CSAPDÁBA ESTÜNK!?

CSAPDÁBA ESTÜNK!?

Itt az idõ arra , hogy mindenki a saját bõrén érezze meg a globalizmust, a „nagyszerû új világrend” megvalósulását Magyarországon. Elhitetik az emberekkel, hogy nem is lehetett másként, s csak így a jó, mert ezt akarja az EU, a Világbank és mindenki, aki aki sorban áll a magyarság kirablása és kiirtása érdekében. A kollaboráns helytartók elégedettek magukkal, a magyar politikai színjátszás pedig ezerrel teszi a „dolgát” ! A sikeres megtévesztõink naponta látnak el bennünket olyan „hírekkel” amelyek csak arra szolgálnak, hogy ne láthassuk meg a fontos kérdéseket, helyette a felületi probléma kezelésnek minden területére figyeljük. Ezáltal nem lesz sem idõnk, sem energiánk arra, hogy a lényeggel foglalkozzunk, felismerjük a tényeket, s a számunkra elõkészített csapda veszélyeit, vagy a csapda elkerülésének a lehetõségét.

A Magyarok Szövetségét - amely felvállalta a társadalmi önszervezõdés személyi és szervezési segítését – minden eszközzel elhallgatják, de a gumicsont szerû híreket naponta öntik ránk olyan nagy tömegben, hogy az már emészthetetlen. A csapda tehát tökéletesen mûködött, de csak mostanáig!

Nézzünk néhány eseményt, amely a „hírgyártásra” volt alkalmas mostanában:

Sólyom László hétfõn, a Legfelsõbb Bíróság új elnökének megválasztása után beszélt arról, külön örömmel tölti el, hogy Baka András kinevezésével lezárul a Lomnici-korszak. Arról persze szót sem ejtett, hogy az említett úr nemzetközi szereplése folyamán, milyen magyarellenes döntésekben vett részt, s hogy õ, személyesen eddig is nagyon meg volt elégedve a Lomnici-korszak minden jogtalan, de jogi köntösbe öltöztetett mûködésével, mert hiszen eddig még soha nem emelte fel a szavát a törvénytelenség ellen.

A jogtalan jog világa egyébként is nagyon alkalmas az emberek megtévesztésére, s az Országgyûlés épületében berendezett „jogszabálygyártó üzem” mûködése az egyik legfeleslegesebb pénzkidobás a mai magyar valóság címû abszurd drámában. A 210 fõ pártlistán bejuttatott „pártképviselõ” nagyon is képviseli a pártja érdekeit, csakhogy az köszönõ viszonyban sincs a választópolgárok érdekeivel. Ez tehát a népfelség, azaz a népszuverenitás elve: rendszerváltó módra! Ha sikerül a népszavazást megrendezni a pártlisták megszüntetésérõl, akkor ezt a 210 „pártképviselõt” el lehet küldeni kapálni.

Még mindig maradna az alsóházban 176 egyéni választókerületben megválasztható képviselõ, aki az adott körzetet képviselhetné, ha kell a pártérdekkel szemben is. Ehhez persze a jól megszervezett civil társadalom kell, vagy ahogy régebben mondták: az egységes nemzeti akarat. Az, hogy milyen színház folyik manapság a parlament alsóházában, az bizony tragikus! Itt van például a holokauszt tagadás címû – és a demokratikus gondolkodással szinte össze sem egyeztethetõ törvénytelenség tervezete -, amely még a gondolat szabadságát is korlátozni kívánná, a szólás szabadság liberálisnak mondott eszméjét pedig alapvetõen vonná meg ebben a témában. Bár ez utóbbi, a magukat demokratának csúfoló pártot egyáltalán nem zavarja, hiszen az elõterjesztõk sértõdötten vicsorognak. Tegyük hozzá, hogy mindez nem szokatlan.

