Többszáz éves hagyomány szakad meg?


Böröndi Lajos nevû fiatal tanár készítette az alábbi meglepõ interjút a magyaróvári "szél-járás" c. folyóirat számára:





Többszáz éves hagyomány szakad meg?
Utcára kerültek a Pázmáneumból a magyar intézmények

(A bécsi magyar emigráció egyesületeinek zöme évtizedekkel ezelõtt lelt otthonra a Pázmáneum épületében. A Katolikus Egyház védõszárnyai alatt tevékenykedve öregbítették annak hírnevét, a rendszerváltás környékén több száz elõadó, ellenzéki, gondolkodó fordult itt meg a Kárpát-medencébõl. 2008 év végén azonban az intézmény rektora utcára tette az egyesületeket. Csordás Örs nem kívánja megérteni az elmúlt ötven év emigrációját, s azt a szerepet, amelyet éppen a Katolikus Egyház töltött be. Paskai László volt irodavezetõje nem kíván a Mindszenty – hagyomány örököse lenni. Legalábbis Bécsben ezt így látják. A Magyar Örökség díjas „Európa”-Club is húsz év után kényszerült az épület elhagyására. Smuk András elnökkel bécsi otthonában beszélgettünk.)
- Arról a papneveldérõl van szó, amelyet Pázmány Péter esztergomi prímás érsek alapított, illetve írta alá az alapító okmányát Pozsonyban 1623-ban – mondja Smuk András. A Pázmáneum Bécsben létesült, azzal a szándékkal, hogy mûvelt papokat neveljen a magyar egyház részére. Az intézmény jelenlegi épületét 1901-ben a Bolzmanngassén építették, amelynek felavatásán maga Ferenc József is részt vett. Azóta itt mûködik az amerikai követség mellett. A követség ennek a háznak több emeletét és a kerti részét bérli, s ez a ház anyagi problémáin segít kissé.
- Kié ma az épület tulajdonjoga?
- A mindenkori esztergomi érseké. Egy alapítvány mûködteti, ennek élén a mindenkori esztergomi érsek áll. Jelenleg Erdõ Péter.
- Akkor magyar tulajdon.
- Igen. Viszont az ötvenes években a Vatikán úgy döntött, mivel a ház kezelését Esztergom a Vasfüggöny miatt nem tudta ellátni, ezzel a feladattal a bécsi érsekséget bízta meg. Néhány évvel ezelõtt – 2002-ben került ismét a kezelés az esztergomi érsek kezébe vissza. Maga a papnevelde az ötvenes évektõl már nem mûködött.
- Magyarország részére képzett valaha papokat?
- Érdekes módon fõként a Nyitrai Egyházmegyébõl érkeztek ide kispapok, köztük neves szlovák nacionalisták is. Hogy mást ne mondjak, Tiso is idejárt.
- Mindszenty is élt itt 1971-tõl 1975-ig. Emléktábla is õrzi a nevét.
- Mindszenty volt az, aki megértette, hogy a Katolikus Egyháznak az emigrációban nem csupán lelkipásztori feladatai vannak, hanem nemzetmentõ, nyelvi és közösségi is. Az emigrációban másutt is, nem csak Ausztriában, az egyházi intézmények szorosan együttdolgoztak a világi egyesületekkel. Fõleg a cserkészet volt ilyen egyesület. A Pázmáneumban a cserkészeken kívül a Pax Romana, a Liszt Ferenc Énekkar is helyet kapott, de itt talált otthonra az Erdélyi Magyarok Egyesülete, és itt mûködött 21 éven át az Európa-Club is. Itt éltük át a magyarországi rendszerváltást.
- Fogalmazhatunk úgy is, hogy a magyar emigráció gyûjtõhelye volt.
- Hatalmas gyûjtõhelye. A nyolcvanas évek második felében számtalan ellenzéki, gondolkodó volt a club, de mondhatnám úgy is, hogy a Pázmáneum vendége. Hihetetlen fontos fórum volt. Az Európa-Club évente 20-22 rendezvényt szervezett, zömmel ebben az épületben. Ez négyszáz rendezvény, köztük olyant, mint az a Csoóri-est, amikor nem csak a teremben álltak az emberek, hanem egészen a bejárati kapuig. Akkor a bécsi magyarok is lázban égtek. Közvetlenül a rendszerváltás után megfordultak itt magas rangú politikusok, államtitkárok, püspökök, mûvészek is. De elsõként a pozsonyi magyarokkal kerültünk kapcsolatba, majd a Kárpát-medence össze fontos magyar szervezetével.
