bár technikailag nem lehet a régi nevén nevezni, de eszmeiségében,

tagjai és támogatói bázisát tekintve azonban kétség nélkül megállapítható az

azonosság. Most újra harcba indulnak, hogy megvédjék az érdekeiket,

visszaszerezzék jussukat és megbecsülésüket.

A kisgazda szó a ’90-es politikai fordulat óta összeforrt a „Torgyán” névvel. Az eltelt

egy évtized bebizonyította, hogy ma csak ezzel a névvel lehet újra csatába hívni a

kisgazdákat, de azokat is, akik még emlékeznek a kisgazda programra, és azokat,

akik számára mindaz tényként virul az emlékezetükben, amit a Golgotát járó

kisgazdapárt vezetõje már elõre látott és mondott.

A természet rendje szerint most utat tör magának az - egyébként egy ország életét a

kezében tartó - magyar gazda. A Szövetség a Megújuló Magyarországért Párt, rövidített nevén Torgyán-Kisgazda- Koalíció néven jelentkezett be a 2010-es országgyûlési választásokra. Történelmi felelõsséget érzünk, hiszen a Fidesz által aláírt egyezmény szerint a magyar föld 2011-tõl eladhatóvá válik. Ezt pedig csak a megfelelõ súlyú országgyûlési képviselet birtokában, megfelelõ törvények alkotásával lehet megakadályozni. Az utcáról nem!

A Fideszben bízni nem lehet, és dõreség lenne azt hinni, hogy paradox módon,

éppen a Fidesz akadályozná meg azt, amit eleve lehetõvé tett. Egyszerûen nem ez

az érdeke.

A nyolcmillió szavazó nem tûnik el, és egyre elégedetlenebb lesz, már nem hisz a két

évtizede garázdálkodóknak. Eljött hát a valódi nemzeti összefogás ideje. Nem lesz

több alkalom, hogy a váltás, a valódi váltás megtörténhessen, komolyabb áldozatok

nélkül.

Azonban vannak még zavaró körülmények. Az egyre szaporodó civil szervezõdések,

melyek céljai ismeretlenek, vagy ha azok felszínesen meg is fogalmazódtak,

tevékenységük közel nem azt a célt szolgálja, amit a ’90-tõl érvényben lévõ

választójogi törvény által biztosított lehetõség nyújt. A hagyományõrzés fontos része

az alapnak, de nem helyettesítheti a reálpolitikai követelményeket. Ezért igencsak

megkérdõjelezõdik a Magyarok Szövetségének „tanítása”, amely szinte eltiltja a

pártolóit a pártok támogatásától, miközben önmagát sem képes definiálni.

Tevékenységével e pillanatban a radikális szavazóbázist gyengíti, és ezzel a Fideszt

szolgálja. (A Magyarok Szövetsége nem civil szervezet és nem párt, hanem nemzetépítõ munkaközösség! Bármely párttal való összekapcsolása megalapozatlan rágalom!

Amennyiben egy nemzeti elkötelezettségû ember - s az aláírók egyikét személyesen ismerve annak tartom – ilyen állítást fogalmaz meg, akkor tájékozatlan. Bár a Magyarok Szövetsége valóban nem „definiálja” önmagát, de céljait – amelyek egybe esnek a nemzet céljaival – meghatározza. Amennyiben valaki többet szeretne megtudni a szövetségrõl forduljon bátran hozzám! (drbenegabor@ gmail.com)

A nemzeti értékek és érdekek megvédéséhez még jól fog jönni az ingázó szavazók

tömege, akik között jócskán vannak, akik eddig a baloldalt támogatták.

Ma már mindennél világosabb, hogy a magyaroknak nem kell a kommunizmus, de

nem kell a kapitalizmus sem. És ezt egyformán így gondolja a jobb és bal, minden

magyar, akit megfosztottak a jelenétõl, és a jövõét is el akarnák orozni.

Itt senki nem született jobb, vagy baloldalinak. Itt mindenki magyarnak született és az

is marad mindaddig, amíg osztozik a sorsközösségben. (Ezen mondatok olvasása közben olyan érzésem volt, mintha a Magyarok Szövetségének az üzeneteit olvasnám. BG)

Nyílt levelünkhöz mellékeljük a 2009. augusztus 22-én nyilvánosságra hozott

programunk záradékát.

(A teljes programot kérésre mindenkinek eljuttatjuk, e-mail-ben, vagy postán.)

ZÁRADÉK

Mi, a Szövetség a Megújuló Magyarországért – Torgyán–Kisgazda–Koalíció, mint az országgyûlésen kívüli pártokat és civil szervezeteket összefogó nemzeti erõ

k i j e l e n t j ü k, hogy noha elhatározott célunk a fentebb vázlatosan ismertetett

programunk végrehajtása, mégis k ö t e l e z z ü k magunkat arra, hogy a programunkat a nemzeti oldal mindazon erejével egyeztetjük, melyek erre igényt tartanak A nemzeti összefogás érdekében j a v a s o l j u k, hogy a nemzeti törekvéseket zászlójukra tûzõ erõk programjainak összefésülésére kérjük fel a vitathatatlanul pártatlan, de a közös

ügyünk sikeréért elkötelezett nemzeti érzésû triumvirátus tagjait

Bogár László

Drábik János

és

Varga István

tudósokat azzal, hogy már most kötelezzük magunkat arra, hogy a nemzeti oldal fent említett személyiségei által összefésült programot elfogadjuk valamennyien nemzeti megújulási programként. .( Amennyiben a TKK részérõl a képviselõi visszahívhatóság írásbeli elfogadása megtörténne, a történeti alkotmányosság visszaállításának kötelezettségét is felvállalnák, azonnal tárgyalódelegációt állít fel szövetségünk Összehangoló Testülete, bár emlékeim szerint a három kiváló közgazdász tagja a Bölcsek Tanácsának, amelyet a Magyarok Szövetsége hívott életre! BG)

Ezt annál inkább célszerûnek tartjuk, mert a nemzeti összefogást a közös ügyünk érdekében nem elég hirdetni, hanem a teendõinkben is meg kell állapodnunk. Bogár László – Drábik János – és Varga István pártokon kívül és felett álló személyiségek, ezért a nemzeti oldal

program-egyeztetéseiben nélkülözhetetlenek.

2009. Szent István napján

Isten áldd meg a magyart!

Szövetség a Megújuló Magyarországért

Torgyán– Kisgazda–Koalíció

Hittig Gusztáv

Elnöki Kabinetvezetõ

Petráss László

Elnöki Fõtanácsadó