Lendvai (Sipánka) Ildikó szerint, amit a Fidesz hétfõn csinált:

"Ez Mulasztásos erkölcssértés, mulasztásos kegyeletsértés...Mostantól minden holokauszttagadó mondat és tett mögött, minden neonáci megnyilvánulás mögött ott lesz Orbán Viktor felelõssége" – visította a (nemzetellenes) szocialista politikus. A kedvesnek éppen nem mondható hölgy, csak arról feledkezett meg, hogy a neonáci kifejezés éppen a baloldali pártokra alkalmazható, hiszen a náci párt egy (nemzeti) szocialista , azaz teljesen baloldali párt volt.

A zászlaja, a nemzetközi munkásmozgalom vörös lobogója, középen a szvasztika, a fekete horogkereszt. Igaz, nem az internacionálét énekelték mint a sztálini SZKP, a Rákoslista MKP, a Kádárlista MSZMP és a Gyurcsányista MSZP (nemzetellenes) szocialista pártjai, de az eszmerendszer megvalósítása szinte teljesen azonos eszközökkel történt. Lásd: Gulág, Recsk, 301-parcella, stb.! A kettõs mérce szellemében azonban Lendvai (Sipánka) Ildikó csak a nemzeti szocialistákat hajlandó gyûlölni, s a nemzetelleneseket, vagy másként internacionalistákat nem. Ám, ha meggondolom mindez érthetõ, hiszen kevés öngyûlölõ él a világban, s õ bizony szereti önmagát és ezért sem hajlandó tudomásul venni, hogy nem jár számára a bolsevik elõjog. Nem tévedhetetlen és nincs különös anyagból gyúrva, hanem egyenesen selejt! Térjünk vissza a Kegyeletsértéshez, amelyre oly kényes a saját elvtársait is arccal lefelé, sõt összedrótozott kézzel eltemetõ párt utódszervezetének fõ-fõ Sipánkája. Valójában azonban az a kegyeletsértés, hogy az idõközben felmerült új bizonyítékokat egyszerûen nem hajlandók a nyilvánosság elé tárni, sem a zsidó, sem a magyar holokauszt valódi áldozatainak vonatkozásában. Eközben a magyar holokausztról – amelyet éppen a bolsevikok, tehát a mai hatalomban lévõk elõdei követtek el – egy szót sem szól senki! Milyen érdekesen hallgat errõl is a fõ-fõ Sipánka. Persze a többi se kutya! A libatolvajnak is becézett adócsaló és offshore szakértõ Bajnai Gordonka is tud ám szépeket mondani.

Íme: "Ezzel az intézkedésekkel üzenünk azoknak is, akik a szélsõségesek által felvetett valós kérdésekre adott gyalázatos válaszok felé fordultak. A válságkezelõ kormány megalakulásakor világossá tettük, hogy Magyarországnak van vesztenivalója, van miért küzdenünk.” Mindezt valóban a sûrûn és okosan pislogó Bajnai sütötte el, a BTK szigorítása kapcsán, a törvénytelen alsóházban. Eközben a válságkezelõ kormány utolsó feladatait valósítja meg: tehát elõkészíti az ivóvízkészletünk és termõföldünk teljes szét rablását. Igaz a mondatának azon része, hogy van még vesztenivalónk, de – tegyük hozzá - már nem sokáig.

Az igazi kérdés az, hogy az elmúlt 18 esztendõben miért küzdött oly nagy sikerrel Bajnai? Talán még sincs vesztenivalónk, mert mindent szépen „elvesztettek” a közvagyonból az elvtársak, bár Gordonkának eközben még arra is maradt ideje, hogy össze lopjon pár milliárdot, s közben felismerje az MSZP és az SZDSZ vad szélsõségességét és gyûlölködõ rasszizmusát. (Lásd a büntetõjogi következmények nélküli magyarokat gyalázó megnyilatkozásokat, pl. Hogyan gondozd a magyarodat, minden keresztényt meggyilkolnék, öljétek meg a magyart, stb., stb.)

S most, hirtelen megvilágosodtak az elvtársak, hogy szigorítani kell?