- Végül hogyan csúszott ki az intézmény az egyesületek alól?
- Ehhez a házhoz érzelmileg is kötõdtünk. Mi nem csupán használtuk a Pázmáneumot, de a hírnevét is öregbítettük, a pázmányi hagyományok folytatói voltunk. A tavalyi év végével egyszer csak bejelentették, hogy nem használhatjuk az intézményt. Ennek elõzménye az volt, hogy a Pázmáneum 2002-ben új rektort kapott Csordás Örs személyében. (Paskai László volt irodavezetõje.) Úgy látszik, õ az elõbb említett emigrációs életünket nem érzékelte, nem értette, talán nem is akarta megérteni, és 2008 év végével az elõbb felsorolt összes magyar egyesületnek, szervezetnek felmondott. Az volt az ürügy, hogy a szemben lévõ osztrák papi szemináriumból esetleg majd kispapok fognak ide jönni, amíg ott átépítések történnek. Ezek a kispapok sosem jelentek meg, ez csak ürügy volt a magyar intézmények eltávolítására. Különösen fájdalmas dolog volt a cserkészek eltávolítása. Azért, mert õk saját munkájukkal hozták rendbe a pincét maguknak. A rektor még azt sem kérdezte meg, hogy mi lesz velük-velünk.
- Helyet lehet találni, hisz itt sem ingyenbérlõk voltatok.
- Bérleti díjat fizettünk.
- Akkor mi fáj leginkább?
- Az, hogy ez az eljárás méltatlan a Pázmáneum szellemiségéhez. Goromba és udvariatlan. Az ürügy nem volt valós, s hogy ezek az egyesületek része voltak az intézmény történetének.
- Az ember gyanakszik, hogy a háttérben más is van.
- Nem ok nélkül, de csak feltételezéseket tudok mondani, s ezekbe nem bocsátkoznék. Viszont az igaz, hogy Csordás Örs soha magyar megmozduláson nem vesz részt, még az augusztus huszadiki megemlékezésekre sem jön el. De ha a követségre kap meghívást, rögtön megy. Igaz, a magyar egyház anyagi létének feltételeit a magyar állam biztosítja, de nagyon érzõdik az, hogy inkább a magyar állammal kell a jó viszony, s teljesen mellékesek az itteni specialitások. Másrészt azt is el kell mondanom, a hangnem is sért bennünket. A rektor úr goromba, durva hangneme nekünk szokatlan. Szembekerült a bécsi magyarsággal, ami rendkívül nagy baj.
- Azért is hallgatlak nehéz szívvel, mert mi odahaza úgy tekintünk az egyházra, hogy sokszor a hivatalos állami politika ellenére is építi a kisebbségekkel a kapcsolatokat, segít identitásuk megõrzésében.
- Remélem, hogy itt is csak egyéni akcióról van szó, de ez nem két ember vitája. Sokkal több. Rombolni könnyebb, mint építeni. Most úgy látszik, az egyház nem akarja érteni híveit, vagy a hívek képviselik jobban Bécsben azt az örökséget, amit kiküldött képviselõjüknek kellene. Mindszetyre hivatkozok, aki értette az emigrációt, figyelt ránk, s támogatott bennünket. Elõ kellene venni a Pázmáneumban is írásait.
Böröndi Lajos




Számomra azért volt fontos az ínterjú megjelentetése, mert egy nagyon kedves atyai barátom hívta fel rá a figyelmemet, s másoktól érdeklõdve azt a tapasztalatot szûrtem le, hogy egyre jobban eluralkodik a "békepap" stílus az említett szolgálatban, s lassan az ember a megfárad abban a küzdelemben, amelyet a sajátjainkal kell vívni azért, hogy egy kis alázatot csikarjunk ki olyanokból, akiknek kötelezettsége lenne!



BG