A Balaton-felvidéken jártam: KÖVESKÁLON

Vasrózsa és Köveskál

Nehéz lenne megértenie annak - hogyan függ össze a fenti két fogalom - aki nem járt a Balaton-felvidéki Köveskálon a BaliGalériában. Én viszont jártam ott - HÁZIK ZOLTÁN felvidéki, rimaszombati barátommal - és meghatározó élménnyel gyarapodtam hitemben, s magyarságomban.

Hitemben azért, mert a mai világ - szinte mindennapos - erkölcstelenítõ és embertelenítõ hatása helyett, megtapasztaltam a magyar lelkek együtt rezdülésének minden stációját, s ezzel új erõt is merítettem a nemzet építés napszámosaként végzett munkámhoz. Azért is megnõtt a hitem - mert a Jóistenben hívõ katolikusként - nemcsak szót értettem a helyi református lelkésszel, de meg is értettem: azonos gondokkal küzdünk.
A gátlástalansággal, az istentelenséggel és az agymosó média formálta erkölcstelenség egyre nagyobb elõretörésével. Nincs már helye a nemzeti gondolkodásnak, az alázatnak és a hitnek az ifjúság lelkében csak akkor, ha a mi generációink példa mutatása elszánt, következetes, de mégis megértõ módon tudja nevelni õket, a tisztességes, nemzeti Magyarország felépítõit. Ha át tudja nekik adni azt az értékrendet, amely nélkül elfogy majd a természet és maga az alkotó emberiség is. A hitet kell tehát megerõsíteni a jövõ érdekében, s leszámolni azzal az erkölcstelenséggel, amelyet a bolsevik világ kényszerített az emberiség egyik részére.

De hit kell ahhoz is, hogy le tudjunk számolni azzal az erkölcstelenséggel is, amelyet az emberiség másik része csak most - a globalizmussal kötött bolsevik házasság kapcsán - tapasztal meg.

Amint már írtam: Nehéz lenne megértenie annak - hogyan függ össze a vasrózsa és Köveskál - aki nem járt még ebben a gyönyörû faluban és az ott mûködõ BaliGalériában.

Én viszont már pontosan tudom, mert magyarságtudatban megerõsödni a mai nemzetellenes viszonyok között, többnyire ember próbáló feladat.

Köveskálon viszont olyan egyszerûen történt ez, hogy szinte fel sem ocsúdtam, s megtörtént. Szerepe volt ebben az ódon háznak, a vendéglátó mûvésznek, a finom kolozsvári gulyáslevesnek és a tüzes bornak is. De a legfontosabb a lélek melege volt, a hozzáadott értékként lobogó szeretet, a hagyományos díszmû-kovácsmûhelyben izzó vason bemutatott a munkálkodás, az értéket teremtõ tisztesség és az õsök munkája iránti rajongás. Szinte elszégyelltem magam, hogy eddig nem értettem meg: a hagyományõrzés nem csak látványosság és nem csak vendégcsalogató, hanem a múltban keletkezett nemzeti értékeknek - az unokáink érdekében történõ - továbbvitele és megmentése a globalizmus egyenlõvé daráló gátlástalanságától. A hagyományõrzés - akár népzenei, kulturális, vagy katonai hagyományõrzés - mindenképpen nagyon fontos - a múltban teremtett értékek feledéstõl történõ megmentése okán.

A kézmûvesség azonban még ennél is több!

Menekülõ út az ipari forradalom gerjesztette „fejlõdés”, zsákutcába vivõ tömegtermelése elõl. De az alkotómunka örömének megõrzõje és az egyszer biztosan bekövetkezõ - önpusztító katasztrófa utáni - újrakezdés lehetõségének, a tudásnak az átmentése is.
Az írásaimat rendszeresen olvasók talán csodálkoznak, hogy még az én magyarságtudatom is megerõsíthetõ. Pedig most, valóban így történt. A díszmû-kovácsmester ugyanis - aki a mûvész fia - meglepett egy vasrózsával.

Kovácsolhatott volna nekem kardot is, de õ egy gyönyörû és rengeteg munkával elkészített rózsát készített. Élethû szirmokkal, szárral és levelekkel. Szinte kedve kerekedik az embernek megszagolni, hogy milyen az illata.

S megértettem a vasrózsa üzenetét.

A kard ahhoz a küzdelemhez kell, ahol nincs más fegyver. De nekünk, magyaroknak itt vannak a küzdelemhez a hagyományaink. A világon egyedülálló mennyiségû, s minõségû népdalaink, néptáncaink. Az egyedülállóan régi, logikus és õsi nyelvünk, amelynek a rovás volt az írásbelisége - immáron bizonyítottan megelõzve vele a mûvelt nyugatot! S amely írásformát - a tatárlakai agyag korong kormegállapítása után már biztosan - már sok ezer éve használtunk itt a Kárpát-medencében is.

S végül itt van nekünk fegyverként, az õsi szkíta - hun - magyar nyelv logikájából táplálkozó igazság érzetünk jogi leképezõdése a magyar alkotmányosság - amelyet eddig mindig visszaállítottunk a történelmünk folyamán - még a Habsburgok ellenében is. Minden szabadságharcunk után az elbukás ellenére is helyreállítottuk a jogfolytonosságát. Egyedül 1956 szabadságharca az egyetlen, amely után ez nem történt meg. Pedig a közjogi folytonosság nélkül nincs legitim Magyar Állam, különösen ma, amikor az államhatalom társadalmi elfogadottsága a nullához közelít és a hatalomba bebetonozott pártoké szintén.
A közjogi és alkotmányos jogfolytonosság helyreállítása tehát a cél, mert nekünk magyaroknak nem kell a másé, nem kell idegen jogrend jó nekünk a saját is!

Nem tagadom, nehezen értettem meg a vasrózsa üzenetét, amely az õsi tudás szükségességét szimbolizálja. A kard ahhoz a küzdelemhez kell, ahol nincs más fegyver. Nekünk viszont itt van az alkotmányosságunk, amelyet elhallgatnak vagy hazudnak róla, de nem akarják, hogy érvényesüljön. Pedig nem érvénytelen, csak nem tudjuk érvényre juttatni, mert elhitették velünk, hogy „az idegen szép” és ami magyar az csúnya, ósdi, használhatatlan. Pedig ez pont fordítva van. Mert lehetnek szépek azok a lányok, akik megnyerik a Miss Univerzum címet, de nekem mindig a saját lányaim lesznek a legszebbek.

Minden népnek a sajátja a legszebb, éppen úgy, mint a szülõnek.

Ezt a nagyon fontos üzenetet kaptam én BALI MIHÁLY díszmû-kovácsmester vasrózsájától, s remélem, sokan kapnak majd hasonló élményeket és nemzet tudati megerõsítést tõle, mert remélem - nem kell majd kardot kovácsolnia ahhoz, hogy vissza tudjuk állítani a saját alkotmányosságunkat, amelyet 1944 óta nem tudunk visszaszerezni.

A magyarságban igen fejlett jogérzék mûködik, amely érzi, hogy nincs rendben az, hogy egy idegen jogrendet erõltettek ránk!

Pedig nekünk nem kell a másé!
Nekünk csak az kell, ami a miénk!

Szolgáltassunk már igazságot, hogy ne kelljen kardokat kovácsolni, de a saját alkotmányosságát adják vissza a Hazámnak!
A sólyom- félének pedig: hess!

DR. BENE GÁBOR s.
a Kárpáti Harsona fõmunkatársa