Aligha, de valamilyen felismerésnek mégis lennie kell a mögött, hogy BTK módosításra adták a fejüket.

Az új büntetõjogi kategória valószínûleg a hatalom bûnözõinek erõs félelmébõl született, hiszen a fegyveres ellenállástól való rettegése szülhette csak az új kategóriát, ahol a többszörös visszaesõ erõszakos bûnözõk különösen szigorú elbírálásra számíthatnak. Az eddigi joggyakorlatnak és a politikának fel sem tûnt, hogy az országban élnek olyan erõszakos és felfegyverkezett csoportok, akik a vidéki polgárok életét naponta megkeserítik. Most viszont, hogy nekik kell félniük az elszámoltatástól és a felelõsségre vonástól, azonnal intézkednek.

Eddig a harmadszorra is bûnbe esõk ügyének tárgyalásakor a bíróság mérlegelhette az enyhítõ körülményeket, próbára bocsájthatta, vagy felfüggesztett börtönre is ítélhette az erõszakos elkövetõket, de most már – amikor nekik kell félniük a népharagtól – mindezen lehetõségeket megszüntették. Sõt, a kiróható büntetési tétel felsõ határa a másfélszeresére nõtt és az eddigi 15 helyett 20 év határozott idejû fegyházbüntetést kaphatnak.

A közrend fenntartása hirtelen nagyon fontossá vált azok számára, akik eddig a romabûnözést minden esetben tagadták, s a fegyveres biztonsági szolgálatokat, a természetvédelmi és mezei õrszolgálatokat sõt az eddig csak vicc kategóriába tartozó polgárõrséget és a pénzbeszedõként alkalmazott közterület-felügyeleteket is megkívánják erõsíteni. Valószínûleg nem fognak a jelenlegi politikusaink elköltözni borsodi kis falukba, de lassan eluralkodik rajtuk a félelem, mert õk maguk is érzik, hogy a tetteik nem felejtõdhetnek el és az elszámolást az – álságosan - joginak nevezett eszközökkel többé nem kerülhetik el. Az említett álságos jog persze maga a jogtalanság, hiszen õsi jogelvünk, hogy: jogtalanság jogot nem alapít! Márpedig a mai magyarnak nevezett állam jogtalan a javából! Nemcsak idegen jogrendre épül, hanem bûnözõk is mûködtetik. S, éppen az ilyen jogtalan állam ellen fogtak fegyvert az õseink, a Bocskay, a Rákóczi, a 48-as, és az 56-os szabadságharcainkban.

Feltehetõ az a kérdés, hogy ha a fegyveres szabadságharcaink sorra elbuktak, de a közjogi küzdelmeink bizonyos sikert mindig elértek, akkor a nemzet miért nem a közjogi küzdelmet választja most? Erre az lehet a válasz, hogy özjogi küzdelemre nem készült fel az ország lakossága szellemileg, hiszen az agymosó tanítások, az ál-történelmi oktatás és a napi médiabutítás megtette a hatását, s a köznép nem is tudja mi mindent vesztettünk el az õsi alkotmányosságunk elfeledése kapcsán. Azok a jogászok pedig, akinek kötelessége lenne erre felhívni a nép figyelmét, csak lubickolnak a törvénytelen politikai rablóbanda gerjesztette szabad rablás lehetõségeiben és jó pénzért kalauzolják el a megcsúszottakat, vagy a megkopasztottakat a törvénytelen törvények útvesztõiben. Nekik ez Kánaán. Nekik a törvényes és jogfolytonos Magyar Állam soha nem tudott volna kiskapukat és trükköket biztosítani a kétes erkölcsi értékû jólétükhöz. Ha viszont a megkopasztottaknak nincs pénze az ügyvédre, akkor vége, mert a politikára és azon belül az ellenzékre sem nagyon számíthatnak a megrabolt kisemberek. Ez itt a vadnyugat, ahol az erõsebb és gyorsabb zsivány viszi el a szajrét, az áldozatot pedig a közösség temetteti el, természetesen közpénzbõl.

