Csurka és a lelkiség.

„Baló Györgyné Morvai Krisztina, Rózsa György Eduardo Flores, Bajnai György Gordon

2009. április 29. szerda, 10:36 Csurka István

A párhuzamba állítás, illetve a három személy egy gyékényen árulásának sugalmazása korántsem önkényes. Mindhárom személyt, a megölt terroristát és a még élõ miniszterelnököt és a híres jogvédõ asszonyt a hazugságok légiója fonja körül, tevékenységük a médiumok által teremtett mesterséges térben folyik, a múltjuk egyaránt végtelenül zavaros, a két férfi között a különbség csak annyi, hogy Bajnai nem muzulmán…….”

Szóval így kezdõdik Csurka írása. Sajnálatos módon az általam sokra becsült, egykori megyei fõügyész is segített neki gyûlölködni, pedig aki feleslegesen gyûlölködik, az önmagát mérgezi. Szóval nem tudtam megállni, hogy ne reagáljak a „hazugságok légionistájának” gondolataira, amelyek nem méltóak az egykor hiteles és híres drámaíróhoz, csak az akarnok politikushoz. Íme:

Csurka és a lelkiség.

Szegény Csurkát sajnálom. Ma már nincs lehetõsége a saját környezetében keresni a Moszad ügynököket, mert annyira leszalámizta a saját pártját - s vele a nemzeti radikalizmust -, hogy már a Moszad kutyáit sem érdekli.
Mi is lehet a valódi célja legutóbbi írásának? Talán szavazatok szerzése a "konkurens" Jobbiktól? Vagy a példányszám növelése miatt kezdett bulvár technikában írni? A mások mocskolása sohasem lehet véletlen, hiszen ilyet az ember nem tesz ok nélkül. Esetleg a megkeseredettség vagy a gonoszság táplálja az ilyen megnyilvánulást, mert a hazáért való aggódást nem ez mutatja meg, hanem a cselekedet!

Régebben szerettem az írásait. Kitûnõ érzékkel használta a nyelvünket és ragyogóan érvelt, változatosan, logikusan írt. Erre tett most végleg pontot. Bocsánatot kérek elõre mindenkitõl, aki a múltbéli Csurka fantasztikusnak tûnõ teljesítményét látja még ma is, de aki az gondolja róla, hogy: „nincs szüksége védelemre”, az sajnos téved. Önmagától kellene megóvni õt, a magyar lelkiség terroristáját.

Egyébként ennyi sunyi baromságot, ritkán olvas az ember egy íráson belül.

Mert a gyilkos liba tolvaj és az ötvenedik évfordulón legázoltakért szót emelõ egyetemi tanár között, nem csak a nemük a különbség, hanem a magyarsághoz való hozzáállásuk is. Tisztázzuk, hogy nem vagyok elfogult a hölggyel szemben és nem árulok egy gyékényen egyik pártal sem.

Ha Morvai Krisztina valaha elárulná a magyarság ügyét, akkor én az elsõk között lennék, aki megtagadnám, leleplezném. Ám addig, amíg minden hasonló, primitív megaláztatást eltûrve áll ki a jó ügyért, addig nincs okunk és jogunk kételkedni. Bár a Fidesz vezérkarának ígéretei és cselekvései közötti ellentmondás után, már minden politikusban kételkedni kell, de ez mégsem veheti el a kedvünket a cselekvéstõl és fõleg a gondolkodástól. (gondolkozzunk, kételkedjünk, de cselekedetei alapján bízzunk abban, aki megérdemli.)

Amint az elõbb írtam Morvai Krisztináról, hogy: most nincs okunk és jogunk kételkedni, az viszont nem jelenti azt, hogy Morvai Krisztinát nem lehet bírálni. Ám a vádaskodás és az ítélkezés nem olyan ember feladata, akirõl egykori párttársai is írtak már érdekesnél érdekesebb dolgokat, s mindezt nem követte bírósági per, nem állt ki a nyilvánosság elé a cáfolattal vagy a bocsánatkéréssel.

Miért nem Szabó Lukácsot vádolja hazugsággal a bíróság elõtt? Miért, mindig a más portája elõtt söpröget, amikor lenne söpörnivaló otthon is! Sajnálom és nem is bántanám, ha nem süllyedne ilyen mélyre. Kétségkívül vannak érdemei is. Ha mérlegre tennénk a cselekedeteit lehetséges, hogy a jó irányba billenne. Ám Csurka úr most, visszataszítóan bulvár stílusban és gyûlölködve ítélkezik, s ez is felületes mint egykor, amikor Aczél György barátságát "szenvedte", vagy a "rendszerváltás" média ügyeit simogatta. Van, aki a saját szemében a gerendát sem látja meg, de a másikéban lévõ szálkáról igazi drámát tud írni. Ez is "mûvészet" ugye Csurka István?
Végül egy vallomás. Nekem barátom volt Eduárdo, de természetesen senkirõl sem tudni, hogy profi ügynök vagy hazafi. Még rólam sem tudhatja ezt senki, csak én magam. Viszont Eduárdo önkéntesen ment és védte Szentlászlót. Õ már akkor bizonyított!
Csurka viszont a saját jó hírét sem tudja megvédeni, nemhogy bizonyítani. És nemcsak Gizi miatt, s nemcsak az általa hosszan mûködtetett, s a Miépet tönkretevõ pártdiktatúra, sõt nem is a gyanús villaépítés miatt.

Hanem a sunyiság okán is, ami ebbõl az írásából árad. Remélem, azt azért senki sem hiszi el neki, hogy Õ erre a nagy "felfedezésre" most jött rá, éppen tegnap. Én viszont vele ellentétben emlékszem még arra is, amikor Harmadik Út néven indult közösen a Jobbikkal a választásokon.
Akkor Õ is a titkosszolgálatnak dolgozott volna? Onnan vannak ezen "kitûnõ" információi? Azóta viszont megtért? Esetleg a többnejûséget is bevállalná?

Keresztény és magyar? Ha valaki találkozik vele, akkor adja át neki az üzenetem: a keresztény ember legalább a halottakat tiszteli!
S a halottakból csak más lelkiségû emberek szoktak hasznot húzni, mi magyarok soha!

Üdvözlettel: Bene Gábor