Más: A Maszop belsõ tisztulásáért sokszor indult már kezdeményezés, de a belsõ maffia olyan erõs volt, hogy ez eddig nem vezetett eredményre. Most Komáromi István, az MSZP pécsi Mecsek-Nyugat alapszervezetének titkára kezdett aláírásgyûjtésbe a tisztújítás, valamint az elõre hozott választások érdekében. Érdekes módon a saját alapszervezete is elhatárolódott tõle. Felmerül a kérdés, hogy az alapszervezet tagjai ennyire sötétek, vagy ismerik Komáromit és rájöttek, hogy csak a politikai színház világának egy újabb jelenetérõl van szó, vagy esetleg megijedtek az önjáróvá vált vezetõjük egyéni akciójától. A központ ugyanis nem habozna megszüntetni egy-egy alapszervezetet, amely nem az õ nótájukat fújja. Ebben a kérdésben teljesen követik a csurkai módszert, amely persze eredetileg is bolsevik találmányként vonult be a pártok gyakorlatába.

Sajnos a jelenlegi polgári társadalom keretében, a képviseletinek nevezett demokráciaként mûködõ több pártrendszer: valójában mókuskerék.

Itt minden a politikai hatalomról szól – a hatalom viszont a pénzrõl – és mindez visszafelé is igaz: a pénz a politikáról. Szerencsére ezt a polgárok nagyobb része már felismeri, csak a megoldást nem látja még. Ezért ábrándultak ki a politikusok ígéreteibõl, s ezen keresztül magából a politikából is. Pedig – s ezt vegyük tudomásul – ma már a lélegzetvétel is politika.

Hogyan is írta a nagy költõnk: kis népnek még a levegõt is radikálisan kell venni.

S hozzáteszem: soha többé biankó-csekket nem állítunk ki a politikusoknak, képviselõknek!

Szeged, 2009 június 30. Dr. Bene Gábor S.

CSAPDÁBA ESTÜNK!?

Itt az idõ arra , hogy mindenki a saját bõrén érezze meg a globalizmust, a „nagyszerû új világrend” megvalósulását Magyarországon. Elhitetik az emberekkel, hogy nem is lehetett másként, s csak így a jó, mert ezt akarja az EU, a Világbank és mindenki, aki aki sorban áll a magyarság kirablása és kiirtása érdekében. A kollaboráns helytartók elégedettek magukkal, a magyar politikai színjátszás pedig ezerrel teszi a „dolgát” ! A sikeres megtévesztõink naponta látnak el bennünket olyan „hírekkel” amelyek csak arra szolgálnak, hogy ne láthassuk meg a fontos kérdéseket, helyette a felületi probléma kezelésnek minden területére figyeljük. Ezáltal nem lesz sem idõnk, sem energiánk arra, hogy a lényeggel foglalkozzunk, felismerjük a tényeket, s a számunkra elõkészített csapda veszélyeit, vagy a csapda elkerülésének a lehetõségét.

A Magyarok Szövetségét - amely felvállalta a társadalmi önszervezõdés személyi és szervezési segítését – minden eszközzel elhallgatják, de a gumicsont szerû híreket naponta öntik ránk olyan nagy tömegben, hogy az már emészthetetlen. A csapda tehát tökéletesen mûködött, de csak mostanáig!

Nézzünk néhány eseményt, amely a „hírgyártásra” volt alkalmas mostanában:

Sólyom László hétfõn, a Legfelsõbb Bíróság új elnökének megválasztása után beszélt arról, külön örömmel tölti el, hogy Baka András kinevezésével lezárul a Lomnici-korszak. Arról persze szót sem ejtett, hogy az említett úr nemzetközi szereplése folyamán, milyen magyarellenes döntésekben vett részt, s hogy õ, személyesen eddig is nagyon meg volt elégedve a Lomnici-korszak minden jogtalan, de jogi köntösbe öltöztetett mûködésével, mert hiszen eddig még soha nem emelte fel a szavát a törvénytelenség ellen.

A jogtalan jog világa egyébként is nagyon alkalmas az emberek megtévesztésére, s az Országgyûlés épületében berendezett „jogszabálygyártó üzem” mûködése az egyik legfeleslegesebb pénzkidobás a mai magyar valóság címû abszurd drámában. A 210 fõ pártlistán bejuttatott „pártképviselõ” nagyon is képviseli a pártja érdekeit, csakhogy az köszönõ viszonyban sincs a választópolgárok érdekeivel. Ez tehát a népfelség, azaz a népszuverenitás elve: rendszerváltó módra! Ha sikerül a népszavazást megrendezni a pártlisták megszüntetésérõl, akkor ezt a 210 „pártképviselõt” el lehet küldeni kapálni.

Még mindig maradna az alsóházban 176 egyéni választókerületben megválasztható képviselõ, aki az adott körzetet képviselhetné, ha kell a pártérdekkel szemben is. Ehhez persze a jól megszervezett civil társadalom kell, vagy ahogy régebben mondták: az egységes nemzeti akarat. Az, hogy milyen színház folyik manapság a parlament alsóházában, az bizony tragikus! Itt van például a holokauszt tagadás címû – és a demokratikus gondolkodással szinte össze sem egyeztethetõ törvénytelenség tervezete -, amely még a gondolat szabadságát is korlátozni kívánná, a szólás szabadság liberálisnak mondott eszméjét pedig alapvetõen vonná meg ebben a témában. Bár ez utóbbi, a magukat demokratának csúfoló pártot egyáltalán nem zavarja, hiszen az elõterjesztõk sértõdötten vicsorognak. Tegyük hozzá, hogy mindez nem szokatlan.

Lendvai (Sipánka) Ildikó szerint, amit a Fidesz hétfõn csinált:

"Ez Mulasztásos erkölcssértés, mulasztásos kegyeletsértés...Mostantól minden holokauszttagadó mondat és tett mögött, minden neonáci megnyilvánulás mögött ott lesz Orbán Viktor felelõssége" – visította a (nemzetellenes) szocialista politikus. A kedvesnek éppen nem mondható hölgy, csak arról feledkezett meg, hogy a neonáci kifejezés éppen a baloldali pártokra alkalmazható, hiszen a náci párt egy nemzeti szocialista , azaz teljesen baloldali párt volt.

A zászlaja a nemzetközi munkásmozgalom vörös lobogója, középen a szvasztika, a fekete horogkereszt. Igaz, nem az internacionálét énekelték mint a sztálini SZKP, a Rákoslista MKP, a Kádárlista MSZMP és a Gyurcsányista MSZP (nemzetellenes) szocialista pártjai, de az eszmerendszer megvalósítása szinte teljesen azonos eszközökkel történt. Lásd: Gulág, Recsk, 301-parcella, stb.! A kettõs mérce szellemében azonban Lendvai (Sipánka) Ildikó csak a nemzeti szocialistákat hajlandó gyûlölni, s a nemzetelleneseket, vagy másként internacionalistákat nem. Ám, ha meggondolom mindez érthetõ, hiszen kevés öngyûlölõ él a világban, s õ bizony szereti önmagát és ezért sem hajlandó tudomásul venni, hogy nem jár számára a bolsevik elõjog. Nem tévedhetetlen és nincs különös anyagból gyúrva, hanem egyenesen selejt! Térjünk vissza a Kegyeletsértéshez, amelyre oly kényes a saját elvtársait is arccal lefelé, sõt összedrótozott kézzel eltemetõ párt utódszervezetének fõ-fõ Sipánkája. Valójában azonban az a kegyeletsértés, hogy az idõközben felmerült új bizonyítékokat egyszerûen nem hajlandók a nyilvánosság elé tárni, sem a zsidó, sem a magyar holokauszt valódi áldozatainak vonatkozásában. Eközben a magyar holokausztról – amelyet éppen a bolsevikok, tehát a mai hatalomban lévõk elõdei követtek el – egy szót sem szól senki! Milyen érdekesen hallgat errõl is a fõ-fõ Sipánka. Persze a többi se kutya! A libatolvajnak is becézett adócsaló és offshore szakértõ Bajnai Gordonka is tud ám szépeket mondani.

Íme: "Ezzel az intézkedésekkel üzenünk azoknak is, akik a szélsõségesek által felvetett valós kérdésekre adott gyalázatos válaszok felé fordultak. A válságkezelõ kormány megalakulásakor világossá tettük, hogy Magyarországnak van vesztenivalója, van miért küzdenünk.” Mindezt valóban a sûrûn és okosan pislogó Bajnai sütötte el, a BTK szigorítása kapcsán, a törvénytelen alsóházban. Eközben a válságkezelõ kormány utolsó feladatait valósítja meg: tehát elõkészíti az ivóvízkészletünk és termõföldünk teljes szét rablását. Igaz a mondatának azon része, hogy van még vesztenivalónk, de – tegyük hozzá - már nem sokáig.

Az igazi kérdés az, hogy az elmúlt 18 esztendõben miért küzdött oly nagy sikerrel Bajnai? Talán még sincs vesztenivalónk, mert mindent szépen „elvesztettek” a közvagyonból az elvtársak, bár Gordonkának eközben még arra is maradt ideje, hogy össze lopjon pár milliárdot, s közben felismerje az MSZP és az SZDSZ vad szélsõségességét és gyûlölködõ rasszizmusát. (Lásd a büntetõjogi következmények nélküli magyarokat gyalázó megnyilatkozásokat, pl. Hogyan gondozd a magyarodat, minden keresztényt meggyilkolnék, öljétek meg a magyart, stb., stb.)

S most, hirtelen megvilágosodtak az elvtársak, hogy szigorítani kell?

Aligha, de valamilyen felismerésnek mégis lennie kell a mögött, hogy BTK módosításra adták a fejüket.

Az új büntetõjogi kategória valószínûleg a hatalom bûnözõinek erõs félelmébõl született, hiszen a fegyveres ellenállástól való rettegése szülhette csak az új kategóriát, ahol a többszörös visszaesõ erõszakos bûnözõk különösen szigorú elbírálásra számíthatnak. Az eddigi joggyakorlatnak és a politikának fel sem tûnt, hogy az országban élnek olyan erõszakos és felfegyverkezett csoportok, akik a vidéki polgárok életét naponta megkeserítik. Most viszont, hogy nekik kell félniük az elszámoltatástól és a felelõsségre vonástól, azonnal intézkednek.

Eddig a harmadszorra is bûnbe esõk ügyének tárgyalásakor a bíróság mérlegelhette az enyhítõ körülményeket, próbára bocsájthatta, vagy felfüggesztett börtönre is ítélhette az erõszakos elkövetõket, de most már – amikor nekik kell félniük a népharagtól – mindezen lehetõségeket megszüntették. Sõt, a kiróható büntetési tétel felsõ határa a másfélszeresére nõtt és az eddigi 15 helyett 20 év határozott idejû fegyházbüntetést kaphatnak.

A közrend fenntartása hirtelen nagyon fontossá vált azok számára, akik eddig a romabûnözést minden esetben tagadták, s a fegyveres biztonsági szolgálatokat, a természetvédelmi és mezei õrszolgálatokat sõt az eddig csak vicc kategóriába tartozó polgárõrséget és a pénzbeszedõként alkalmazott közterület-felügyeleteket is megkívánják erõsíteni. Valószínûleg nem fognak a jelenlegi politikusaink elköltözni borsodi kis falukba, de lassan eluralkodik rajtuk a félelem, mert õk maguk is érzik, hogy a tetteik nem felejtõdhetnek el és az elszámolást az – álságosan - joginak nevezett eszközökkel többé nem kerülhetik el. Az említett álságos jog persze maga a jogtalanság, hiszen õsi jogelvünk, hogy: jogtalanság jogot nem alapít! Márpedig a mai magyarnak nevezett állam jogtalan a javából! Nemcsak idegen jogrendre épül, hanem bûnözõk is mûködtetik. S, éppen az ilyen jogtalan állam ellen fogtak fegyvert az õseink, a Bocskay, a Rákóczi, a 48-as, és az 56-os szabadságharcainkban.

Feltehetõ az a kérdés, hogy ha a fegyveres szabadságharcaink sorra elbuktak, de a közjogi küzdelmeink bizonyos sikert mindig elértek, akkor a nemzet miért nem a közjogi küzdelmet választja most? Erre az lehet a válasz, hogy özjogi küzdelemre nem készült fel az ország lakossága szellemileg, hiszen az agymosó tanítások, az ál-történelmi oktatás és a napi médiabutítás megtette a hatását, s a köznép nem is tudja mi mindent vesztettünk el az õsi alkotmányosságunk elfeledése kapcsán. Azok a jogászok pedig, akinek kötelessége lenne erre felhívni a nép figyelmét, csak lubickolnak a törvénytelen politikai rablóbanda gerjesztette szabad rablás lehetõségeiben és jó pénzért kalauzolják el a megcsúszottakat, vagy a megkopasztottakat a törvénytelen törvények útvesztõiben. Nekik ez Kánaán. Nekik a törvényes és jogfolytonos Magyar Állam soha nem tudott volna kiskapukat és trükköket biztosítani a kétes erkölcsi értékû jólétükhöz. Ha viszont a megkopasztottaknak nincs pénze az ügyvédre, akkor vége, mert a politikára és azon belül az ellenzékre sem nagyon számíthatnak a megrabolt kisemberek. Ez itt a vadnyugat, ahol az erõsebb és gyorsabb zsivány viszi el a szajrét, az áldozatot pedig a közösség temetteti el, természetesen közpénzbõl.

Más: A Maszop belsõ tisztulásáért sokszor indult már kezdeményezés, de a belsõ maffia olyan erõs volt, hogy ez eddig nem vezetett eredményre. Most Komáromi István, az MSZP pécsi Mecsek-Nyugat alapszervezetének titkára kezdett aláírásgyûjtésbe a tisztújítás, valamint az elõre hozott választások érdekében. Érdekes módon a saját alapszervezete is elhatárolódott tõle. Felmerül a kérdés, hogy az alapszervezet tagjai ennyire sötétek, vagy ismerik Komáromit és rájöttek, hogy csak a politikai színház világának egy újabb jelenetérõl van szó, vagy esetleg megijedtek az önjáróvá vált vezetõjük egyéni akciójától. A központ ugyanis nem habozna megszüntetni egy-egy alapszervezetet, amely nem az õ nótájukat fújja. Ebben a kérdésben teljesen követik a csurkai módszert, amely persze eredetileg is bolsevik találmányként vonult be a pártok gyakorlatába.

Sajnos a jelenlegi polgári társadalom keretében, a képviseletinek nevezett demokráciaként mûködõ több pártrendszer: valójában mókuskerék.

Itt minden a politikai hatalomról szól – a hatalom viszont a pénzrõl – és mindez visszafelé is igaz: a pénz a politikáról. Szerencsére ezt a polgárok nagyobb része már felismeri, csak a megoldást nem látja még. Ezért ábrándultak ki a politikusok ígéreteibõl, s ezen keresztül magából a politikából is. Pedig – s ezt vegyük tudomásul – ma már a lélegzetvétel is politika.

Hogyan is írta a nagy költõnk: kis népnek még a levegõt is radikálisan kell venni.

S hozzáteszem: soha többé biankó-csekket nem állítunk ki a politikusoknak, képviselõknek!

Szeged, 2009 június 30. Dr. Bene Gábor S.